Manapság, ha rákeresünk a "közveszélyes munkakerülő" kifejezésre, az első találat egy flash játékokat összegyűjtő blogra mutat. Valóban, hiszen ma már ez a fogalom a "hagyományos" módján nehezen értelmezhető. De mit takart ez a 80-as években a gyakorlatban? Hogy nézett ki akkoriban egy közveszélyes munkakerülő? Ennek megyünk utána a Pécsi Stúdió Blog mai posztjában.
---
Aki azt gondolja, hogy a közveszélyes munkakerülés (kmk), mint fogalom a szocializmus találmánya, az téved. Az első, ezzel foglalkozó törvényt Magyarországon 1913-ban vezették be. Akkor így szólt a szabályozás: "Az a keresetre utalt munkaképes egyén, aki munkakerülésből csavarog vagy egyébként munkakerülő életmódot folytat, kihágás miatt nyolc naptól két hónapig terjedhető elzárással büntetendő." Tehát nem bűncselekményként, hanem kihágásként (ma: szabálysértés) könyvelték el. De kmk-nak minősült a tiltott szerencsejátékból való haszonszerzés és klasszikusan a prostitúció is.
A szocializmus idején is cél volt, hogy lehetőség szerint minden munkaképes, nagykorú személy dolgozzon. A kmk ezért benne maradt az 1978-ban elfogadott új Btk.-ban is, ami így rendelkezett a dologról: "Az a munkaképes személy, aki munkakerülő életmódot folytat, ha korábban közveszélyes munkakerülés vétsége vagy szabálysértése miatt megbüntették és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől két év még nem telt el, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van."
A 80-as évek végén aztán az általános foglalkoztatottság egyre inkább csak idealisztikus álom maradt, a "kapun belüli" munkanélküliség egyre inkább "valós" munkanélküliséggé konvertálódott, ami már messze nem csak a munkát eleve kerülőket sújtotta. A jelenséget követve 1989. január elsejétől Magyarországon bevezették a munkanélküli segélyt, a közveszélyes munkakerülést pedig szintén ekkor, az 1989. évi XXIII. törvény hatályba lépésével emelték ki a magyar jogrendből.
---
"A pécsi városi rendőrkapitányságon 1984-ben alakult meg az akció alosztály azzal az alapvető céllal, hogy kiszűrjék a szórakozóhelyeken és más búvóhelyeken a közveszélyes munkakerülőket." - írta a Dunántúli Napló 1987 végén. Ekkorra már kétezer olyan személyt tartottak nyilván, akik kapcsolatba kerültek az akciósokkal, ezek több mint fele közveszélyes munkakerülő volt, akik csak esetenként végeztek alkalmi munkát. Az "akciósok" rendszeresen razziáztak is, egy ilyen razziára kísérte el a rendőröket a Dunántúli Napló újságírója 1987 őszén.
Munkakerülő alkeszek, csavargók, tolvajok, züllött, "lumpen elemek". A Fekete Szén büfé, a Piros Rózsa italbolt, és Pécs sötétebbik arca a megyei napilap riportjában:
A kmk határán - Munkában az akciósok
Szombat este hat óra. Tíz perc eligazítást tart Sax István, a pécsi rendőrkapitányság akció alosztályának vezetője, s munkatársai máris indulnak "kedvelt" szórakozóhelyek, a kocsmák ellenőrzésére.
Megtévesztően csendesnek tűnik a gyárvárosi italbolt, csak a padlón eltaposott csikkek jelzik a vendégek nyomait.
A főhadnagy biztos léptekkel indul a WC felé vezető folyosón át a hátsó kertbe, ahol zajlik az élet a gesztenyefák alatt. Nem fillérekben, ezresekben megy a "zsúga". Néma csend. A törzsvendégeknek ismerős a helyzet s a kocsma ma este bezár - ami nem ritka - 7 órakor.
Budai vám. Az italboltban hosszú sor kígyózik, blokkra, sörre vágyva. Bent vágni lehet a füstöt, kint a lépcsőn gyerekek ülnek szép sorban, anyjukra, s atyjukra várakozva. A fekete hajú hölgy a pultra támaszkodva elzokogja bánatát, hogy tizenéves gyermeke két hete elindult a diszkóba. Azóta ő, az édesanyja idejár minden este, hogy gyermekét megkeresse. Korán zár ma ez az italbolt is, s ezt tudja a két pultos hölgy, hiszen így megy ez havonta 2-3 alkalommal. S ez jó a vendégnek, ki még félig józanul, zsebében némi pénzzel hazatérhet. Jó a pultos hölgyeknek, mert később emelkedett hangulat lévén, nem biztos, hogy záróra lehet.
Kocsmai pillanatkép
- Kérem a személyi igazolványát! Mikor dolgozott utoljára? Mutassa a kezét! - gyakran hangzik ez el, s nem csak a meszesi italboltban. Itt viszont, a sárga inges férfi ezt kereken megtagadta. A járőrkocsihoz érve azonban meggondolja magát: "Itt a flepni" - mondja.
A Fekete szén büfében asztalra bukik egy férfi. "Ne vigyék el!" - könyörög társa, majd egymást támogatva eltűnnek az éjszakában.
Tolbuchin út, hosszú sárga ház. Gyakori vendég itt a rendőrség. Az udvaron macskák suhannak a sötétben, vizeletszagúak a málló vakolatú gerendák. A lakás, illetve a szoba lakója három testvér, s most kivételesen plusz egy, a barát. A beszélgetés rövid.
- Mit ettek ma?
- Zellerfőzeléket.
- Mennyi pénzük van?
A három férfinál hétvégére akad hét forint harminc fillér. A szobára egy pillantás: mocskos, huzat nélküli paplan, a sarokban vaskályha, a földön műanyag poharakban némi bor, mellettük piszkos edények.
- Miből élnek?
- Van krumpli elég a pincében - mondja az egyik. - A hét végén pedig a Laci bácsi úgyis ad enni, ha kimegyünk a szőlőbe kapálni.
Munkahelyük? Tulajdonképpen van, aki alkalmi munkával itt-ott ellátja a három testvért, s most az új barátot. Nők is akadnak néha a szobába.
Ágoston tér. Úgy nyolc óra tájt sűrű itt az élet. A járőrkocsi lámpájára tágul a kör, pénz a zsebbe, zsúga, bicska a zokniba, s a selyeminges, a jólöltözött már fut is a szomszédos Piros Rózsa italboltba. A két makk hetesnek, ami a placcon marad, dehogy is akad gazdája. A selyeminges viszont a járőr kezébe szalad. Zsebében több ezer forint. Mint kiderült, a fiú még új itt a téren. A figyelmeztetés csendes, csak két mondat: - Ne maradjon! Jobb, ha némi pénzzel tér haza a zsebében, még időben.
Tetőpontján a hangulat a Piros Rózsa vendéglőben. Kilenc forint egy korsó sör, a szatyorban vacsora, némi tej savanyodik, de csak kilenc, tíz körül lesz záróra.
- Itt nem volt egy hangos szó sem - méltatlankodik a fehérköpenyes hölgy - s mégis záróra?
Tárva, nyitva az István téri borozó ajtaja. Fekete lány, talpig rózsaszínben. A pult alatt pénzt kap a kezébe és gyorsan eltünteti. Vele szemben a mámoros férfi, még nem tudja azt, amit a rendőrök, hogy a kedves hölgyet az ajtóban lesi élettársa. Aki közsegélyes. Nem tudja, mennyi pénzt kap, mert - mint mondja - néha kikapcsol, és "tüzes szemmel" a pénzt számolni nem lehet. Az akciósok viszont tudják, hogy az ötvenes, mit a hölgy az asztal alatt vett el, csak előleg. S mikorra hódolója a munkásszállóra hazatérne, egy fillér sem lesz a szebében.
Az éjszakai életnek mára vége
Pellérd. Csak az akció alosztály munkatársai tudják, hogy mit találnak a szép családi ház hátsó udvarán. 1600-as Zsiguli az udvarban, kacsák hápognak. S mi van ott hátul a pajtában? Munkásszálló. Négy roggyant lábú vacak, egy gáztűzhely a döngölt földű padozaton. Az ágyon borostás, néma férfiak. Egyik csorba tányérból levest kanalaz. Sopronból jött, hogy beálljon munkába a gazdához. A kopaszodó ref-es, most szabadult, lopásért többször volt büntetve.
- Minden legális itt, kérem - toppan elénk a házigazda, a fényképezést erélyesen megtiltva. Bentről, a márványcsempés konyhából diplomatatáskát hoz elénk gyorsan, ebben vannak az "Új utakon gmk" tagjainak személyi igazolványai, hogy ne piszkolódjanak. A házigazda magas, erős. Felesége nejlon hálóingben áll mögötte.
- Kérem, ezek a férfiak egyébként ott bent, a márványcsempés konyhában esznek és fürdenek!
S a férfiak némák. Család nincs. Döngölt fekete padló, kukoricacsövek. "Új utakon" kubikos gmk. Személyi igazolványok rendben.
Éjfél elmúlt. Bent a kapitányságon csinos lányok nevetgélnek, s fülönfüggőiket, karkötőiket az asztalra teszik le szépen, rendben. A három lány, asszonyok, mert gyermekeik, élettársuk, s egyiknek-másiknak férje is van, az Olympiából érkeztek frissiben. Illetve, előtte Jánoshalmáról, Szegedről, s csak Kiskunhalason verődtek össze. Út közben elemeltek egy japán fényképezőgépet, megvacsoráztak és taxira, egyéb apróságokra költöttek.
Hogy a többiek úgy lopták a fényképezőgépet a kedves András bácsitól Baján, az Éva mondta el. Egyébként Budapestről, s Pest megyéből is ki van tiltva, munkahelyét néhány naponta változtatja. Mária tigriscsíkos ruhában most úgy tudja, terhes... Katalin egy jól menő szegedi tollgyűjtő kisiparos felesége. A fényképezőgép szerinte a kisfia "kabalája".
Mi volt az akció alosztály ellenőrzésének eredménye? Kiderül a szabálysértési és a büntetőeljárások során. Mert pillanatnyilag igazolás a munkaviszonyról majd mindenkinek akad. Van, aki alkalmi munkás, van, aki most szabadult, mások feleségek, élettársak. De van néhány igazolás, amelyeket Sax István tesz elém:
Igazolom, hogy K. J. személyi száma: ..... lakik Pécs, ....... a mai naptól nálam dolgozik, mint ....... alkalmi munkás. Aláírás: ....... kisiparos.
S ezekből az igazolásokból egyre több lesz.
Néhány adat. 1985-ben 202, 1986-ban 132 személyt marasztaltak el kmk szabálysértése miatt a városi rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán. A bűnügyi osztály vizsgálati alosztályának adatai szerint 1984-ben 10, 1985-ben 58, 1986-ban 68 személynél állt meg a kmk bűntette. Szabálysértés esetében a büntetési tétel 60 napig terjedő elzárás, illetve tízezer forint pénzbírság. Akinél megállt a kmk bűntette, a büntetési tétel egy évig terjedő szabadságvesztés, szigorított javító, nevelőmunka, illetve pénzbüntetés. Az a kisiparos, aki magára vállalja, hogy foglalkoztatja a kmk gyanújával előállítottat, s ezt nem jelenti be, feljelenthető társadalombiztosítási kötelezettség bejelentésének elmulasztása miatt.
(Dunántúli Napló - 1987. december 4.)
Tágabb értelemben az alkoholizmus általánosan is téma volt a Közösségi Televízióban, ahol 1986-ban egy fórumot rendeztek mindenféle egészségügyi, orvosi témákkal kapcsolatban. Itt került szóba az alkoholizmus, aminek kapcsán elmondták, hogy Pécsen, az Edison utcában működő detoxikálóban 1984-ben 700 főt sikerült kijózanítani, 1985-ben viszont - ekkor vezették be a 24 órás szolgálatot - az első 10 hónapban már 1270 fő került be alkoholproblémákkal a kijózanító állomásra. Ez is, és még sok más is szóba kerül a következő beszélgetés során, aminek a moderátora Füzes János, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának műsorvezetője.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.03.24.)
