A Mecsekben az uránérctermelés a 80-as évek végén már 30 éves múltra tekintett vissza. A három évtized alatt öt bányaüzem épült, ebből az I-es és a II-es ekkorra már kimerült, a III-as ércvagyona is fogyóban volt már, a IV-es teljes kapacitással üzemelt, az V-ös bányaüzem termelése pedig ekkor még felfuttatás alatt állt. Az uránbányászok átlagos jövedelme még ekkoriban is átlagosan évi 320 ezer forint volt, azonban már évek óta tudni lehetett, hogy az uránérc kitermelése gazdaságosan semmiképpen nem fenntartható.
A Mecseki Ércbányászati Vállalat vezérigazgatója, Varga Mihály is hosszan sorolta a gondokat egy 1989 áprilisi interjúban:
"Az urántermelés a hetvenes években kifizetődő volt, ez túltermeléshez vezetett. Ma lelassultak az erőműépítések, a Szovjetunió csökkenti a dúsítmánytermelést, a nukleáris leszerelés (hála istennek!) ugyancsak csökkenti az urántermelést, a világpiaci árak tehát természetszerűleg csökkennek. A rubel-dollár-forint viszonylat, a szovjetek által meghatározott árfolyamok újabb gondot okoznak, így a mi vállalatunk állami támogatásra szorul. Az elmondottak természetesen a piac bizonytalanságát is jelzik..."
A MÉV V-ös bányaüzeme
A feketeleves azonban május elején jött. Ekkor Dr. Horváth Ferenc, az Ipari Minisztérium államtitkára, leendő ipari miniszter ugyanis egy nyilatkozatában jelezte, hogy reménykedni ugyan még lehet, de nem érdemes, a bányabezárás ugyanis biztosnak tűnik.
A miniszterjelölt az uránbánya bezárására voksol. - Dr. Horváth Ferenc baranyai kérdésekre válaszolt
Az országgyűlés májusi ülésszakának megnyitása előtt tegnap Budapesten összeült a parlament ipari bizottsága. A bizottság tagjainak Németh Miklós miniszterjelölt bemutatta dr. Horváth Ferenc államtitkárt, mint ipari minszterjelöltet. A baranyai képviselőcsoportból Mérei Emil országgyűlési képviselő is részt vett az ipari bizottság előkészítő ülésén, és a kínálkozó lehetőséget megragadva több kérdésben is kikérte a leendő miniszter véleményét.
- A szén- és uránbányászat leépítése miatt gazdaságilag depressziós övezetté nyilvánították Pécs-Komló-Bonyhád környékét. Milyen lehetőségeket lát a térség iparfejlesztésére, milyen kormányzati beavatkozásokat tart szükségesnek?
- Elöljáróban annyit, hogy semmiképpen nem hozzuk méltatlan helyzetbe a bányászokat. A tervek szerint 1992-ben hagyjuk abba az uránbányászatot, van tehát elég idő az átképzésre. A feszültség feloldására a borsodi modellt szeretnénk alkalmazni, a helyzetet azonban nehezíti, hogy Baranyában nincs a borsodihoz hasonló felvevő iparág.
- Mit javasol a Minisztertanács elnökének, milyen választ adjon Baranya és Tolna megye vezetőinek az e kérdésben hozzá intézett levélre?
- Több alternatívát is kidolgoztunk, de személy szerint én az uránbánya bezárása mellett voksolok. Az itt felszabaduló szakképzett munkaerőt a Mecseki Szénbányáknál a föld alatti termelő munkában lehetne elhelyezni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az improduktív területen nem lesz felesleges munkaerő, itt csak az átképzés vezethet megoldáshoz.
(Dunántúli Napló - 1989. május 10.)
Ekkor tehát az ország vezetése már minden kétséget kizáróan eldöntötte, hogy a hazai uránbányászatra a leépítés, a termelés fokozatos megszüntetése, majd az uránbánya teljes bezárása vár. A hír megjelenése után készített riportot Pánics György a pécsi uránbánya dolgozóival, és a Mecseki Ércbányászati Vállalat vezérigazgatójával.
Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.05.13.)