Akinek muszáj napon lennie, az árnyékba menekülne - aki lehetne árnyékban is, magát tárja a napnak; a nyár dilemmája így lesz címlapfotóvá. (Dunántúli Napló - 1988. július 9.)

Ezekben a napokban sok fiatal tölti a szabadidejét Orfűn, ahol szerdán nyitott és szombatig tart a Fishing on Orfű zenei fesztivál. Ennek apropóján ma mi is Orfűre tekintünk vissza, egy újságcikk és egy televíziós riport segítségével nézzük meg, mi volt a helyzet az orfűi strandon a 80-as évek végén.

Orfűi séta kánikulában

Eléggé naivan azt hittem, hogy egy nyaralótelepen, egy kirándulóhelyen - főként ha "kiemelt", mint Orfű - tehát ahol már több év gyakorlatából ismerik a nyári fogyasztói áramlást, egy viszonylag nagy ABC-áruházban áruban gazdag kép fogadja az embert. Az orfűi ABC csalódást okozott. Lehet, hogy a kedd éppen rossz nap, mert a hét végén a vásárlók áradata "kirabolta" a boltot, és az élelmiszert szállító túrakocsik majd csak ezután érkeznek... Nos, kedden délelőtt még szegényes a bolt. Zöldségféle kevés és satnya. A hűtőpult üvegfala mögött talán kétféle szalámi, másfél vagy két rúdra való, nincs választék sajtokból sem. A hentespulton vörös, vagy inkább sötétbarna marhahús darabok. Csak kisebb, nagyobb darabok. Mellesleg: ez aztán közel sem csak orfűi gond. Elképzelhetetlen, hogy Pécs boltjaiban is bizonyos időközökben honnén kerülnek elő a gusztustalan, kiszáradt, ronda, vörös marhahús-cafatok, gusztustalan faggyú-mócsingokkal ékítve? S milyen drágák. A vásárlók csüggedten nézelődnek, válogatnak, aztán beállnak a pénztári sorba. Mert sortállanak, vagyis van forgalom, és ez csoda. Elvetem a gondolatot, hogy beszéljek a bolt vezetőivel. Nem hiszem, hogy ne kínálnának jobb, több és szebb portékát, ha volna. Lehet, hogy lesz holnap, vagy még ma délután, de kedd délelőtt a látvány ez, és ezen semmi magyarázat nem változtat.

A buszmegálló közelében egy zöldség-gyümölcs pavilon szikkad a napon. Zárva. A közelben egy faliújságszerű, üvegezett vitrin, felirattal: "Népművészeti kiállítás..." A betűk halványak, elmosódottak, a vitrin üres. Fölnézünk a domboldalra, a szép, új utcákat ízléses családi házak és víkendházak szegélyezik, a kertek gyönyörűek, sok virág, zöldségféle, növekvő gyümölcsfák, betonlapos garázsbejárók. Aztán a régi házak "ősiek": a vakolat rég lehullott, csupaszon tűnnek elő a nagyméretű vályogtéglák, némelyik udvaron még ott a pajta és istálló rozzant épülete, leszakadt tetőzettel. Ócska szekérmaradványok a szederfák alatt, a félvállra szakadt ablakokat a szellő himbálja. De, a házakat új lakók lakják. Városiak. Családostól takarítják a házak környékét, kavicsot dönt le egy tehertaxi az udvarra, zsákcementek prizmába rakva, téglakupacok. A viszonylag olcsón megvásárolt, lerobbant házakat az új "honfoglalók" helyreállítják. Szép, gondos munkával, meg ahogy pénz jut rá.

A Horgász büfé hűs, tetővel védett kis kerthelyiségével, kockás abroszos asztalaival, frissen festve, adjusztálva nyitotta meg az idei szezont. Goják János bérli a büfét, krómozott, tiszta grill-sütő a pulton. A felirat szerint "friss virsli és hamburger kapható". Tényleg kapható?

- Igen. Mindig van. Sörünk is. Bár a múlt hét végén már nem bírtuk a rohamot a sörrel, elfogyott hazai, külföldi egyaránt. Vasárnap délelőtt a nyaralók lejönnek az újságért, itt beleolvasnak, diskurálnak, söröznek, vitatkoznak. A május és a június nagyon gyenge volt, nem tudom, behozzuk-e a tervezett forgalmunkat...

Csúcsforgalom az orfűi strandon

A túlsó parton is építkeznek. A strand enyhén szólva zsúfolt, de azért itt Orfűn nincs olyan fülledt, álló meleg, mint Pécsett, egy kis szellő mindig megforgatja a levegőt. Itt is van egy élelmiszerbolt, amely kifele és befele, vagyis a strand területére is árusít. A bolt ablaka előtt mondja egy asszony:

- Legnagyobb baj, hogy nincs víz napközben a vezetékben. Sokan, akik kisgyerekkel jöttek nyaralni, néhány nap múlva hazautaznak. Ha nincs ivóvíz, nem lehet se főzni, se mosni. Pláne, ahol gyerek van, kész katasztrófa.

Rám kerül a sor, kérdezem, van-e tej. Azt mondja a boltvezető, Sárdi Gyuláné, szőke energikus kis asszonyka:

- Mennyit parancsol?

- Nem akarok vásárolni - mondom neki - csak a környék nyaralói panaszkodtak, hogy már délben nincs tej, meg péksütemény és ezért jöttem, hogy...

- Tessék csak bejönni!

Az épület mögött hosszú folyosó, kétoldalt raktárhelyiségek, kinyitja az óriási méretű hűtőszekrényt: nyolc-tíz kék színű, műanyag rekesz.

- Ez körülbelül kétszáz tasak féltartós tej, de még rendes tejünk is van. Péksütemény? Jöjjön utánam.

A másik helyiségben ugyancsak rekeszekben kifli, szemlye.

- Ezek többnaposak. Bárcsak elvitték volna még aznap, amikor friss volt. Tudja, mikor nem volt tej? Éppen tegnap, mert a tejiparnál valami nem stimmelt a számítógépes számlázással és ezért nem kaptunk. De látja, itt a tartós tej. Én az idei szezon nyitása óta vagyok itt, de azt hiszem, jövőre nem jövök ide, nem akarok a "dilibe" kerülni.

Panaszkodik: innét árut rendelni telefonon Pécsről, szinte lehetetlen. "A múltkor egy fiatalember rosszul lett a parton, mire vonalat kaptunk és kijöhetett a mentő, egy teljes óra elmúlt..."

- Este zárunk rendes időben, és éjfélkor talán ha hozzáfoghatunk a takarításhoz, mert csak akkor van víz. Márpedig az összes helyiség kövezetét fel kell mosnunk. De mondhatok mást is. A múltkoriban nem egészen három forinttal, úgy tűnt, többet számoltunk. De aztán kiderült, nem többet, hanem inkább kevesebbet számoltunk. Ezerötszáz forintra büntettek bennünket, pedig nekem volt igazam. Mit szól ehhez?

Szemrehányást kapott azért is, hogy a bolti ablakon kiadott sör bolti áron megy, a strand felőli büféablakon árusított palack pedig már drágább. Persze, hogy drágább, de azért, mert ott III. osztályú árakkal dolgoznak. Nem ő határozott így, hanem maga a vállalat, s a helyi tanács is "áment" mondott rá. Elnézést kér, ennyit tud hamarjában elmondani, mert már itt a teherkocsi, árut hoztak, másodmagával dolgozik, neki kell átvennie a portékát.

(Dunántúli Napló - 1987. augusztus 1.)

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)