Pécsi Stúdió

A pécsi Hullámfürdőben

Strandhírek - Még csak a Hullám nyitott

Ahhoz képest, hogy a déli órákban, ebédidőben jártunk a Hullámfürdő strandján, meglepően sokan voltak. Igaz, szép volt az idő, különösen szombaton, s egyelőre a többi pécsi strand még zárva. A Balokány és a Nagy Lajos Gimnázium strandja mint rendesen, idén is csak a jövő hónap közepén nyit, így azután aki nem fedett uszodába, hanem a szabadba kívánkozik, hogy napozhasson is, csak a Hullámba mehet.

Május 2-a óta működik nyitott strandként a Hullám, aminek még az az előnye is megvan, hogy temperált vizű. A felső medencét most festik, a hét közepén már azt is használhatják a látogatók. A sportolók és a bérletesek reggel fél hattól, a jeggyel belépők 8 órától mehetnek a Hullámba, s este fél hétig maradhatnak. Működik a hullámoztató is, többnyire háromóránként, de ezt mindig a forgalomhoz igazítják.

Egy dologra azonban szeretnénk felhívni a figyelmet: a Hullámban ezen a nyáron többször is előfordul majd valószínűleg, hogy teltház lesz, ugyanis most kisebb területen tudják csak fogadni a strandolókat, mert elkezdődik az építkezés, aminek eredményeképpen két év múlva új öltöző, kádfürdő, büfé, pihenő lesz. Az építkezés miatti korlátozottabb befogadóképességet a júniusban nyíló, valóban nagyon szép Balokányfürdővel próbálják ellensúlyozni.

(Dunántúli Napló - 1988. május 9.)

"Régen minden jobb volt." - nagyjából így lehet összefoglalni a Hullám fürdőben a KTV-nek nyilatkozó látogatók véleményét. A zöldterületek a fenti cikkben is említett rekonstrukciós munkák miatt ebben az évben jelentősen csökkentek, "a szolgáltatás pedig: nulla" háborog az egyik vendég. Pedig volt pingpong asztal, nyugágy, lábtenisz pálya, főtt kukorica, sőt még kis üveges Pepsi kóla is. Nem volt viszont nyilvános telefonfülke, ami pedig a város legnagyobb strandján alapvető kellett volna, hogy legyen. Hogy mennyire gördülékenyen mentek a dolgok ekkortájt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fürdő igazgatója szerint a Posta ekkor már hat éve "ült" a  Hullám  fürdő nyilvános telefonfülkéjének problémáján.

A kánikula beköszöntével megteltek a strandok is. Képeink a Hullámfürdőben és a Nagy Lajos uszodában készültek. (Dunántúli Napló - 1987. július 1.)

A pécsi strandok befogadóképessége a 80-as évek végén 5800 fő volt, egy meleg nyári napon tehát ennyien tudtak egyszerre hűsölni a város medencéi mellett. És hogy miért kellett lecsavarozni a Hullámban a székeket és a padokat, ez is kiderül Szűcs Imre riportjából.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

A mai poszt értelmezéséhez egy kis történelmi visszatekintéssel kell kezdenünk. 1988-ban Magyarország felé komoly menekülthullám indult el Románia magyarlakta területeiről, amelyhez többek között a romániai falurombolásnak nevezett intézkedéssorozat vezetett.

---

Nicolae Ceaușescu román államfő 1988. április 29-én jelentette be, hogy az országban 2000-ig végrehajtják az úgynevezett településszisztematizálási tervet, melynek során "agráripari centrumokat" hoznak létre. A terv tizenháromezer romániai falu mintegy felének a felszámolását irányozta elő. Az első szakaszban, 1990-ig elkészítik az átrendezés minden részletre kiterjedő tervét, s felmérik a falvak lakosainak számát. A két-háromezer főnél kevesebb lakosú településeket, azaz a romániai falvak felét eleve életképtelennek minősítették. A tervezett településrendezés nyilvánvalóan a romániában élő nemzetiségek szellemi hagyományai és közösségi tudata ellen is irányult, erősítve a román lakosság módszeres betelepítésével támogatott homogenizációs folyamatot. Mindez ellentétes volt a polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányával és a helsinki záróokmánnyal, amelyeket Románia is aláírt.

A magyarlakta településekről érkező riasztó hírek hatására több magyarországi civil szerveződés 1988. június 27-én tüntetést szervezett a budapesti Hősök terén a romániai falurombolás ellen, a demonstráción mintegy 60-70 ezer ember vett részt. Három nappal később az Országgyűlés állásfoglalásban hívta fel a romániai Nagy Nemzetgyűlés figyelmét a megsemmisítésre kijelölt falvak felbecsülhetetlen történelmi és kulturális értékeire, kifejezve reményét, hogy a román vezetés eláll a terv végrehajtásától. Románia válaszul bezáratta a kolozsvári magyar konzulátust és a diplomáciai kapcsolatok megszakításának lehetőségét is felvetette. Mindennek nyomán menekültek ezrei kezdtek Romániából Magyarországra áramlani.

Tüntetés a romániai falurombolás ellen. (Budapest, Hősök tere - 1988. június 26.)

A településszisztematizálási programot a román vezetés 1988 végén lelassította, amiben a nemzetközi tiltakozásoknál nagyobb szerepet játszott az anyagi eszközök hiánya. A falvakat eredetileg buldózerekkel akarták a földdel egyenlővé tenni, de aztán ekkoriban láttak napvilágot azok az elképzelések, hogy iskola, közlekedés, orvosi ellátás, postai szolgáltatás híján inkább hagyják őket maguktól elhalni. A tarthatatlan bel- és külpolitikai állapotot végül a romániai forradalmi átalakulás szüntette meg, amely 1989. december 22-én magával sodorta Nicolae Ceaușescut és egész rendszerét.

---

A korabeli sajtó tudósítása szerint 1988 júniusában már hétről hétre növekedett az országba érkező menekültek száma. Pécsre és Baranya megyébe július közepéig közel 200 áttelepült érkezett: 22 teljes család, 9 csonka család és sok egyedülálló személy. A Dunántúli Napló így számolt be az akkori helyzetről:

Növekszik a menekültek száma - Egyre több erdélyi áttelepültet fogad Pécs és Baranya megye

- Komoly apparátussal dolgozunk a kérdés megoldásán - mondotta dr. Farkas Károly, a menekültek ügyével foglalkozó megyei koordinációs bizottság tagja. - A városi tanács munkaügyi osztálya felmérte a munkahelykínálatot, az elhelyezési lehetőségeket. Főleg a kitermelő ipar - bányászat - tud nagyobb tömegű munkavállalót fogadni, de akad több hiányszakma is, mint például az esztergályos, lakatos, asztalos; a nők számára pedig az egészségügy kínál állásokat főleg; kevés az ápolónő, a kisegítő személyzet. Rendező elv, hogy az egyedülállókat munkásszállókon helyezzük el, a csonka családok átmeneti kalásokat kapnak, egyelőre peremkerületi, komfort nélküli, vagy félkomfortosakat.

- Az áttelepülőkről a hírt a közvélemény vegyesen fogadja. A többség megértéssel, türelemmel, segíteni akarással, de akadnak ellenkező hangok is. Félnek, hogy elveszik előlük a munkahelyeket, félnek, hogy az amúgy is feszült lakáshelyzeten tovább ront ez a megállíthatatlannak tűnő és szomorú XX. század végi népvándorlás.

- Beszélgetésünk egyik célja éppen ez: a helyzetről hű képet adni. Ma szűkebb pátriánkban 3000 munkahely vár dolgozókra, zömmel fizikai munkást keresve, tehát a jelenlegi 200 áttelepült, és a még jövők jó ideig nem okozhatnak feszültséget a munkaerőfronton. Hol lakjanak? Terveinkben 200 lakás kialakítása szerepel, ehhez a forintokat a Minisztertanács határozata alapján létrehozott 300 milliós alapból kapjuk egyrészt, másrészt a letelepülőket segítő csekkszámlára egyéni, vállalati felajánlások is érkeznek határainkon belülről és kívülről is; főleg nyugati országokból. Így teljes felelősséggel kijelenthetem: egyetlenegy pécsi lakásigénylő sem szorul e miatt hátrébb a névjegyzékben. Célünk, hogy az áttelepülőknek ebből az elkülönített központi pénzeszközből főleg Meszesen tetőtérbeépítéssel, másrészt lerobbant, üresen álló lakások felújításával teremtsük meg az otthont. Rendkívül sok a tennivalónk és rendkívül nehéz az anyagi helyzetünk. Úgy látom, hogy mind a tanács szakapparátusa, mind a koordinációs munkában részt vevők - rendőrség, vöröskereszt, HNF, határőrség, nem különben az egyházak és a nagyvállalatok - a messzemenőkig segítőkész és toleráns magatartást tanúsítanak, s nemcsak kötelességtudásból végzik munkájukat.

Pécsett a városgondnokság épületében rövidesen egy-két napra szóló éjjeli szálláshelyeket alakítanak ki, a tanács igazgatási osztályán pedig minden szerdán 12-től 18 óráig ún. segítőszolgálat nyílt, segítve az érkezők magyarországi életkezdésének indítását. Mint azt dr. Farkas Károlytól megtudtuk, különféle gyűjtéseket, egyéb, lakosságot is bevonó segítőakciókat nem kezdeményeznek, hiszen már eddig is annyi adomány - főleg ruházati cikk - gyűlt össze a spontán adományokból, hogy nincs hol raktározni.

S végül egy információ: a Baranyába eddig érkezettek között csak két személy nem magyar anyanyelvű; egy román és egy szlovák anyanyelvű választotta megyénket lakhelyéül.

(Dunántúli Napló - 1988. július 18. - részlet)

1989 áprilisáig már több, mint 300 erdélyi menekültet fogadott be a város, akik ekkor már a letelepedési alapból kapták a szociális segélyeket, és szükség esetén ebből fizették a gyerekek térítési díját a bölcsődében, óvodában és iskolában addig, amíg a szülők nem találtak maguknak munkát. A tanácson és a PIK-en (Pécsi Ingatlankezelő) kívül a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a KISZ, a munkahelyek és az Ifjúsági Információs és Szolgáltató Iroda is segítette a menekültek magyarországi talpra állását.

Erdélyi menekültek Komlón - Első karácsony az új hazában

Szebi még óvodás, Edit már negyedikes. Felszabadult, vidám kis emberkék. A kisfiú süteményt majszol, és egy sportkocsit szorongat a kezében. Ölembe ül: - Nézd bácsi, mit kaptam! - mutatja és már fut, szalad tovább, hogy elmerüljön az önfeledt játékban. Nővére csillagszórót gyújt és boldogan nevet felém.

Siposéknak ez az első karácsonya az új hazában. Amikor tavasszal útrakeltek a romániai Bacauból, még nem sejtették, hogy az ünnepeket majd Komlón töltik, együtt a gyerekekkel, de a nagyszülők nélkül. Karcsi és Elena tizenkét éve találkoztak, a sport hozta össze őket. A székely fiú focizott, a román lány röplabdázott, most mindketten a bányánál dolgoznak.

- Eredeti szakmám szerint lehettem volna lakatos, de inkább a nehezebb munkát vállaltam, úgy, hogy most a föld alatt dolgozom - mondja Sipos Károly. - Feleségem is munkába állt, Kossuth Bányán varrodában dolgozik. Szeretnénk gyermekeinknek otthont teremteni, még egy kis kertet is vállaltunk.

Szebi néha még keveri a nyelveket. Hol magyarul, hol románul szól a szüleihez. Editnek a magyar nyelvtan okoz gondokat.

- Mindenünk megvan, mégsem vagyunk igazán boldogok, mert nem teljes a család - mondja Elena asszony. - Reménykedtünk, hogy a nagyszülők is velünk tölthetik a karácsonyt, de a román hatóságok nem adtak nekik útlevelet. Még csomagot sem tudtunk küldeni.

Siposék úgy érzik, befogadták őket a komlóiak. A szükséglakás, az albérlet után már van önálló otthonuk. Novemberben vettek bútort, és jutott valami a fenyőfa alá is. A gyerekeknek ruha, játék, cukorka és csokoládé, a szülőknek pedig remény. Egy szebb és teljesebb élet reménye...

(Dunántúli Napló - 1988. december 26.)

A menekültek helyzete annak idején érezhetően felrázta a lakosságot. A korabeli cikkekben is szó esik róla, hogy sok "spontán" adománygyűjtő akció szerveződött ebben az időszakban. A Közösségi Televízió stábja is egy ilyen jótékonysági hangversenyen járt 1988 júniusában.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

Különösen nehéz volt azoknak a családoknak a sorsa, akiktől elszakították a gyerekeket a román hatóságok. Az ő helyzetüket a családegyesítés hosszas procedúrájával próbálták rendezni a 80-as évek végén az egyházak és a magyar hatóságok. A Magyar Televízió kamerája egy ilyen találkozás képeit rögzítette 1989 áprilisában.

MTV Híradó - 1989. április 3.

Akinek muszáj napon lennie, az árnyékba menekülne - aki lehetne árnyékban is, magát tárja a napnak; a nyár dilemmája így lesz címlapfotóvá. (Dunántúli Napló - 1988. július 9.)

Ezekben a napokban sok fiatal tölti a szabadidejét Orfűn, ahol szerdán nyitott és szombatig tart a Fishing on Orfű zenei fesztivál. Ennek apropóján ma mi is Orfűre tekintünk vissza, egy újságcikk és egy televíziós riport segítségével nézzük meg, mi volt a helyzet az orfűi strandon a 80-as évek végén.

Orfűi séta kánikulában

Eléggé naivan azt hittem, hogy egy nyaralótelepen, egy kirándulóhelyen - főként ha "kiemelt", mint Orfű - tehát ahol már több év gyakorlatából ismerik a nyári fogyasztói áramlást, egy viszonylag nagy ABC-áruházban áruban gazdag kép fogadja az embert. Az orfűi ABC csalódást okozott. Lehet, hogy a kedd éppen rossz nap, mert a hét végén a vásárlók áradata "kirabolta" a boltot, és az élelmiszert szállító túrakocsik majd csak ezután érkeznek... Nos, kedden délelőtt még szegényes a bolt. Zöldségféle kevés és satnya. A hűtőpult üvegfala mögött talán kétféle szalámi, másfél vagy két rúdra való, nincs választék sajtokból sem. A hentespulton vörös, vagy inkább sötétbarna marhahús darabok. Csak kisebb, nagyobb darabok. Mellesleg: ez aztán közel sem csak orfűi gond. Elképzelhetetlen, hogy Pécs boltjaiban is bizonyos időközökben honnén kerülnek elő a gusztustalan, kiszáradt, ronda, vörös marhahús-cafatok, gusztustalan faggyú-mócsingokkal ékítve? S milyen drágák. A vásárlók csüggedten nézelődnek, válogatnak, aztán beállnak a pénztári sorba. Mert sortállanak, vagyis van forgalom, és ez csoda. Elvetem a gondolatot, hogy beszéljek a bolt vezetőivel. Nem hiszem, hogy ne kínálnának jobb, több és szebb portékát, ha volna. Lehet, hogy lesz holnap, vagy még ma délután, de kedd délelőtt a látvány ez, és ezen semmi magyarázat nem változtat.

A buszmegálló közelében egy zöldség-gyümölcs pavilon szikkad a napon. Zárva. A közelben egy faliújságszerű, üvegezett vitrin, felirattal: "Népművészeti kiállítás..." A betűk halványak, elmosódottak, a vitrin üres. Fölnézünk a domboldalra, a szép, új utcákat ízléses családi házak és víkendházak szegélyezik, a kertek gyönyörűek, sok virág, zöldségféle, növekvő gyümölcsfák, betonlapos garázsbejárók. Aztán a régi házak "ősiek": a vakolat rég lehullott, csupaszon tűnnek elő a nagyméretű vályogtéglák, némelyik udvaron még ott a pajta és istálló rozzant épülete, leszakadt tetőzettel. Ócska szekérmaradványok a szederfák alatt, a félvállra szakadt ablakokat a szellő himbálja. De, a házakat új lakók lakják. Városiak. Családostól takarítják a házak környékét, kavicsot dönt le egy tehertaxi az udvarra, zsákcementek prizmába rakva, téglakupacok. A viszonylag olcsón megvásárolt, lerobbant házakat az új "honfoglalók" helyreállítják. Szép, gondos munkával, meg ahogy pénz jut rá.

A Horgász büfé hűs, tetővel védett kis kerthelyiségével, kockás abroszos asztalaival, frissen festve, adjusztálva nyitotta meg az idei szezont. Goják János bérli a büfét, krómozott, tiszta grill-sütő a pulton. A felirat szerint "friss virsli és hamburger kapható". Tényleg kapható?

- Igen. Mindig van. Sörünk is. Bár a múlt hét végén már nem bírtuk a rohamot a sörrel, elfogyott hazai, külföldi egyaránt. Vasárnap délelőtt a nyaralók lejönnek az újságért, itt beleolvasnak, diskurálnak, söröznek, vitatkoznak. A május és a június nagyon gyenge volt, nem tudom, behozzuk-e a tervezett forgalmunkat...

Csúcsforgalom az orfűi strandon

A túlsó parton is építkeznek. A strand enyhén szólva zsúfolt, de azért itt Orfűn nincs olyan fülledt, álló meleg, mint Pécsett, egy kis szellő mindig megforgatja a levegőt. Itt is van egy élelmiszerbolt, amely kifele és befele, vagyis a strand területére is árusít. A bolt ablaka előtt mondja egy asszony:

- Legnagyobb baj, hogy nincs víz napközben a vezetékben. Sokan, akik kisgyerekkel jöttek nyaralni, néhány nap múlva hazautaznak. Ha nincs ivóvíz, nem lehet se főzni, se mosni. Pláne, ahol gyerek van, kész katasztrófa.

Rám kerül a sor, kérdezem, van-e tej. Azt mondja a boltvezető, Sárdi Gyuláné, szőke energikus kis asszonyka:

- Mennyit parancsol?

- Nem akarok vásárolni - mondom neki - csak a környék nyaralói panaszkodtak, hogy már délben nincs tej, meg péksütemény és ezért jöttem, hogy...

- Tessék csak bejönni!

Az épület mögött hosszú folyosó, kétoldalt raktárhelyiségek, kinyitja az óriási méretű hűtőszekrényt: nyolc-tíz kék színű, műanyag rekesz.

- Ez körülbelül kétszáz tasak féltartós tej, de még rendes tejünk is van. Péksütemény? Jöjjön utánam.

A másik helyiségben ugyancsak rekeszekben kifli, szemlye.

- Ezek többnaposak. Bárcsak elvitték volna még aznap, amikor friss volt. Tudja, mikor nem volt tej? Éppen tegnap, mert a tejiparnál valami nem stimmelt a számítógépes számlázással és ezért nem kaptunk. De látja, itt a tartós tej. Én az idei szezon nyitása óta vagyok itt, de azt hiszem, jövőre nem jövök ide, nem akarok a "dilibe" kerülni.

Panaszkodik: innét árut rendelni telefonon Pécsről, szinte lehetetlen. "A múltkor egy fiatalember rosszul lett a parton, mire vonalat kaptunk és kijöhetett a mentő, egy teljes óra elmúlt..."

- Este zárunk rendes időben, és éjfélkor talán ha hozzáfoghatunk a takarításhoz, mert csak akkor van víz. Márpedig az összes helyiség kövezetét fel kell mosnunk. De mondhatok mást is. A múltkoriban nem egészen három forinttal, úgy tűnt, többet számoltunk. De aztán kiderült, nem többet, hanem inkább kevesebbet számoltunk. Ezerötszáz forintra büntettek bennünket, pedig nekem volt igazam. Mit szól ehhez?

Szemrehányást kapott azért is, hogy a bolti ablakon kiadott sör bolti áron megy, a strand felőli büféablakon árusított palack pedig már drágább. Persze, hogy drágább, de azért, mert ott III. osztályú árakkal dolgoznak. Nem ő határozott így, hanem maga a vállalat, s a helyi tanács is "áment" mondott rá. Elnézést kér, ennyit tud hamarjában elmondani, mert már itt a teherkocsi, árut hoztak, másodmagával dolgozik, neki kell átvennie a portékát.

(Dunántúli Napló - 1987. augusztus 1.)

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

Pécsett a 80-as évekre a vízellátásban is komoly gondok mutatkoztak. "A megyeszékhely vízellátása kritikus pontra jutott, egy mondatba foglalva: többet fogyaszt, mint amennyi víz elosztható, és az elosztáshoz, a zavartalan üzemeléshez is hiányoznak a feltételek" - írja a Dunántúli Napló 1988 nyarán.

Az infrastruktúra szűkösségén túl azonban problémát jelentett az iszonyú méreteket öltő pazarlás is. A lakók ugyanis több szempontból sem voltak motiválva arra, hogy spóroljanak az ivóvízzel. Egyrészt a panelházak ekkor még - egyéni mérőórák híján - kizárólag átalánydíjban fizették a vízdíjat, másrészt pedig a víz arányaiban nézve igen olcsón állt a lakosság rendelkezésére. (Ekkoriban a víz szolgáltatási, "előállítási" költsége 17 forint volt köbméterenként, a lakosság ebből viszont alig 2 forintot fizetett).

"A szakmai közvélemény előtt ezek a problémák már ismertek, a város vízfogyasztó polgárait fontos beavatni, mert érvek nélkül hiába intünk takarékos vízhasználatra. [...] A szakma már régóta figyelmeztet, hogy a város vízigényét tartósan nem tudja szolgáltatni a meglévő vízbázis. Szükséges a dunai vezetékről szállítandó vízkapacitás folyamatos bővítése. Sajnos már az ez évre tervezett első 20 000 köbméter/napi mennyiség sem érkezik, de ennek ellenére elő kell készíteni a következő tervidőszak fejlesztését. Nem mondhatnak le a városfejlesztők a felszín alatti vizekről, szinten kellene tartani a pellérdi és a tortyogói terület meglévő készletét rendszeres rekonstrukcióval. A következő évtizedekben számolni lehet a drávai készlettel, de a becefai területről mindössze napi ötezer köbméterrel. Érdemes feltárni a tortyogói terület nyugati részeit és a Keleti-Mecsek tartalékait" - szóltak a tervek 1988-ban.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

Munkalehetőségek diákoknak

Az elmúlt évek gyakorlatával szemben az idén jelentős mértékben csökkentek a diákok nyári munkavállalásának lehetőségei. Ez elsősorban a vállalatok új bérrendezési formáinak köszönhető, mely nem ösztönöz diákok nyári alkalmazására, másodsorban pedig ha mégis lenne számukra hely, azokat inkább az ott dolgozó szülők gyermekeivel töltik fel, így próbálva megoldani a szabadságok miatti munkaerőhiányt.

A vakációjukat részben munkával kitölteni szándékozó fiatalok Baranya megyében 81 vállalat és üzem ajánlatai közül válogathatnak. 39 lehetőséggel a legkedvezőbb a pécsi helyzet, Komlón 6, Mohácson 4, míg a többi kisebb településen - főként helyi állami gazdaságokban - csak egy-két munkáltató ajánlotta föl a nyári munka lehetőségét a diákoknak.

A nyaralásra gyűjtők számára a legnagyobb kereseti lehetőségeket nyújtják: a Plastex Műanyag- és Textilipari Szövetkezet 4000 Ft havi bérrel a főiskolás fiúk és lányok részére, a Pécsi Sütőipari Vállalat az általános iskolát végzettek részére 3400 forintos fizetéssel, a Baranya Megyei Tejipari Vállalat szállítási üzeme 3000-5000 Ft/hó kereseti lehetőséggel (jogosítvánnyal rendelkezők előnyben), a Baranya Megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat tasakolási, láb- és szárnytisztítási munkára 3000-4000 forintig, a Pécsi Bőrgyár csak 16 éven felülieknek 3000-5000 Ft/hó-val, a Pannonvin Borgazdasági Kombinát 4000 Ft/hó-val. A vidékiek közül a Bédai Erdészet erdőművelésre 3500 Ft/hó-val, a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet teljesítménytől függően 3000-4000 forintig terjedő keresetet kínál.

Azok számára, akik naponta 8 óránál kevesebbet kívánnak dolgozni, 6 órás foglalkoztatást nyújt a Pécsi Állami Gazdaság 100-200 Ft/nap keresettel általános iskolát végzett fiúk, valamint középiskolás fiúk és lányok részére; 4 órásat pedig az Állami Biztosító Baranya Megyei Igazgatósága július hónapban kettő harmadéves műszaki főiskolás, és egy szintén harmadéves pénzügyi számvitel főiskolás lány számára.

Vízparton, illetve strandoknál ajánl munkát a Pécsi Vízmű lányok részére fürdők üzemeltetésénél a vendégek kiszolgálására, fiúknak pedig felügyelet ellátására és terület karbantartására 16 Ft/óra bérrel. A Baranya Megyei Vízmű Vállalat Komlón, ahol a strandi kisegítés mellett kerítésfestés is szerepel a 16,50 Ft/óra bérrel megfizetett munkák között, valamint a Harkányi Fürdővállalat, ahol besorolás szerint bérezésben részesülnek a diákok.

A minden adatot és információt részletesen tartalmazó kiadvány az érdeklődők iskolájukban, valamint a helyi tanácsok munkaügyi osztályán kaphatják kézbe.

(Dunántúli Napló - 1988. június 6.)

1988-ban Magyarországon alapjaiban változott meg az adórendszer, a gazdaság pedig általánosságban igen rossz állapotban volt, ami nem kedvezett a diákok foglalkoztatásának. Az 1988-as nyári diákmunka-lehetőségeknek a Közösségi Televízió is utánanézett: az első összeállításban Németh Károly kérdezte az aktuális helyzetről Benke Tibornét, a Pécsi Városi Tanács munkaügyi előadóját.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

A második felvonásban pedig a kertvárosi üzemek, vállalatok (sorrendben: a Pécsi Bőrgyár, a Sopiana Gépgyár, a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat, valamint a Kertészeti és Parképítő Vállalat) képviselői számolnak be arról, hová milyen segítő kezeket várnak az 1988-as nyári szünetben.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)