Pécsi Stúdió

A Kertvárosi lakótelepet a régi kertváros déli peremén az 1970-es évek elején kezdték el építeni, az első lakóházakat 1972. karácsonyán adták át az új lakótelepen. Kezdetben az épülő városrész közlekedését a vásártéri fordulóból induló autóbuszok látták el. Később, ahogy a lakótelep bővült, szükségessé vált egy új autóbusz-pályaudvar felépítése. Ez lett a régi, "3-as" autóbusz-végállomás. (Ezt nyilván azért hívtuk a 90-es években 3-as buszvégnek, mert innen indult sokáig a 3-as, és az 50-es autóbusz is, ezek végállomását nem helyezték át a Nevelési Központhoz.)

3-as busz várakozik a 3-as buszvégen a 90-es évek végén

A 3-as buszvég a mai Maléter Pál út - Nagy Imre út kereszteződése mellett 1975 októberében készült el, hivatalosan azonban csak 1976 augusztusában vehették birtokba az utasok, ekkor értek ugyanis el odáig a kapcsolódó utak, amelyeken megindulhatott az autóbusz-közlekedés.

Az egykori 3-as buszvégállomás helyén ma Tesco áll

A városrész gyors fejlődése miatt a 70-es évek végén szükségessé vált a Nevelési Központ környékén felépülő új lakótelepi egység bevonása a tömegközlekedési hálózatba. Ehhez azonban új autóbusz-végállomás kellett, amit - akkor ideiglenes jelleggel - az eredetileg a Nevelési Központ parkolójaként kijelölt helyen valósítottak meg. Az itt megépülő "nevkó" buszvégállomást 1979. december hatodikán adták át a forgalomnak, és ekkor indult - akkor még 16-os számozással - Kertváros azóta is legfontosabb buszjárata, a 6-os járat.

A Nevelési Központ buszpályaudvar a 80-as évek elején

A kertvárosi lakótelep a 80-as években is folyamatosan bővült. Az évtized elején az 5. ütemben megépítették a mai Nagy Imre út és a Tildy Zoltán út közötti lakótelepi egység házait, a 6. ütemben pedig felépült a malomvölgyi úti, a 7. ütemben pedig - 1986-87-ben - a rózsadombi lakótelep. Az új lakótelepi egységeket szintén be kellett vonni a város közlekedési hálózatába, amit a Pannon Volán az 1985-ben - kezdetben 18-as számozással - indított 61-es, és az 1986-ban elindított 62-es járattal oldott meg. Ezek a járatok sokáig ráhordó járatként működtek, az utasok a Nevelési Központnál tudtak átszállni a Konzum áruház felé induló 6-os és 7-es, valamint az Uránváros felé közlekedő 1-es járatokra.

Egy napfürdőző 61-es busz valamikor a 2000-es évek végén

A pécsi tömegközlekedés a 80-as évek végén érte el a teljesítményének csúcsát, ekkoriban szállították a város autóbuszai a legtöbb utast. A forgalom bővülésével a Nevelési Központ buszvégállomás kicsinek bizonyult (és balesetveszélyesnek is, ugyanis gyerekkoromban emlékszem, hányszor rohantunk át a parkoló buszok között a 61-62-es megállókból a szemben található 6-os-7-es induló járatok megállójába.)

A Nevelési Központ buszvégállomás 1990-ben

Ráncajtós, trilex-tárcsás 280-as Ikarus 106-osnak táblázva a Nevelési Központnál a 90-es évek közepén.

Parkoló 6-os busz szintén a Nevkónál, szintén a 90-es években. Az ablakok alján látható fehér csíkok az utastér felé néző öntapadós reklámcsíkok voltak.

A forgalmi igényeknek tehát ez a buszpályaudvar ekkoriban már nem felelt meg, így a város vezetői elkezdtek gondolkodni azon, hogy hova is kerüljön a végleges kertvárosi buszpályaudvar. A Dunántúli Napló 1989. szeptember 15-i számában a tervezett helyszínekről az alábbiakat írja:

"Az épülő Fellbach bevásárlóközponttal szembeni létesítés tulajdonképpen ideális lenne, ez azonban az autóbuszok üzemeltetése szempontjából többletköltséget jelentene. (Ezt erősítették meg a Pannon Volán képviselői is, s felmerült, hogy ezt ki fizetné meg...) Tanácsi és volános megítélés szerint - több szempontot is figyelembe véve - elsősorban a Malomvölgyi út melletti, valamint az Illyés Gyula - Ilku Pál út szomszédságában és a Lahti utca közelében lévő megoldás lenne a legalkalmasabb, ezek közül is az utóbbi kettő valamelyike. Ezek ugyanis a Rózsadombon élők tömegközlekedését is jelentősen javítanák."

Ezek voltak tehát a tervek, mi pedig most a Google Street View segítségével megnézzük, melyek is voltak ezek a tervezett létesítési területek.

Az első tervezett hely a FE-MA bevásárlóközponttal szemben található zöld terület volt, és - mint tudjuk - végül itt is valósult meg az új Kertvárosi buszpályaudvar:

Második helynek a Malomvölgyi út és az Illyés Gyula út által határolt zöld terület jött szóba, ez a mai Honfoglalás park területe:

Harmadik variációként szóba jött a Malomvölgyi út - Eszék utca által határolt terület is, közvetlenül az előző mellett, a Malomvölgyi út túloldalán:

Negyedig lehetőségként pedig felvetették a Lahti utca melletti - akkor még szintén üres - területet, nagyjából azt, ahol ma a Spar áll:

Végül a tervekből akkor semmi sem lett, a Nevelési Központ elköltöztetése pedig hosszú időre lekerült a napirendről. Tizenhét évvel a tervek elkészülte után végül a FE-MA bevásárlóközponttal szemben, a Sztáray Mihály úton valósult meg az új buszvégállomás, amit 2006. szeptember 1-én adtak át a forgalomnak, a Nevelési Központ buszvégállomás helyén pedig - autóparkoló helyett - közpark épült.

Az egykori Nevelési Központ buszvégállomás helyén kialakított park 2014 januárjában

Az új buszpályaudvar helye téma volt a Városi Televízió adásaiban is, ahol 1989. szeptember 30-án Somfai Csaba, a Városi Tanács Építési és Közlekedési osztályának vezetője mondta el a részleteket.

Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.09.30.)

Pécsen - a rendőrök szerint a domborzati viszonyokra visszavezethető okok miatt - a 80-as évek végén viszonylag kevés kerékpáros közlekedett, így a kerékpárosok által okozott balesetek is ritkák voltak. 1987-ben mindössze 14 balesetet okoztak biciklisek. Új biciklik terén sem volt rózsás a helyzet. A választék szűkös volt, különösen az olcsó Csepel kerékpárokból volt hiány. A váltó a bicikliken ekkor még luxusfelszerelés volt, az eladó nem tudott a riporternek olyan bringát ajánlani, ami ugyan nem versenybicikli, de van rajta váltó, és kapható is.

Kerékpározók figyelmébe

A kerékpáros gyermekbalesetek arra vezethetők vissza, hogy egyrészt a gyerek nem ismeri saját képességeit, annak határait: másrészt esetükben a legfőbb motívum, hogy a legkisebb erőkifejtéssel a leggyorsabban haladjanak. Emiatt csak akkor fékeznek, amikor már közvetlen az ütközés veszélye és csak akkor néznek körül, amikor ezt már feltétlenül szükségesnek vélik. Csábítja őket a mozgékony jármű arra, hogy az úttesten éppúgy viselkedjenek, mint a játszótéren, a parkolóban, a gyalogosjárdán vagy a gyalogos zónákban.

A kétkerekű jármű (elsőkerék-fékjét) nem csupán akkor kell használni, ha a hátsó meghibásodik, hanem az optimális lefékezés érdekében mindig a hátsóval együtt kellene működtetni. A kerékpárosok az első fék csekély hatásossága miatt nem használják azt, s így nem is tanulják meg a helyes fékezést. Később ezt a helytelen fékezési technikát gyakran a motorkerékpárokra, mopedekre is átviszik, s ez nagy sebességről történő fékezésnél veszélyes lehet.

A kerékpár biztonságának is alapvető feltétele a karbantartás. A leglényegesebb tennivalók: a világítóberendezés ellenőrzése, a fényvisszaverők tisztítása (pedálokon is), a tuskós fék utánállítása, a tuskók cseréje, a működtető bovden olajozása, a láncfeszesség ellenőrzése, beállítása, a kormány rögzítésének és játékának ellenőrzése a villafejben, a csengő mozgó alkatrészeinek olajozása, a lekopott abroncsok cseréje.

A kerékpáros saját érdekében különösen vegye figyelembe a következő tanácsokat: 1. Ha egyértelműen elsőbbsége van, akkor is figyelje az útkereszteződés forgalmát! Csak akkor haladjon tovább, ha látja, hogy a közlekedési partner valóban elsőbbséget ad! 2. Parkoló járművek mellett akkora oldaltávolságban haladjon el, hogy a nyíló ajtó mellett is elférjen! 3. Figyelje az autók tolatólámpáit is! 4. Elindulás előtt mindig figyelje, hogy nem jön-e mögötte másik jármű! 5. Mindig vegye figyelembe az útburkolat állapotát! (A vizes kockakő és a keramit csúszik!)

A gyermek kerékpározás közben saját biztonságát súlyosan veszélyezteti, ha menet közben 1. a kormányt elengedi; 2. lábát a pedálról leveszi; 3. más járművel húzatja magát; 4. másodmagával ül a kerékpárra; 5. társa mellett, párosával kerékpározik; 6. társaival vagy barátaival a közúton versenyez.

(Dunántúli Napló - 1988. július 12. - részlet)

Új, magyar gyártmányú, hagyományos kerékpárt 1988 tavaszán 3000 forint körül lehetett kapni, a versenybiciklik ára 5-6 ezer forint körül volt, és a korszak slágerét, a BMX-et is 5000 forint körül lehetett megvenni ekkoriban. A helyzetet a KTV riportere, Szűcs Imre térképezte fel 1988 májusában.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.05.30.)

Varga Lászlóné és Gretznerné Bakó Katalin első osztályos tanítványaival a mohácsi Gólya utcai Általános Iskolában

Pedagógusnapon

Orvosokról, pedagógusokról mindenkinek vannak történetei, emlékei, élményei. Jók vagy rosszak, netán árnyaltak. Dicsérjük vagy bíráljuk őket, megjegyzéseket fűzünk munkájukhoz, de nem lehet nem tudomásul venni, hogy mekkora a szerepük az életünk formálásában. A közösségbe kerülő kisgyermek, amikor belép a bölcsőde, vagy az óvoda kapuján, attól is függően hagyja előbb abba a sírdogálást,hogy az óvónéni miképpen foglalkozik vele, milyenek az első benyomásai, amelyek azonban nem tűnékenyek, gyakran meghatározzák a gyermek későbbi kapcsolatainak alakulását, viszonyát a tanuláshoz, az iskolai munka iránt. Tudományosabban: befolyásolják a szocializációs folyamatot. A pedagógus a későbbiekben is központi helyet foglal el a családok, az iskolások mindennapjaiban. "A tanító néni, a tanár bácsi azt mondta, hogy ügyes vagyok, rám szólt, mert rendetlenül néztem ki, ellátott külön feladatokkal, mert szerinte meg tudom oldani azokat is." Keserűség és öröm, az igazságérzet fejlődése vagy csorbulása - az érzelmek, gondolatok mögött megtalálható a pedagógus egy-egy kijelentése, cselekedete. Nemcsak az óvodában, az általános vagy középfokú iskolákban, de a főiskolákon, egyetemeken tanulóknál is, - noha ilyenkor már "sikk" kicsit félvállról beszélni az oktatókról -, megkülönböztetett fontosságú a tanár tudása, egyénisége, véleménye a hallgatók számára. Ugyanígy van, amikor felnőtt fejjel ülünk az iskolapadba évekre, vagy csak egy-egy tanfolyam idejére.

Nem tartozom azokhoz, akik minden felelősséget legszívesebben az iskolára, a pedagógusra hárítanak. Nehezedő feltételek között kell helytállniuk, és nem vállalhatják magukra a család, a különböző szervezetek, munkahelyek, a társadalom feladatait, sürgető kötelességeit. Nem lehet könnyű mindennap kiegyensúlyozottan, minden irányban tájékozottan, felkészülten és emberszeretőn belépni az osztályba, megpróbálni nemcsak a tanulmányi teljesítményre, de a különböző egyéniségekre, a százféle gyerekre is figyelemmel lenni.

Pedagógusnapon virágok illatoznak a vázákban. Apró figyelmesség, a köszönet látható jelei. E néhány sorral szeretnék én is a köszönetmondókhoz csatlakozni, bizakodva, hogy mindig lesznek olyan pedagógusok, akikről évtizedek múltán is jólesik beszélni, hálával, szeretettel gondolni rájuk. Akiknek alapos munkája, értő, szeretettel irányítgató szavai mind többeket segítenek ahhoz, hogy minél jobban megtalálják és megállják a helyüket.

(Dunántúli Napló - 1987. június 6.)

1988-ban a város központi pedagógusnapi ünnepségét Pécs akkori legfiatalabb iskolájában, a Siklósi úti Általános Iskolában (a mai Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskolában) tartották, ahol 200 óvónő, tanító, tanár, gyógypedagógus, nevelő, valamint technikai dolgozó vehetett át kitüntetést.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)

Természetesen a Nevelési Központban is megtartották a pedagógus napi ünnepséget. A rendezvényen a Közösségi Televízió is részt vett.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.) 

Az egykori 62-es busz valószínűleg még élénken él a Kertvárosiak emlékezetében. A járat a Nevelési Központot kötötte össze a Rózsadombi lakóteleppel, amolyan ráhordó járatként funkcionált a Nevelésitől a belvárosba közlekedő 6-os és 7-es buszokhoz. A járat közlekedtetésével kapcsolatban azonban - ahogy a KTV következő riportjából is kiderül - sokan, sok mindennel elégedetlenek voltak. Hiányzó menetrendi táblákról, a hétvégi ritka járatsűrűségről, a koszos buszokról panaszkodtak az utasok.

Indul a Nevelési Központnál lévő végállomásról a 62-es járat

Sűrűbben jár a 62-es autóbusz

A nyári, ideiglenesen ritkított járatsűrűséggel járó menetrendről majd két hónapja állt át az őszi-téli-tavaszi normális menetrendre Pécs tömegközlekedésében a Pannon Volán. A visszaállás óta, e hét elején következett be jelentős, s előnyös változás a menetrendben. A 62-es járat zsúfoltságát nemcsak az utasok panaszáradatából, de saját felméréseiből is felismerte a közlekedési vállalat. Menetrendi átszervezéssel október 26-tól megoldották, hogy a reggeli és a délutáni csúcs idején, 4.45-től 7.45-ig, illetve 15.45-től 18.45-ig a korábbi 15 perces időközök helyett 10 percenként járnak a 62-es járat autóbuszai a Nevelési Központ és a málomi új, s mindinkább benépesülő városrész Pataki István utcai ideiglenes buszfordulója között. A járatsűrítés mellett a zsúfoltságot jelentősen enyhítette az is, hogy szólóbuszok helyett csuklósok közlekednek a vonalon. Most a málomi városrész autótulajdonosainak kellene segíteni a tömegközlekedésnek azzal, hogy nem parkolnak szabálytalanul a buszfordulóban.

(Dunántúli Napló - 1987. október 30. - részlet)

Érdekesség, hogy már a 80-as évek végén igény mutatkozott arra, hogy a 61-es és a 62-es járatok ne csak a Nevelési Központig, hanem közvetlenül a belvárosig közlekedjenek, valamint a Nevkó buszvégállomás áthelyezése is folyamatosan napirenden volt. Ezek a törekvések mára megvalósultak, a buszvégállomás az egykori FEMA mellé költözött, a kertvárosi külső lakótelepeket pedig a 70-es buszcsalád és a 973-as éjszakai járat köti össze a belvárossal.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.29.)

Bónuszként pedig még néhány buszos hír. A bemondó: Mátyás Judit.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.10.05.)

Napjainkban, amikor a közterületeken bármerre is fordítjuk a fejünket, reklámokba botlunk, teljesen természetes, hogy a tömegközeledési eszközök is kívül-belül reklámfelületként is funkcionáltak. Nem volt azonban ez mindig így. Pécsett 1987-ben jelentek meg az első reklámok a helyi járatú autóbuszokon. A jelenségről így számolt be a Dunántúli Napló:

Reklámok a pécsi autóbuszokon

Néhány napja a Pannon Volán pécsi járatain is megjelentek a reklámok az autóbuszok oldalain. Mi indokolta, hogy a vállalat járműveit reklámhordozóként is hasznosítsák? Albert Ferenc, a Pannon Volán igazgatóhelyettese szerint a jelenlegi gazdasági helyzet kényszerítette ki, hogy olyan tevékenységgel is foglalkozzanak, amivel korábban nem.

Egyre szerteágazóbb feladataik lebonyolítására január elsejétől új szervezeti egységként idegenforgalmi üzletágat hoznak létre, melynek feladata lesz többek között a lehetséges reklámhordozó felületek - az autóbuszok oldalait, a megállóhelyek oszlopainak tábláit és a buszok vezetőfülke mögötti részét "adják el" - hasznosítása. Már az elmúlt hetekben megkerestek több vállalatot, intézményt, felkínálva ezt a lehetőséget. Elsőként a Budapest Bank Rt. lépett, így a pénzintézet reklámja már megjelent az autóbuszokon. (Érdemes megemlíteni, hogy a járművek külső felületei közül csak a buszok oldalára kerülhet szöveges reklám, illetve grafika, hátulra nem, mert ez zavarná, elvonná az autóbuszokat követő járművek vezetőinek figyelmét.) Azóta több cég is jelezte reklámozási igényét, velük a szerződéstervezetet most készítik. A reklámok tarifája egy évben 65 000 és 100 000 forint között lesz. S hogy ne kerüljenek "csúnya", nem esztétikus feliratok, ábrák a buszokra, erről szakértő zsűri gondoskodik.

Persze felmerül a kérdés, hogy a Pannon Volán mire költi a reklámokból megszerzett pénzt? Ezt a jövedelmet új autóbuszok vásárlására fordítják.

(Dunántúli Napló - 1987. december 12. - részlet)

Az új hirdetési formával a Közösségi Televízió is foglalkozott. Albert Ferencet, a Pannon Volán igazgatóhelyettesét Zárai Tibor kérdezte a televízió stúdiójának szomszédságában, a Nevelési Központ buszvégállomáson.

 

Jó estét Pécs! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.11.30.)