Pécsi Stúdió

Magyarországon a szocialista ellenőrzés legfőbb szerveként 1957-ben hozták létre a Központi Népi Ellenőrző Bizottságot. A szervezet 1958 és 1989 között működött, feladatkörébe tartozott "az állami és állampolgári fegyelem megszilárdítása, a nép vagyonának védelme és a visszaélések leleplezése, a feltárt hibák megszüntetésében való közreműködés."

A népi ellenőrök gyakorlatilag mindenfélébe beleütötték az orrukat, és bárhol felbukkanhattak. Tevékenységi körük nemcsak az államigazgatás, hanem a gazdasági és kulturális élet, valamint a szolgáltatások területét is magába foglalta. A vizsgálatok kiterjedtek a nagyvállalatokra, kisiparosokra, oktatási intézményekre és a kórházakra is. Felügyelték a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, a közlekedést, a szórakoztatást és a szolgáltatásokat. A vizsgálatok túlnyomó részét előzetesen meghatározott munkatervek alapján végezték, a lakossági bejelentések és panaszok munkájuk elenyésző részét adták.

Naponta 500 diák étkezik a Szabadság úti központi menzán

Népi ellenőrök vizsgálták - Közétkeztetés menzán, üzemben, étteremben

A Pécs városi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata a 900 adagos középiskolai központi menza és a majd 200 tanulóra főző Asztalos János fiúkollégium konyhájának anyagi, személyi és technikai feltételeiben nem talált kifogásolnivalót, ám észrevételeik elgondolkodtatóak. Például: máig sincs forgalomban receptkönyv a 14-18 éveseknek; kevés az előkészített, mélyhűtött áru; a központi menzán egész hónapra csak 45 kiló túrót használnak fel, egy diákra havi másfél tojással számolnak, kevés a gyümölcs... Ugyanakkor: a legtöbb étel akkor kerül moslékba, mikor sajtos- vagy sonkástészta, netán spenót kerül az asztalra. (Ez az otthoni étkezési szokások maradiságára utal.)

(Dunántúli Napló - 1980. október 23. - részlet)

A Közösségi Televízió stábja 1988-ban kísérte el a népi ellenőröket két helyszínre, a Berek utcai Piros ABC-be, és a közvetlenül mellette található Piroska presszóba. Mai szemmel nézve a két riport néhol már igen megmosolyogtató, az viszont pozitív, hogy a Piros ABC-ben a pénztárnál "megkárosítás nem történt", tehát nem próbálták meg átvágni a mindig résen lévő ellenőröket. A szavatossági idők is rendben voltak, a vásárlók könyve viszont arról tanúskodott, hogy estefelé a pékáruk terén már gondok jelentkeztek. Hogy milyen intézkedések történtek ez ügyben, arról az "üzletvezető kartárs" ad a nézőknek felvilágosítást.

(A riportban külön figyelmet érdemelnek a precízen, a plafonig egymásra rakott konzervtornyok. Hogy ennek mi értelme volt akkoriban, azt nem tudom, de gyerekkoromból nekem is rémlik, hogy valóban sok helyen lehetett találkozni ilyen mérnöki gondossággal összerakott tornyokkal. :) )

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.03.28.)

Az ellenőrök aznapi másik útja pedig egy kocsmába vezetett. Ellenőrzés címén persze. A kék napszemüveges ellenőrünk megállapította, hogy a kiszolgálás ugyan lassú volt, a feles pálinka és rum viszont messzemenőkig megfelelt a mennyiségi előírásoknak. Az elmulasztott számlaadás miatt a számlaadási kötelezettségre pedig már-már baráti hangnemben hívta fel a kocsmáros figyelmét az emberünk.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.03.28.)

Pécsett a 80-as évek végén három mozi közül is választhattak a filmre vágyó városlakók.

Az Apolló mozi romos homlokzata. (2002)

A legrégebbi az Apolló Mozi volt, amely Károlyi Emil tervei alapján készült. A filmszínházat az Apolló Projektograph Rt. építette, amelynek alapítását 1912. január 19-én dr. Vámos Arthur, a gazdag pécsi drogériatulajdonos kezdeményezte. A részvénytársaság alapító tagjai között (Zsolnay Miklós, Jusztusz Miksa, Kiss József, Lenkei Lajos, Hamerli József, Dr. Vámos Arthur, dr. Visy Imre, Dr. Horvát István, Weiszmaier Oszkár) ott találjuk a város több köztiszteletben álló gazdag polgárát. A mozit 1912 nyarán kezdték el építeni, és 1912. decemberében nyitották meg a nagyközönség előtt.

Negyvennégy évvel ezelőtt nyílt meg az "Apollo" mozi

Ahol ma a "Három asszony" című francia filmet forgatják, negyvenegynéhány esztendővel ezelőtt még beépítetlen, üres telek volt. Abban az időben Pécs városának még alig volt számottevő szórakozóhelye. Akkor vetődött fel a gondolat, hogy a Perczel utca 22 szám alatt mozit kellene létesíteni. Rövidesen megalakult a Projectograph Részvénytársaság és az új mozi tervének elkészítésével Spiegel Sigfrid és Englert budapesti építészeket bízta meg.

Negyvennégy évvel ezelőtt, 1912 decemberében azután elkészült az "Apolló", a mai "Kossuth" mozgóképszínház, amelynek oldalfalait Gebauer Ernő pécsi festőművész festette. A mozi megnyitására 1912. december 12-én került sor. Negyvennégy évvel ezelőtt nagy esemény volt ez Pécs város kulturális életében, mert újabb lehetőség nyílott a magyar kultúra terjesztésére.

Délután 5 óra előtt már zsúfolásig megtelt a mozi látogatókkal és meghívott vendégekkel. Az egyik páholyban az "előkelőségek" foglaltak helyet: dr. Visy László főispán, Nendtvich Andor polgármester, Zsolnay Miklós, Stenge Ferenc alispán. Pontosan 5 órakor szétlibbent a mozi színpadának függönye és a fehér vetítővásznon megjelent a magyar korona. A Jogász Dalárda elénekelte a Himnuszt, majd megkezdődött a filmvetítés.

A város közönsége örömmel fogadta az előadást s Pécs polgárai büszkék voltak arra, hogy városuk újabb szórakozóhellyel gyarapodott.

(Dunántúli Napló - 1956. december 16.)

A város második mozija a Park mozi volt. A mozi építését az első világháborús békekötés után, 1920. szeptemberében kezdte el építeni az Apolló Projectográf Rt. a mai Búza tér és a Felsőmalom utca közötti, akkor még házak karéja nélküli területen. Az építkezést erősen hátráltatta a háború utáni vas- és építőanyag hiány, emiatt a mozi a tervezettnél jóval később, csak 1921. decemberére készült el. A Pilch Andor tervezte, korának kiemelkedő építészeti alkotását jelentő filmszínház méreteiben meghaladta az 1912-ben épült Apollót. A nézőtérre 680 ülőhelyet rögzítettek, a várakozó látogatók kényelmét pedig nagyméretű előcsarnokkal biztosították. Központi fűtés és tetőbe épített szellőzőkészülék gondoskodott a megfelelő klímáról és a levegőcseréről.

A Park Mozi ünnepélyes megnyitójára 1921. december 25-én került sor, ettől kezdve vasárnap öt, hétköznapokon három előadást tartottak a filmszínházban. A hangosfilm megjelenéséig - mint általában akkor a mozikban - zongorista, később különféle zenekarok szolgáltatták a zenei aláfestést. A régi mozizenészeket különleges nimbusz övezte. Pécsen még a 60-as években is felemlegették a kortársak Hajsinek Rezsőt és szalonzenekarát, akik 1931-ben, a némafilmmel együtt léptek le a mozi pódiumáról. A Park Mozi 1930-ban egyébként 730 előadást tartott, és közel 270 ezer néző előtt 285 filmet mutatott be.

A mozi a II. világháború alatt egészen a szovjet front megérkezéséig működött. A szovjet hadsereg 1944. november 28-án érte el Pécset. Aznap a mozi még két előadást tartott, Honthy Hanna Régi Nyár című filmoperettjét tűzték műsorra. A mozi a front elvonulása után, decembertől már újra játszott. 1946-ban a filmszínház a Magyar Kommunista Párt, majd 1948. márciusában a teljes filmiparral együtt az állam kezelésébe került. Utolsó korszerűsítésre 1980-ban került sor. A Park Mozi végül a 90-es évek végén zárta be kapuit.

1935-ben Weichinger Károly tervei alapján, bauhaus stílusban felépült a város harmadik filmszínháza, az Uránia is. A korabeli újságok így írtak a moziról:

Impozáns a vörös téglából épült színház külső frontja. Tökéletesen modern, sima egyszerűségében is lenyűgöző. Középen magas rizaliton belátás nyílik az emeleti várócsarnokba. E fölött neongázcsövekből a filmszínház neve: „Uránia”. Este a kivilágított betűk kék fénye már az utcán világvárosi látványban fogja a járókelőket részesíteni. Fokozzák azonban a fényhatást a kétoldalt felszerelt hatalmas reflektorok, amelyek az épület felső részét fogják megvilágítani.

(Pécsi Újság - 1935)

Az akkori sajtó nem felejtkezett meg azokról az iparosokról sem, akik munkájukkal hozzájárultak az új mozi felépítéséhez.

Az Uránia mozgóképszínház megépítése a nagysikerű jubiláris kiállítás után ismét ragyogó dokumentuma a pécsi ipar teljesítőképességének. Ezzel kapcsolatban elsőnek Tarján Benő építővállalkozót kell megemlítenünk, aki komoly, megbízható munkájával ismét beigazolta, hogy mennyire érdemes arra a népszerűségre, amelynek szakmájában örvend. Az ácsmunkákat Záray György, a műkő és műmárvány munkákat Stark Zsigmond, a lakatosmunkákat Balatonyi Sándor, az épület asztalos munkákat Schönberger Lajos végezte. A belső berendezés Schönberger Lajos, Hegedűs Jenő és Hammer György asztalosmesterek fejlett tudásának bizonyítéka. Hasonlóképpen rászolgáltak elismerésünkre Steiner Oszkár (üveges), Schreiber Rezső és fia (tetőfedő), Tichy Aladár (vízvezeték szerelő), Kerner János (mázoló, fényező) és Őry József (festő), akik mind méltóan reprezentálták ezúttal is a pécsi ipart.

(Pécsi Újság - 1935)

És akkor a régmúltból térjünk vissza a közelmúltba. A 80-as évek végén a pécsi mozik is átalakuló piaccal találták szemben magukat. A kábeles és a műholdas adók között megjelentek a 24 órás filmcsatornák, rohamosan terjedtek a VHS videomagnók, így a mozi addigi egyeduralma megtörni látszott. A változásokról, a mozik előtt álló feladatokról Szűcs Imre kérdezte Pozsgai Miklóst, a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóját.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.29.)

Az egykori 62-es busz valószínűleg még élénken él a Kertvárosiak emlékezetében. A járat a Nevelési Központot kötötte össze a Rózsadombi lakóteleppel, amolyan ráhordó járatként funkcionált a Nevelésitől a belvárosba közlekedő 6-os és 7-es buszokhoz. A járat közlekedtetésével kapcsolatban azonban - ahogy a KTV következő riportjából is kiderül - sokan, sok mindennel elégedetlenek voltak. Hiányzó menetrendi táblákról, a hétvégi ritka járatsűrűségről, a koszos buszokról panaszkodtak az utasok.

Indul a Nevelési Központnál lévő végállomásról a 62-es járat

Sűrűbben jár a 62-es autóbusz

A nyári, ideiglenesen ritkított járatsűrűséggel járó menetrendről majd két hónapja állt át az őszi-téli-tavaszi normális menetrendre Pécs tömegközlekedésében a Pannon Volán. A visszaállás óta, e hét elején következett be jelentős, s előnyös változás a menetrendben. A 62-es járat zsúfoltságát nemcsak az utasok panaszáradatából, de saját felméréseiből is felismerte a közlekedési vállalat. Menetrendi átszervezéssel október 26-tól megoldották, hogy a reggeli és a délutáni csúcs idején, 4.45-től 7.45-ig, illetve 15.45-től 18.45-ig a korábbi 15 perces időközök helyett 10 percenként járnak a 62-es járat autóbuszai a Nevelési Központ és a málomi új, s mindinkább benépesülő városrész Pataki István utcai ideiglenes buszfordulója között. A járatsűrítés mellett a zsúfoltságot jelentősen enyhítette az is, hogy szólóbuszok helyett csuklósok közlekednek a vonalon. Most a málomi városrész autótulajdonosainak kellene segíteni a tömegközlekedésnek azzal, hogy nem parkolnak szabálytalanul a buszfordulóban.

(Dunántúli Napló - 1987. október 30. - részlet)

Érdekesség, hogy már a 80-as évek végén igény mutatkozott arra, hogy a 61-es és a 62-es járatok ne csak a Nevelési Központig, hanem közvetlenül a belvárosig közlekedjenek, valamint a Nevkó buszvégállomás áthelyezése is folyamatosan napirenden volt. Ezek a törekvések mára megvalósultak, a buszvégállomás az egykori FEMA mellé költözött, a kertvárosi külső lakótelepeket pedig a 70-es buszcsalád és a 973-as éjszakai járat köti össze a belvárossal.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.29.)

Bónuszként pedig még néhány buszos hír. A bemondó: Mátyás Judit.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.10.05.)

A Magyar Televízió csatornáin egészen a 80-as évek végéig tartotta magát az a gyakorlat, mely szerint hétfőn adásszüneti nap volt. Az ötlet állítólag Aczél Györgytől származott, más hírek szerint viszont Kádár ragaszkodott hozzá még a 80-as években is. Azonban a csatornakínálat bővülése miatt mind inkább kezdte értelmét veszteni ez a dolog, hiszen a határmenti területeken a környező országok tévéadásait, a 80-as évek végén pedig már műholdas programokat is lehetett fogni szerte az országban. 1986-tól "rendkívüli adásnapok" keretében az MTV-n is mind többször enyhült a szigor, míg végül 1988. február 29-től hivatalosan is megszűnt a hétfői adásszünet.

Műszaki fejlődés és technikai nehézségek a Pécsi Stúdióban - Békés Sándor feljegyzései

 
1976. november 29. Isten tudja, hányadik telefon a Beruházási Főosztályra, Budapestre. Még mindig nincs elég székünk, íróasztalunk!

1977. január 14. Vezetői értekezletet tartunk. Napirend: technikai helyzetünk. Pontosabban technikátlanságunk... Műsorainkat a PAF-tól kölcsönzött filmfelvevőkkel készítjük. Jön a gép, megy a gép. Néhány lámpán kívül gyakorlatilag semmink sincs. Géptípusokon vitatkozunk, azon, hogy melyik számít ma igazán korszerűnek, közben - dícséretes öngúnnyal - azon viccelődünk, hogy a mi műtermünk az ország legjobban megvilágított ping-pong terme.

1977. március 25. Felhatalmaztam Bárány György operatőrt, hogy felvegye a központi raktárból azt a filmfelvevő gépet, amit számunkra az MTV elnöke kiutalt. Ez a gép lesz első "saját" eszközünk!

1977. július 13. Megérkezett stúdiónk közvetítőkocsija. A Frenseh típusú, F-1 üzemjelű közvetítőkocsi az MTV legrégebben beszerzett egysége, információink szerint azonban még mindig megbízható. A négy fekete-fehér kamera viszonylag "kistestű", az a tény pedig, hogy a rendezőnek külön kocsiban van a munkahelye, kényelmessé teszi a rendszert.

 

A Stúdió első közvetítőkocsijának érkezése. (1977)

1977. július 18. A Budapestről Pécsre telepített közvetítőkocsival megkezdtük az első stúdiófelvételek elkészítését.

1978. szeptember 4. Egyre több a keserű hang. A műszaki osztály kimutatta, hogy a közvetítőkocsi száz munkaórájára százegy meghibásodás esett.

1979. augusztus 2. Üzembe helyeztük a Stúdió központi rögzítőjét, ahol két két-zollos, Frenseh típusú, mégneses képrögzítő kapott helyet. Ugyancsak ezen a napon vettük át a filmbontót (TC), mely - sajnos csak fekete-fehér üzemmódban -, 16 és 25 miliméteres filmek mégnesszalagra történő átírását (bejátszását) teszi lehetővé.

1979. november 12. Megkezdődött a stúdió vezérlőjének szerelése. A közvetítőkocsi mellé három további, telepített kamerát kaptunk. Fiatalabbak, mint a kocsi kamerái, de ezek is fekete-fehérek. Ha így megy tovább, kitehetjük a kapura: TV-múzeum.

Folyik a "Sorstársak" című műsor felvétele. A műsorvezető: Füzes János. (1981)

1980. november 25. Befejeződött a Stúdió központi vezérlőjének és telepített kameráinak kiépítése. A közvetítőkocsi négy kamerája mellett immár három, stúdióba telepített, Marconi kameránk is van.

1981. szeptember 3. Székelyhidi Attila műszaki osztályvezető írásban jelentette, hogy közvetítőkocsink műszaki állapota tovább romlott, s ma már az egész rendszer megbízhatatlan, a felvételek egész ideje alatt folyamatos a műszaki hibaelhárítás, javítás. Egy műszakra átlagosan három komolyabb meghibásodás esik.

1982. április 14. Már csak a körzeti stúdiók műsorai fekete-fehérek az MTV-ben, s ez azt az érzetet kelti, hogy ez a dolog nem véletlen...

Tóth Károly rögzítő-technikus. (1984)

1983. július 5. Újabb BL-Aryflex hangosfilm-felvevőgépet kapott Stúdiónk.

1984. január 5. MTV főszerkesztői értekezlet. Az új év új feladatairól tárgyalunk. Az érdeklődés, a felszólalások középpontjában a műszaki-technikai fejlesztés kérdései álltak. Ez érthető is. Az azonban nehezen, miért kell nekünk, szegedieknek, pécsieknek újra meg újra bizonyítani: az MTV részei vagyunk...

Megérkezett a Pécsi Stúdió új közvetítőkocsija. A kamerákat Ternecz Péter és Kordik Ferenc technikusok veszik át. (1984)

1984. július 9. Stúdiónk képviselői átvették Budapesten az elnökség által számunkra kiutalt színes közvetítőkocsit. Az SZ-3-as üzemjelű közvetítőkocsi kétkamerás, és egy beépített, 2 zollos rögzítővel is rendelkezik.

A színes közvetítőkocsi - indulásra készen. (1985)

1985. július 9. Vajda György, az MTV elnökhelyettese Stúdiónkban. Megbeszélésünk középpontjában a Stúdió színes technikájának továbbfejlesztése áll, jelenleg ugyanis az SZ-3-as közvetítőkocsi kameráival kell minden feladatot megoldanunk, a helyszíni közvetítéseket és a stúdióműsorok rögzítését, sugárzását is.

1986. január 3. Megérkezett Pécsre az a Betacam rendszerű elektronikus képfelvevő és rögzítő berendezés, mely az immár hatvanperces körzeti adások hétről hétre való elkészítésének előfeltétele volt. A berendezés egy vállról is üzemeltethető kamerából, ellenőrző monitorból, valamint komplett montírozó egységből áll.

A Betacam rendszerű "hírgyűjtő". (1986)

1986. május 30. Immár két színes közvetítőkocsija van Stúdiónknak! Az MTV elnökének döntése értelmében a szegedi és a pécsi stúdió is átvett az MTV központi állományából egy-egy négykamerás színes közvetítőkocsit. A Pécsre került kocsi az SZ-2-es üzemjelet viseli.

1986. július 1. Befejeződött a Budapestről Pécsre telepített színes filmbontó berendezések szerelése.

(Békés Sándor: Az első évtized - Tények, adatok, események a Magyar
Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának történetéből - részletek)

A Békés Sándorral készült interjúban a hétfői adásszüneti nap megszüntetésén túl szó esik az új regionális műsorokról, a technikai nehézségekről, és arról is, hogy a Pécsi Stúdió egyre inkább feladatának tekinti, hogy a műsorkészítésnél figyelemmel legyen a határon túli magyarokra is.

"Nagyon sok levelet kapunk, amelyek közül egyre több jön a határainkon kívülről. Tehát nem azt mondom, hogy mi ezentúl úgy akarunk műsorokat szerkeszteni, hogy mindig arra gondolunk, hogy a határainkon kívüli magyarok is néznek bennünket, de úgy akarunk műsort szerkeszteni, hogy tudjuk ezt a tényt."

A stúdióvezetőt a bukott műsorokról is kérdezte a riporter. "A legfájdalmasabb bukásnak én az Angster Orgonagyárról készített, nagyon igényes monografikus alkotásunkat tekintem" - szólt a válasz, hiszen az akkori mérések szerint "mérhetetlenül kevesen" nézték akkor meg ezt a filmet, ami egyébként 1987-ben karácsony napján került adásba az MTV2-n. Szerencsére a Csorba Győző Könyvár ezt a filmet is megmentette, így akit érdekel ez az - egyébként szakmailag igényes - dokumentumfilm, az ide kattintva bármikor megnézheti.

Békés Sándor 1976-tól 2000-ig, 24 éven át volt az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának a vezetője. 1988-ban Zárai Tibor beszélgetett vele a Kertvárosi Közösségi Televízióban.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.15.)

A szocializmusban a vásárlók egy fogalmat egészen biztosan jól az eszükbe véshettek, ez pedig a hiánygazdálkodás. A szocialista ipar merevsége, rugalmatlansága, az importkorlátozások, valamint az igények pontatlan felmérése miatt folyamatosan állt elő az a helyzet, hogy miközben bizonyos áruk "hegyekben álltak" a boltok polcain, voltak termékek, amelyekből időlegesen komoly hiány alakult ki. És itt most ne csak bizonyos speciális cikkekre, luxuscikkekre gondoljon a kedves olvasó, olyan is rendszeresen előfordult, hogy olyan alapvető termékek voltak hiánycikkek, mint az öblítő, a festék, vagy például a WC papír.

Hiánycikkek nyomában - Még mindig nincs WC-papír

Hónapok óta hiánycikk az egészségügyi papír. Nemcsak Pécsett, az egész országban. Lesz-e és mikor? Nyomozásunk első állomásaként dr. Hamar Jánost, a Lábatlani Papírgyár főmérnökét kerestük meg:

- Teljes kapacitással dolgozunk, sőt vgmk-k szervezésével hétvégén is gyártjuk a toalettpapírt, de még így is csak a hazai igények 60 százalékát tudjuk kielégíteni. Körülbelül 28 000 tonnát kellene előállítanunk évente ahhoz, hogy mindenhová megfelelő mennyiség jusson, de csak 18 000 tonnára vagyunk képesek. Az országos problémát egy újabb gépsor beállítása oldaná meg, erre azonban nincs keretünk. A fejlesztési programunk ugyan már készen van, de a több százmillió forintos beruházás egyelőre csak álom. Az országnak az importra kell hagyatkoznia.

Amennyit most másfél év alatt importra fordítunk, abból az összegből lehetne megvenni az új gépsort. Mi a kapacitásunknak megfelelő szállítási kötelezettségeinknek eleget tettünk és teszünk.

Takács István, a PIÉRT pécsi kirendeltségének helyettes vezetője:

- A másfél hete ígért szállítmány megérkezett, a hétszáz kartont ki is szállítottuk, rögtön el is fogyott. Ezen a héten szintén várunk 510 kartont, ami 30 600 tekercset jelent, de ez sem elég. Lényeges változás akkor lesz, ha megérkezik Kínából az a 17 vagon egészségügyi papír, ami 800 000 tekercset tesz ki. Erre azonban több, mint egy hónapig várnunk kell.

Balogh Balázs, a FÜSZÉRT pécsi fiókjának helyettes vezetője:

- Az első negyedévi hétszáz kartonos rendelésünk még nem érkezett meg, s nem is tudjuk mikorra várható.

Weisz László, az AMFORA pécsi lerakatának vezetője:

- Az első negyedévben 30 000 darab tekercset rendeltünk, ebből 14 000 darabot kaptunk meg, ezt már eljuttattuk a pécsi üzletekbe. A maradékra semmilyen ígéretet nem tudok tenni.

Amit pedig mi tehetünk: várjuk a kínai felmentő "sereget".

(Dunántúli Napló - 1987. március 8.)

Szűcs Imre, a Közösségi Televízió munkatársa 1988 februárjában a Rózsadombon működő élelmiszerüzlet vezetőjét kérdezte az aktuális állapotokról. Az üzletvezető asszony elmondta, hogy sok más dolog mellett most éppen a húsáruk csomagolásához szükséges fóliázott csomagolópapír is hiánycikk, emiatt pedig abba csomagolják a vásárlóknak a húst, a felvágottat, amibe éppen tudják. De akadt még gond ezen kívül is bőven. A KTV riportja:

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.15.)