Pécsett a 80-as évekre a vízellátásban is komoly gondok mutatkoztak. "A megyeszékhely vízellátása kritikus pontra jutott, egy mondatba foglalva: többet fogyaszt, mint amennyi víz elosztható, és az elosztáshoz, a zavartalan üzemeléshez is hiányoznak a feltételek" - írja a Dunántúli Napló 1988 nyarán.
Az infrastruktúra szűkösségén túl azonban problémát jelentett az iszonyú méreteket öltő pazarlás is. A lakók ugyanis több szempontból sem voltak motiválva arra, hogy spóroljanak az ivóvízzel. Egyrészt a panelházak ekkor még - egyéni mérőórák híján - kizárólag átalánydíjban fizették a vízdíjat, másrészt pedig a víz arányaiban nézve igen olcsón állt a lakosság rendelkezésére. (Ekkoriban a víz szolgáltatási, "előállítási" költsége 17 forint volt köbméterenként, a lakosság ebből viszont alig 2 forintot fizetett).
"A szakmai közvélemény előtt ezek a problémák már ismertek, a város vízfogyasztó polgárait fontos beavatni, mert érvek nélkül hiába intünk takarékos vízhasználatra. [...] A szakma már régóta figyelmeztet, hogy a város vízigényét tartósan nem tudja szolgáltatni a meglévő vízbázis. Szükséges a dunai vezetékről szállítandó vízkapacitás folyamatos bővítése. Sajnos már az ez évre tervezett első 20 000 köbméter/napi mennyiség sem érkezik, de ennek ellenére elő kell készíteni a következő tervidőszak fejlesztését. Nem mondhatnak le a városfejlesztők a felszín alatti vizekről, szinten kellene tartani a pellérdi és a tortyogói terület meglévő készletét rendszeres rekonstrukcióval. A következő évtizedekben számolni lehet a drávai készlettel, de a becefai területről mindössze napi ötezer köbméterrel. Érdemes feltárni a tortyogói terület nyugati részeit és a Keleti-Mecsek tartalékait" - szóltak a tervek 1988-ban.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)
