Pécsi Stúdió

Megszólal a telefonfülke - A rongálók leleplezőinek jutalmat fizet a posta

Akárcsak az ország más városaiban, Pécsett is évek óta gond a nyilvános készülékek rongálása, kifosztása. Vandál pusztítók időről időre tönkreteszik a telefonokat, ellopják a perselyeket, szétszaggatják a telefonkönyveket. Pedig a nyilvános állomások sokszor életet, vagyont menthetnének, így a pénzben kifejezhető kár mellett jóval nagyobb az, amit egy üzemképtelen berendezés okozhat.

A baranyai megyeszékhelyen tavaly 950 órát fordítottak a használhatatlanná tett készülékek javítására, az eltűnt kézibeszélők és perselyek pótlására. A pécsi Távközlési Üzem dolgozói naponta rendszeresen ellenőrzik a nyilvános állomások működését, a károkozást azonban így sem tudják megelőzni.

A fülkékből évente több mint száz mikrofon és hallgató tűnik el, gyakran kiszerelik az üvegeket. A közel háromszáz - helyi, belföldi és nemzetközi távhívásra is alkalmas - készülék működtetésére évente félmillió forintot költenek. De ennél is nagyobb gond, hogy a túlzott igénybevételnek kitett nyilvános telefonok élettartama jóval rövidebb a kelleténél.

A posta szakembereinek véleménye szerint továbbra is sok gondot okoznak az ügyeskedők, a hamis pénzzel és más trükkökkel próbálkozók. A különféle műszaki újítások a korábbinál nagyobb védelmet jelentenek az ilyen próbálkozások ellen, a tapasztalatok szerint mégis előfordul, hogy a készülék a bliccelők miatt válik használhatatlanná.

Az elmúlt évben a lopások és rongálások miatt a rendőrségre 23 feljelentés érkezett. Volt olyan nyilvános fülke, ahonnan egymás után kétszer is elvitték a telefont. A tavaly eltulajdonított érmék becsült értéke megközelíti a 100 000 forintot, de az idén is loptak már el olyan perselyt, amiben a feltételezések szerint 8 ezer forint volt.

Pécsi sajátosság, hogy a most folyó hálózatbővítés következtében a szokásosnál valamivel tovább kell várni a tárcsahangra. A jelenségre sokan meggondolatlanul reagálnak, dühösen ütni kezdik a készülék oldalát, holott ez is újabb hibaforrás lehet. Egy nekibőszült telefonáló állítólag azért verte szét a 40 ezer forintos készüléket, mert az nem adta vissza a bedobott 20 forintját.

Hasonló esetek elkerülése végett a posta máris többféle intézkedéseket tett. Megerősítették a készülékeket, új típusú zárakat szereltek a perselyekre, a fülkéket pedig riasztóberendezésekkel látták el. Ha a rongáló működni kezd, megszólal a fülke, a leleplezésben segédkezőknek a posta jutalmat fizet.

(Dunántúli Napló - 1987. július 27.)

A 80-as évek végén Pécsen újult erővel ütötte fel a fejét a vandalizmus. A telefonfülkék, parkok, játszóterek mellett sokszor az oktatási intézmények udvarai is áldozatul estek az unatkozó fiatalok értelmetlen rombolásának. A jelenségről 1988 februárjában a Közösségi Televízió riportere kérdezte Kiss Pálnét, a Nevelési Központ 1. óvódádájának vezetőjét.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)

Kertvárosban, a Varsány utcában lakó Bakti Feri bácsi már szerepelt egyszer a Közösségi Televízióban, 1986-ban Katona Ágnes készített vele interjút a századik születésnapja alkalmából. Azóta eltelt két év, Feri bácsit pedig utolérte a 102. születésnapja is, amivel a megye legidősebb lakójává vált. Az alkalmat a KTV sem hagyta ki, 88-ban ismét Katona Ágnes adta át Feri bácsinak a televízió munkatársainak és a város lakóinak jókívánságait.

A "Varsány" a honfoglalás előtt a magyarsághoz csatlakozott alán néptöredék magyar neve volt. Varsány néven a 11., 13. században Baranyában három falu létezett, egy Bisse határában, egy Málom vagy Pécsudvard vidékén, egy pedig Királyegyháza határában. Ezek a települések valószínűleg a Varsány törzsbeliek szálláshelyei voltak. 1181-ben Udvard határának Pogány felőli részén említik a Varsány felől folyó patakot, ennek alapján tehát feltehető, hogy a Pécshez közel eső Varsány a mai Pécsudvard határában lehetett. "Jóllehet, az utcanévben szereplő helynév nem tartozik Pécs történeti földrajzi nevei közé, mégis dicsérendő az utcanévbizottság döntése, hogy utcanévül javasolta ezt a régi, Árpád-kori helységnevünket." - írja Pesti János a Pécs utcanevei című könyvében.

A KSH 2011-es népszámlálási adatai szerint egyébként három éve 1044 száz éves, vagy annál idősebb ember élt Magyarországon. És - gondolom mindenkiben felmerül a kérdés - vajon mi lehet a hosszú élet titka? Feri bácsi ezt is összefoglalja az alábbi rövid összeállításban.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)

1904-ben már öt tűzoltóság (1 fizetéses, 2 önkéntes és 2 gyári) működött Pécsett. A városi tűzvédelem terén a jelentős fejlődés a dualizmus korában indult el, 1869-ben ugyanis belügyminiszteri rendelet írta elő minden helységben tűzőrség, vagy önkéntes tűzoltó egylet alakítását. Ennek nyomán alakulhatott meg Pécsett - az országban hatodikként- 1870-ben a Pécsi Torna- és Tűzoltó Egylet, 65 alapító és 114 pártoló taggal. Céljuk a szervezett tűzoltásban való közreműködés, és tornatanfolyamok szervezésével a testi erő és ügyesség fejlesztése volt. Az egylet részben önkéntes, részben hivatásos tűzoltókból állt, munkájuk felügyeletét a rendőrfőkapitány látta el. A megelőzés, a tűzoltás és a tűzesetek kivizsgálásának hármas feladatát elvégzendő a pécsi egylet sok problémával szembesült, s az 1883. évi mélypont után (az egyesület ekkor gyakorlatilag megszűnt), végül 1886-ban kezdődött meg újjászervezése. Különösen Reéh György rendőrkapitány tűzoltó parancsnoki időszakát (1893-99) emelhetjük ki, aki sokat tett a felszerelés korszerűsítése, a működéshez szükséges anyagi bázis megteremtése, a taglétszám jelentős növelése, a képzés megszervezése terén. Országos programokon való részvétellel, helyi rendezvények szervezésével felhívta a figyelmet a tűzoltó szervezet munkájára, s ezzel a városi intézmények, illetve a lakosság körében megbecsülést, s persze anyagi támogatást is szerzett a pécsi tűzoltóknak.

Simon, az óriás - Új emelőkosaras jármű a tűzoltóságon

"Munkanélküliként" is - egyelőre az udvaron állva, gémjét összecsukva - tekintélyes gép a Baranya Megyei Tűzoltóparancsnokság legújabb szerzeménye, Simon. A gyártó cég nevét használva máris csak így hívják ezt a rendkívül korszerű - az európai szintnek magasan megfelelő - emelőkosaras gépjárművet. A Simon cég SS 400-as gépe olajjal működő hidraulika segítségével rendkívül magasra tudja emelni kosarát: a gém teljes kinyúlása esetén akár 40 méteres magasságból is menthetőek az emberek, oltható a tűz.

És ennek Pécsett jelentősége van: rendkívül sok a 10 emeletes épület, a tűzoltóknak eddig rendelkezésre álló létra legfeljebb a nyolcadik emeletig ért volna. Szerencsére ennél magasabbról eddig nem kellett senkit sem kisegíteni szorult helyzetéből, de megnyugtató a megyeszékhelyre nézve, hogy az új berendezéssel immár teljes a felkészültsége a tűzoltóságnak.

A 17 millió forintos berendezést a napokban kapta meg a parancsnokság, természetesen speciálisan kiképzett kezelőszemélyzetre van szükség. Éppen ma indult ennek érdekében egy több napos tanfolyam.

Az emelőkosaras jármű RÁBA alvázból és az angol cég által gyártott berendezésből lett összeszerelve Békéscsabán. Mindenféle meghibásodása esetén innen biztosítják a pótalkatrészeket is.

Simon nem csak menteni, hanem oltani is tud: az emelőkosárra felszereltek egy víz- és habágyút, ennek teljesítménye 2275 liter víz percenként. Az új gép bejáratását hamarosan megkezdik, érdemes lesz a "civileknek" is néhány pillantást vetni majd az utcákon a 24 tonnás járműre: teljes hossza csaknem 15 méter. Az emelőkosár teherbírása egyébként 365 kilogramm, vagyis legalább négy embert lehet egyszerre segítségével biztonságba juttatni.

(Dunántúli Napló - 1988. január 20.)

1987-ben Baranya megyében 1088 esetben kellett kivonulniuk a tűzoltóknak. A Közösségi Televízió 1988. elején járt a városi tűzoltóságon, ahol Pfeiffer Mártont, a megyei parancsnok helyettesét Németh Károly kérdezte az elmúlt év eredményeiről, a jövő feladatairól és az új, korszerű RÁBA emelőkosaras gépjárműről.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01)

Pécsen az országban elsőként indult el egy egész városrészen fogható kábeltelevíziós adás. Az indulás még az MTV Pécsi Stúdió bábáskodása alatt történt, ők végezték a 70-es évek végétől a kábeltelevíziós kísérleteket is. Az indulással foglalkozott az országos sajtó is, a HVG például 1983-ban közölt egy viszonylag hosszú cikket a kezdetekről.

Drót Pécsről

Bár Magyarországon még sehol nem épült ki kábeltévé-hálózat, de kábeltelevíziózásra alkalmas hálózat annál több. A legtöbb vidéki nagyvárosban és számos budapesti lakótelepen is működnek közösségi tévéantenna-rendszerek, sőt Pécsett ennél is tovább léptek: ez év januárjában egy tévémentes hétfőn immár másodszor önálló műsort nyújtott a helyi közösségi antennarendszerre támaszkodó háziprogram.

A ma Magyarországon általánosan használt nagyközösségi antennarendszerek több ezer lakást látnak el egyetlen antennáról, és hat-hét program továbbítására képesek. Zalaegerszegtől Nyíregyházán át Sopronon, Dunaújvároson át egészen Pécsig számos ilyen rendszer működik már, és a közvetített csatornák számától függő, de mindenütt havi húsz forintnál kevesebb díj ellenében általában kiváló minőségű, szellemképmentes vételt biztosítanak. A rendszerek a Magyar Televízió első és második műsorán kívül továbbítják a helyben fogható külföldi műsorokat is: így Nyugat-Magyarországon a jugoszláv és az osztrák, északon a szlovák, keleten a szovjet és a román, délen a jugoszláv műsorokat. A legnagyobb és egyben legkorszerűbb hazai rendszer Székesfehérváron működik. Ott egyetlen antennarendszer több, mint húszezer lakást lát el. Az ottani üzemeltetők célja, hogy a szétszórt beépítésű külterületek kivételével fokozatosan az egész város részesüljön a nagyközösségi antennarendszer előnyeiből. Több helyen, így Székesfehérváron és Zalaegerszegen azzal is kísérleteznek, hogy a várost behálózó kábelrendszert más célra is hasznosítsák: például a közüzemek (távfűtés, víz, felvonók) hibajelzéseinek továbbítására, netán távszabályozásra is.

De válhat-e a hazai nagyközösségi antennarendszerből kábeltévé? A lehetőség mindenesetre adott: "mindössze" annyi szükséges hozzá, hogy a "légből kapott" műsorokon kívül saját készítésű műsorokat is továbbítsanak rajta. A műszaki lehetőség megvan, a legtöbb helyen ugyanis nincs kihasználva a a hat-hét csatornás kapacitás, de még ahol - a sok külföldi program révén - minden csatorna foglalt is, a hétfői napokon bizonyosan szabad mindkét magyar műsor helye. Ami pedig az adástechnikai berendezéseket illeti, a nagyközösségi antennarendszer központi erősítőjére szinte bármely képmagnót és ipari tévékamerát rá lehet kapcsolni. Ilyenek pedig ma már jószerint mindenütt működnek - gyárakban, művelődési központokban, felsőoktatási intézményekben. Ezeken a helyeken tehát a nagyközösségi antennák kábeltelevíziós felhasználása gyakorlatilag semmilyen új beruházást nem igényelne.

Az olcsóság titka persze az, hogy a lakóhelyi kábeltévével senki sem akar a központi állami televízióval konkurálni, a szűkebb környezetről szóló képi kommunikáció iránti igény viszont számos városban konkrét formában is felmerült az utóbbi évtizedben. Volt, ahol a helyi labdarúgó-csapat idegenben játszott, de országosan nem közvetített mérkőzését szerették volna lejátszani. Másutt a Népfront - a helyi politizálásban rejlő lehetőségeket felismerve - tanácsülést, május elsejei ünnepséget és iskolatévét szeretett volna közvetíteni. Felvetődött persze egy sor új kérdés, így többek között a műsorsugárzás jogi szabályozása, az adások politikai felelőssége. Mivel Baranya megye állami és pártszervei támogatták a kezdeményezéseket, s a döntéshez szükséges tapasztalatok megszerzése érdekében a Magyar Televízió elnöke is hozzájárult a dologhoz, az MTV pécsi körzeti stúdiója kapott jogosítványt kísérleti kábeltévéadások készítésére.

A pécsi kísérleti kábeltévé monoszkópja. A műsor idején kiürültek az utcák.

Ilyen előzmények után 1982. november 29-én jelentkezett először Pécs impozáns nevelési központjából a kísérleti kábeltévéadás. A nevelési központ ésszerű okból lett a kábelközvetítés főhadiszállása, mivel már rendelkezett egy jól felszerelt zártláncú tévéhálózattal, stúdiója pedig a kábeles adások továbbítására is tökéletesen megfelel. Azóta már a második adás is lement: január 31-én, hétfőn 19 órától volt látható a kertvárosi képernyőkön. A nevével ellentétben ma már főleg panelházakból álló kertvárosi lakótelep lakásainak többsége nagyközösségi antennarendszerről kapja a magyar és a jugoszláv programokat. Ennek felhasználásával mintegy hétezer családhoz juthatott el a kábeltévés adáskísérlet.

Helyszínen járt munkatársunk is meggyőződhetett róla, hogy az adás nagy része technikailag tökéletesen élvezhető volt. Akadt olyan betelefonáló néző is, aki jobb minőségűnek vélte, mint a szokásos programot, de hát a lokálpartiotizmus korántsem szégyen. A program gerincét egyébként a helyi tájékoztatás jelentette. Beszélgetések, információk, amelyek bárhol az országban érdektelenek lettek volna, de itt, ennek a huszonegynéhányezer potenciális nézőnek igen fontosak lehettek. "Hogyan épül tovább a lakótelep? Zsúfoltak-e az iskolák, mi várható a jövőben? Angol klub indul a Nevelési Központban..." Szerencsésen színesítették a kínálatot a helyi vonatkozású filmek ismétlései: így a Pannónia Filmstúdió pécsi művészeinek animációs filmjei, vagy a körzeti stúdió korábban már sikert aratott, de itt különösen aktuális filmje a "kulcsos gyerekekről". Még nincsen adat, hogy a hétezer lakás melyikében és hányan nézték az adást, de tény, az utcák kiürültek a házitévé első műsorainak hírére, mint az Onedin család idején, és a műsor egyetlen telefonvonala szünet nélkül foglalt volt.

A kísérletek folytatódnak, igaz még számos kérdés válaszra vár. De már rendelkezésre áll a gazdasági mérleg: az első adás mindössze 6 ezer, a második mostani pedig 2500 forintba került. Ehhez nyilvánvalóan hozzá kell adnunk a fiatal televíziós munkatársak és a Nevelési Központ dolgozóinak lelkes, társadalmi munkáját is, de az előzetes felmérések szerint a rendszeres adás sem kerülhet lényegesen többe. Már felvetődött a gondolat, hogy az adások költségét később helyi hirdetésekből finanszírozni lehetne, ám ennek szabályozása is a megoldandó feladatok körébe tartozik. Mindenesetre az első hirdetési fecske már megjelent: a pécsi Volán gépkocsivezetőket keresett.

És hogy a videó se maradjon el, ma Zárai Tibor merengése következik arról, hogy milyen jó is lett a KTV esti adásainak főcíme, és hogy milyen jó is kertvárosinak lenni. :) Ezzel, meg a hanghibás főcím megismétlésével picit megcsúsztatta ugyan az adásmenetet, de ez akkor még senkit nem zavart.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)

Magyarországon - hosszú szünet után - 1988-ban ismét bevezették a lakosság széles körét érintő személyi jövedelemadót (SZJA), és az általános forgalmi adót. Az adórendszer bevezetésével a vállalatok és a költségvetés nyert, a lakosság vesztett, azaz a lakossági terhek növelése megvalósult. A lakosság közvetlen adóterhei 1988-ban 9-ről csaknem 17 százalékra emelkedtek. A növekményt döntően a SZJA adta.

A rendszerváltás idején alapvető változás következett be a lakosság helyzetében azáltal, hogy megjelent, majd tartóssá és nagyarányúvá vált a munkanélküliség. A munkanélküliség kialakulásának fő oka a magyar és a szomszédos országok gazdaságának összeomlása volt, amely során korábban a kelet-európai országok számára termelő állami, nagyipari vállalatok sorozatosan csődbe jutottak, illetve rendelésállomány nélkül maradtak. Azokat az elbocsátásokat, amelyek emiatt következtek be, az újonnan keletkező kis- és középvállalkozások munkaerőigénye nem tudta ellensúlyozni. Az a sajátos helyzet állt elő, hogy miközben 1989 és 1995 között a gazdasági szervezetek száma mintegy 400 ezerről 1 millió felettire nőtt, azalatt a foglalkoztatottak száma 1990 és 1994 között 5,4 millióról 4,1 millióra (ezen belül az aktív keresők száma 4,8 millióról 3,7 millióra) mérséklődött.

Az 1988. évi adótábla

    Adósáv (forint)          Adókulcs (százalék)
------------------------------------------------
        0 -  48 000                   0
   48 001 -  70 000                  20
   70 001 -  90 000                  25
   90 001 - 120 000                  30
  120 001 - 150 000                  35
  150 001 - 180 000                  39
  180 001 - 240 000                  44
  240 001 - 360 000                  48
  360 001 - 600 000                  52
  600 001 - 800 000                  56
  800 000 -                          60

A lakosság központi költségvetésbe történő befizetései a 90-es években is folyamatos növekedést mutattak. Ezen belül a legnagyobb tételt a személyi jövedelemadó tette ki. Míg a központi költségvetés 1988-ban az SZJA-ból 1,4 milliárd forint, addig 1995-ben mintegy 290 milliárd forint bevételhez jutott. Ennek megfelelően a SZJA aránya a központi költségvetés összbevételein belül 0,2-ről '95-re 18,2 százalékra emelkedett.

Az adóváltozásokkal kapcsolatban 1988 végén fórumot tartottak a Közösségi Televízióban, ahol igyekeztek a betelefonálók kérdéseire minél teljesebb válaszokat adni. Az egyik fő kérdéskör a bérbruttósítás ügye volt, amit a SZÜV (Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat) munkatársai egy Commodore 64-es gépen próbáltak elmagyarázni, íme:

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.12.14.)