Pécsi Stúdió

Úgy tűnik, hogy a 80-as években a rendőrlámpás kereszteződések körüli töketlenkedés a virágkorát élte. Ma ismét egy eredetileg elbénázott kereszteződésről lesz szó, ám előtte tekintsünk vissza egy picit Pécs legfiatalabb paneles városrészének, a Szellemvárosnak a születésére.

Szellemváros - 1988. október.

"Pécs egyre terjeszkedik. Még be sem fejeződött a siklósi városrész építése, s máris új lakótelepülés, a nagyárpádi városrész nevével kell megismerkednünk" - írta a Dunántúli Napló 1987 májusában. És valóban, ezen a nyáron befejeződtek a Rózsadombon az utolsó lakóházak panelszerelési munkálatai is, így a BÉV szakemberei már teljes erővel a születőben lévő új városrészre koncentrálhattak.

"Weimann Albert, az alapozó üzem vezetője a kiterített helyszínrajzon mutatja, hogy a 4-es tömbben - mert ez a szakmai neve a városrésznek - hogyan fog elhelyezkedni az 570 lakást magában foglaló 19, egyenként ötszintes panelház, melyek közül eddig már ötöt kitűztek.

- Először is letoljuk a humuszt, kiszedjük az épületek pincetömbjét, elkészítjük a házak sávalapját és aztán az előregyártott fogadószintek elkészülte után jöhetnek a panelszállító járművel... Júniusban már állni fog itt az első épület - mondja, s a domboldalra mutatva állapítja meg: - Nagyon szép lesz ez a rész."

"Ma még álmodozónak tűnhet, aki azt mondja, hogy a nagyárpádi részen új városrész születik. Nincs még, azaz alig van, ami ma erre enged következtetni. A terület fokozatosan népesül be dolgozókkal, gépekkel, majd épületekkel és a végén lakókkal." - zárul a megyei napilap cikke 1987 nyarán.

Kedvez az időjárás az építőknek - Lakásépítés a nagyárpádi városrészben. (DN - 1988. január)

Az építkezés jó ütemben folyt, az enyhe tél is kedvezett az építőknek, így 1988 áprilisában már az 1700-2000 új lakó beköltözésével kapcsolatos bizonytalanságokról cikkezett az akkori sajtó. Sok probléma merült fel már a kezdet kezdetén, az első mindjárt a járdák, zebrák helyzete: itt ígéretet tettek arra, hogy a cikk címében említett kereszteződésben felfestik a zebrát, a kapcsolódó járdákat pedig rövid időn belül megépítik. A tömegközlekedéssel kapcsolatban az - egyébként a mai napig közlekedő - 41-es buszt tudták ajánlani a lakóknak a város illetékesei, a Konzumig azonban már nem vitték be akkor a járatot. A legalapvetőbb dolog azonban az élelmiszerellátás kérdése volt, erről így számolt be a Dunántúli Napló 1988. május végén:

"Igen fontos, hogy az alapvető napicikkeket helyben kapják meg az új településrész lakói. Ennek azonban ma még nyoma sincsen. Szabó Nándortól, a városi tanács lakossági ellátásért felelős elnökhelyettesétől azt tudtuk meg, hogy az előzetesen megígért ABC-t már idén októberben átadják, s ez a létesítmény úgy épül, hogy a későbbiekben bővíthető lehet. De október még messze van. Mi lesz addig? Nos, a Mátyás Flórián téren egy földszinti lakást rendeznek be átmeneti boltnak, ahol tejet, kenyeret és egyéb alapvető cikkeket vásárolhatnak majd. A Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat nehezen akarta ezt vállalni, mivel a kisbolt áruval való ellátása körülményesnek ígérkezik. A bolt végül is meglesz, hiszen annyi ember nem maradhat ellátatlanul."

Az épülő lakótelep 1988 áprilisában.

A gyermekorvosi rendelőt szintén helyben, egy földszinti lakásban tervezték berendezni. A városrészbe ekkor még egy 24 termes iskolát is terveztek, tekintettel arra, hogy a Kertvárosi iskolák ekkoriban 140 százalékos kihasználtsággal működtek.

"Kétségtelen, hogy az új házak lakói nem egy összkomfortos városrészbe költöznek. A helyzet egy kicsit emlékeztet a pécsi lakásépítések hőskorára, pl. Uránváros születésére. Most, a nehéz gazdasági viszonyok közepette, ezt tudja nyújtani a város..." - így zárul az 1988 május végi cikk, a hangvétel pedig már messze van attól az optimizmustól, amit egy éve ilyenkor még érezni lehetett.

Hát, így kezdődött ennek a hányattatott sorsú városrésznek a története. Ma pedig már tudjuk, hogy az első ütem egyben az utolsó is volt a Szellemvárosban, és valójában ezzel a 19 panelházzal egy hosszú korszak, a panellakótelep-építések korszaka is véget ért Pécsen.

A Szellemváros a Google Maps műholdképén, napjainkban.

És akkor térjünk vissza a címben is említett kereszteződésre, ami a mai II. János Pál út (58-as út) és a Kanizsai Dorottya út (57-es út) találkozásánál már 1987 nyarán megépült, a járdáról azonban - ahogy az alábbi archív fotón is látszik - sikerült elfelejtkezni az építőknek.

 

Tegnap délelőttől üzemel a forgalomirányító készülék Pécsett, az 58-as, és az Egri Gyula utak csomópontjában. A kéthetes, éjjel-nappali folyamatos próbaüzemet a későbbiekben éjszaka sárga villogó fény váltja fel, míg napközben remélhetőleg megbízhatóan működik az új rendőrlámpa.

(Dunántúli Napló - 1987. augusztus 1.)

A gyalogátkelő hiánya a Szellemvárosba beköltöző lakóknak komoly gondot okozott, hiszen a forgalmas útkereszteződésben kisgyerekekkel kész életveszély volt az átkelés. Ezzel kapcsolatban kereste meg a Közösségi Televízió a Városi Tanács illetékeseit, akik megígérték: 1988 novemberére elkészül a kereszteződésben a gyalogátkelőhely.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

A kereszteződés 2012 februárjában. (Forrás: Google Street View.)

A PE-TA sokáig fogalom volt Pécsen. A név egy barkácsáruházat takart a Kertvárosban, amit 1988. októberében nyitottak meg, a PE-TA barkácsüzlet története azonban egészen a 80-as évek elejéig nyúlik vissza, amikor is Petri Péter egy kis barkácsboltot nyitott Lvov-Kertvárosban.

"Hét évvel ezelőtt kereste fel Petri Péter és felesége a Pécs Városi Tanácsot, hogy barkácsboltot nyitnának Pécsett, Lvov-Kertvárosban. Kezdeményezésüket örömmel fogadták, így kaptak egy üzlethelyiséget bérbe. Kezdetben 500 féle apró cikkel foglalkoztak, az éves forgalmuk 600-700 ezer forint volt." - írta a Dunántúli Napló 1988 márciusában a kezdetektől. A barkácsbolt azonban - ami ekkor már 2000 féle cikket, köztük a szögektől a faanyagokon át a reluxáig lényegében mindent forgalmazott - kinőtte a kereteket. A forgalom hússzorosára nőtt, a 46 négyzetméter alapterületű boltban pedig ekkor már reggeltől délutánig állandó volt a zsúfoltság.

Ekkor vetődött fel, hogy nagyobb üzlethelyiség kell. Több elgondolás is született, ám végül a beruházáshoz szükséges tőkét az Állami Biztosító (ÁB) adta, aki ekkoriban befektetőként több projekt finanszírozásába is beszállt. Őket kereste meg Petri 1987 őszén azzal, hogy mi lenne, ha az ÁB építene neki egy áruházat, amit aztán ő üzemeltetőként tartós bérletbe venne. A biztosítónak tetszett az ötlet, így nyélbe is ütötték az üzletet.

És hogy miért érte meg az Állami Biztosítónak 16,5 millió forintot áldozni a PE-TA barkácsáruház felépítésére?

"Palaczky János, az ÁB Baranya megyei igazgatója szerint üzleti alapon a dolog jó pénzbefektetésnek ígérkezik. Petri Péternek pedig a munkája a hobbija, a családjával együtt minden idejét erre fordítja. Újabb és újabb elképzeléseket tud megvalósítani, a vásárlóknak pedig tetszenek ezek az ötletek, szívesen alkalmazzák őket lakásuk szépítésére, egyedivé tételére" - jött a válasz az Állami Biztosító megyei igazgatójától 1988 márciusában.

Az üzlet tehát létrejött, innen pedig felgyorsultak az események. A Pécsi Városi Tanács térítés ellenében átadta a telket, a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat pedig elkezdte a 720 négyzetméter alapterületű áruház tervezését és kivitelezését, ami - határidő előtt - szeptember 20-án el is készült, a kiskereskedő pedig - a szerződés értelmében - 13 évre vette bérbe az épületet a berendezéssel együtt. Hogy nem-e vállalta túl magát ezzel az áruházzal, azt a Dunántúli Napló 1988. október 19-én kérdezte meg Petri Pétertől:

"- Nem tart attól, hogy ez a lehetőség meghaladja egy kiskereskedő lehetőségeit, képességeit?

- Hogy megéri-e, az csak négy-öt év után derül ki. Ötmilliós bankkölcsönnel, másfél-kétmilliós saját áruval és három-három és fél milliós bizományosi konstrukcióval biztosított árukészlettel nyitok. Kiszámítottuk, hogy naponta meg kell lennie a 150 ezer forintos forgalomnak, hogy talpon maradhassunk. Bízom magunkban. Olyan kollégáim vannak, hogy mindegyikükre nyugodtan rábízhatom a kulcsokat. Bizalom nélkül nincs csapatmunka és nincs jó bolt."

Az új áruház egyébként három szintes, alul vannak a raktárak és a szociális létesítmények, az emelet az eladótér, a 85 négyzetméteres tetőtéri részen pedig bemutatóterem működött. És még egy technikai érdekességről számolt be a korabeli sajtó:

"Az ÉGSZI-DÉLSZÁM adaptálta az áruház IBM-XT számítógépére az egyedi elképzelések és igények alapján a programot: a vevő bármit is vásárol, olyan blokkot kap, melyen feltüntetik, hogy melyik nap, mit (miket) és mennyi pénzért vásárolt. A számítógép ugyanakkor az áruház készletét és a megrendeléseket is napra készen vezeti."

Az új barkácsáruházat a megnyitás utáni napokban kereste fel a Közösségi Televízió Híradója.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

Az idő halad, a problémák azonban csak nem akarnak szűnni a Rózsadombon. Aki régi olvasója a blognak, az már fejből sorolja, hogy időnként a szünetelő meleg víz, időnként a közlekedés, időnként a közellátás helyzete, időnként pedig a szemetes környezet okozott fejtörést azoknak, akik akkoriban Pécs legfiatalabb városrészében laktak.

Hogy 1988. október 31-én újra elővette a Közösségi Televízió ezt a témát, annak viszont komoly oka volt. Ez volt ugyanis az első adás, amelyet már a Rózsadomb lakói is láthattak. (Előtte a városrészt kiszolgáló antennarendszer nem továbbította a KTV műsorait az ottani lakásokba.)

De hogy ne csak a gondokról legyen szó, álljon itt egy jó hír is. 1988 nyarán ugyanis a sok zúgolódás mellett játszótér épült a Rózsadombon, a Hajas Imre (ma: Polgárszőlő) utcában.

Játszóteret alakítanak ki a Hajas Imre utcában

Szépülő városrész - Játszótér, park a Rózsadombon

Parkosítják Pécsett a Hajas Imre utca nyugati részét. A négyszintes házakkal körülölelt belső téren sakkasztalokat, ivókutakat építenek a Kertészeti és Parképítő Vállalat munkatársai. A padokat, a homokozót és a hintákat úttal kötik össze, a többi részt befüvesítik, befásítják. Az egész területre 105 fát és cserjét telepítenek, és elhelyeznek hét kerti szeméttárolót is. Várhatóan a hónap végére elkészül a játszótér, ahol kedvükre homokozhatnak, hintázhatnak a gyerekek.

Ezt követően a leendő orvosi rendelő környékét füvesítik, ültetik be virággal, fával. Jelenleg a talajelőkészítést végzik. Elsimítják a területet, kiszedik az építési törmeléket a Bázis Dél-dunántúli Építő Vállalat szakmunkásai. Ezután terítik szét a termőföldet a kertészek, építik meg a homokozót, állítják fel a sakkasztalokat, a padokat. Az Illyés Gyula úton a lakók társadalmi munkában tisztították meg a talajt a törmeléktől, szedték össze a szemetet, ásták fel és gereblyézték el az altalajt. A termőföldet elterítették, így a későbbiekben gyorsabban lehet fákat, cserjéket telepíteni.

Ebben az évben a Kertváros ezen új részén 15-16000 négyzetméteren alakítanak ki parkot a Kertészeti és Parképítő Vállalat szakemberei. A beruházó a Pécs Megyei Városi Tanács, a lebonyolító pedig az UNIBER. Ötmillió forintba kerül az Illyés Gyula út nyugati oldalának és a Hajas Imre utca belterületeinek parkosítása.

(Dunántúli Napló - 1988. augusztus 4.)

A játszótér 23 évvel az építése után, 2011 decemberében. (Forrás: Google Street View)

A városrész problémáiról Szűcs Imre készítette 1988 októberében az alábbi, enyhén szatirikus hangvételű riportot.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

(Aki pedig nézegetne még 80-as években készült rózsadombi riportokat, annak erre tessék. :) )

"Pécs egyik legelegánsabb - ha ugyan nem a legelegánsabb - női divatüzletét nyitja meg az Elefántos tömbben a Meruker. A Tünde Divatház kapuját szerda reggel 9 órától léphetik át a vásárlók és érdeklődők. S bátran mondhatjuk, hogy csupán körülnézni is érdemes lesz; nemcsak az árukínálat figyelemre méltó, hanem az üzletház belsőépítészet megoldásai is."

Így írt a Dunántúli Napló 1987. április 6-án a nyitás előtt álló divatüzletről, amely három szinten, mintegy 1200 négyzetméteres területen várta a leendő vásárlókat. A beruházás tanácsi koordinációval készült, amelyhez a Meruker (Baranya Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat) 16 millió forinttal járult hozzá.

A divatház épülete műemlék jellegű, múltja több száz évre tekint vissza. Az első adatot a források 1712-ből közlik, ekkoriban "a Heilige Dreifaltigkeit Platz és a Schmidtgasse sarkán álló házban" patika működött. 1884. március 16-án pedig már arról írt a helyi sajtó, hogy előző nap avatták fel az épületben a Pécsi Újság modern gépekkel felszerelt új nyomdáját.

Az 1986-87-es felújítás kivitelezője a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat volt, a tervezés Koller József, a belsőépítészet pedig Vida Gyula munkája. Innen pedig ismét átadjuk a szót a megyei napilapnak, és a korabeli tudósítás alapján járjuk be a nyitás előtt álló áruházat.

"A háromszintes üzletházban a fehér és a barna szín, a réz, az üveg dominál. A divatház belső felépítése is eltér a szokásostól, nemcsak konfekciótermékeket lehet vásárolni, hanem kisszériás, különleges modelleket is, mégpedig a szinteken elhelyezett külön butikokban. A földszinten lesz egy ajándékosztály, ahol nem csak ajándéktárgyakat, hanem ugyancsak iparművészek által tervezett exkluzív ruhakölteményeket is kínálnak a vásárlóknak. Itt lesz még egy finom kozmetikumokat árusító részleg, egy delicatesse bolt, azután bőrdíszmű és divatáru, s még egy különlegesség, a Madléne-butik, ahol kizárólag a neves divattervező, Russay Magda által tervezett modelleket forgalmaznak. Az első emeleten kapott helyet a fehérnemű, a kötöttáru, a készruha, s itt lehet megvásárolni a Hunor kisszériás bőrruházati termékeit. A legfelső szinten vannak a cipők, magyar, jugoszláv és osztrák termékek, itt a szabadidő osztály, s végezetül itt kaptak helyet a raktárak is.

Ebben az üzletben a magasabb igények kielégítését tűzték ki célul, jelszavuk: Szépség, harmónia - Tünde Divatház."

Két nappal később, 1987. április 7-én kora délután már minden a nyitás hangulatát tükrözte: "az áru a pultokon, az üveglapok már tisztán csillognak, az eligazító táblák a helyükön - szükség is van ezekre, mert a többszintes divatház shopokra, butikokra szabdalt -, s a délután 2 órakor rendezett szakmai megnyitóra előkészítve vár már az új formaruhája is az ötven itt dolgozó kereskedőnek."

A cikkben az üzletvezető-helyettest, Végh Attilánét is megszólaltatták, aki elmondta:

"- Munkatársainkat igyekeztünk úgy összeválogatni jórészt a cég, a Meruker más boltjaiban már korábban nagy gyakorlatot szerzettek közül, hogy az elegáns berendezésű, jobbára exkluzív árukészlettel rendelkező divatház igényeinek megfeleljenek. Árukészletünk egyébként megközelíti a 25 millió forintot, s miután az első napokban igen nagy forgalomra számítunk, a teljes gárda dolgozik."

A KTV stábja az áruházban ugyan nem, az áruház előtt rendezett divatbemutatón azonban tiszteletét tette. A nyitás után másfél évvel járunk, a felvétel időpontja: 1988. október vége.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

Azt, hogy a magyar ember nemigen tolerálja a televíziós adásszüneteket, azt nagyjából tudjuk. Nem volt ez másképp Pécsett sem, ahol 1988 tavaszán egy televíziós adó műszaki hibája miatt lépett fel adásszünet.

A lakótelepi antennarendszereket ekkor a városban a Hírgép Antennaüzemi Vállalat üzemeltette, akik a 80-as évek végén bevezettek egy technikai újítást, ami röviden arról szólt, hogy ha a rendszerük érzékelte, hogy az adó meghibásodott, akkor nem a hangyás képet továbbította a rendszer a nézők felé, hanem automatikusan átváltott egy ún. inzertjelre. Ez egy olyan képernyő, ami a műszaki hibáról tájékoztatja a nézőt, hogy az ne kezdje el a koax kábelt végtelen ciklusban ki-be dugdosni a tévéjén, hanem nyugodjon meg, a hiba nem nála van.

Azonban a Hírgép szakemberei elkövettek egy óriási hibát. :) Erre a képernyőre felírták a telefonszámukat is. Innen viszont nem volt megállás, és ömlöttek a panaszok, de ez még hagyján, Pécsen egy új jelenség is felütötte a fejét. Mivel ekkor a szolgáltató Hírgép emblémája is kint volt a képernyőn, ezt sokan "amolyan kapitalista ízű reklámfogásnak" tartották.

Ez pedig már olyan ügy volt, ami megütötte a Közösségi Televízió ingerküszöbét is, akik elmentek, és készítettek egy interjút a Hírgép Antennaüzem munkatársával. Torma Tamást pedig elég rossz állapotban találták az irodában, nem tudom, hogy személyesen ő vette-e fel a telefonokat, mindenesetre a megszeppent nyilatkozón látszik, hogy komolyan megviselték az események. :)

Akit pedig 25 év múltán is érdekel, milyen műszaki malőr történt ezen a végzetes napon, az ne habozzon, hanem nézze meg az alábbi rendhagyó riportot, amelyet Németh Károly készített.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)