Tekintsünk vissza együtt Pécsre és a 80-as évekre. - Riportok, videórészletek kétnaponta a Kertvárosi Közösségi Televízió és a Pécsi Városi Televízió 1986 és 1990 között készült műsoraiból. - Nyomj egy "Like"-ot, hogy a Facebookon is értesülj az új posztokról!
A KTV egy újonnan nyílt könyvesbolt kapcsán látogatott el ismét a Rózsadombra. A riport azonban nem csak a könyvekről szól. A Vadászkürt söröző közelsége okán a riport furcsa párhuzamba állítja a könyvvásárlásra és az alkoholfogyasztásra költött összegeket. (A téma felvetése nem volt alaptalan, a 80-as években valóban komoly társadalmi problémává emelkedett az alkoholizmus.) 1988-ban egyébként a Rózsadombon leginkább a "könnyű olvasmányok", a krimik, és a gyermekeknek szóló mesekönyvek mentek. A riport megállapítja, hogy miközben a keresete töredékéből vásárolt könyvet, a fizetése egytizedét szeszes italokra költötte ekkoriban a magyar.
"Az alkoholizmus elleni küzdelem elősegíthető azzal is, ha a társadalmi környezet kulturális igényeket kelt, és ezeket ki is elégíti, különben fennáll a veszély, hogy a társasági szórakozás egyetlen célja a lerészegedés, az ivászat lesz" - szól a summás összegzése annak a tapasztalatnak, mely szerint az unatkozó, cél nélküli ember iszik.
A könyvesbolt sajnos - mint az a korabeli sajtó tudósításaiból kiderül - csődbe ment, a helyét pedig alighanem a szomszédos söröző vette birtokba.
A pécsi "Rózsadombról" írják
Az ősszel megnyílt könyvesbolt tavaszi bezárását ketten is szóvá tették: Bölönyi Józsefné a Csatlós utcából és Szabó Józsefné a Hajas Imre utca 14-ből. A szerény forgalmat, ami valószínűleg a bolt megszűnéséhez vezetett, mindketten összekapcsolják a környék rendkívül elhanyagolt állapotával, mert ilyen körülmények között az embereknek nincs kedvük sétálgatni, körülnézni. Szóvá teszik azt is, hogy a sokadik kereskedelmi egység működik, illetve nyílik meg ezen a területen, holott nagyobb szükség lenne az orvosi rendelőre, a gyógyszertárra.
(Dunántúli Napló - 1988. július 7. - részlet)
A KTV riportjában jóízűen sörözgető kertvárosiak, és egy szomorkodó könyvesboltos furcsa elegye. A riporter: Szűcs Imre.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.15.)
Az országban az elsők között, 1885 novemberében alakult meg a Pécsi Ipartestület, amely működését egy bérelt belvárosi lakásban kezdte meg. Az első évek a szervezési munkákkal teltek el. Létrehozták a munkásközvetítőt, az iparos szállót, életre hívták a munkásbiztosító pénztárat, megalakították a szakosztályokat. Bemutatkozási lehetőségeket is teremtettek, a tanoncok kiállítását először 1893-ban rendezték meg. Az Ipartestület jelenlegi székházának elődjét Pécsett, a Rákóczi út 24. szám alatt 1905-ben vásárolta meg.
1949-ben létrejött a KIOSZ, azaz a Kisiparosok Országos Szervezete, amely csaknem 50 éven át működött. Pécsen a 70-es évek végén határozták el, hogy új KIOSZ-központot építenek a régi helyett. Az első tervek még új helyről, és hétemeletes, üvegablakos toronyházról szóltak, a régi épület helyén pedig zöldövezetet alakítottak volna ki. Mivel a mesteremberek sajnálták volna ott hagyni a régi helyet, a KIOSZ és Pécs Város Tanácsa végül úgy határozott, hogy a városrendezési tervet módosítva, a már mindenki által megszokott régi helyén épüljön föl az iparosok új háza.
Az Iparosház Rákóczi úti homlokzata - 1988. április
A Kistelegdi István tervezte tágas, kényelmes, modern épület 1988 elejére készült el. A beruházás viszonylag olcsón, 40 millió forintból valósult meg, amihez hozzájárult az iparosok társadalmi munkája is. És hogy kik vették birtokba először az új épületet? A válaszért lapozzuk fel a Dunántúli Napló 1988. április 16-i számát:
14 iparos egy helyen - Bemutatkozik a pécsi Iparosház
Az iparosházban 12 műhelyben 14 iparos dolgozik, mégpedig - szigorú mércével mérve is - kiváló szakemberek. Az északi részen található Cseke Béla gázöngyújtótöltő és kulcsmásoló műhelye. Cégtáblákat, névtáblákat, reklámfeliratokat is készít, bármilyen betűtípussal. Roll Miklós órás és Rumann Ernő ötvös egy helyiséget osztanak meg. Sebők Károly bőrműves azt ígéri, hogy erszények, övek, pohárkészletek, újságtartók készítésén kívül júniustól bőrtárgyak javítását is vállalják. Boronkai Zoltán fotóműterme következik aztán, teljesen új felszereléssel, amely - természetesen - kisiparos termék. Egy bemutatóterem tartozik még a sorba, ahol a kisiparosokon kívül kereskedők, sőt állami vállalatok is kiállíthatják portékáikat. Piackutató szobának is nevezhetnénk, mert a termékek népszerűsítésének célja a megrendelők számának növelése. Főként a vidéki szakembereknek jelentős, mert így a megyeszékhelyen is bemutatkozhatnak áruikkal.
Az udvar nyugati felén Ferenc Miklós háztartásigép-szerelő, Krumpach Lajos sportszerjavító és Kádár Sándor cipész dolgozik. Szemben, a keleti szárnyon Cserepes Béláné Bánfalvi Ágnes kozmetikus üzletébe nem csupán a hölgyeket, hanem az erősebb nem képviselőit is várja. A szomszédos fodrászatban Sárközi Lászlóné készíti a frizurákat. Két keresett szakma képviselője foglalja el a következő műhelyt. Árvai Józsefné női szabó mérték után, hozott anyagból varr. A fiatal kalapos, Takácsné Földényi Éva megrendelésre bármilyen fejrevalót készít. Pálfi Imre férfiszabó mondta el, hozzá leginkább a túl soványak, vagy túl testesek jönnek, mert a magyar konfekció kifelejtette őket, amikor a méreteket megállapították. Egyvalaki maradt még ki a sorból: Szép Lehel keramikus, akit talán be sem kell mutatni. A keze alól kikerült dísztárgyak régóta ismertek Pécsett és a megyében.
(Dunántúli Napló - 1988. április 16. - részlet)
A felsorolt műhelyeken kívül az épület adott otthont a KIOSZ Baranya Megyei Alapszervezetének, a Kisüzemi Innovációs Iroda (NOVIKI) kirendeltségének, a Kisipari Termeltető Vállalat helyiségeinek, valamint a Baranya Megyei Fuvarszervező Irodának is. A Rákóczi út felé eső legfelső szinten egy 150 fős nagyterem, valamint szakosztályi és oktatótermek helyezkedtek el. A földszinten pedig az Iparos Kisvendéglő működik, amelyet a kezdetek óta Fischer János vezet.
A KTV 1988 februárjában járt az akkor még vadonatúj Iparosházban.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.15.)
Milyen szocializmust építsünk? Ezzel a címmel indított vitasorozatot 1988 elején az akkor már az utolsókat rúgó Kommunista Ifjúsági Szövetség. A KISZ ekkoriban már egyre inkább egy sodródó szervezet képét mutatta, a papíron óriásira duzzasztott, ám passzív tagság pedig lényegében meg is adta a választ a későn feltett kérdésre. Ezt a passzív tagságot próbálták felrázni a vitasorozattal, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) utódjaként, a kommunista párt irányítása alatt álló országos, egységes és egyetlen ifjúsági tömegszervezetként alakult meg 1957. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján, a Köztársaság téren, az Erkel Színházban. Felállítása a szovjet típusú politikai intézményrendszer restaurálásának fontos eleme volt. 1957 nyarán az új szervezet létszáma már meghaladta a 130 ezret, míg a későbbi években, szervezettségének teljes kiépülésekor a taglétszám tartósan 900 ezer fő körül volt. A KISZ szervezetek az iskolákon túl megjelentek a gyárakban, intézményekben is. (A KISZ létrehozása után alakultak ki a híres üzemi négyszögek (vállalatigazgató, párttitkár, KISZ-titkár, szakszervezeti bizalmi), amelyek minden fontos kérdést megtárgyaltak, így minden vállalat és intézmény működését gyakorlatilag egy informális négyes irányította.) A hatvanas években a KISZ-re kulturális feladatokat bíztak, ami sokszor balul ütött ki. A beatkorszak kezdetén szövetség még támogatta az új zenekarokat, aztán rájöttek, hogy képtelenek kordában tartani a dolgokat, ezért kampányba kezdtek a "huligánok" ellen. A KISZ fokozatosan kiszorult a fiatalokat tényleg érdeklő dolgok közül, tagsága gyakorlatilag formálissá vált. Csernobil után és a gorbacsovi reformok hatására a KISZ-ben is megindult a "bomlás", a politikai erjedés. A KISZ-alapszervezetek monopóliuma 1988-ig tartott. A szervezet végül 1989. április 22-én oszlott fel.
A Közösségi Televízió két kertvárosi nagyüzemben, az akkor még működő Mechlaborban, és az akkor még szintén működő Pécsi Bőrgyárban kérdezte a KISZ-es fiatalokat, ők vajon milyen szocializmust építenének? A kezdeményezés eredményéről nincs információnk, az viszont biztos, hogy jó egy év múlva, 1989 áprilisában a KISZ megszűnt, és az utódszervezeteként létrejövő DEMISZ sem lett hosszú életű.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.15.)
Lvov-Kertvárosban a parkokban, játszótereken, utak, járdák mentén folyton-folyvást kis színes szemétgyűjtőkbe botlik az ember. Van belőlük elég, s ez jó. Az is dicséretes, hogy tele vannak szeméttel, tehát használják a lakók.
A Kertváros mégis szemetes. Az edények tetején kicsordul a hulladék, a szél a földön sodorja és a levegőbe röpíti a jégkrémes papírokat, zacskókat, elhasznált papírzsebkendőket. Kinek a dolga lenne üríteni, tisztán tartani a szemetesedényeket? Az utcaseprőknek? A parkfenntartóknak? A lakásszövetkezeteknek? Esetleg a házmestereknek, vagy netán a lakóknak?
A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalattól Weik József, az úttisztító részleg vezetője úgy tudja, hogy az ő dolguk az autóbuszmegállók és a közjárdák melletti kis kukák ürítése. Panaszkodott, hogy kevés az emberük. Harminc állandó dolgozót és 40 alkalmit tudnak kiküldeni naponta. Az alkalmiak a hét egy napján, csütörtökön nem dolgoznak. Ez a napi 60-70 munkás tisztítja a várost Hirdtől a 20-os autóbusz végállomásáig, illetve a TV-toronytól Málomig.
Kertvárosban, a Nevelési Központ környéki parkokban gyakori ez a látvány.
Piszter Valéria, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat parkfenntartási részlegének vezetője szintén a munkáskéz hiányára hivatkozott. Az ő feladatuk a parkok és a játszóterek rendben tartása. A kertvárosban 0,6 ember jut egy hektárra, de ebbe már beletartoznak az üzemvezetők, portások, éjjeli őrök, művezetők is. Ha őket nem számítjuk, konkrét parkgondozó munkás csak "töredékében" jut el a Kertvárosba. Gond az is, hogy ezeknek a munkásoknak a többsége csökkentett munkaképességű. Minden héten egyszer kellene üríteni, ám gyakran fordul elő, hogy ez elmarad. A vállalat kapcsolatban áll a Közterület Felügyelettel. Ha tőlük bármiféle bejelentés érkezik, kis traktorral kiküldenek egy embert, aki összegyűjti az otthagyott szemetet.
Tavaly a "Kertváros" lakásszövetkezet, a PIK a lakókkal és házmesterekkel egyetemben társadalmi munkát ajánlott fel. A kezdeti lelkesedés hamar lelohadt, mert a vállalt feladatnak azóta sincs látszatja. Talán, ha a kis műanyag kukákba nem égő cigarettacsikkeket dobálnának, kevesebb lenne a tönkrement tároló. Vagy, ha a nagyobb terjedelmű hulladékot inkább az erre a célra kitett konténerekbe öntenék, nem telnének meg olyan hamar a kis edények. S talán nem is lenne olyan szemetes a Kertváros.
(Dunántúli Napló - 1987. október 19.)
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)
Dísztribün, fúvószenekar, integető párt- és állami vezetők, vörös zászlók, napszemüveges elvtársak, molinók, transzparensek, sör, virsli, napsütés. Semmi kétség, ez bizony egy szocialista május elseje. Ahogy majd a felvételből is kiderül, 1986-ban még nagyon adtak erre. A dolgozók "impozáns felvonulását" természetesen a Mecseki Szénbányák Vállalat nyitotta, őket pedig a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói és családtagjai követték a sorban.
Hogy önbizalomból nem volt hiány, azt mutatja az anyag záróinterjúja, amit Németh Károly készített Labudek Klárával, a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) politikai munkatársával, aki a felvonulás egyik főszervezője volt. Elmondása szerint 60-70 ezer ember vonult fel, és 26-al több vállalat, mint 1985-ben. Amikor a műsorvezető arról kérdezi, hogy vajon jövőre is lesz-e felvonulás, "mert hogy olyan hangok hallatszottak, hogy...", na ekkor - a kérdés végét meg se várva - nyugtatja meg az emberünk a kérdezőt, hogy lesz, "annál is inkább, mert a dolgozók minden ellenkező híresztelés ellenére szívesen vesznek részt a fölvonulásokon. Előtte vannak egy kis morgolódások, de a felvonulás napján minden üzemnél, vállalatnál nagy a készülődés, és a lelkesedés. És azt hiszem, hogy a hagyományaink közül ezt meg kell őriznünk" - zárja rövidre a témát a szakszervezeti asszonyság.
Az illegalitástól a hivatalos ünneplésig - Régi pécsi-baranyai május elsejék
1890.
A fővárosban már fölvonulással ünnepeltek, nálunk ekkor még ilyenről nem volt szó, de érdemes tanulmányozni a Mohács és Vidéke hetilap korabeli számait, amelyben ezekre a napokra időzítve két cikk is megjelent, a "Munkások mozgalma", illetve "A munkáskérdés hordereje és tanulsága" címmel.
Az első cikknél az "F" monogrammal jelzett írója ezt a végkövetkeztetést vonta le: "A munkáskérdés rögtön elveszítené fenyegető jellegét, ha a munkaidő leszállítását a munkaadók elhatároznák. A munkásoknak idejök maradna az üdülésre és szellemök képzésére, és a mellett mégis keresnének annyit, hogy jól is lakhatnának..." A szerkesztőségi megjegyzés summája: a munkásokon kívül mások is vannak, akik hasonlóan keményen dolgoznak a megélhetésért.
A második cikkben Serli Sándor "a nyugatról felénk lavinaként növekvő veszélyt" neveléssel és reformokkal vélte kivédhetőnek, az állam szerepét hangsúlyozta ebben a fontos kérdésben, eközben pedig ezt állapította meg: "II. Vilmos (Németországban) már jó példával jár elül."
1910.
A pécsi szervezett munkásság ekkor már több rendezvénnyel emlékezett meg a munka ünnepéről. Délelőtt 9-kor a Munkás Kaszinóban fölolvasást tartottak, amelyet szavalat és ének követett.
A népgyűlésre délután kettőtől került sor, amikor is a Majláth (a mai Kossuth) téren gyülekeztek, az ünnepséget a munkásdalárda nyitotta meg, majd kezdetét vette a népgyűlés. A bányamunkások már 1 órakor gyülekeztek a Rigóder Szabolcsi úton, onnan mentek be szervezetten a gyűlés színhelyére.
A rendezvény végeztével a munkásság az Irgalmasok (Bem), a Rákóczi, a Ferenciek (Sallai) utcák, a Scitovszky (Szent István) tér, a Király (Kossuth). a Sörház (dr. Majorossy Imre), a Kálvária (Vak Bottyán), a Tettye utcákon át vonult föl a Tettyére, ahol ekkoriban mindig vidám szórakozással fejezték be a napot.
Májusköszöntő tánccal, májusfával
1930.
A fokozott rendőrségi készültség jegyében telt el ekkor a munkásság ünnepe mindenütt az országban. A belügyminiszter "az ilyenkor szokásban volt gyűléseket nem engedélyezte", sőt Pécsett is a rendőrség előző nap este razziát tartott a város területén, amelynek során, mint azt a Dunántúl megírta: "... A detektívek a legeldugottabb helyeket is bejárták, de gyanús alakra nem akadtak. Ez a körülmény is arra vall, hogy a kommunista agitátorok vagy elkerülték Pécset, vagy ha ilyenek akadtak is, nagyon jól elrejtőztek a rendőrség és a józanul gondolkodó munkásság elől..."
A munkásság ilyen helyzetben a mecseki kirándulásokat választotta, ott kerültek sorra azok a gyűlések, kisebb összejövetelek, amelyeket el tudtak titkolni az avatatlan megfigyelők előtt. Voltak évek előtte is, utána is, amikor sor kerülhetett a városban és a megye más helyein is nagyobb szabású ünnepségekre.
Pécs, 1945. május 1.
1950.
"A béke hatalmas táborának lenyűgöző seregszemléje volt az egész világon az idei május 1.", "Pécs soha nem látott még ilyen lelkes és gyönyörű májusi felvonulást", "Több, mint negyvenezer ember tüntetett a béke harcos seregszemléjén", "A felszabadult munka szépsége és öröme", "Forró lelkesedés a bányavidéken és Baranyában", "Vidám, boldog szórakozás a Balokány-ligetben és a Tettyén", "Ötezer ember gyönyörködött a sportműsorban", "Pécsbányatelep az első az ipari felvonuláson", Május 1-én estig Baranya megyében 275 030 dolgozó írta alá a békefelhívást"... ilyen, és ehhez hasonló újságcímek tanúsították a megváltozott helyzetet. A hatalomra jutott Magyar Dolgozók Pártja vezetősége addig soha nem látott pompával, külsőségekkel akarta felejthetetlenné tenni ezt a napot.
A Dunántúli Napló részletes tudósításban számolt be a pécsi fölvonulásról, részletesen taglalva azokat a gyárakat, intézményeket, amelyek részt vettek a Széchenyi téri központban zajlő demonstráción. A kor szellemének megfelelően ezek voltak a fő jelszavak: "Éljen Sztálin, éljen Rákosi!"
Hasonló, részletes tudósítást kapott a korabeli olvasó a megyében zajló ünnepségekről, fölvonulásokról. A tudósításban nagyon sok helység neve, eseményei szerepeltek. Külön kiemelték a délszláv lakosú falvak ünnepségeit, tekintettel a Tito vezette Jugoszláviával való akkori rossz viszonyra.
Készül az ünnepi dekoráció (1974)
1970.
Ismét megváltozott körülmények között, derűs, ünnepi hangulatban zajlott le ekkor az ünnep. Kossuth-bánya ekkor lett élüzem, hasonló kitüntetésben részesült a szigetvári Minőségi Cipőgyár is, Kátolyban ekkor avatták föl az új kultúrotthont. Ezek a rendezvények is május elsején zajlottak.
A pécsi központi fölvonuláson 45 ezren vettek részt, amely ekkor még a Rákóczi, a Bem utcákon és a Széchenyi téren át zajlott, de a gyülekezők a környező utcákat is igénybe vették. A fölvonulás közel három órán át tartott a megjelent párt- és állami vezetők, a veteránok és nagy számú érdeklődő előtt. Hasonló rendezvényekre került sor a megye többi városában, helységében, Baranya napilapja ezekről is beszámolt.
A délutáni rendezvényeket jórészt elmosta az eső, kénytelenek voltak zárt helyeken megrendezni. Ezekben a napokban tanzániai pártküldöttség tartózkodott hazánkban, Pécsre is ellátogattak, ahol sokrétű programról gondoskodtak részükre a szívélyes helyi vendéglátók.
(Dunántúli Napló - 1989. április 26.)
És hogy mit gondolt Piti Zoltán, a város akkori tanácselnöke az előttünk álló feladatokról, az is kiderül a Közösségi Televízió ünnepi összeállításából.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.05.05.)
A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) utódjaként, a kommunista párt irányítása alatt álló országos, egységes és egyetlen ifjúsági tömegszervezetként alakult meg 1957. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján, a Köztársaság téren, az Erkel Színházban. Felállítása a szovjet típusú politikai intézményrendszer restaurálásának fontos eleme volt. 1957 nyarán az új szervezet létszáma már meghaladta a 130 ezret, míg a későbbi években, szervezettségének teljes kiépülésekor a taglétszám tartósan 900 ezer fő körül volt. A KISZ szervezetek az iskolákon túl megjelentek a gyárakban, intézményekben is. (A KISZ létrehozása után alakultak ki a híres üzemi négyszögek (vállalatigazgató, párttitkár, KISZ-titkár, szakszervezeti bizalmi), amelyek minden fontos kérdést megtárgyaltak, így minden vállalat és intézmény működését gyakorlatilag egy informális négyes irányította.) A hatvanas években a KISZ-re kulturális feladatokat bíztak, ami sokszor balul ütött ki. A beatkorszak kezdetén szövetség még támogatta az új zenekarokat, aztán rájöttek, hogy képtelenek kordában tartani a dolgokat, ezért kampányba kezdtek a "huligánok" ellen. A KISZ fokozatosan kiszorult a fiatalokat tényleg érdeklő dolgok közül, tagsága gyakorlatilag formálissá vált. Csernobil után és a gorbacsovi reformok hatására a KISZ-ben is megindult a "bomlás", a politikai erjedés. A KISZ-alapszervezetek monopóliuma 1988-ig tartott. A szervezet végül 1989. április 22-én oszlott fel.
