Pécsi Stúdió

Tekintsünk vissza együtt Pécsre és a 80-as évekre. - Riportok, videórészletek kétnaponta a Kertvárosi Közösségi Televízió és a Pécsi Városi Televízió 1986 és 1990 között készült műsoraiból. - Nyomj egy "Like"-ot, hogy a Facebookon is értesülj az új posztokról!

Címkék

100 éves kertvátosi lakos (2) 1978 (2) 1981 (1) 1983 (2) 1985 (4) 1986 (27) 1987 (25) 1988 (47) 1989 (26) 1990 (5) 2014 (1) 508-as (1) 62-es busz (3) abc (6) adásszünet (1) agroker (1) aidinger jános (1) állami biztosító (1) állatkert (2) alsószentmárton (1) ank (1) apáczai csere jános (1) aranyvasárnap (1) áremelkedés (1) áruház (1) áruhiány (1) autóbuszok (1) autós hegyiverseny (1) bakti ferenc (2) bányászdemonstráció (2) bányászok (4) bányászsztrájk (1) barkácsáruház (1) báv (2) békés sándor (2) berta jános (1) bév (1) bevásárlóturizmus (1) biztosítás (1) boldogság háza (1) bőrgyár (2) bruttósítás (1) bucsu (1) cigányok (1) címer (1) commodore 64 (2) csőtörés (1) demisz (1) diákmunka (1) diákok (2) diana tér (1) divatbemutató (1) dohányzás (1) dokumentumfilm (7) domus (2) eddy grant (1) építkezés (3) erdélyi menekültek (1) erhardt imre (1) esküvő (1) fáy andrás (1) félévi bizonyítvány (1) felvonulás (1) fema (1) filmetűd (1) főcím (1) földutak (1) fórum (1) friderikusz (1) füzi árpád (1) grósz károly (2) gyalogátkelő (1) gyerekek (1) gyermekruhák (1) gyurcsány ferenc (1) hajdú gyula (1) hajléktalanok (1) halvásárlás (1) hanghiba (1) hazafias népfront (1) hiánycikkek (1) hild-díj (1) hírgép (1) hőerőmű (2) hóhelyzet (2) hullám (1) hvg (1) ikarus (2) ilku pál úti abc (1) interjú (1) iparosház (1) játszótér (1) jelzőlámpa (1) jó estét kertváros (99) jó estét pécs (2) jó reggelt pécs (31) jugoszlávok (1) kamaz (1) karácsony (4) kárász róbert (1) katona ágnes (1) kerékpárosok (1) kereskedelem (12) kertváros (1) kínaiak (1) kisdobosok (1) kisz (2) kmk (1) kommunista szombat (1) könyvesbolt (1) konzum áruház (1) kossuth tér (1) közerület-felügyelők (1) közlekedés (19) kozmetika (1) ktv (101) lakásátadás (2) lakáskiutalás (1) légi felvételek (1) lila abc (1) magasház (2) magyarürög (1) május elseje (1) malomvölgyi úti abc (1) mechlabor (2) mecsek (1) mecseki kisvasút (1) melinda utca (1) melinda utcai abc (2) mérnökképzés (1) möbiusz (1) mozi (1) mtv (7) műjégpálya (2) munkásőrség (1) műszaki értelmiség (1) műszaki vizsga (1) németh károly (1) népi ellenőrzés (1) nevelési központ (9) nevkó abc (1) női szépségideál (1) oktatás (4) omega (1) orfű (1) otp (2) pályaválasztás (1) panellakások (1) panelszerelők (1) pankráció (1) pannon volán (4) parkok (1) patyolat (1) pe-ta (2) pécsi ipari vásár (2) pécsi körzeti stúdió (7) pécsi nemzeti színház (1) pedagógusnap (1) pétáv (2) piac (1) piroska presszó (1) piros abc (2) piti zoltán (1) posta (4) rába (1) reklámok (2) rendőrség (1) rózsadomb (8) sopiana gépgyár (1) sport (1) strand (2) sulivízió (2) számítástechnika (1) széchenyi istván gimnázium (1) szellemváros (2) szemetelés (1) szent istván tér (1) szja (1) szökőkút (1) születésnap (2) szűrőbusz (1) takarékbélyeg (1) takarékosság (1) takarékossági világnap (1) tanműhelyek (1) távfűtés (1) taxi (2) telefon (4) tőkés import (1) történelmi belváros (1) tudakozó (1) tünde divatház (1) tűzoltóság (2) tűzvédelem (1) tv-computer (1) újságos (1) új nemzedék (1) uránbánya (5) uránbányászok (5) uránváros (1) uszoda (1) utcaseprők (1) útkarbantartó gépek (1) úttörők (1) úttörőtábor (1) vadászkürt szálló (1) választások (1) városbejárás (1) városgondnokság (1) városi sportcsarnok (1) varsány utca (1) vásárcsarnok (1) véménd (1) verseny (1) vidámpark (1) videoklip (1) videoton (1) vízellátás (1) vtv (31) zászló (1) zöldövezetek (1) zsebpénz (1) Címkefelhő

Blogajánló

Facebook

Húszórás figyelmeztető sztrájk Pécs-Bányaüzemben - 1988. augusztus

2014.06.27. 09:00 tomikgb

Magyarországon a kádári konszolidációt követő első komoly munkabeszüntetés Pécsett tört ki 1988. augusztus 23-án, kedden, amikor is sztrájkba léptek a Mecseki Szénbányák Pécs-Bányaüzemének István-aknai dolgozói. Ezzel az országos figyelem középpontjába került az - akkor már több más bányászati vállalattal együtt - szanálás alatt álló, súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő szénbányászati vállalat, és annak dolgozói. A munkabeszüntetéshez azonban évtizedes út vezetett, ahhoz pedig, hogy ezt megértsük, érdemes a visszatekintést a 80-as évek elejéről kezdeni.

aug_20_1988_pecs.JPG


A remény megtestesítője a 80-as évek elején: A Liász-program

A Mecseki Szénbányák a 80-as évek elején végtelenül korszerűtlen technikai feltételek mellett, elmaradott körülmények között termelt. Ezeknek a körülményeknek a fejlesztésére hirdették meg 1982-ben a vállalat utolsó nagy modernizációs programját, a Liász-programot.

liasz_program_alairas_1982_pecs.jpg
A Liász-program aláírási ünnepsége a Mecseki Szénbányák dísztermében - 1982. május 5.

A program indulása eleve két évet csúszott, és az évenkénti pénzügyi keret menet közbeni változása is már eleve kizárta az eredeti célkitűzések időben történő megvalósítását. Ezzel együtt részeredmények megvalósultak belőle, többek között a pécsi szenelőkészítő rekonstrukciója 1986-ban, amiről az alábbi videóban Kapolyi László akkori ipari miniszter nyilatkozik a Közösségi Televízió riporterének.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.09.29.)

A program csonka megvalósulásával a mecseki szénbányászatban megmaradt az alapvetően emberi fizikai erőn alapuló, már a hazai viszonyok között is idejétmúlt termelési mód, amire eleve nem lehetett a jövő bányászatát alapozni. A Liász-programot végül a bizonytalan gazdasági és piaci helyzet miatt 1988-ban teljesen leállították.


Sokasodó problémák - A Mecseki Szénbányák útja az 1987-es szanálásig

A Mecseki Szénbányák 1984-ig nyereséggel gazdálkodott, a konkrét gazdasági problémák 1985-től jelentkeztek. Ebben az évben még a tervezett állami dotáció fedezte a veszteségeket, 1986-ban viszont már az akkor 1 433 milliárd forintra rúgó veszteség nagyjából fele fedezetlen maradt. A veszteséges gazdálkodás fő oka a hazai szén árának kedvezőtlen változása volt, a termelés költségei ugyanis nem térültek meg a hatóságilag alacsonyan tartott árak mellett. A szakképzett bányalétszám is rohamosan fogyott, az így előállt hiányt pedig a 80-as évek közepén csak lengyel bányászok tömeges foglalkoztatásával lehetett pótolni, ez szintén több százmillió forintos többletterhet rótt évente a vállalatra.

szenelokeszito_pecsujhegy_1987.jpg
Esti fényben az újhegyi szénelőkészítő üzem. (1987)

Mivel ezeket a veszteségeket az akkor még 12 000 főt foglalkoztató nagyvállalat kigazdálkodni már nem tudta, így 1987 nyarán elindult a vállalat szanálási eljárása, amellyel az eredményességi mutatókat kívánták drasztikusan javítani. A dolgozókat a korabeli sajtó nyugtatta. "A most folyó szanálási eljárás nem felszámolás, hanem állami megsegítés.", "Az állami szanálási eljárás elrendelése semmiképpen sem jelenti eleve a gazdálkodó szervezet megszüntetését" - írták a korabeli lapok 1987-ben a helyzettel kapcsolatban.


Súlyosbodó gazdasági gondok, kiéleződő belső feszültségek

A bányásztársadalom hangulata az állami kommunikáció ellenére folyamatosan romlott, és nem csak az anyagi okok miatt. Úgy érezték, hogy az erkölcsi megbecsülésük is csökkent, az iparág "kiemelt" státusza megszűnt, terhet jelentenek a társadalom nyakán, és általában aggasztotta őket a szénbányászat jövőjének bizonytalansága. (Ezek a dolgok vissza is köszönnek a sztrájk okaiként.)

"Józan ésszel felfogni azt nem lehet, hogy az ember vállalja azt a rizikót, hogy nap mint nap leszáll, és kiderül az, hogy a munkája értelmetlen? Hogy veszteséget termel? Hogy a munkája semmi célt nem szolgál, csak az adósságállományt növeli? Ezt mi elfogadni nem tudjuk, mert ez nem így van." - világított rá a dolog érzelmi oldalára Bischoff Antal csapatvezető vájár 1988 februárjában.



Hazai Tükör (MTV - 1988.03.10.)

A gazdasági mutatók pedig sajnos valójában nem adtak okot a reménykedésre. A Hazai Tükör című műsorban egy gyors áttekintést adtak az 1988-as helyzetről, amiből kiderült, hogy Magyarországon a szénfelhasználás aránya az 1950-es 84%-ról 1987-re 23%-ra csökkent. Ezzel együtt ekkor még mindig majdnem 80 ezer embert foglalkoztatott Magyarországon a szénbányászat.



Hazai Tükör (MTV - 1988.03.10.)

A műsorban egy másik riportot is bemutattak, ahol mázaszászvári bányászokat kértek a kamera elé. A panaszok hasonlóak voltak, a bányászok érezhetően nem tudtak mit kezdeni a körülöttük kialakult bizonytalan helyzettel. "Jó volna, hogyha most már leszállnának rólunk, és hagynának bennünket dolgozni" - zárja rövidre egyikük a témát.



Hazai Tükör (MTV - 1988.03.10.)


Az 1988-as hűségjutalmak kifizetése körüli bonyodalmak

A bombát végül a bányászok között az 1988-as hűségjutalmak összege robbantotta. A hűségpénzt 1950-ben hozták létre, és a bányásznapon fizették ki a dolgozóknak. A jutalom mértéke a dolgozó munkakörétől és a munkában eltöltött évek számától függött.

"A mecseki bányában 23-án, kedden reggel függesztették ki a szeptember eleji bányásznap alkalmával kifizetendő, az adólevonással csökkentett - nettó - hűségjutalmak listáját. Az ezen szereplő összegeket a bányászok kevesellték, azokat ugyanis összevetették a tavaly kézhez kapott hűségjutalmakkal, és azt tapasztalták, hogy az ideiek mindegy 30-40 százalékkal elmaradtak a tavaly ilyen címen kifizetett summáktól. Ezt úgy értékelték, hogy nem teljesült az a korábbi ígéret, mely szerint nettó jövedelmük, ezen belül nettó hűségjutalmuk nem csökken az idén." - írta a HVG. 


Az utolsó csepp kicsordul - Sztrájkba lépnek István-akna dolgozói

A Dunántúli Napló jelenti 1988. augusztus 25-én:

"A Mecseki Szénbányák Pécs-Bányaüzemében kedden az éjszakás műszakban 150 munkás megtagadta a leszállást, tarthatatlanul súlyos sérelmeikre így kívántak orvoslást találni. A bányászok sérelmezték, hogy a személyi jövedelemadó miatt átlagosan valamennyi bányász mintegy 10 000 forinttal kevesebb hűségjutalmat kap az idei bányásznapon, mint az elmúlt esztendőben. Ugyancsak az adóterhek miatt nagymértékben csökkent a pótműszakokra járó bér, valamint a műszakpótlék is. Elfogadhatatlannak tartják, hogy a táppénzen lévő dolgozók több pénzt kapjanak kézhez, mint az egész hónapot fáradtságos munkával eltöltő bányászok."

Az éjszaka folyamán a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója, a pártbizottság titkára, a szakszervezet és az üzem vezetői is megpróbálták rávenni a bányászokat a munka felvételére, sikertelenül.

"A bányászok hihetetlen fegyelmezettséggel, egyetlen hangos, sértő szó nélkül ültek tovább a felolvasóteremben, mindössze kétségüknek adtak kifejezést, hogy a vállalat vezetői képesek gondjaikon enyhíteni." - emiatt pedig kizárólag a kormány képviselőivel kívántak tárgyalni.

csethe_andras.jpg

A riadólánc ezek után elindult, Csethe András vezérigazgató nyomban értesítette is az eseményekről Berecz Frigyes ipari minisztert, Kapolyi László szénbányászati kormánybiztost, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) országos központját és a megyei pártbizottság titkárát is.


Megkezdődnek a tárgyalások

A helyzet megoldására még aznap éjszaka Pécsre érkezett Kapolyi László kormánybiztos és Kovács László, a BDSZ főtitkára. A bányászok képviseletében Berczki János és Grün Lajos vájárok mondták el követeléseiket. "Heves szócsata után" végül Kapolyi javaslatára egy hatfős küldöttség, köztük az előbb említett vájárok utaztak Budapestre, hogy a kormány képviselőivel tárgyaljanak.

A nap folyamán a műszakra érkező délelőttös bányászok is csatlakoztak társaikhoz, majd a délutánosok is, sőt a Mecseki Szénbányák több üzemében is részleges szolidaritási sztrájkba kezdtek a munkások.

Közben a Budapestre érkezett küldöttség eredményes tárgyalásokat folytatott Berecz Frigyes ipari miniszterrel, és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettessel, majd másnap fél 6-kor tért vissza Pécsre, ahol Grün Lajos tájékoztatta kollégáit a fejleményekről:

"- Tisztelt Kollégák, a hűségjutalom elmúlt évi nettó értékét megkapjuk! A leszállási, a veszélyességi és a liász-pótlék dolgában kompromisszumos megoldást kellett találnunk, az adórendszer felülvizsgálata a parlament feladata. 1989. januártól várhatjuk, hogy erre a követelésünkre is megoldást találnak. Azt javaslom, vegyük fel a munkát..."

kapolyi_1988_pecs_sztrajk.jpg
Kapolyi László a bányászok körében. (1988. augusztus 25.)

Kapolyi László elmondta, a hűségjutalom megnövelt összegét már most pénteken kirakják a hirdetőtáblákra, az ehhez szükséges többletköltség előteremtéséhez a vállalatot a kormány és a tárca segíti. A munkabeszüntetés miatt egyetlen dolgozónak, a szószólóknak sem bántódása nem eshet, semmiféle hátrányos következményei nem lehetnek. A kieső termelést pótműszakokkal lehet pótolni.

Ezek után, augusztus 24-én délután 6 órakor a délutános műszak leszállt a bányába, és felvette a munkát.

banyaszok_pecs.jpg


A megnyert csata és az elvesztett háború - A Mecseki Szénbányák felszámolása

A bányászok tehát az augusztusi csatát megnyerték, a háborút viszont elvesztették. A szénpiac felbomlása 1989-től a teljes csődhöz vezetett, a gazdasági recesszió miatt a Pécsi Hőerőmű kevesebb szenet vett át, a Dunai Vasmű pedig 1991-től áttért az olcsóbb, import kokszszén használatára. A szanálási eljárás sem tudta megállítani a termelés visszaesését, a veszteség növekedését a legszigorúbb gazdálkodás mellett sem.

vasas_banyauzem.jpg

A fizetésképtelenné vált vállalat 1991-ben végül csődeljárást kezdeményezett önmaga ellen, aminek következtében 1991. október 8-án megkezdődött a Mecseki Szénbányák felszámolása. A szerkezetátalakítást szabályozó kormányhatározat szerint a Komlói Bányaüzem működését 2000-ig biztosították.

A program szerint 1992 és 2000 között 13 aknát, 2 külfejtést, 13 meddőhányót szüntettek meg. A felszámolás nyomán közel 7 500 ember munkahelye szűnt meg.

Szólj hozzá!

Címkék: 1988 bányászok ktv jó estét kertváros bányászsztrájk

A kmk határán - Éjszakai razzián a rendőrség akciócsoportja - 1987

2014.06.25. 09:00 tomikgb

Manapság, ha rákeresünk a "közveszélyes munkakerülő" kifejezésre, az első találat egy flash játékokat összegyűjtő blogra mutat. Valóban, hiszen ma már ez a fogalom a "hagyományos" módján nehezen értelmezhető. De mit takart ez a 80-as években a gyakorlatban? Hogy nézett ki akkoriban egy közveszélyes munkakerülő? Ennek megyünk utána a Pécsi Stúdió Blog mai posztjában.

---

Aki azt gondolja, hogy a közveszélyes munkakerülés (kmk), mint fogalom a szocializmus találmánya, az téved. Az első, ezzel foglalkozó törvényt Magyarországon 1913-ban vezették be. Akkor így szólt a szabályozás: "Az a keresetre utalt munkaképes egyén, aki munkakerülésből csavarog vagy egyébként munkakerülő életmódot folytat, kihágás miatt nyolc naptól két hónapig terjedhető elzárással büntetendő." Tehát nem bűncselekményként, hanem kihágásként (ma: szabálysértés) könyvelték el. De kmk-nak minősült a tiltott szerencsejátékból való haszonszerzés és klasszikusan a prostitúció is.

A szocializmus idején is cél volt, hogy lehetőség szerint minden munkaképes, nagykorú személy dolgozzon. A kmk ezért benne maradt az 1978-ban elfogadott új Btk.-ban is, ami így rendelkezett a dologról: "Az a munkaképes személy, aki munkakerülő életmódot folytat, ha korábban közveszélyes munkakerülés vétsége vagy szabálysértése miatt megbüntették és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől két év még nem telt el, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van."

A 80-as évek végén aztán az általános foglalkoztatottság egyre inkább csak idealisztikus álom maradt, a "kapun belüli" munkanélküliség egyre inkább "valós" munkanélküliséggé konvertálódott, ami már messze nem csak a munkát eleve kerülőket sújtotta. A jelenséget követve 1989. január elsejétől Magyarországon bevezették a munkanélküli segélyt, a közveszélyes munkakerülést pedig szintén ekkor, az 1989. évi XXIII. törvény hatályba lépésével emelték ki a magyar jogrendből.

---

"A pécsi városi rendőrkapitányságon 1984-ben alakult meg az akció alosztály azzal az alapvető céllal, hogy kiszűrjék a szórakozóhelyeken és más búvóhelyeken a közveszélyes munkakerülőket." - írta a Dunántúli Napló 1987 végén. Ekkorra már kétezer olyan személyt tartottak nyilván, akik kapcsolatba kerültek az akciósokkal, ezek több mint fele közveszélyes munkakerülő volt, akik csak esetenként végeztek alkalmi munkát. Az "akciósok" rendszeresen razziáztak is, egy ilyen razziára kísérte el a rendőröket a Dunántúli Napló újságírója 1987 őszén.

Munkakerülő alkeszek, csavargók, tolvajok, züllött, "lumpen elemek". A Fekete Szén büfé, a Piros Rózsa italbolt, és Pécs sötétebbik arca a megyei napilap riportjában:

A kmk határán - Munkában az akciósok


Szombat este hat óra. Tíz perc eligazítást tart Sax István, a pécsi rendőrkapitányság akció alosztályának vezetője, s munkatársai máris indulnak "kedvelt" szórakozóhelyek, a kocsmák ellenőrzésére.


Megtévesztően csendesnek tűnik a gyárvárosi italbolt, csak a padlón eltaposott csikkek jelzik a vendégek nyomait.


A főhadnagy biztos léptekkel indul a WC felé vezető folyosón át a hátsó kertbe, ahol zajlik az élet a gesztenyefák alatt. Nem fillérekben, ezresekben megy a "zsúga". Néma csend. A törzsvendégeknek ismerős a helyzet s a kocsma ma este bezár - ami nem ritka - 7 órakor.


Budai vám. Az italboltban hosszú sor kígyózik, blokkra, sörre vágyva. Bent vágni lehet a füstöt, kint a lépcsőn gyerekek ülnek szép sorban, anyjukra, s atyjukra várakozva. A fekete hajú hölgy a pultra támaszkodva elzokogja bánatát, hogy tizenéves gyermeke két hete elindult a diszkóba. Azóta ő, az édesanyja idejár minden este, hogy gyermekét megkeresse. Korán zár ma ez az italbolt is, s ezt tudja a két pultos hölgy, hiszen így megy ez havonta 2-3 alkalommal. S ez jó a vendégnek, ki még félig józanul, zsebében némi pénzzel hazatérhet. Jó a pultos hölgyeknek, mert később emelkedett hangulat lévén, nem biztos, hogy záróra lehet.


kocsmai_pillanatkep_1987_pecs.jpg
Kocsmai pillanatkép


- Kérem a személyi igazolványát! Mikor dolgozott utoljára? Mutassa a kezét! - gyakran hangzik ez el, s nem csak a meszesi italboltban. Itt viszont, a sárga inges férfi ezt kereken megtagadta. A járőrkocsihoz érve azonban meggondolja magát: "Itt a flepni" - mondja.


A Fekete szén büfében asztalra bukik egy férfi. "Ne vigyék el!" - könyörög társa, majd egymást támogatva eltűnnek az éjszakában.


Tolbuchin út, hosszú sárga ház. Gyakori vendég itt a rendőrség. Az udvaron macskák suhannak a sötétben, vizeletszagúak a málló vakolatú gerendák. A lakás, illetve a szoba lakója három testvér, s most kivételesen plusz egy, a barát. A beszélgetés rövid.


- Mit ettek ma?


- Zellerfőzeléket.


- Mennyi pénzük van?


A három férfinál hétvégére akad hét forint harminc fillér. A szobára egy pillantás: mocskos, huzat nélküli paplan, a sarokban vaskályha, a földön műanyag poharakban némi bor, mellettük piszkos edények.


- Miből élnek?


- Van krumpli elég a pincében - mondja az egyik. - A hét végén pedig a Laci bácsi úgyis ad enni, ha kimegyünk a szőlőbe kapálni.


Munkahelyük? Tulajdonképpen van, aki alkalmi munkával itt-ott ellátja a három testvért, s most az új barátot. Nők is akadnak néha a szobába.


Ágoston tér. Úgy nyolc óra tájt sűrű itt az élet. A járőrkocsi lámpájára tágul a kör, pénz a zsebbe, zsúga, bicska a zokniba, s a selyeminges, a jólöltözött már fut is a szomszédos Piros Rózsa italboltba. A két makk hetesnek, ami a placcon marad, dehogy is akad gazdája. A selyeminges viszont a járőr kezébe szalad. Zsebében több ezer forint. Mint kiderült, a fiú még új itt a téren. A figyelmeztetés csendes, csak két mondat: - Ne maradjon! Jobb, ha némi pénzzel tér haza a zsebében, még időben.


Tetőpontján a hangulat a Piros Rózsa vendéglőben. Kilenc forint egy korsó sör, a szatyorban vacsora, némi tej savanyodik, de csak kilenc, tíz körül lesz záróra.


- Itt nem volt egy hangos szó sem - méltatlankodik a fehérköpenyes hölgy - s mégis záróra?


Tárva, nyitva az István téri borozó ajtaja. Fekete lány, talpig rózsaszínben. A pult alatt pénzt kap a kezébe és gyorsan eltünteti. Vele szemben a mámoros férfi, még nem tudja azt, amit a rendőrök, hogy a kedves hölgyet az ajtóban lesi élettársa. Aki közsegélyes. Nem tudja, mennyi pénzt kap, mert - mint mondja - néha kikapcsol, és "tüzes szemmel" a pénzt számolni nem lehet. Az akciósok viszont tudják, hogy az ötvenes, mit a hölgy az asztal alatt vett el, csak előleg. S mikorra hódolója a munkásszállóra hazatérne, egy fillér sem lesz a szebében.


az_ejszakai_eletnek_mara_vege_kmk_pecs_1987.jpg
Az éjszakai életnek mára vége


Pellérd. Csak az akció alosztály munkatársai tudják, hogy mit találnak a szép családi ház hátsó udvarán. 1600-as Zsiguli az udvarban, kacsák hápognak. S mi van ott hátul a pajtában? Munkásszálló. Négy roggyant lábú vacak, egy gáztűzhely a döngölt földű padozaton. Az ágyon borostás, néma férfiak. Egyik csorba tányérból levest kanalaz. Sopronból jött, hogy beálljon munkába a gazdához. A kopaszodó ref-es, most szabadult, lopásért többször volt büntetve.


- Minden legális itt, kérem - toppan elénk a házigazda, a fényképezést erélyesen megtiltva. Bentről, a márványcsempés konyhából diplomatatáskát hoz elénk gyorsan, ebben vannak az "Új utakon gmk" tagjainak személyi igazolványai, hogy ne piszkolódjanak. A házigazda magas, erős. Felesége nejlon hálóingben áll mögötte.


- Kérem, ezek a férfiak egyébként ott bent, a márványcsempés konyhában esznek és fürdenek!


S a férfiak némák. Család nincs. Döngölt fekete padló, kukoricacsövek. "Új utakon" kubikos gmk. Személyi igazolványok rendben.


Éjfél elmúlt. Bent a kapitányságon csinos lányok nevetgélnek, s fülönfüggőiket, karkötőiket az asztalra teszik le szépen, rendben. A három lány, asszonyok, mert gyermekeik, élettársuk, s egyiknek-másiknak férje is van, az Olympiából érkeztek frissiben. Illetve, előtte Jánoshalmáról, Szegedről, s csak Kiskunhalason verődtek össze. Út közben elemeltek egy japán fényképezőgépet, megvacsoráztak és taxira, egyéb apróságokra költöttek.


Hogy a többiek úgy lopták a fényképezőgépet a kedves András bácsitól Baján, az Éva mondta el. Egyébként Budapestről, s Pest megyéből is ki van tiltva, munkahelyét néhány naponta változtatja. Mária tigriscsíkos ruhában most úgy tudja, terhes... Katalin egy jól menő szegedi tollgyűjtő kisiparos felesége. A fényképezőgép szerinte a kisfia "kabalája".


Mi volt az akció alosztály ellenőrzésének eredménye? Kiderül a szabálysértési és a büntetőeljárások során. Mert pillanatnyilag igazolás a munkaviszonyról majd mindenkinek akad. Van, aki alkalmi munkás, van, aki most szabadult, mások feleségek, élettársak. De van néhány igazolás, amelyeket Sax István tesz elém:


Igazolom, hogy K. J. személyi száma: ..... lakik Pécs, ....... a mai naptól nálam dolgozik, mint ....... alkalmi munkás. Aláírás: ....... kisiparos.


S ezekből az igazolásokból egyre több lesz.


Néhány adat. 1985-ben 202, 1986-ban 132 személyt marasztaltak el kmk szabálysértése miatt a városi rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán. A bűnügyi osztály vizsgálati alosztályának adatai szerint 1984-ben 10, 1985-ben 58, 1986-ban 68 személynél állt meg a kmk bűntette. Szabálysértés esetében a büntetési tétel 60 napig terjedő elzárás, illetve tízezer forint pénzbírság. Akinél megállt a kmk bűntette, a büntetési tétel egy évig terjedő szabadságvesztés, szigorított javító, nevelőmunka, illetve pénzbüntetés. Az a kisiparos, aki magára vállalja, hogy foglalkoztatja a kmk gyanújával előállítottat, s ezt nem jelenti be, feljelenthető társadalombiztosítási kötelezettség bejelentésének elmulasztása miatt.


(Dunántúli Napló - 1987. december 4.)

Tágabb értelemben az alkoholizmus általánosan is téma volt a Közösségi Televízióban, ahol 1986-ban egy fórumot rendeztek mindenféle egészségügyi, orvosi témákkal kapcsolatban. Itt került szóba az alkoholizmus, aminek kapcsán elmondták, hogy Pécsen, az Edison utcában működő detoxikálóban 1984-ben 700 főt sikerült kijózanítani, 1985-ben viszont - ekkor vezették be a 24 órás szolgálatot - az első 10 hónapban már 1270 fő került be alkoholproblémákkal a kijózanító állomásra. Ez is, és még sok más is szóba kerül a következő beszélgetés során, aminek a moderátora Füzes János, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának műsorvezetője.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.03.24.)

9 komment

Címkék: 1987 rendőrség ktv kmk jó estét kertváros

Helyzetjelentés a Hullám fürdőből - 1988. június

2014.06.23. 09:00 tomikgb

hullam_pecs_1988_majus.jpg
A pécsi Hullámfürdőben

Strandhírek - Még csak a Hullám nyitott


Ahhoz képest, hogy a déli órákban, ebédidőben jártunk a Hullámfürdő strandján, meglepően sokan voltak. Igaz, szép volt az idő, különösen szombaton, s egyelőre a többi pécsi strand még zárva. A Balokány és a Nagy Lajos Gimnázium strandja mint rendesen, idén is csak a jövő hónap közepén nyit, így azután aki nem fedett uszodába, hanem a szabadba kívánkozik, hogy napozhasson is, csak a Hullámba mehet.


Május 2-a óta működik nyitott strandként a Hullám, aminek még az az előnye is megvan, hogy temperált vizű. A felső medencét most festik, a hét közepén már azt is használhatják a látogatók. A sportolók és a bérletesek reggel fél hattól, a jeggyel belépők 8 órától mehetnek a Hullámba, s este fél hétig maradhatnak. Működik a hullámoztató is, többnyire háromóránként, de ezt mindig a forgalomhoz igazítják.


Egy dologra azonban szeretnénk felhívni a figyelmet: a Hullámban ezen a nyáron többször is előfordul majd valószínűleg, hogy teltház lesz, ugyanis most kisebb területen tudják csak fogadni a strandolókat, mert elkezdődik az építkezés, aminek eredményeképpen két év múlva új öltöző, kádfürdő, büfé, pihenő lesz. Az építkezés miatti korlátozottabb befogadóképességet a júniusban nyíló, valóban nagyon szép Balokányfürdővel próbálják ellensúlyozni.


(Dunántúli Napló - 1988. május 9.)

"Régen minden jobb volt." - nagyjából így lehet összefoglalni a Hullám fürdőben a KTV-nek nyilatkozó látogatók véleményét. A zöldterületek a fenti cikkben is említett rekonstrukciós munkák miatt ebben az évben jelentősen csökkentek, "a szolgáltatás pedig: nulla" háborog az egyik vendég. Pedig volt pingpong asztal, nyugágy, lábtenisz pálya, főtt kukorica, sőt még kis üveges Pepsi kóla is. Nem volt viszont nyilvános telefonfülke, ami pedig a város legnagyobb strandján alapvető kellett volna, hogy legyen. Hogy mennyire gördülékenyen mentek a dolgok ekkortájt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fürdő igazgatója szerint a Posta ekkor már hat éve "ült" a  Hullám  fürdő nyilvános telefonfülkéjének problémáján.

hullam_strand_nagy_lajos_strand_1987.jpg
A kánikula beköszöntével megteltek a strandok is. Képeink a Hullámfürdőben és a Nagy Lajos uszodában készültek. (Dunántúli Napló - 1987. július 1.)

A pécsi strandok befogadóképessége a 80-as évek végén 5800 fő volt, egy meleg nyári napon tehát ennyien tudtak egyszerre hűsölni a város medencéi mellett. És hogy miért kellett lecsavarozni a Hullámban a székeket és a padokat, ez is kiderül Szűcs Imre riportjából.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

Szólj hozzá!

Címkék: 1988 strand hullám ktv jó estét kertváros

Erdélyi menekültek számára gyűjtenek a Liszt hangversenyteremben - 1988. június

2014.06.21. 09:00 tomikgb

A mai poszt értelmezéséhez egy kis történelmi visszatekintéssel kell kezdenünk. 1988-ban Magyarország felé komoly menekülthullám indult el Románia magyarlakta területeiről, amelyhez többek között a romániai falurombolásnak nevezett intézkedéssorozat vezetett.

---

Nicolae Ceaușescu román államfő 1988. április 29-én jelentette be, hogy az országban 2000-ig végrehajtják az úgynevezett településszisztematizálási tervet, melynek során "agráripari centrumokat" hoznak létre. A terv tizenháromezer romániai falu mintegy felének a felszámolását irányozta elő. Az első szakaszban, 1990-ig elkészítik az átrendezés minden részletre kiterjedő tervét, s felmérik a falvak lakosainak számát. A két-háromezer főnél kevesebb lakosú településeket, azaz a romániai falvak felét eleve életképtelennek minősítették. A tervezett településrendezés nyilvánvalóan a romániában élő nemzetiségek szellemi hagyományai és közösségi tudata ellen is irányult, erősítve a román lakosság módszeres betelepítésével támogatott homogenizációs folyamatot. Mindez ellentétes volt a polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányával és a helsinki záróokmánnyal, amelyeket Románia is aláírt.

A magyarlakta településekről érkező riasztó hírek hatására több magyarországi civil szerveződés 1988. június 27-én tüntetést szervezett a budapesti Hősök terén a romániai falurombolás ellen, a demonstráción mintegy 60-70 ezer ember vett részt. Három nappal később az Országgyűlés állásfoglalásban hívta fel a romániai Nagy Nemzetgyűlés figyelmét a megsemmisítésre kijelölt falvak felbecsülhetetlen történelmi és kulturális értékeire, kifejezve reményét, hogy a román vezetés eláll a terv végrehajtásától. Románia válaszul bezáratta a kolozsvári magyar konzulátust és a diplomáciai kapcsolatok megszakításának lehetőségét is felvetette. Mindennek nyomán menekültek ezrei kezdtek Romániából Magyarországra áramlani.

tuntetes_a_romaniai_falurombolas_ellen_budapest_1988_junius_26.jpg
Tüntetés a romániai falurombolás ellen. (Budapest, Hősök tere - 1988. június 26.)

A településszisztematizálási programot a román vezetés 1988 végén lelassította, amiben a nemzetközi tiltakozásoknál nagyobb szerepet játszott az anyagi eszközök hiánya. A falvakat eredetileg buldózerekkel akarták a földdel egyenlővé tenni, de aztán ekkoriban láttak napvilágot azok az elképzelések, hogy iskola, közlekedés, orvosi ellátás, postai szolgáltatás híján inkább hagyják őket maguktól elhalni. A tarthatatlan bel- és külpolitikai állapotot végül a romániai forradalmi átalakulás szüntette meg, amely 1989. december 22-én magával sodorta Nicolae Ceaușescut és egész rendszerét.

---

A korabeli sajtó tudósítása szerint 1988 júniusában már hétről hétre növekedett az országba érkező menekültek száma. Pécsre és Baranya megyébe július közepéig közel 200 áttelepült érkezett: 22 teljes család, 9 csonka család és sok egyedülálló személy. A Dunántúli Napló így számolt be az akkori helyzetről:

Növekszik a menekültek száma - Egyre több erdélyi áttelepültet fogad Pécs és Baranya megye


- Komoly apparátussal dolgozunk a kérdés megoldásán - mondotta dr. Farkas Károly, a menekültek ügyével foglalkozó megyei koordinációs bizottság tagja. - A városi tanács munkaügyi osztálya felmérte a munkahelykínálatot, az elhelyezési lehetőségeket. Főleg a kitermelő ipar - bányászat - tud nagyobb tömegű munkavállalót fogadni, de akad több hiányszakma is, mint például az esztergályos, lakatos, asztalos; a nők számára pedig az egészségügy kínál állásokat főleg; kevés az ápolónő, a kisegítő személyzet. Rendező elv, hogy az egyedülállókat munkásszállókon helyezzük el, a csonka családok átmeneti kalásokat kapnak, egyelőre peremkerületi, komfort nélküli, vagy félkomfortosakat.

- Az áttelepülőkről a hírt a közvélemény vegyesen fogadja. A többség megértéssel, türelemmel, segíteni akarással, de akadnak ellenkező hangok is. Félnek, hogy elveszik előlük a munkahelyeket, félnek, hogy az amúgy is feszült lakáshelyzeten tovább ront ez a megállíthatatlannak tűnő és szomorú XX. század végi népvándorlás.


- Beszélgetésünk egyik célja éppen ez: a helyzetről hű képet adni. Ma szűkebb pátriánkban 3000 munkahely vár dolgozókra, zömmel fizikai munkást keresve, tehát a jelenlegi 200 áttelepült, és a még jövők jó ideig nem okozhatnak feszültséget a munkaerőfronton. Hol lakjanak? Terveinkben 200 lakás kialakítása szerepel, ehhez a forintokat a Minisztertanács határozata alapján létrehozott 300 milliós alapból kapjuk egyrészt, másrészt a letelepülőket segítő csekkszámlára egyéni, vállalati felajánlások is érkeznek határainkon belülről és kívülről is; főleg nyugati országokból. Így teljes felelősséggel kijelenthetem: egyetlenegy pécsi lakásigénylő sem szorul e miatt hátrébb a névjegyzékben. Célünk, hogy az áttelepülőknek ebből az elkülönített központi pénzeszközből főleg Meszesen tetőtérbeépítéssel, másrészt lerobbant, üresen álló lakások felújításával teremtsük meg az otthont. Rendkívül sok a tennivalónk és rendkívül nehéz az anyagi helyzetünk. Úgy látom, hogy mind a tanács szakapparátusa, mind a koordinációs munkában részt vevők - rendőrség, vöröskereszt, HNF, határőrség, nem különben az egyházak és a nagyvállalatok - a messzemenőkig segítőkész és toleráns magatartást tanúsítanak, s nemcsak kötelességtudásból végzik munkájukat.


Pécsett a városgondnokság épületében rövidesen egy-két napra szóló éjjeli szálláshelyeket alakítanak ki, a tanács igazgatási osztályán pedig minden szerdán 12-től 18 óráig ún. segítőszolgálat nyílt, segítve az érkezők magyarországi életkezdésének indítását. Mint azt dr. Farkas Károlytól megtudtuk, különféle gyűjtéseket, egyéb, lakosságot is bevonó segítőakciókat nem kezdeményeznek, hiszen már eddig is annyi adomány - főleg ruházati cikk - gyűlt össze a spontán adományokból, hogy nincs hol raktározni.


S végül egy információ: a Baranyába eddig érkezettek között csak két személy nem magyar anyanyelvű; egy román és egy szlovák anyanyelvű választotta megyénket lakhelyéül.


(Dunántúli Napló - 1988. július 18. - részlet)

1989 áprilisáig már több, mint 300 erdélyi menekültet fogadott be a város, akik ekkor már a letelepedési alapból kapták a szociális segélyeket, és szükség esetén ebből fizették a gyerekek térítési díját a bölcsődében, óvodában és iskolában addig, amíg a szülők nem találtak maguknak munkát. A tanácson és a PIK-en (Pécsi Ingatlankezelő) kívül a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a KISZ, a munkahelyek és az Ifjúsági Információs és Szolgáltató Iroda is segítette a menekültek magyarországi talpra állását.

erdelyi_menekultek_komlon_1988_karacsony.jpg


Erdélyi menekültek Komlón - Első karácsony az új hazában


Szebi még óvodás, Edit már negyedikes. Felszabadult, vidám kis emberkék. A kisfiú süteményt majszol, és egy sportkocsit szorongat a kezében. Ölembe ül: - Nézd bácsi, mit kaptam! - mutatja és már fut, szalad tovább, hogy elmerüljön az önfeledt játékban. Nővére csillagszórót gyújt és boldogan nevet felém.

Siposéknak ez az első karácsonya az új hazában. Amikor tavasszal útrakeltek a romániai Bacauból, még nem sejtették, hogy az ünnepeket majd Komlón töltik, együtt a gyerekekkel, de a nagyszülők nélkül. Karcsi és Elena tizenkét éve találkoztak, a sport hozta össze őket. A székely fiú focizott, a román lány röplabdázott, most mindketten a bányánál dolgoznak.


- Eredeti szakmám szerint lehettem volna lakatos, de inkább a nehezebb munkát vállaltam, úgy, hogy most a föld alatt dolgozom - mondja Sipos Károly. - Feleségem is munkába állt, Kossuth Bányán varrodában dolgozik. Szeretnénk gyermekeinknek otthont teremteni, még egy kis kertet is vállaltunk.


Szebi néha még keveri a nyelveket. Hol magyarul, hol románul szól a szüleihez. Editnek a magyar nyelvtan okoz gondokat.


- Mindenünk megvan, mégsem vagyunk igazán boldogok, mert nem teljes a család - mondja Elena asszony. - Reménykedtünk, hogy a nagyszülők is velünk tölthetik a karácsonyt, de a román hatóságok nem adtak nekik útlevelet. Még csomagot sem tudtunk küldeni.


Siposék úgy érzik, befogadták őket a komlóiak. A szükséglakás, az albérlet után már van önálló otthonuk. Novemberben vettek bútort, és jutott valami a fenyőfa alá is. A gyerekeknek ruha, játék, cukorka és csokoládé, a szülőknek pedig remény. Egy szebb és teljesebb élet reménye...


(Dunántúli Napló - 1988. december 26.)

A menekültek helyzete annak idején érezhetően felrázta a lakosságot. A korabeli cikkekben is szó esik róla, hogy sok "spontán" adománygyűjtő akció szerveződött ebben az időszakban. A Közösségi Televízió stábja is egy ilyen jótékonysági hangversenyen járt 1988 júniusában.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

Különösen nehéz volt azoknak a családoknak a sorsa, akiktől elszakították a gyerekeket a román hatóságok. Az ő helyzetüket a családegyesítés hosszas procedúrájával próbálták rendezni a 80-as évek végén az egyházak és a magyar hatóságok. A Magyar Televízió kamerája egy ilyen találkozás képeit rögzítette 1989 áprilisában.



MTV Híradó - 1989. április 3.

Szólj hozzá!

Címkék: 1988 ktv jó estét kertváros erdélyi menekültek

Az orfűi strandon járt a Közösségi Televízió stábja - 1988. június

2014.06.19. 09:00 tomikgb

dn_cimlapfoto_1988_07_09.jpg
Akinek muszáj napon lennie, az árnyékba menekülne - aki lehetne árnyékban is, magát tárja a napnak; a nyár dilemmája így lesz címlapfotóvá. (Dunántúli Napló - 1988. július 9.)

Ezekben a napokban sok fiatal tölti a szabadidejét Orfűn, ahol szerdán nyitott és szombatig tart a Fishing on Orfű zenei fesztivál. Ennek apropóján ma mi is Orfűre tekintünk vissza, egy újságcikk és egy televíziós riport segítségével nézzük meg, mi volt a helyzet az orfűi strandon a 80-as évek végén.

Orfűi séta kánikulában


Eléggé naivan azt hittem, hogy egy nyaralótelepen, egy kirándulóhelyen - főként ha "kiemelt", mint Orfű - tehát ahol már több év gyakorlatából ismerik a nyári fogyasztói áramlást, egy viszonylag nagy ABC-áruházban áruban gazdag kép fogadja az embert. Az orfűi ABC csalódást okozott. Lehet, hogy a kedd éppen rossz nap, mert a hét végén a vásárlók áradata "kirabolta" a boltot, és az élelmiszert szállító túrakocsik majd csak ezután érkeznek... Nos, kedden délelőtt még szegényes a bolt. Zöldségféle kevés és satnya. A hűtőpult üvegfala mögött talán kétféle szalámi, másfél vagy két rúdra való, nincs választék sajtokból sem. A hentespulton vörös, vagy inkább sötétbarna marhahús darabok. Csak kisebb, nagyobb darabok. Mellesleg: ez aztán közel sem csak orfűi gond. Elképzelhetetlen, hogy Pécs boltjaiban is bizonyos időközökben honnén kerülnek elő a gusztustalan, kiszáradt, ronda, vörös marhahús-cafatok, gusztustalan faggyú-mócsingokkal ékítve? S milyen drágák. A vásárlók csüggedten nézelődnek, válogatnak, aztán beállnak a pénztári sorba. Mert sortállanak, vagyis van forgalom, és ez csoda. Elvetem a gondolatot, hogy beszéljek a bolt vezetőivel. Nem hiszem, hogy ne kínálnának jobb, több és szebb portékát, ha volna. Lehet, hogy lesz holnap, vagy még ma délután, de kedd délelőtt a látvány ez, és ezen semmi magyarázat nem változtat.


A buszmegálló közelében egy zöldség-gyümölcs pavilon szikkad a napon. Zárva. A közelben egy faliújságszerű, üvegezett vitrin, felirattal: "Népművészeti kiállítás..." A betűk halványak, elmosódottak, a vitrin üres. Fölnézünk a domboldalra, a szép, új utcákat ízléses családi házak és víkendházak szegélyezik, a kertek gyönyörűek, sok virág, zöldségféle, növekvő gyümölcsfák, betonlapos garázsbejárók. Aztán a régi házak "ősiek": a vakolat rég lehullott, csupaszon tűnnek elő a nagyméretű vályogtéglák, némelyik udvaron még ott a pajta és istálló rozzant épülete, leszakadt tetőzettel. Ócska szekérmaradványok a szederfák alatt, a félvállra szakadt ablakokat a szellő himbálja. De, a házakat új lakók lakják. Városiak. Családostól takarítják a házak környékét, kavicsot dönt le egy tehertaxi az udvarra, zsákcementek prizmába rakva, téglakupacok. A viszonylag olcsón megvásárolt, lerobbant házakat az új "honfoglalók" helyreállítják. Szép, gondos munkával, meg ahogy pénz jut rá.


A Horgász büfé hűs, tetővel védett kis kerthelyiségével, kockás abroszos asztalaival, frissen festve, adjusztálva nyitotta meg az idei szezont. Goják János bérli a büfét, krómozott, tiszta grill-sütő a pulton. A felirat szerint "friss virsli és hamburger kapható". Tényleg kapható?


- Igen. Mindig van. Sörünk is. Bár a múlt hét végén már nem bírtuk a rohamot a sörrel, elfogyott hazai, külföldi egyaránt. Vasárnap délelőtt a nyaralók lejönnek az újságért, itt beleolvasnak, diskurálnak, söröznek, vitatkoznak. A május és a június nagyon gyenge volt, nem tudom, behozzuk-e a tervezett forgalmunkat...


orfui_strand_1987.jpg
Csúcsforgalom az orfűi strandon


A túlsó parton is építkeznek. A strand enyhén szólva zsúfolt, de azért itt Orfűn nincs olyan fülledt, álló meleg, mint Pécsett, egy kis szellő mindig megforgatja a levegőt. Itt is van egy élelmiszerbolt, amely kifele és befele, vagyis a strand területére is árusít. A bolt ablaka előtt mondja egy asszony:


- Legnagyobb baj, hogy nincs víz napközben a vezetékben. Sokan, akik kisgyerekkel jöttek nyaralni, néhány nap múlva hazautaznak. Ha nincs ivóvíz, nem lehet se főzni, se mosni. Pláne, ahol gyerek van, kész katasztrófa.


Rám kerül a sor, kérdezem, van-e tej. Azt mondja a boltvezető, Sárdi Gyuláné, szőke energikus kis asszonyka:


- Mennyit parancsol?


- Nem akarok vásárolni - mondom neki - csak a környék nyaralói panaszkodtak, hogy már délben nincs tej, meg péksütemény és ezért jöttem, hogy...


- Tessék csak bejönni!


Az épület mögött hosszú folyosó, kétoldalt raktárhelyiségek, kinyitja az óriási méretű hűtőszekrényt: nyolc-tíz kék színű, műanyag rekesz.


- Ez körülbelül kétszáz tasak féltartós tej, de még rendes tejünk is van. Péksütemény? Jöjjön utánam.


A másik helyiségben ugyancsak rekeszekben kifli, szemlye.


- Ezek többnaposak. Bárcsak elvitték volna még aznap, amikor friss volt. Tudja, mikor nem volt tej? Éppen tegnap, mert a tejiparnál valami nem stimmelt a számítógépes számlázással és ezért nem kaptunk. De látja, itt a tartós tej. Én az idei szezon nyitása óta vagyok itt, de azt hiszem, jövőre nem jövök ide, nem akarok a "dilibe" kerülni.


Panaszkodik: innét árut rendelni telefonon Pécsről, szinte lehetetlen. "A múltkor egy fiatalember rosszul lett a parton, mire vonalat kaptunk és kijöhetett a mentő, egy teljes óra elmúlt..."


- Este zárunk rendes időben, és éjfélkor talán ha hozzáfoghatunk a takarításhoz, mert csak akkor van víz. Márpedig az összes helyiség kövezetét fel kell mosnunk. De mondhatok mást is. A múltkoriban nem egészen három forinttal, úgy tűnt, többet számoltunk. De aztán kiderült, nem többet, hanem inkább kevesebbet számoltunk. Ezerötszáz forintra büntettek bennünket, pedig nekem volt igazam. Mit szól ehhez?


Szemrehányást kapott azért is, hogy a bolti ablakon kiadott sör bolti áron megy, a strand felőli büféablakon árusított palack pedig már drágább. Persze, hogy drágább, de azért, mert ott III. osztályú árakkal dolgoznak. Nem ő határozott így, hanem maga a vállalat, s a helyi tanács is "áment" mondott rá. Elnézést kér, ennyit tud hamarjában elmondani, mert már itt a teherkocsi, árut hoztak, másodmagával dolgozik, neki kell átvennie a portékát.


(Dunántúli Napló - 1987. augusztus 1.)



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

1 komment

Címkék: 1988 strand orfű ktv jó estét kertváros

süti beállítások módosítása