Az országban az elsők között, 1885 novemberében alakult meg a Pécsi Ipartestület, amely működését egy bérelt belvárosi lakásban kezdte meg. Az első évek a szervezési munkákkal teltek el. Létrehozták a munkásközvetítőt, az iparos szállót, életre hívták a munkásbiztosító pénztárat, megalakították a szakosztályokat. Bemutatkozási lehetőségeket is teremtettek, a tanoncok kiállítását először 1893-ban rendezték meg. Az Ipartestület jelenlegi székházának elődjét Pécsett, a Rákóczi út 24. szám alatt 1905-ben vásárolta meg.
1949-ben létrejött a KIOSZ, azaz a Kisiparosok Országos Szervezete, amely csaknem 50 éven át működött. Pécsen a 70-es évek végén határozták el, hogy új KIOSZ-központot építenek a régi helyett. Az első tervek még új helyről, és hétemeletes, üvegablakos toronyházról szóltak, a régi épület helyén pedig zöldövezetet alakítottak volna ki. Mivel a mesteremberek sajnálták volna ott hagyni a régi helyet, a KIOSZ és Pécs Város Tanácsa végül úgy határozott, hogy a városrendezési tervet módosítva, a már mindenki által megszokott régi helyén épüljön föl az iparosok új háza.
Az Iparosház Rákóczi úti homlokzata - 1988. április
A Kistelegdi István tervezte tágas, kényelmes, modern épület 1988 elejére készült el. A beruházás viszonylag olcsón, 40 millió forintból valósult meg, amihez hozzájárult az iparosok társadalmi munkája is. És hogy kik vették birtokba először az új épületet? A válaszért lapozzuk fel a Dunántúli Napló 1988. április 16-i számát:
14 iparos egy helyen - Bemutatkozik a pécsi Iparosház
Az iparosházban 12 műhelyben 14 iparos dolgozik, mégpedig - szigorú mércével mérve is - kiváló szakemberek. Az északi részen található Cseke Béla gázöngyújtótöltő és kulcsmásoló műhelye. Cégtáblákat, névtáblákat, reklámfeliratokat is készít, bármilyen betűtípussal. Roll Miklós órás és Rumann Ernő ötvös egy helyiséget osztanak meg. Sebők Károly bőrműves azt ígéri, hogy erszények, övek, pohárkészletek, újságtartók készítésén kívül júniustól bőrtárgyak javítását is vállalják. Boronkai Zoltán fotóműterme következik aztán, teljesen új felszereléssel, amely - természetesen - kisiparos termék. Egy bemutatóterem tartozik még a sorba, ahol a kisiparosokon kívül kereskedők, sőt állami vállalatok is kiállíthatják portékáikat. Piackutató szobának is nevezhetnénk, mert a termékek népszerűsítésének célja a megrendelők számának növelése. Főként a vidéki szakembereknek jelentős, mert így a megyeszékhelyen is bemutatkozhatnak áruikkal.
Az udvar nyugati felén Ferenc Miklós háztartásigép-szerelő, Krumpach Lajos sportszerjavító és Kádár Sándor cipész dolgozik. Szemben, a keleti szárnyon Cserepes Béláné Bánfalvi Ágnes kozmetikus üzletébe nem csupán a hölgyeket, hanem az erősebb nem képviselőit is várja. A szomszédos fodrászatban Sárközi Lászlóné készíti a frizurákat. Két keresett szakma képviselője foglalja el a következő műhelyt. Árvai Józsefné női szabó mérték után, hozott anyagból varr. A fiatal kalapos, Takácsné Földényi Éva megrendelésre bármilyen fejrevalót készít. Pálfi Imre férfiszabó mondta el, hozzá leginkább a túl soványak, vagy túl testesek jönnek, mert a magyar konfekció kifelejtette őket, amikor a méreteket megállapították. Egyvalaki maradt még ki a sorból: Szép Lehel keramikus, akit talán be sem kell mutatni. A keze alól kikerült dísztárgyak régóta ismertek Pécsett és a megyében.
(Dunántúli Napló - 1988. április 16. - részlet)
A felsorolt műhelyeken kívül az épület adott otthont a KIOSZ Baranya Megyei Alapszervezetének, a Kisüzemi Innovációs Iroda (NOVIKI) kirendeltségének, a Kisipari Termeltető Vállalat helyiségeinek, valamint a Baranya Megyei Fuvarszervező Irodának is. A Rákóczi út felé eső legfelső szinten egy 150 fős nagyterem, valamint szakosztályi és oktatótermek helyezkedtek el. A földszinten pedig az Iparos Kisvendéglő működik, amelyet a kezdetek óta Fischer János vezet.
A KTV 1988 februárjában járt az akkor még vadonatúj Iparosházban.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.15.)
