Pécsi Stúdió

Pécsett a 80-as években az állami lakásépítés még intenzíven folyt, ám ennek ellenére az igények folyamatosan meghaladták a lehetőségeket. Az új építésű lakásokra kétféle sors várt. Ezen lakások egyik fele a tanácsnál maradt, ezeket tanácsi (nagyrészt szociális) bérlakásként utalták ki az igénylőknek, a másik felét pedig az OTP értékesítette.

Mivel a lehetőségek szűkösek voltak, így minden évben készült egy "lakáskiutalási és értékesítési névjegyzék". Aki ebbe bekerült, az már szerencsésnek érezhette magát, hiszen jó eséllyel még abban az évben lakáshoz is jutott. A videós rövidhír ennek a névjegyzéknek a jóváhagyásáról tudósít az 1988-as évre, azonban hogy a részleteket is megtudjuk, ehhez ismét fel kell lapozni a megyei napilap korabeli számát.

Az 1988-as évben megkezdődik a beköltözés a lassan kialakuló nagyárpádi városrész lakásaiba.
(DN - 1988. január 29.)

A Dunántúli Napló cikkéből pedig kiderül, hogy Pécsen 1988-ban alig 600 új lakást lehetett elosztani a 6531 lakásigénylő között. Ezek a lakások már nem a Rózsadombon, hanem a mai Szellemváros (nagyárpádi városrész) területén kerültek átadásra. Érdekesség, hogy az igénylők egynegyede simán megelégedett volna a legkisebb garzonlakással is. Az eredeti cikk sem véletlenül emeli ki ezt az adatot, a helyzet ugyanis az volt, hogy a 70-es években épült panellakások szűkössége és rossz elrendezése után a 80-as évek végén már egész nagy alapterületű panellakások is épültek, amik viszont az elszaladó infláció miatt ekkor már inkább gondot, mint lehetőséget jelentettek.

"Az áremelkedések hatására az OTP beruházásában épülő 3 és többszobás lakások - a lakásgazdálkodás keretein belül - nehezen eladhatóak. Sok gondot jelent, hogy a megemelkedett költségek miatt a családok nagy erőfeszítések árán tudják kifizetni a hiteleken és a különféle támogatásokon felül maradt összegeket. Nem egy esetben anyagi okok miatt kénytelenek lemondani a régen várt lakásról." - írja a DN 1988 augusztusában.

A Matusán Béla (ma: Csikor Kálmán) utcában a lakók megszemlélik jövendőbeli otthonukat.
(DN - 1988. augusztus 3.)

Hogy ki jut végül lakáshoz az adott évben, és ki nem, erről évente változó, kacifántos irányelvek alapján döntöttek. A leírtakból kiderül, hogy a legreménytelenebb helyzetben a gyermektelen és az egygyermekes igénylők voltak, közülük sokan már a 70-es évek vége óta várták a lakáskiutalást, de 1988-ban 229 olyan igénylő is volt még, aki már 12 éve volt a listán.

Alább tehát a Dunántúli Napló korabeli cikke következik a témában, mindenre kiterjedően, rengeteg adattal megfűszerezve. :)

Pécsett sok az igénylő, kevés a lakás - Irányelvektől a névjegyzékig

Minden évben ilyentájt szokta jóváhagyni a Pécsi Városi Tanács végrehajtó bizottsága a következő esztendőre szóló lakáselosztási irányelveket. Megtörtént ez idén is a novemberi vb-ülésen.

Az elosztás irányelveihez mellékelt kimutatás szerint a 6531 lakásigénylő közül 2169-en szociális, 218-an nem szociális - magas használatbavételi díjú - lakásra, 193-an tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakásra (ők többszöri felszólítás ellenére sem módosították még a megszűnt lakásformára vonatkozó igényüket, s félő, hogy törlik az igényüket, ha nem jelzik hamarosan: tanácsi vagy OTP-lakást kérnek), 3946-an OTP-lakásra, öten pedig nyugdíjasházi lakásra várnak. Figyelemreméltó, hogy az igénylők kétharmada OTP-lakást tüntetett fel igénylése tárgyaként. Lakáscserét 626-an kértek, fele az OTP-lakás, viszont 103-an cserélnének nyugdíjasházban lévő lakásra. Nagyon sokan - 1665-en! - vannak, akik állami garzonlakásba mennének. 335-en érnék be egyelőre szükséglakással, 137-en pedig tetőtéri lakást kérnek.

Az igénylők közül 1900-an fiatal házasok, illetve 2270-en rendelkeznek ifjúsági takarékbetéttel: 4453 a gyermektelen igénylők száma, 1445-en egy, 511-en kettő, 87-en három, 35-en pedig négy vagy több gyermekkel várnak lakásra. Látszik, hogy változatlanul a gyermektelenek és az egygyermekesek vannak a legreménytelenebb helyzetben. 1014 lakásigényt kelt még az előző évtizedben (229 az 1976. évi), az igénylések zöme - 4267 - viszont 1984 óta létezik. Érdemes megjegyezni még egy adatot: 701 olyan igénylő van, aki egyedül neveli a gyermekeit, legtöbbjük - 517 - egygyermekes.

594 lakás

És mit lehet elosztani? Fájdalmasan keveset. 594 lakás áll rendelkezésre összesen, vagyis ennyi tanácsi és szövetkezeti lakás jöhet számításba 1988-ban. Idén 916 lakásra szólt az elosztási terv, amit idő közben 60-nal kellett csökkenteni. A vb elé két javaslat került: 72 tanácsi és 522 OTP, vagy 132 tanácsi és 462 OTP-lakás. A vb az utóbbi mellett döntött. De eszerint is a tanácsi bérlakásoknak csak a felét tudják ún. lakossági keretre felhasználni, a másik felét közérdekű célokra (szanálás, lakóház-felújítás, életveszély, lakáscsere stb.) fordítják. Az OTP-lakások közül 153-at szabad kereten értékesítenek, 50 szervezett, 86 minőségi cserére kerül, 144-et a kiemelt társadalmi rétegek programjára használnak fel. Jó tudniok a lakásra váróknak, hogy 1988-ban már nem lesz lakásátadás Lvov-Kertvárosban: a tanácsi bérlakások közül 120-at, az OTP-lakások közül pedig 390-et az új, nagyárpádi városrészben fognak átadni.

És mindezek tükrében lássuk akkor az irányelveket!

A tanácsi bérlakások esetében két főbb elvet kell érvényesíteni. Egyrészt kötelezi a vb az elsőfokú lakásügyi hatóságot, hogy juttassa lakáshoz az 1987-es névjegyzékbe felvett, de még el nem helyezett lakásigénylőket, lakáscsere-igénylőket, az életveszélyes lakásban lakókat, s felülvizsgálat alapján a leginkább rászorulókat azon három- és többgyermekesek közül, akik 1987. október 31-ig adták be az igénylésüket. Másrészt javasolja a vb, hogy a lehetőségekhez képest kell lakáshoz juttatni a lakással nem rendelkező, de 1985. december 31-ig benyújtott igénnyel rendelkező, legjobban rászoruló kétgyermekes családokat és gyermekeiket egyedül nevelő szülőket (a kiemelt társadalmi rétegek programja szerint), továbbá a leghátrányosabb helyzetű, a minőségi csereigényüket 1985. december 31-ig benyújtott kétgyermekes családokat és a legjobban rászoruló, 1984. december 31-e előtti csereigényléssel rendelkező egygyermekes házaspárokat. Az így megüresedő lakásokban kell elhelyezni azokat a lakással nem rendelkező kétgyermekes családokat, amelyek 1984. december 31-e előtti igényléssel rendelkeznek, de a második gyermek születésének az időpontja miatt eddig nem vonták be a kiemelt társadalmi rétegek programjába, valamint az 1983. december 31-e előtti igényléssel rendelkező, egygyermekes, lakással nem rendelkező legrászorultabb családokat. Ezekkel a lépésekkel próbálja a tanács - feszültségcsökkentő célzattal - bevonni a lakáshoz juttatandók körébe azokat az igénylői rétegeket, amelyek eddig nem jutottak szóhoz.

A legrászorultabb családoknak

Az OTP-lakások elosztása is a lehetőségekhez képest formula szerint történik. Szervezett csere (50) keretében a körülményeikben legrászorultabb 3 és többgyermekes igénylőket kell lakáshoz juttatni azok közül, akik 1987. október 31-ig nyújtották be igénylésüket. A következő lépcsőben kerülnek sorra az 1987. október 31-ig nyilvántartott igényléssel rendelkező kétgyermekes családok, valamint az 1984. december 31-e előtti egygyermekes csereigénylők. A lejárt ifjúsági takarékbetétesek közül elsősorban a kiemelt társadalmi rétegek programjába tartozókat kell kielégíteni. A minőségi csereként biztosított OTP-lakások (86) esetében azok élveznek előnyt, akik összkomfortos, vagy komfortos bérlakásukról lemondanak a lakásügyi hatóság javára, s ezeknek a felét az 1981. december 31-e előtti igényléssel rendelkező, gyermekét egyedül nevelő szülők elhelyezésére, másik felét tartósan beteg igénylők részére használják fel.

Többéves tapasztalatra alapozva számítanak a lakásalap bővülésére, nevezetesen 250-300 olyan lakásra, ami különböző jogcímeken kerül vissza a lakásügyi hatóság rendelkezésébe. 1988-ban is biztosít a tanács megfelelő összeget arra, hogy 4-5-szörös használatbavételi díj ellenében vásároljanak vissza bérlakásokat olyanoktól, akik arról lemondanak.

Az irányelvek birtokában a Lakásügyi Társadalmi Bizottság megtartotta más, az ilyenkor esedékes indítóértekezletét, s hozzálátott a helyszíni szemlékhez, mert az ideiglenes névjegyzéknek karácsonyig el kell készülnie,s az év vége előtt nyilvánosságra is kell hozni. A névjegyzéket idén a tanácskozási központok vezetői is észrevételezhetik.

(Dunántúli Napló - 1987. december 4.)

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.03.14.)

Bónusz: A videós tudósításban néhány másodpercre feltűnik az 1988 márciusában éppen átépítés alatt álló Szent István tér. Az építkezés nyárra befejeződött, júliusban pedig átadták a várva várt szökőkutat is a város polgárainak, íme:

Tegnap délutántól üzemel Pécsett, a Sétatéren a szökőkút. A kör alakú, vízlépcsős rendszerű szökőkutat a Budapesti Kőfaragó és Szobrászipari Vállalat, valamint a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat szakemberei készítették el. Kisebb hiányosságok még vannak, például a vízköpőfejek nem készültek el határidőre, de már így is gyönyörködhetünk a két méter magasra szökellő vízsugárban. (Dunántúli Napló - 1988. július 27.)

Pécsen a város tömegközlekedése a 80-as évek végén (egészen pontosan 1988-ban) érte el a szállítási teljesítményének a csúcsát. Ebben az évben a Pannon Volán egy átlagos munkanapon közel 4 ezer helyi járatot indított, és ekkor még az összes bányászjárat közlekedett. A forgalmat a cég 140 autóbusszal bonyolította le, 30 busz pedig az esetleges meghibásodások esetén tartalékként várt a bevetésre. A helyzet azonban ideálisnak semmiképpen sem volt nevezhető. Mint azt a Dunántúli Napló 1988 októberében írta:

"A Pannon Volán vezetői szerint a legtöbb feszültséget a pécsi forgalmi viszonyok okozzák. Pécs sajátos városszerkezetéből adódóan ugyanis a belváros útjainak, utcáinak zöme nem kedvez a tömegközlekedésnek, s ezt tetézi, hogy a peremrészekből, így például Lvov-Kertvárosból a reggeli és a délutáni csúcsidőkben több tízezer utast kell a Pannon Volán autóbuszainak szállítani. A buszok útvonala többnyire érinti a városközpontot, ahol - ahogy a szakemberek mondják - az utak szűk áteresztőképessége miatt gyakran csak lépésben tudnak haladni a szóló, illetve a csuklós járművek, ami azt jelenti, hogy a menetidők óhatatlanul megnőnek."

A Rákóczi úton a rendőrlámpánál gyakran torlódnak egymás után az autóbuszok. (1988. május)

Pedig a járatsűrűségre nem lehetett panasz, a Kertvárosból a reggeli csúcs idején (6:30 és 7:30 között) 170 járat indult ekkoriban. azonban egy másik jelentés is megjegyzi, hogy a belvárosban az átlagos haladási sebesség 7 km/h volt, aminek következtében a járművek gyakorta torlódtak. A fejlődés ekkoriban még dinamikusnak tűnt, a 90-es évek közepére például már napi 400 ezer helyi utassal számoltak a tervek készítői. (Összehasonlításképp: manapság egy átlagos napon nagyjából 150 ezer utast szállítanak a Tükebusz járművei.)

A Konzum áruháznál a nap minden szakában sokan várják mind a kertvárosi, mind az Uránváros-Meszes között közlekedő járatokat. (1988. június)

A romló közlekedési helyzet következtében pedig 1988-ban napirendre került a város hosszútávú tömegközlekedési koncepciójának kidolgozása, amit több ülésén is tárgyalt a Városi Tanács. Ezekből az anyagokból néha egész furcsa adatok is kiolvashatóak voltak, például hogy 1987-ben a légszennyező anyagok kibocsátása a városban jelentős, 23,5 tonna volt, aminek viszont mindössze 3,8 százaléka származott az autóbuszoktól.

Főleg a csuklós autóbuszok számára kritikus útvonal a Széchenyi tér, ahol az út mindkét oldalán várakoznak járművek. (1988. október)

A tervek pedig már akkor is arról szóltak, hogy a történelmi belváros útjait fokozatosan tehermentesíteni kell, a tömegközlekedést pedig más útvonalakon kell megoldani. (Emlékezzünk, ekkor még a napjainkban a közlekedés elől lényegében elzárt Széchenyi tér oldalán csuklós 30-as buszok kaptattak fel a Mecsekoldalra.) Ezen kívül a második komoly kihívás a Rákóczi út áteresztőképességének növelése volt. Tehát a város vezetői nekiláttak a koncepciók kidolgozásának, a tervek megvalósításához pénz azonban szokás szerint nem volt. Hogy akkor mi szükség volt mégis a koncepcióra, azt Novák Szilveszter, a Pécs Városi Pártbizottság titkára válaszolta meg a Magyar Rádió riporterének.

Magyar Rádió: - Nincs lehetőség autóbusz vásárlásokra, nincs pénz trolikra, villamosokra. Akkor miért van szükség tömegközlekedési fejlesztési koncepcióra?

Novák Szilveszter: - Valamennyi pénz mindig volt és mindig lesz, de nem mindegy, hogy mire fordítjuk. A koncepciónak az a lényege, hogy meghatározza a fő irányokat s összehangolja a mindenkori lehetőségeken belüli fejlesztéseket. Azért, hogy ne járjunk úgy 10-15 év múlva, mint most...

(Dunántúli Napló - 1988. június 18.)

Napjainkban a városi tömegközlekedést ellátó Tüke Busz Zrt. 168 darab autóbusszal, 59 nappali vonalon, 4 autóbusz-állomásról szervezi járatainak indítását. Munkanapokon - az éjszakai járatokkal együtt - 2954 indítás történik, és menetrend szerint több, mint 24 ezer km-t tesznek meg naponta az autóbuszok a város útjain. (Az összesített futásteljesítményüket nézve pedig ez azt jelenti, hogy kétnaponta megkerülhetnék a földet az Egyenlítő mentén. :P)

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.03.14.)

A Pécsi Állatkertet 1960-ban, - a Vidámparkhoz hasonlóan - jórészt társadalmi munkában építették fel a város lakói. Célja a természettudományos nevelés, pihenés, kikapcsolódás lehetőségének a megteremtése és nem utolsó sorban a város idegenforgalmának a növelése volt. Az intézmény 3,5 hektáron üzemel, területén 57 faj 250 egyede található meg. Az állatkert jelenleg felújítás alatt áll (és emiatt jövő nyárig zárva tart), a felújítás befejezése után pedig megnövelt területen, "ökoturisztikai élményparkkként" fogja szolgálni a város polgárait.

Képeslap a 80-as évekből. (Forrás: egykor.hu)

Az Állatkert kezelésébe tartozik, de helyileg külön, a belváros alatt húzódó középkori pincerendszerben működik az Akvárium-Terrárium, amit 1985-ben nyitottak meg a látogatók előtt. A pincerendszerben egész évben 27-28 Celsius-fokos meleg és magas páratartalom varázsol trópusi hangulatot a látogatóknak. A pincében 138 állatfaj 800 egyede látható az apró halaktól kezdve a krokodilon át az óriáskígyóig.

Az intézményben - amely az Állatkert felújítása után a jelenlegi helyén megszűnik - 1989-ben a korabeli tudósítás szerint jugoszláv kígyók okoztak tragédiát.

A terráriumvezető tragédiája

Kígyóméreg okozott halált szombatról vasárnapra virradóra. Lippenszky Gábor, az Akvárium-terrárium fiatal vezetője, feltehetőleg az új, Jugoszláviából érkezett kígyókkal foglalkozott lakásán, amikor az egyik engedetlen állat megmarta. 27 éves volt.

(Dunántúli Napló - 1989. május 24.)

A KTV stábja 1988 tavaszán járt az állatkertben, a riport végén pedig Németh Károly is hozta a kötelezőt, és behúzta a magyar szóviccek egyik, ha nem a legrosszabbikát. :)

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.03.14.)

Magyarországon a kádári konszolidációt követő első komoly munkabeszüntetés Pécsett tört ki 1988. augusztus 23-án, kedden, amikor is sztrájkba léptek a Mecseki Szénbányák Pécs-Bányaüzemének István-aknai dolgozói. Ezzel az országos figyelem középpontjába került az - akkor már több más bányászati vállalattal együtt - szanálás alatt álló, súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő szénbányászati vállalat, és annak dolgozói. A munkabeszüntetéshez azonban évtizedes út vezetett, ahhoz pedig, hogy ezt megértsük, érdemes a visszatekintést a 80-as évek elejéről kezdeni.

A remény megtestesítője a 80-as évek elején: A Liász-program

A Mecseki Szénbányák a 80-as évek elején végtelenül korszerűtlen technikai feltételek mellett, elmaradott körülmények között termelt. Ezeknek a körülményeknek a fejlesztésére hirdették meg 1982-ben a vállalat utolsó nagy modernizációs programját, a Liász-programot.

A Liász-program aláírási ünnepsége a Mecseki Szénbányák dísztermében - 1982. május 5.

A program indulása eleve két évet csúszott, és az évenkénti pénzügyi keret menet közbeni változása is már eleve kizárta az eredeti célkitűzések időben történő megvalósítását. Ezzel együtt részeredmények megvalósultak belőle, többek között a pécsi szenelőkészítő rekonstrukciója 1986-ban, amiről az alábbi videóban Kapolyi László akkori ipari miniszter nyilatkozik a Közösségi Televízió riporterének.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.09.29.)

A program csonka megvalósulásával a mecseki szénbányászatban megmaradt az alapvetően emberi fizikai erőn alapuló, már a hazai viszonyok között is idejétmúlt termelési mód, amire eleve nem lehetett a jövő bányászatát alapozni. A Liász-programot végül a bizonytalan gazdasági és piaci helyzet miatt 1988-ban teljesen leállították.

Sokasodó problémák - A Mecseki Szénbányák útja az 1987-es szanálásig

A Mecseki Szénbányák 1984-ig nyereséggel gazdálkodott, a konkrét gazdasági problémák 1985-től jelentkeztek. Ebben az évben még a tervezett állami dotáció fedezte a veszteségeket, 1986-ban viszont már az akkor 1 433 milliárd forintra rúgó veszteség nagyjából fele fedezetlen maradt. A veszteséges gazdálkodás fő oka a hazai szén árának kedvezőtlen változása volt, a termelés költségei ugyanis nem térültek meg a hatóságilag alacsonyan tartott árak mellett. A szakképzett bányalétszám is rohamosan fogyott, az így előállt hiányt pedig a 80-as évek közepén csak lengyel bányászok tömeges foglalkoztatásával lehetett pótolni, ez szintén több százmillió forintos többletterhet rótt évente a vállalatra.

Esti fényben az újhegyi szénelőkészítő üzem. (1987)

Mivel ezeket a veszteségeket az akkor még 12 000 főt foglalkoztató nagyvállalat kigazdálkodni már nem tudta, így 1987 nyarán elindult a vállalat szanálási eljárása, amellyel az eredményességi mutatókat kívánták drasztikusan javítani. A dolgozókat a korabeli sajtó nyugtatta. "A most folyó szanálási eljárás nem felszámolás, hanem állami megsegítés.", "Az állami szanálási eljárás elrendelése semmiképpen sem jelenti eleve a gazdálkodó szervezet megszüntetését" - írták a korabeli lapok 1987-ben a helyzettel kapcsolatban.

Súlyosbodó gazdasági gondok, kiéleződő belső feszültségek

A bányásztársadalom hangulata az állami kommunikáció ellenére folyamatosan romlott, és nem csak az anyagi okok miatt. Úgy érezték, hogy az erkölcsi megbecsülésük is csökkent, az iparág "kiemelt" státusza megszűnt, terhet jelentenek a társadalom nyakán, és általában aggasztotta őket a szénbányászat jövőjének bizonytalansága. (Ezek a dolgok vissza is köszönnek a sztrájk okaiként.)

"Józan ésszel felfogni azt nem lehet, hogy az ember vállalja azt a rizikót, hogy nap mint nap leszáll, és kiderül az, hogy a munkája értelmetlen? Hogy veszteséget termel? Hogy a munkája semmi célt nem szolgál, csak az adósságállományt növeli? Ezt mi elfogadni nem tudjuk, mert ez nem így van." - világított rá a dolog érzelmi oldalára Bischoff Antal csapatvezető vájár 1988 februárjában.

Hazai Tükör (MTV - 1988.03.10.)

A gazdasági mutatók pedig sajnos valójában nem adtak okot a reménykedésre. A Hazai Tükör című műsorban egy gyors áttekintést adtak az 1988-as helyzetről, amiből kiderült, hogy Magyarországon a szénfelhasználás aránya az 1950-es 84%-ról 1987-re 23%-ra csökkent. Ezzel együtt ekkor még mindig majdnem 80 ezer embert foglalkoztatott Magyarországon a szénbányászat.

Hazai Tükör (MTV - 1988.03.10.)

A műsorban egy másik riportot is bemutattak, ahol mázaszászvári bányászokat kértek a kamera elé. A panaszok hasonlóak voltak, a bányászok érezhetően nem tudtak mit kezdeni a körülöttük kialakult bizonytalan helyzettel. "Jó volna, hogyha most már leszállnának rólunk, és hagynának bennünket dolgozni" - zárja rövidre egyikük a témát.

Hazai Tükör (MTV - 1988.03.10.)

Az 1988-as hűségjutalmak kifizetése körüli bonyodalmak

A bombát végül a bányászok között az 1988-as hűségjutalmak összege robbantotta. A hűségpénzt 1950-ben hozták létre, és a bányásznapon fizették ki a dolgozóknak. A jutalom mértéke a dolgozó munkakörétől és a munkában eltöltött évek számától függött.

"A mecseki bányában 23-án, kedden reggel függesztették ki a szeptember eleji bányásznap alkalmával kifizetendő, az adólevonással csökkentett - nettó - hűségjutalmak listáját. Az ezen szereplő összegeket a bányászok kevesellték, azokat ugyanis összevetették a tavaly kézhez kapott hűségjutalmakkal, és azt tapasztalták, hogy az ideiek mindegy 30-40 százalékkal elmaradtak a tavaly ilyen címen kifizetett summáktól. Ezt úgy értékelték, hogy nem teljesült az a korábbi ígéret, mely szerint nettó jövedelmük, ezen belül nettó hűségjutalmuk nem csökken az idén." - írta a HVG. 

Az utolsó csepp kicsordul - Sztrájkba lépnek István-akna dolgozói

A Dunántúli Napló jelenti 1988. augusztus 25-én:

"A Mecseki Szénbányák Pécs-Bányaüzemében kedden az éjszakás műszakban 150 munkás megtagadta a leszállást, tarthatatlanul súlyos sérelmeikre így kívántak orvoslást találni. A bányászok sérelmezték, hogy a személyi jövedelemadó miatt átlagosan valamennyi bányász mintegy 10 000 forinttal kevesebb hűségjutalmat kap az idei bányásznapon, mint az elmúlt esztendőben. Ugyancsak az adóterhek miatt nagymértékben csökkent a pótműszakokra járó bér, valamint a műszakpótlék is. Elfogadhatatlannak tartják, hogy a táppénzen lévő dolgozók több pénzt kapjanak kézhez, mint az egész hónapot fáradtságos munkával eltöltő bányászok."

Az éjszaka folyamán a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója, a pártbizottság titkára, a szakszervezet és az üzem vezetői is megpróbálták rávenni a bányászokat a munka felvételére, sikertelenül.

"A bányászok hihetetlen fegyelmezettséggel, egyetlen hangos, sértő szó nélkül ültek tovább a felolvasóteremben, mindössze kétségüknek adtak kifejezést, hogy a vállalat vezetői képesek gondjaikon enyhíteni." - emiatt pedig kizárólag a kormány képviselőivel kívántak tárgyalni.

A riadólánc ezek után elindult, Csethe András vezérigazgató nyomban értesítette is az eseményekről Berecz Frigyes ipari minisztert, Kapolyi László szénbányászati kormánybiztost, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) országos központját és a megyei pártbizottság titkárát is.

Megkezdődnek a tárgyalások

A helyzet megoldására még aznap éjszaka Pécsre érkezett Kapolyi László kormánybiztos és Kovács László, a BDSZ főtitkára. A bányászok képviseletében Berczki János és Grün Lajos vájárok mondták el követeléseiket. "Heves szócsata után" végül Kapolyi javaslatára egy hatfős küldöttség, köztük az előbb említett vájárok utaztak Budapestre, hogy a kormány képviselőivel tárgyaljanak.

A nap folyamán a műszakra érkező délelőttös bányászok is csatlakoztak társaikhoz, majd a délutánosok is, sőt a Mecseki Szénbányák több üzemében is részleges szolidaritási sztrájkba kezdtek a munkások.

Közben a Budapestre érkezett küldöttség eredményes tárgyalásokat folytatott Berecz Frigyes ipari miniszterrel, és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettessel, majd másnap fél 6-kor tért vissza Pécsre, ahol Grün Lajos tájékoztatta kollégáit a fejleményekről:

"- Tisztelt Kollégák, a hűségjutalom elmúlt évi nettó értékét megkapjuk! A leszállási, a veszélyességi és a liász-pótlék dolgában kompromisszumos megoldást kellett találnunk, az adórendszer felülvizsgálata a parlament feladata. 1989. januártól várhatjuk, hogy erre a követelésünkre is megoldást találnak. Azt javaslom, vegyük fel a munkát..."

Kapolyi László a bányászok körében. (1988. augusztus 25.)

Kapolyi László elmondta, a hűségjutalom megnövelt összegét már most pénteken kirakják a hirdetőtáblákra, az ehhez szükséges többletköltség előteremtéséhez a vállalatot a kormány és a tárca segíti. A munkabeszüntetés miatt egyetlen dolgozónak, a szószólóknak sem bántódása nem eshet, semmiféle hátrányos következményei nem lehetnek. A kieső termelést pótműszakokkal lehet pótolni.

Ezek után, augusztus 24-én délután 6 órakor a délutános műszak leszállt a bányába, és felvette a munkát.

A megnyert csata és az elvesztett háború - A Mecseki Szénbányák felszámolása

A bányászok tehát az augusztusi csatát megnyerték, a háborút viszont elvesztették. A szénpiac felbomlása 1989-től a teljes csődhöz vezetett, a gazdasági recesszió miatt a Pécsi Hőerőmű kevesebb szenet vett át, a Dunai Vasmű pedig 1991-től áttért az olcsóbb, import kokszszén használatára. A szanálási eljárás sem tudta megállítani a termelés visszaesését, a veszteség növekedését a legszigorúbb gazdálkodás mellett sem.

A fizetésképtelenné vált vállalat 1991-ben végül csődeljárást kezdeményezett önmaga ellen, aminek következtében 1991. október 8-án megkezdődött a Mecseki Szénbányák felszámolása. A szerkezetátalakítást szabályozó kormányhatározat szerint a Komlói Bányaüzem működését 2000-ig biztosították.

A program szerint 1992 és 2000 között 13 aknát, 2 külfejtést, 13 meddőhányót szüntettek meg. A felszámolás nyomán közel 7 500 ember munkahelye szűnt meg.

Manapság, ha rákeresünk a "közveszélyes munkakerülő" kifejezésre, az első találat egy flash játékokat összegyűjtő blogra mutat. Valóban, hiszen ma már ez a fogalom a "hagyományos" módján nehezen értelmezhető. De mit takart ez a 80-as években a gyakorlatban? Hogy nézett ki akkoriban egy közveszélyes munkakerülő? Ennek megyünk utána a Pécsi Stúdió Blog mai posztjában.

---

Aki azt gondolja, hogy a közveszélyes munkakerülés (kmk), mint fogalom a szocializmus találmánya, az téved. Az első, ezzel foglalkozó törvényt Magyarországon 1913-ban vezették be. Akkor így szólt a szabályozás: "Az a keresetre utalt munkaképes egyén, aki munkakerülésből csavarog vagy egyébként munkakerülő életmódot folytat, kihágás miatt nyolc naptól két hónapig terjedhető elzárással büntetendő." Tehát nem bűncselekményként, hanem kihágásként (ma: szabálysértés) könyvelték el. De kmk-nak minősült a tiltott szerencsejátékból való haszonszerzés és klasszikusan a prostitúció is.

A szocializmus idején is cél volt, hogy lehetőség szerint minden munkaképes, nagykorú személy dolgozzon. A kmk ezért benne maradt az 1978-ban elfogadott új Btk.-ban is, ami így rendelkezett a dologról: "Az a munkaképes személy, aki munkakerülő életmódot folytat, ha korábban közveszélyes munkakerülés vétsége vagy szabálysértése miatt megbüntették és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől két év még nem telt el, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van."

A 80-as évek végén aztán az általános foglalkoztatottság egyre inkább csak idealisztikus álom maradt, a "kapun belüli" munkanélküliség egyre inkább "valós" munkanélküliséggé konvertálódott, ami már messze nem csak a munkát eleve kerülőket sújtotta. A jelenséget követve 1989. január elsejétől Magyarországon bevezették a munkanélküli segélyt, a közveszélyes munkakerülést pedig szintén ekkor, az 1989. évi XXIII. törvény hatályba lépésével emelték ki a magyar jogrendből.

---

"A pécsi városi rendőrkapitányságon 1984-ben alakult meg az akció alosztály azzal az alapvető céllal, hogy kiszűrjék a szórakozóhelyeken és más búvóhelyeken a közveszélyes munkakerülőket." - írta a Dunántúli Napló 1987 végén. Ekkorra már kétezer olyan személyt tartottak nyilván, akik kapcsolatba kerültek az akciósokkal, ezek több mint fele közveszélyes munkakerülő volt, akik csak esetenként végeztek alkalmi munkát. Az "akciósok" rendszeresen razziáztak is, egy ilyen razziára kísérte el a rendőröket a Dunántúli Napló újságírója 1987 őszén.

Munkakerülő alkeszek, csavargók, tolvajok, züllött, "lumpen elemek". A Fekete Szén büfé, a Piros Rózsa italbolt, és Pécs sötétebbik arca a megyei napilap riportjában:

A kmk határán - Munkában az akciósok

Szombat este hat óra. Tíz perc eligazítást tart Sax István, a pécsi rendőrkapitányság akció alosztályának vezetője, s munkatársai máris indulnak "kedvelt" szórakozóhelyek, a kocsmák ellenőrzésére.

Megtévesztően csendesnek tűnik a gyárvárosi italbolt, csak a padlón eltaposott csikkek jelzik a vendégek nyomait.

A főhadnagy biztos léptekkel indul a WC felé vezető folyosón át a hátsó kertbe, ahol zajlik az élet a gesztenyefák alatt. Nem fillérekben, ezresekben megy a "zsúga". Néma csend. A törzsvendégeknek ismerős a helyzet s a kocsma ma este bezár - ami nem ritka - 7 órakor.

Budai vám. Az italboltban hosszú sor kígyózik, blokkra, sörre vágyva. Bent vágni lehet a füstöt, kint a lépcsőn gyerekek ülnek szép sorban, anyjukra, s atyjukra várakozva. A fekete hajú hölgy a pultra támaszkodva elzokogja bánatát, hogy tizenéves gyermeke két hete elindult a diszkóba. Azóta ő, az édesanyja idejár minden este, hogy gyermekét megkeresse. Korán zár ma ez az italbolt is, s ezt tudja a két pultos hölgy, hiszen így megy ez havonta 2-3 alkalommal. S ez jó a vendégnek, ki még félig józanul, zsebében némi pénzzel hazatérhet. Jó a pultos hölgyeknek, mert később emelkedett hangulat lévén, nem biztos, hogy záróra lehet.

Kocsmai pillanatkép

- Kérem a személyi igazolványát! Mikor dolgozott utoljára? Mutassa a kezét! - gyakran hangzik ez el, s nem csak a meszesi italboltban. Itt viszont, a sárga inges férfi ezt kereken megtagadta. A járőrkocsihoz érve azonban meggondolja magát: "Itt a flepni" - mondja.

A Fekete szén büfében asztalra bukik egy férfi. "Ne vigyék el!" - könyörög társa, majd egymást támogatva eltűnnek az éjszakában.

Tolbuchin út, hosszú sárga ház. Gyakori vendég itt a rendőrség. Az udvaron macskák suhannak a sötétben, vizeletszagúak a málló vakolatú gerendák. A lakás, illetve a szoba lakója három testvér, s most kivételesen plusz egy, a barát. A beszélgetés rövid.

- Mit ettek ma?

- Zellerfőzeléket.

- Mennyi pénzük van?

A három férfinál hétvégére akad hét forint harminc fillér. A szobára egy pillantás: mocskos, huzat nélküli paplan, a sarokban vaskályha, a földön műanyag poharakban némi bor, mellettük piszkos edények.

- Miből élnek?

- Van krumpli elég a pincében - mondja az egyik. - A hét végén pedig a Laci bácsi úgyis ad enni, ha kimegyünk a szőlőbe kapálni.

Munkahelyük? Tulajdonképpen van, aki alkalmi munkával itt-ott ellátja a három testvért, s most az új barátot. Nők is akadnak néha a szobába.

Ágoston tér. Úgy nyolc óra tájt sűrű itt az élet. A járőrkocsi lámpájára tágul a kör, pénz a zsebbe, zsúga, bicska a zokniba, s a selyeminges, a jólöltözött már fut is a szomszédos Piros Rózsa italboltba. A két makk hetesnek, ami a placcon marad, dehogy is akad gazdája. A selyeminges viszont a járőr kezébe szalad. Zsebében több ezer forint. Mint kiderült, a fiú még új itt a téren. A figyelmeztetés csendes, csak két mondat: - Ne maradjon! Jobb, ha némi pénzzel tér haza a zsebében, még időben.

Tetőpontján a hangulat a Piros Rózsa vendéglőben. Kilenc forint egy korsó sör, a szatyorban vacsora, némi tej savanyodik, de csak kilenc, tíz körül lesz záróra.

- Itt nem volt egy hangos szó sem - méltatlankodik a fehérköpenyes hölgy - s mégis záróra?

Tárva, nyitva az István téri borozó ajtaja. Fekete lány, talpig rózsaszínben. A pult alatt pénzt kap a kezébe és gyorsan eltünteti. Vele szemben a mámoros férfi, még nem tudja azt, amit a rendőrök, hogy a kedves hölgyet az ajtóban lesi élettársa. Aki közsegélyes. Nem tudja, mennyi pénzt kap, mert - mint mondja - néha kikapcsol, és "tüzes szemmel" a pénzt számolni nem lehet. Az akciósok viszont tudják, hogy az ötvenes, mit a hölgy az asztal alatt vett el, csak előleg. S mikorra hódolója a munkásszállóra hazatérne, egy fillér sem lesz a szebében.

Az éjszakai életnek mára vége

Pellérd. Csak az akció alosztály munkatársai tudják, hogy mit találnak a szép családi ház hátsó udvarán. 1600-as Zsiguli az udvarban, kacsák hápognak. S mi van ott hátul a pajtában? Munkásszálló. Négy roggyant lábú vacak, egy gáztűzhely a döngölt földű padozaton. Az ágyon borostás, néma férfiak. Egyik csorba tányérból levest kanalaz. Sopronból jött, hogy beálljon munkába a gazdához. A kopaszodó ref-es, most szabadult, lopásért többször volt büntetve.

- Minden legális itt, kérem - toppan elénk a házigazda, a fényképezést erélyesen megtiltva. Bentről, a márványcsempés konyhából diplomatatáskát hoz elénk gyorsan, ebben vannak az "Új utakon gmk" tagjainak személyi igazolványai, hogy ne piszkolódjanak. A házigazda magas, erős. Felesége nejlon hálóingben áll mögötte.

- Kérem, ezek a férfiak egyébként ott bent, a márványcsempés konyhában esznek és fürdenek!

S a férfiak némák. Család nincs. Döngölt fekete padló, kukoricacsövek. "Új utakon" kubikos gmk. Személyi igazolványok rendben.

Éjfél elmúlt. Bent a kapitányságon csinos lányok nevetgélnek, s fülönfüggőiket, karkötőiket az asztalra teszik le szépen, rendben. A három lány, asszonyok, mert gyermekeik, élettársuk, s egyiknek-másiknak férje is van, az Olympiából érkeztek frissiben. Illetve, előtte Jánoshalmáról, Szegedről, s csak Kiskunhalason verődtek össze. Út közben elemeltek egy japán fényképezőgépet, megvacsoráztak és taxira, egyéb apróságokra költöttek.

Hogy a többiek úgy lopták a fényképezőgépet a kedves András bácsitól Baján, az Éva mondta el. Egyébként Budapestről, s Pest megyéből is ki van tiltva, munkahelyét néhány naponta változtatja. Mária tigriscsíkos ruhában most úgy tudja, terhes... Katalin egy jól menő szegedi tollgyűjtő kisiparos felesége. A fényképezőgép szerinte a kisfia "kabalája".

Mi volt az akció alosztály ellenőrzésének eredménye? Kiderül a szabálysértési és a büntetőeljárások során. Mert pillanatnyilag igazolás a munkaviszonyról majd mindenkinek akad. Van, aki alkalmi munkás, van, aki most szabadult, mások feleségek, élettársak. De van néhány igazolás, amelyeket Sax István tesz elém:

Igazolom, hogy K. J. személyi száma: ..... lakik Pécs, ....... a mai naptól nálam dolgozik, mint ....... alkalmi munkás. Aláírás: ....... kisiparos.

S ezekből az igazolásokból egyre több lesz.

Néhány adat. 1985-ben 202, 1986-ban 132 személyt marasztaltak el kmk szabálysértése miatt a városi rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán. A bűnügyi osztály vizsgálati alosztályának adatai szerint 1984-ben 10, 1985-ben 58, 1986-ban 68 személynél állt meg a kmk bűntette. Szabálysértés esetében a büntetési tétel 60 napig terjedő elzárás, illetve tízezer forint pénzbírság. Akinél megállt a kmk bűntette, a büntetési tétel egy évig terjedő szabadságvesztés, szigorított javító, nevelőmunka, illetve pénzbüntetés. Az a kisiparos, aki magára vállalja, hogy foglalkoztatja a kmk gyanújával előállítottat, s ezt nem jelenti be, feljelenthető társadalombiztosítási kötelezettség bejelentésének elmulasztása miatt.

(Dunántúli Napló - 1987. december 4.)

Tágabb értelemben az alkoholizmus általánosan is téma volt a Közösségi Televízióban, ahol 1986-ban egy fórumot rendeztek mindenféle egészségügyi, orvosi témákkal kapcsolatban. Itt került szóba az alkoholizmus, aminek kapcsán elmondták, hogy Pécsen, az Edison utcában működő detoxikálóban 1984-ben 700 főt sikerült kijózanítani, 1985-ben viszont - ekkor vezették be a 24 órás szolgálatot - az első 10 hónapban már 1270 fő került be alkoholproblémákkal a kijózanító állomásra. Ez is, és még sok más is szóba kerül a következő beszélgetés során, aminek a moderátora Füzes János, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának műsorvezetője.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.03.24.)