Pécsi Stúdió

"Én nem akarom idegesíteni az állampolgárokat, de Baranya megyében előfordult már ez esztendőben is olyan tűzeset, amikor természetes módon otthon hagyott és üzemelő hűtőszekrény kigyulladt, és kiégett a lakás."

Ezzel a felütéssel kezdődik az alábbi riport, amelyben a kertvárosi panelházak tűzbiztonságáról van szó. A lakóházi tüzek nagy százalékáért az elektromos meghibásodás és a dohányzás a felelős, de további vezető okok az ott felejtett vasaló, valamint a felügyelet nélkül hagyott beépített tűzhely is. Fontos szabály azóta is, hogy a lépcsőház egyben menekülési útvonal is, ezért azt leszűkíteni, ott éghető anyagokat elhelyezni nem szabad.

Más városokhoz hasonlóan Pécsett is fontos, felelősségteljes feladat hárult a tűzoltást végzőkre. Az 1686 utáni időszakot tekintve az első tűzvédelmi szervezetet a város tanácsa 1723-ban hozta létre. A négy belvárosi kerület (negyed) élén álló parancsnokok felügyeltek a tűzvédelmi előírások betartására, a kútmester a tűzoltásban is rendkívül fontos közkutak, a város által megbízott kéményseprő a - sokszor tüzet okozó - kémények állapotát felügyelte. A 18. századi tűzrendészeti szabályok a céhek tagjainak kötelességeit is előírták a tűzoltásban való részvételre vonatkozóan. Még a reformkorban is nagy gondot okozott a városban a szárazságok idején fellépő vízhiány, mely végül 1845-ben enyhült a Tettye-patak vizének az oltáshoz történő felhasználásával. (Ez ugyanis korábban a vízfolyást használó iparosok ellenállásába ütközött.) A 19. század első felében a városi tűzoltó eszközök között lóvontatású vízhordó kocsikat, különböző fecskendőket, létrákat, csáklyákat, jelzőkürtöket és pirosra festett vízhordó bőrkupákat (bőrvödröket) találunk. A tűzoltóságok nagy irányú fejlődése a városban majd csak a dualizmus korában következik be...

A panellakások tűzmegelőzésével és a kertvárosi, zömében középmagas lakóépületek tűzvédelmével foglalkozik a Kertvárosi Televízió 1986. május 26-i riportja. Aki kérdez: Katona Ágnes, aki válaszol: Halász Jenő tűzoltó főhadnagy.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.05.26.)

Apró kitérőként kapcsolódik a témához, hogy az adás napján, 1986. május 26-án történt a 80-as évek egyik legnagyobb tűzesete: ezen a napon hajnalban égett porig Budapesten a Mikroelektronikai Vállalat vadonatúj káposztásmegyeri gyártócsarnoka. Hogy valójában mi okozta a tüzet, az a mai napig rejtély. Mivel az 1983-ban létrehozott vállalat nemzetközi színvonalú tudományos kutatással és fejlesztéssel foglalkozott, mikroprocesszorokat, különféle híradástechnikai berendezések alkatrészeit, s nem mellesleg katonai eszközöket is gyártott, így rengeteg mendemonda és konteó kelt szárnyra az eset után. Akit érdekel, az itt utánaolvashat a történetnek. Egy biztos: az akkoriban kibontakozóban lévő magyar mikrochip-gyártásnak a tűzvész után már soha nem sikerült talpra állnia. A Közösségi Televízió híradója egy rövidhírben foglalkozott az esettel.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.05.26.)

A 60-as évek eleje igen mozgalmasan telt Pécsett. 1960 augusztusában épült meg az állatkert, egy évre rá pedig elkészült a szomszédságában (a Dömörkapunál) a Vidámpark, amit nagyrészt társadalmi munkában építettek fel a város dolgozói. A következő évben "Pécs Város Tanácsa elhatározta, hogy a Mecseki Parkerdőben már meglévő és az ifjúság kulturált szórakozását, nevelését szolgáló Állatkert és Vidámpark között keskeny nyomtávú vasutat létesít az ország több városában már üzemelő úttörővasutak mintájára." Így kezdődhetett meg 1962-ben a mecseki kisvasút építése. A 760 mm nyomtávolságú vasútvonal teljes hossza csupán 570 méter, ezzel Magyarország ma is üzemelő legrövidebb kisvasútja, amelyet 1962. augusztus 20-án adtak át a forgalomnak.

A mecseki vidámpark egy 1962-es képeslapon. (Forrás: egykor.hu)

A mecseki hegyoldalban a 60-as évektől tehát igazi kis "gyerekbirodalom" működött, ami a vidámparkkal, az állatkerttel és a kisvasúttal (akkor úttörővasúttal), valamint a szabadtéri színpadával együtt igen kedvelt helye volt a kirándulóknak. A 90-es évektől aztán elkezdett szépen lassan pusztulni a környék, aminek végállomásaként 2011 októberében a vidámpark, 2013-ban pedig az egykori Mandulás kemping is bezárta kapuit. A vidámpark területe azóta pusztul, szomorú látványt nyújtva azoknak, akik gyerekként boldog délutánokat töltöttek a Mecsek eme jeles intézményében.

A kisvasút azonban - bár az utasforgalma érthető módon csökken - még működik. A kisvasúti járművek felújítását 1985-ben a MÁV Dombóvári Üzemfőnökségének munkatársai végezték, társadalmi munkában. A megújult járművek visszatérésénél ott volt a Közösségi Televízió stábja is.

A Pécsi Hőerőmű létesítését egy 1953-as kormányhatározat rendelte el, építése 1956-ban kezdődött. A 60-as években bővítették először, majd a 80-as években egy általános rekonstrukció során növelték tovább a teljesítményét. A filmben szereplő Veres Péter szocialista brigád az erőmű irányítástechnikai berendezéseinek működtetéséért, üzemben tartásáért felelt, de társadalmi munkában is sok helyen, sokat segédkeztek, ezért kapták a díjat.

Ki kicsoda - Veres Péter (1897-1970)

Prózaíró, publicista, politikus. 1930-tól jelentek meg a paraszti sorssal és a földkérdéssel foglalkozó írásai. A népi írók köréhez tartozik. 1945-1949 között a Nemzeti Parasztpárt elnöke, 1947-1948 között honvédelmi miniszter. Veres Péter az 1950-es években többször ellátogatott Pécsre, és színesen beszélt életútjának tanulságairól, szépírói terveiről.

"Tudom, hogy indiszkrét a kérdés, de járt-e ezzel a díjjal boríték?" - kérdezte Németh Károly a brigádvezetőtől, majd miután kiderült, hogy fejenként 10 ezer forinttal gazdagodtak a brigádtagok, gyorsan fel is tette körkérdésbe, hogy ki mire fogja költeni a váratlanul jött pénzt. :)

Összehasonlításképp: Magyarországon 1986-ban 6435 forint volt az átlagjövedelem, a 10 ezer forint tehát az akkori átlagfizetés bő másfélszeresére rúgott.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.04.14.)

A Commodore cég 1981-ben dobta piacra a VIC-20 típusú számítógépét, majd egy évvel később, 1982 szeptemberében jelent meg a Commodore 64. Ez a számítógép a pályafutása során a történelem legsikeresebb otthoni számítógépévé vált, és tartok tőle, hogy ha a kedves olvasó körülnéz a pincében/padláson, akkor még ma is talál valahol egy működő C64-et. :) Aki pedig - velem együtt - a 90-es évek elején volt általános iskolás, az még jól emlékezhet az akkori számítógéptermekre, amikben rendszerint a C64 + fehér Junoszt TV összeállítású egységeken lehetett megtanulni a BASIC csínját-bínját strip pokert játszani addig, amíg a tanár nem volt a teremben.

A Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskolában (amit akkor Tarr Imre Ipari Szakmunkásképző Intézetnek hívtak, a köznyelvben pedig egyszerűen csak mint az "508-as" élt), szóval az 508-ban is haladtak a korral, és 1985-ben létrehozták a vadiúj számítástechnika termet, ahol nem csak a tanulókat okították, hanem a lakosság részére is szerveztek Basic tanfolyamokat, méghozzá mindjárt három képzési szinten. Az 1985/86-os tanévben a riport szerint közel 80 fő sajátította el a Basic nyelvet, valamint a számítástechnikai eszközök kezelési módját.

A BASIC egy általános célú programozási nyelv, amelyet kifejezetten oktatási céllal  fejlesztett ki Kemény János és Thomas Kurtz. A programnyelvet ugyan már 1964-ben kitalálták, de igazán csak a 80-as években terjedt el, köszönhetően az otthoni számítógépek rohamos terjedésének. Magyarországon is több magazin foglalkozott ezekkel a gépekkel, ezek sokszor nyomtatásban közöltek hosszabb-rövidebb BASIC programokat az olvasókkal. De 1984-ben a KFT zenekar is húzott egy nagyot, ők a Bál az operában c. nagylemezük borítójára nyomtatták a működő, saját fejlesztésű labirintusjátékuk programkódját.

A Commodore-os hőskort a Kertvárosi Televízió riportja idézi fel.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.04.14.)

A Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskola 2012 februárjában. (Forrás: Google Street View)

Magyarországon napjainkban száz lakosra 28 vezetékes fővonal és 117 mobil-előfizetés jut, a telekommunikáció a mindennapjaink elválaszthatatlan része. 30 éve azonban még egészen más volt a helyzet.

1986-ban az országban száz lakosra 8 telefonvonal jutott, az átlagos várakozási idő "mezei" telefonigénylőknél 16 év (!) volt. Ez a helyzet pedig sokak számára kilátástalannak tűnt. Tovább bonyolította a helyzetet a telefonáthelyezések ügye, ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ha valaki költözött, akkor - hiába volt a régi lakásában telefon - az új lakásban is kapott telefonkészüléket.

De a nyilvános telefonfülkék terén sem volt jobb a helyzet, gyerekkorunkból még sokan emlékezhetünk a telefonfülkék előtti sorbaállásra, az elnyelt aprópénzre, a nem működő fülkés telefonokra. De ha volt fülke is, meg működő telefon is, még akkor sem biztos, hogy azonnal kaptunk vonalat.

Pécsen a 80-as évek közepére olyan fokú kapacitáshiány lépett fel, hogy Kertvárosban a Németh László utcában a Posta kénytelen volt egy 1000 vonal kapacitású konténerközpontot üzembe helyezni. Ezeket a központokat a BHG Híradástechnikai Vállalat gyártotta, és a vidéki nagyvárosok mellett Budapest több kerületében is megtalálhatóak voltak. Nagy előnyük volt, hogy szinte bárhol, "a szabad ég alatt" telepítve rövid időn belül működőképesek voltak, így gyorsan lehetett a segítségükkel megoldani az "átmeneti tűzoltást". A pécsi konténerközpontot véglegesen csak az 1990-re megépült kertvárosi távbeszélőközpont váltotta ki.

Az elmaradott nyilvános telefonhálózat mellett több, gyakran azzal párhuzamos nyomvonalon futó, és annál sokkal fejlettebb zártkörű hálózat épült ki a magas rangú párt, állami, tanácsi és vállalati vezetőket kiszolgáló un. K-vonal. De külön vonala volt a vasútnak, az olajiparnak, az árvízvédelemnek és a munkásőrségnek is. 1985-ben a különhálózatokban telepített kábelek hossza megegyezett a nyilvános távbeszélő hálózat kábeleinek hosszával.

Kertvárosban egyébként 1986 elején 2811 lakónak volt telefonja, a várakozók száma a városrészben 4022, a nyilvános telefonfülkék száma 32 volt. (A teljes városra vonatkozóan nagyjából 11 ezer ember várt telefonkészülékre, 35%-uk már több, mint tíz éve adta be az igénylését.) Ilyen körülmények között tartottak 1986 márciusában fórumot a Közösségi Televízióban, ahol a nézői kérdésekre a Magyar Posta pécsi vezetői válaszoltak. A fórum a következő bevezető kisfilmmel indult:

Az ez után következő beszélgetés viszonylag hosszú volt, ezért csak részleteket fogok közölni belőle. A nézői kérdésekre való válaszadáskor a showt egyértelműen Gál Béla, Pécs város távközlési üzemvezetője vitte el. Az alábbi részletből megtudjuk, hogy aki a Kertvárosban egyáltalán talál bármilyen telefonfülkét, az már szerencsés, mert az újonnan kiépült lakótelepi részeken (a jelenlegi Tildy Zoltán utca környéke és a Malomvölgyi út környéke) valamit Málom területén egyáltalán nincs még telefonfülke sem.

Egy rövid szünet után záporoztak tovább a kérdések. Gál elvtárs most kezd igazán belejönni a dologba, az alábbi blokkban - nyilván egy alapos felkészülés után - fejből nyomja, hogy melyik kertvárosi utcában pontosan hány ember vár telefonra. :) De ebben a részben kiderül az is, milyen sorrendben, milyen szempontok alapján kaphattak telefont a várakozók.

A végére pedig jöjjön Petike Józsefné, aki 1986-ban már évtizedes harcát vívta a Postával a telefonigénylése ügyében. Gál elvtárs természetesen ebből a témából is példásan felkészült.

"Ő egy elég peches ember, a Petike Józsefné elvtársnő, de én bízom abban, hogy előbb-utóbb megoldódik az ő távbeszélő-kérelme, és én még egyszer szíves elnézését kérem, de nem tehetünk róla, hogy amikor van vödör, akkor nincs víz. Gondolom tetszik ismerni..." zárja sanda mosollyal az arcán a mondandóját Petike Józsefné ügyében a város mókás távközlési üzemvezetője.