A blogon már többször foglalkoztunk a pécsi uránbányászok és szénbányászok helyzetével, ami a rendszerváltás közeledtével kezdett egyre bizonytalanabbá, egyre szomorúbbá válni. Most ismét - a hossza miatt indokoltan - egy két részre bontott poszt következik, ahol az 1989 augusztus végi helyzetet, és az augusztus 30-i bányászdemonstráció eseményeit vesszük górcső alá.
Csilletöltés - MÉV V. üzem
A pécsi bányaüzemekben a 80-as évek végén sorozatban láttak napvilágot az aggasztóbbnál aggasztóbb hírek. 1987-ben a Mecseki Szénbányák már szanálás alá került, 1988-ban pedig ennél a vállalatnál robbant ki a 80-as évek első igazán komoly munkabeszüntetése. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál is borús volt a hangulat, miután a kormány bányabezárási tervei kezdtek egyre nyilvánvalóbbá válni. 1989-re tehát mindkét vállalat több ezer dolgozója felett ott lebegett Damoklész kardjaként a létbizonytalanság, a munkahely elvesztésének rémképe.
Ilyen hangulatban köszöntött be 1989 nyara, amikor is az uránbánya dolgozói - a helyzetükre való figyelemfelhívásként - egy bányászdemonstráció megszervezésébe kezdtek. A demonstráció időpontját 1989. augusztus 30-ra tűzték ki, amihez rögvest csatlakoztak a Mecseki Szénbányák dolgozói is. A helyzetről Jambricsek József, a "szenesek" szakszervezeti titkára így nyilatkozott a Dunántúli Naplónak 1989. augusztus 4-én:
"- Úgy ítéljük meg, hogy a kormány nem foglalkozik megfelelően a bányászat, a bányászok sorsával. Egyetértünk az uránbányászok azon gondolatával, hogy amennyiben a vállalat helyzete megváltozik, feltétlenül megnyugtatóan kell gondoskodni a dolgozók további munkájáról, ami ilyen mértékben már nem csak a város és a megye felelőssége. Ezenkívül több olyan nyitott kérdés van, ami nemcsak minket, vagy az uránbányászokat, de az egész bányásztársadalmat érinti, hiszen továbbra sem rendeződött megnyugtatóan a föld alatti pótlék, vagy a túlműszakok adóztatása. Tehát a bányászszolidaritás mellett azért is feltétlenül szükségesnek éreztük, hogy csatlakozzunk a meghirdetett demonstrációhoz, hogy ezáltal eredményesebben képviselhessük a két vállalat dolgozóinak érdekeit."
Az újságcikk szerint a komlói, mázaszászvári és nagymányoki dolgozók számára buszok indításával teremtették meg a lehetőségét annak, hogy augusztus 30-án ők is eljöjjenek Pécsre.
A Dunántúli Napló augusztus 26-i számában már a konkrét programról is olvasni lehetett:
Demonstráció
Az ország szinte minden pontjáról csatlakoznak ahhoz a bányászdemonstrációhoz, amit a Mecseki Ércbányászati Vállalat kezdeményezett.
Az augusztus 30-i program háromnegyed négykor kezdődik, és 6 óra körül fejeződik be. A MÉV szakszervezeti bizottsága gyülekezési helyeket jelölt ki a résztvevőknek: a MÉV központ - 39-es dandár út - Mecsek Áruház, Kőrösi Cs. S. u., Bánki Donát utca, Türr István utca. A felvonulás útvonala a 39-es dandár út és a Dr. Veress Endre út lesz.
Fél öttől nagygyűlést tartanak a városi sportcsarnok mellett. Ezen a rendezvényen a MÉV, a Mecseki Szénbányák, Baranya megye, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete szónokai mellett felszólal Nagy Sándor, a SZOT főtitkára és (feltehetően) jelen lesz az ipari miniszter is.
Az említett gyülekezési útvonalakat ezen a napon délután 3 órától lezárják.
A demonstráció célkitűzéseit és a szolidaritást a résztvevők az általuk megfogalmazott jelszavakkal is kifejezik. Tegnap délután sikerült megtudnunk néhány jelszót:
Bezárt bányák, tönkrement tsz-ek, virágzó bankok?Mi értéket termelünk, dolgozni akarunk!
Urános és szenes, az utcára mehetsz?
Időközben megkaptuk a Mecseki Szénbányák értesítését is, az MSZB szakszervezeti titkári testülete közli, hogy a demonstrációra a vállalat dolgozói és nyugdíjasai augusztus 30-án 15 órakor találkoznak a Kőrösi Csoma Sándor utcában.
(Dunántúli Napló - 1989. augusztus 26.)
Demonstráló bányászok felvonulása Pécsen - 1989. augusztus 30.
Az időjárás aznap mostoha volt, a borult, szeles, hideg idő miatt a vonulás után a demonstrációt nem a sportcsarnok körül, hanem magában a sportcsarnokban tartották meg. Az eseményről, amelyen körülbelül ötezer elkeseredett bányász vett részt, a helyi és az országos sajtó is beszámolt. Mi most a Dunántúli Napló augusztus 31-i riportja segítségével idézzük fel az ott történteket.
"Munkát és létbiztonságot akarunk!" - Ötezer bányász tiltakozása a pécsi sportcsarnokban
A mecseki bányászok tavaly augusztusban sztrájkba léptek jogos követeléseikért. Az idei április végi bejelentés viszont az uránbányászat felett is megkongatta a vészharangot. (Lapunkban mindkét bányával kapcsolatban részletesen kifejtettük a kormányzati és a vállalati véleményeket.) A Mecseki Ércbányászati Vállalat munkáskollektívája átgondolatlannak és megalapozatlannak tartva a kormányzati bejelentést, országos bányászdemonstrációt hirdetett a tegnapi napra, hogy kifejezésre juttassák elégedetlenségüket és reális, átgondolt és elfogadható döntésre késztessék a kormányt.
Délután az Uránvárost megszállták a mecseki érc- és szénbányászok, és sorra érkeztek különbuszokkal az ország bányavállalataitól is. Előkerültek a transzparensek, felsorakoztak a körültekintő szervezés által számukra kijelölt helyeken és tegnap délután, nem sokkal háromnegyed négy előtt a széles, fegyelmezett, transzparensektől tarka sorok megindultak a demonstráció színhelye, a Városi Sportcsarnok felé. A rendkívül hideg, szeles, esőt igérő időjárás miatt a rendezők úgy döntöttek, hogy nem a Sportcsarnok környékén, hanem bent a csarnokban tartják meg a tiltakozó rendezvényt. (Ahogy a tavalyi mecseki szenes-sztrájk résztvevői utólag ledolgozták a kiesett műszakokat, úgy a mostani demonstráció résztvevői sem hagynak ki egyetlen műszakot sem.)
A néma felvonulók zsúfolásig megtöltötték a csarnok ülőhelyeit és a küzdőteret - több, mint ötezren lehettek. Fél ötkor fanfárok jelezték az esemény kezdetét, s a morajlást elcsendesítette Moravezt Levente színművész, aki József Attila "Tömeg" című versét oly eleven lüktetéssel mondta el, hogy a vers refrénsorait "Munkát, Kenyeret!" szinte együtt mondta vele a hallgatóság. Hisz lényegében erről volt és van szó, a 170 ezer hazai urán-, szén-, szénhidrogén-, érc-, ásvány- és bauxitbányász sorsát kérdőjelezi meg, vagy legalábbis teszi kérdésessé a kormányzat gazdaságpolitikai és energiapolitikai koncepciója.
Gyulai Sándor, a MÉV szb-titkára lépett elsőként az emelvényen a mikrofon elé. "Vállalati kollektívánk a mecseki bányászat, a bányász társadalom nevében köszönetet mondok a mai nagygyűlésünk résztvevőinek, akik megjelenésükkel is alátámasztják, hogy egyetértenek a mai demonstráció céljaival." - kezdte beszédét. Külön megköszönte azon leveleket, táviratokat és nyilatkozatokat, melyeket hazai és külföldi kollektívák és egyének juttattak el hozzájuk, kifejezvén szolidaritásukat. A bányabezárással kapcsolatban említette, hogy nem csak egy vállalat, egy város és egy megye veszít a döntéssel. Elismerte, hogy "az ország valamennyi állampolgárának érdeke, hogy az államháztartás a veszteségeket csökkentse, de nem értünk egyet azzal a politikával, mely a gazdasági problémák megoldására csak a restrikciót ismeri, vagyis elvonom, felszámolom, megszüntetem, mert könnyen az egyszeri ember sorsára juthatunk, aki majdnem leszoktatta a lovát az evésről, csak a ló közben megdöglött..."
További beszédét is gyakorta megszakította a dörgő taps, az egyetértő bekiabálások sora. A hangulat emelkedése érezhető volt, az emelvény mellett álldogáló, beszédük megtartására váró szónokokra, valamint Baranya és Pécs állami és pártvezetőire, a két pécsi bánya vezérigazgatójára is átragadt a hangulat.
Szabó László, a MÉV IV. Bányaüzem csapatvezető vájára lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja véleményét. "...Nekem, mint csapatvezető vájárnak nem feladatom eldönteni, hogy kell-e az országnak uránbánya. De egyet tudok: az a gazdaság a leginkább sebezhető, amelynek nincs átgondolt és hosszú távú energiapolitikája. S a magyar népgazdaságnak nincs, már régóta nincs. Gondoljunk a hatvanas évekre... Tudjuk, hogy minden bánya-újranyitás háromszor annyiba került, mint amit a bezáráson nyertünk... Sokan megkérdezték, van-e erkölcsi alapunk ezt a demonstrációt megszervezni... Mi nem akarunk az ózdiak sorsára jutni... Mikor kérték ki a véleményünket egy-egy beruházás előtt? Ugye, soha! Éppen ezért nem a munkásság felelős azért, hogy ide jutott az ország... Számomra és minden becsületes dolgozó számára elfogadhatatlan, hogy a mai Magyarországon mindent érdemesebb csinálni, csak becsületesen, lelkiismeretesen dolgozni nem érdemes..."
Kovács Mózes, a Mecseki Szénbányák Vasas Bányaüzem szb-titkára a demonstrációt, mint a munkásszolidaritás napját említette beszéde elején. "A szakszervezeti mozgalmunk első olyan tette, mely kifejezi az együttgondolkodást és az együttes cselekvés fontosságát... Nem mi bányászok idéztük elő a jelenlegi válságot, mi tisztességesen, odaadóan dolgoztunk eddig is és a jövőben is ezt tesszük, ha látjuk értelmét..." - mondotta, majd beszéde végeztével a tavalyi szenes-sztrájkra, és az annak leszerelésére tett kormányzati ígéretekre utalt: "...Nem tartjuk elfogfadhatónak, hogy a kormányunk a követeléseinkre tett többszöri ígéretét nem tartja meg. Mi az adott szavunkat mindig megtartottuk és a jövőben is megtartjuk" - utalt arra, hogy a sztrájk eszköze a kezükben van és ehhez kérte a magyar bányászok támogatását. (Az ő beszédét is gyakorta együttérzést kifejező taps szakította félbe, egy-egy résznél dörgött a taps, zúgott a csarnok.)
Simon József, a Baranya Megyei SZMT (Szakszervezetek Megyei Tanácsa) titkárába szinte már mondandója elején belefojtották a szót a hangos bekiabálásokkal, füttyökkel, s az egybefüggő tapssal végképp lehetetlenné tették, hogy befejezze mondandóját.
Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára az egyre forróbb légkört alig tudta lehűteni, de köszöntve a magyar bányászokkal szolidaritást vállaló angol bányászdelegációt, megnyerte a hallgatóság figyelmét. A hazai bányászat helyzetét ecsetelte (tapsokkal és bekiabálásokkal kísérve egy-egy megállapításnál), majd felolvasta a BDSZ 11 pontos felhívását a Magyar Népköztársaság kormányához. (Ezt a felhívást lapunkban közöljük.)
A National Union of Mineworkers nemzetközi bányászszervezet angol titkára, Dave Temple programon kívül kért és kapott szót. "Igazatok van, amikor a munkanélküliség ellen küzdötök. Szolidárisok voltatok velünk, mi is azok vagyunk veletek" - mondta nagy, együttérző tetszést aratva.
Nagy Sándor, a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) főtitkára köszöntve a hallgatóságot, beszélt a szakszervezetek új feladatairól, a szakszervezeteket együtt tartó életerőről, melyre a jövőben egyre nagyobb szükség lesz, mert a munkásember, a dolgozó ember, a kisember csak a maga által megszerzett erőre, saját magára számíthat. Hiszen a munkavállalók fizetik azt a számlát, amit egy hibás gazdaságpolitikai, egy hibás politikai mechanizmus működése ebben az országban évtizedeken keresztül összehozott. Ők a kárvallottjai a jelenlegi változásnak is, miközben azt látják, hogy ennek a nehéz helyzetnek azért szép számmal vannak haszonélvezői is. (Nagy taps.) Miközben azt látják, hogy a fejük felett folynak hatalmi, politikai egyezkedések, megállapodások, amelyeket - persze mindannyian tudjuk - ugyancsak az ő kontójukra kötnek. Lehet-e azon csodálkozni, hogy ilyen körülmények között az emberek itt, ebben a csarnokban is ingerültek, indulatosak. Nem ígéretekre, nem homályos elgondolásokra, hanem döntésekre, cselekedetre, tényleges tettekre van szükség.
Végül Horváth Ferenc ipari miniszter kapott szót. A csarnok bányászközönsége csak az őket fegyelemre intő és kérő, a bányászfegyelemre apelláló Szabó László szavát követően engedte, hogy elkezdje beszédét. "Érti a kormány, megérti azokat a követeléseket, amelyeket a BDSZ és önök felvetettek a biztonságukkal, a munkalehetőségükkel kapcsolatosan. El kell mondani, hogy a kormánynak atekintetben nincs alternatívája, hogy a gazdaságtalan üzemeket be kell zárni... A kormánynak van energiapolitikája, de azt folyamatosan hozzá kell igazítani a változó feltételekhez, azokhoz, amelyek a hazai kondíciókból és a külföldiekből adódnak. Van biztos megélhetése a szénbányászatnak, hiszen mintegy 2000 MW-nyi széntüzelésű erőművünk van, aminek a működtetéséhez alapvető érdekünk fűződik, és ahhoz is, hogy a lakosságot is ellássuk megfelelő minőségű szénnel.
Ez perspektívát nyúlt a bányászatnak, akkor is, ha az elkerülhetetlenül gazdaságtalan bányákat bezárjuk..." Szólt a mélyművelésű bányák megpecsételt sorsáról, majd konkrétan is szólt a Mecseki Szénbányákról és az uránbányáról. A szénbánya kapacitása ma meghaladja a piaci igényeket. Biztos piac a hőerőmű és a lakossági igény. Ehhez kell alkalmazkodnia a szénbányának, ehhez kell alakítani a kapacitásait. Nem a bánya totális csődjéről van szó, hanem racionalizálásról. Áttérve az uránbánya helyzetére: "1988-ban már 3 milliárd forint támogatásra volt szükség az uránbánya működtetéséhez. Az igaz, hogy hosszabb ideig az urán nem volt gazdaságtalan, nem szorult támogatásra, de jelenleg az uránár csak egyharmadát fedezi a ráfordított költségeknek." (Füttyökre, bekiabálásokra válaszolva kérte: "Én nagy türelemmel hallgattam meg önöket, kérem, önök is hallgassanak végig.") Az indulatok egyre gyakrabban szabadultak el a miniszter további mondandói nyomán. "A szovjet partner hozzájárult, hogy a számunkra kedvező időpontban bezárhatjuk a bányát, nem tart igényt arra sem, hogy az egyezmény végéig folytassuk a kitermelést... Ma, döntés előtt azt tudom mondani, hogy a számítások alapján jövő év végén megkezdődik a kitermelés csökkentése, 1991-ben ez minden bizonnyal befejeződik, és ezzel párhuzamosan meg lehet kezdeni a bánya bezárását, nagyon szigorúan megfelelve a környezetvédelmi követelményeknek."
Az ipari miniszter további beszédéből nem sokat értett meg a bányászhallgatóság. A mind gyakoribbá váló bekiabálások, füttyök hangereje elnyomta érvelő szavait, így beszédét nem tudta befejezni. A tegnapi országos bányászdemonstráció így a bányász himnusz hangjaival ért véget este 6 órakor.
(Dunántúli Napló - 1989. augusztus 31.)
Bányász Himnusz.
A Dunántúli Napló Horváth Ferenc ipari minisztert külön is megszólaltatta a demonstráció után, aki elmondta, hogy a racionalizálási program keretében muszáj ezeket a strukturális, szerkezeti döntéseket meghozni, mert "ez az egész társadalom gazdasági érdeke." "Engem a döntéseimben nem fog motiválni, ami itt ma történt. A kormányzati munkában én teszek javaslatot, de maradjunk annyiban, hogy nagyon sokat próbálok tenni a továbbiakban is a bányászokért." - nyilatkozta a miniszter, aki a lapnak azt is elmondta, hogy minden segítséget megad a kormány, hogy külföldi tőkét hozzon a baranyai térségbe, valamint "hogy a hátrányos helyzethez kötődő kedvezmények januártól járjanak ennek a térségnek."
A bányászdemonstráción a Pécsi Városi Televízió két riportot is készített, ebből most az első jön, ami egy rövid bepillantást enged a sportcsarnokban lezajlott eseményekbe.
Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.09.02.)
