Pécsi Stúdió

Bizony, 88-ban a biztosítási díjak is emelkedtek, és a konstrukciók is változtak, de még mielőtt ebbe belemennénk, nézzünk meg egy korabeli kisfilmet arról, miért is jó, ha az ember lakásán van lakásbiztosítás. :)

Az Állami Biztosító reklámfilmje - 1988.

Tehát 1988-ban járunk. Az Állami Biztosító monopolhelyzete már két éve megszűnt, a lakásbiztosítás azonban egy olyan piac volt, ahol a cég csak 88-tól kényszerült osztozni a versenytársakkal. És hogy ne legyen veszteséges a biznisz (állítólag 88-ig az volt), ezért emeltek is egy jelentékenyet a biztosítási díjakon, valamint átalakították a konstrukciókat. Ennek eredményeképpen pedig - sok más mellett - az általános lakásbiztosítási események közül kivették a vezetékes vízkárt, ami miatt volt is háborgás a lakók körében, hiszen a panellakások leggyakoribb ilyen jellegű parája, ha leáztatnak minket, vagy ha mi áztatunk le valakit. :)

És akkor ennyit a biztosításokról, és térjünk is át a mai fő videós anyagunkra, ami a fent említett biztosítási konstrukciók változását hivatott elmagyarázni. Közben pedig megjelenik benne rengeteg korabeli lakásbelső olyan - akkoriban - elengedhetetlen dolgokkal, mint a Lehel hűtő, a tapétaként funkcionáló óriás faliposzter, a reluxa (amiből működő változatot már gyerekkoromban is szökőévente egyszer lehetett csak látni), az árnyika, a Videoton távkapcsoló, vagy az a tisztán mechanikus konyhai mérleg, ami a pontos mérést leszámítva gyakorlatilag bármire alkalmas volt. De van a bejátszásban még klasszikus Hajdu 407-es centrifuga, és a felvételeken feltűnik egy Videoton faltenisz is, amit 1982-ben kezdtek el gyártani Székesfehérváron, 88-ban pedig már minden bizonnyal csak díszként funkcionált a tévé alatt.

És még két érdekes adat: a betöréses lopásokból származó kárérték 1978 és 1988 között a hússzorosára emelkedett, a biztosított lakások aránya pedig a teljes lakásállomány 84 százalékát tette ki ebben az időszakban.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.11.14.)

"Új üzletekkel, szolgáltató létesítményekkel gazdagodik Pécsett a Siklósi városrész. A Sarohin tábornok úton folytatják az üzletsor építését, illetve néhány helyiséget hamarosan átadnak az építők a leendő üzemeltetőknek" - így kezdődik a Dunántúli Napló cikke 1981. november 25-én, amelyben az új üzletsor építéséről számolnak be az olvasóknak.

Az épülő Sarohin tábornok úti üzletsor 1981 novemberében.

A Baranya megyei Állami Építőipari vállalat a tízemeletesekhez kapcsolva építette ekkor a belvárosból már jól ismert üzlethelyiségeket, amelyeket a Pécsi Tervező Vállalat tervezett. Ekkor már előkészítés alatt volt a Patyolat-szalon, valamint a Kertvárosi Lakásszövetkezet leendő helyiségeinek műszaki átadása.

A lakásszövetkezet irodája nem sokat változott a 30 év alatt...

"Egy hónap múlva tervezik a műszaki átadását a Bizományi Áruház Vállalat második pécsi boltjának, szintén a Sarohin Tábornok úton. Az üzlet a Bem utcaihoz hasonlóan vegyes profillal üzemel majd, és a jövő év közepétől várja az eladni szándékozókat és a vásárlókat egyaránt." - folytatódik az 1981-es tudósítás.

"Az épülő üzletsor a Hajdú Gyula utcába kanyarodik. Itt építi a BÁÉV az OFOTÉRT harmadik pécsi boltját. Az épület már tető alatt van, hamarosan nekiállnak a szigetelésnek, és tavasszal végeznek a belső szakipari munkákkal. Nem az üzlet méretei, hanem az egyre növekvő igények miatt a boltot már most miniüzletnek nevezik a szakemberek, mert csak enyhíteni lesz képes az OFOTÉRT baranyai ellátási gondjait."

Az egykori OFOTÉRT üzlet 2012. januárjában. (Forrás: Google Street View)

Az üzletek 1982 tavaszán elkészültek, és be is lakták azokat a bérlők, üzemeltetők. 1982 nyarán újra terepszemlét tartott a környéken Hársfai István, a Dunántúli Napló újságírója, aki terjedelmes cikkben próbálta feltérképezni, mik az első tapasztalatok az új boltokkal kapcsolatban. Ebből közlök most részleteket, mert az egész tényleg nagyon hosszú.

Üzletek a "város szélén"

Lvov-Kertváros - Sarohin tábornok útja - üzletsor. Ha úgy megyek, hogy véletlenül se pillantsak a másik oldal felé, határozottan nagyvárosi benyomást kelt az utcasor. Tízemeletes lakóházak, előttük a hozzájuk ragasztott üzletekkel, és még előttük a rengeteg gépkocsi. Csak valahogy az emberek nyüzsgése hiányzik...

Ez az utcasor itt most Pécs déli vége. Az üzletekből az eladók a szántóföldre néznek, Málomra látnak. Az a terület a terjeszkedő városrész szakmai szóhasználata szerint az 5. tömb, ahol az építkezések előkészítése a közeljövőben kezdődik. De mire ott házak fognak állni, azokban meg emberek - azaz a jelen témánk szempontjából: vásárlók - fognak élni... Nos, az még odébb van. Majd akkor délebbre csúszik a "város széle". Én azonban a mostani helyzetre vagyok kíváncsi.

Délelőtt 9-10 körül, a nyitás idején jártam végig az üzleteket. Az egy papírbolt kivételével bizony alig láttam vevőt. Az eladók rendezgetéssel ütötték agyon az időt. Vajon nem korai-e ez a nyitás itt a "város szélén", ahol az üzletek elsősorban csak a helyben lakókra számíthatnak; azokra, akiknek a többsége ilyenkor a város különböző helyein dolgozik, és olyankor tér amikor ezek az üzletek már a záráshoz készülődnek. A vásárlás tehát marad a munkahely közelében, vagy a belvárosban. De mit mondanak az üzletekben? Azt hiszem, Simon Józsefnének, a bébiruházati bolt vezetőjének a véleményét elfogadhatjuk mérvadónak: "Azért kezdünk ilyen korán, hogy ki legyen a heti 42 óra. Mi azonban benne lennénk a későbbi nyitvatartásban is, mondjuk este 7-ig. Előbb-utóbb a forgalmon is érződne a hatása..." Benyovszky Jánosné, a könyv-, papír-, írószer- és játékbolt vezetője viszont - az üzlet jellegére hivatkozva - így vélekedik: "A nevelési központ közelsége miatt késő a fél 10-es nyitás. Korai - 7 óra körüli - nyitásra lenne szükség, egy esetleg hosszabb dél körüli "ebédszünettel" az 5-6 óráig tartó nyitvatartás érdekében." 

Ha már szóba került az ebédszünet, hadd említsem közbevetőleg a közös panaszt, amit - ismét csak - Simon Józsefné megfogalmazásában adok közre: "Megoldatlan az előfizetéses étkezésünk. Próbálkoztunk a nevelési központ bisztrójában, de ott ilyesmi nincs (olcsó étel sincs!), a Diana téri új étterem pedig nagyon messze van, nem fér be az ebédidőbe. Az lenne jó, ha itt étkezhetnénk..." Hát tessék, segíteni kell valahogy a gondon!

 

 

A legérdekesebb azonban a forgalom, hiszen azon mérhető le leginkább, hogyan "muzsikálnak" ezek az üzletek.

Tóth Gyulánlé, a szabóság vezetője: "Az itt lakóknak még egyéb gondjaik vannak, mint a ruhacsináltatás, a vevőkörünk jobbára más városrészekben lakókból jön össze." Schultheisz Istvánné, a Bizományi üzletvezetője: "Április elején nyitottunk, az első havi 1 milliós tervünkkel szemben 1,5 milliót hoztunk, a május azonban gyengébb volt az alacsonyabb tervnél is. A felvevő viszont - az üzletfeleinknek is köszönhetően! - 164 ill. 158 százalékot produkált. Már látjuk: ez nem Bem utca, ahová csak úgy beugrik az ember, ide el kell jönni. És jönnek a városból is. Az itt lakók inkább eladni jönnek, nem pedig venni." Simon Józsefné, bébiruházati bolt: "Másfél milliós az árukészletünk, nagy a választék, 6-10 éves korig szinte minden... Rengeteg itt a gyerek, az ember azt hinné, hogy vevő is van... A havi forgalmunk 400-500 ezer forint körül van, messze kevesebb, mint a Gólyáé. Érdekes, hogy a BÁV hétfői szünnapja érződik a mi forgalmunkon is." Ti. a lvov-kertvárosi BÁV-bolt a Bem-utcaival és az ország valamennyi BÁV-boltjával együtt hétfőn tart szünnapot. Pedig azt hihetnők: már csak üzleti érdekből is osztozik a két bolt a heti pihenőnapon.

Üzletek a "város szélén". A kereskedelem pionírjai. Meddig? Előveszem a terület rendezési tervét (amin szép számmal vannak álmok is), eszerint itt, a Sarohin tábornok útja - Hajdu Gyula út találkozása környékén lesz valamikor a városrész üzleti központja. Addig a pionírok bedolgozzák magukat.

(Dunántúli Napló - 1982. június 26. - részlet)

A kép kattintással nagyítható!

És akkor a fenti, néhány éves légifelvétel segítségével tekintsük át a cikkben szereplő környék mai állapotát. A képet átlósan a Nagy Imre út szeli át. A kép aljáról indulva balra találhatók a tízemeletesek, alattuk pedig a most már 30 éves üzletsor. Az út jobb oldalán a kertvárosi lakótelep V. üteme, a Nagy Imre út és a Tildy Zoltán út által határolt területen. Erről a területről írta a fenti cikk, hogy "az üzletekből az eladók a szántóföldre néznek". A Nagy Imre útból balra kiágazó út a mai Aidinger János utca, a kanyar után rögtön az első tízemeletes alatt volt a régi OFOTÉRT. Szembe vele áll a kertvárosi telefonközpont, mellette pedig az egykori Siklósi úti Általános Iskola (ma: Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskolában). A kép jobb felső részén a Nevelési Központ buszvégállomást kiváltó új buszvég, mellette az egykor szebb napokat látott FEMA bevásárlóközpont árválkodik,a Siklósi út túloldalán lévő gazos területen pedig ma már Tesco áll.

És akkor térjünk vissza a kertvárosi BÁV üzlethez, ami 1982-ben nyílt meg, 1988-ban pedig már meg is újult, és átalakult "lakber áruházzá", a műszaki vonal pedig a hírek szerint egy sarokba szorult vissza. :) Az megújulásról szóló riportot a KTV munkatársa, Mátyás Judit készítette.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

A lakótelep-építések egyik utolsó fázisaként megjelennek a betonozott utak, járdák a házak között. Igen ám, de a lakótelepek geometriája szerint elrendezett járdák helye sokszor nem egyezik azokkal az útirányokkal, amerre a renitens lakók bóklászni szeretnének. Mert az ember már csak ilyen, arra megy, amerre rövidebb.

Az pedig, hogy városrészek között is közlekednének emberek, az meg aztán végképp nem jutott eszébe senkinek a 80-as évek végén. Így történhetett, hogy a Malomvölgyi úti lakótelep és a Rózsadomb között eredetileg egy darab kiépített járda nem készült. Később aztán cementlapokból építettek egyet, ami a mai napig megvan, ő az:

Igen ám, de aki a Malomvölgyi út elején, az 508-as mellett lakik, annak még ez is kerülő, nekik viszont ott van a Visnya Ernő (1991-ig: Kovács Antal) utcából induló "ösvény", amin gyerekkoromban prímán meg tudtuk közelíteni a Pagoda presszót, hogy haza tudjuk vinni a fagyit, amit dobozba kértünk, és otthon "jégkrémként" ettük meg. :)

Ösvény a Kertvárosban. Balra az egykori Pagoda presszó, a háttérben pedig a ház, ami a blogíró otthona volt élete első 18 évében. :)

És ha már a környéken járunk, akkor nézzünk egy újságcikket is 1988-ból. Természetesen lakossági panaszok következnek, a téma pedig a képen is látható - Málom és a Malomvölgyi úti lakótelep között elterülő - füves terület.

Gazdátlan füves terület

Problémánk nem újkeletű: a Kovács Antal utca és környékének gazdátlan, füves részéről van szó. Ezen a területen a fű között sok a vadvirág, vadkender nő, amelynek porára az itt lakó gyerekek és felnőttel közül sokan érzékenyek, allergiások. Idén már telefonáltunk a kertészetnek, nem vállalta a területet. Telefonáltunk a Városgondnokságnak, amely helyszíni szemlét tartott és jogosnak találta a panaszunkat. Azt ígérték, rövid időn belül küldik a gépeket füvet vágni. Azóta eltelt egy hónap és semmi nem történt. Szeretnénk tudni, a tehót mire használták fel, mi ugyanis úgy tudtuk, hogy ezt közterület fenntartásra fizettük be. A tavalyi intézkedés után a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat a következő választ küldte:

"Tájékoztatjuk, hogy az 1988. évi parkfelújítási tervbe a terület füvesítését beütemeztük. Kivitelezésére előre láthatólag 1988. II. negyedévben kerül sor. Közérdekű tájékoztatását köszönettel vettük."

Lőrincz Sándor
igazgató

Várjuk az intézkedést: 12 aláírás.

(Dunántúli Napló - 1988. szeptember 1.)

A cikkben említett "tehó" egyébként a településfejlesztési hozzájárulást takarta. Ez gyakorlatilag egy helyi adó volt, amit 1988-ban vezettek be a városban, a lakosság nem kis felháborodása közepette.

Hol a járda, és miért pont ott van? Ezzel a jelenséggel kapcsolatban pedig Szűcs Imre, a Közösségi Televízió munkatársa merengett egy jót 1988 őszén.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

Úgy tűnik, hogy a 80-as években a rendőrlámpás kereszteződések körüli töketlenkedés a virágkorát élte. Ma ismét egy eredetileg elbénázott kereszteződésről lesz szó, ám előtte tekintsünk vissza egy picit Pécs legfiatalabb paneles városrészének, a Szellemvárosnak a születésére.

Szellemváros - 1988. október.

"Pécs egyre terjeszkedik. Még be sem fejeződött a siklósi városrész építése, s máris új lakótelepülés, a nagyárpádi városrész nevével kell megismerkednünk" - írta a Dunántúli Napló 1987 májusában. És valóban, ezen a nyáron befejeződtek a Rózsadombon az utolsó lakóházak panelszerelési munkálatai is, így a BÉV szakemberei már teljes erővel a születőben lévő új városrészre koncentrálhattak.

"Weimann Albert, az alapozó üzem vezetője a kiterített helyszínrajzon mutatja, hogy a 4-es tömbben - mert ez a szakmai neve a városrésznek - hogyan fog elhelyezkedni az 570 lakást magában foglaló 19, egyenként ötszintes panelház, melyek közül eddig már ötöt kitűztek.

- Először is letoljuk a humuszt, kiszedjük az épületek pincetömbjét, elkészítjük a házak sávalapját és aztán az előregyártott fogadószintek elkészülte után jöhetnek a panelszállító járművel... Júniusban már állni fog itt az első épület - mondja, s a domboldalra mutatva állapítja meg: - Nagyon szép lesz ez a rész."

"Ma még álmodozónak tűnhet, aki azt mondja, hogy a nagyárpádi részen új városrész születik. Nincs még, azaz alig van, ami ma erre enged következtetni. A terület fokozatosan népesül be dolgozókkal, gépekkel, majd épületekkel és a végén lakókkal." - zárul a megyei napilap cikke 1987 nyarán.

Kedvez az időjárás az építőknek - Lakásépítés a nagyárpádi városrészben. (DN - 1988. január)

Az építkezés jó ütemben folyt, az enyhe tél is kedvezett az építőknek, így 1988 áprilisában már az 1700-2000 új lakó beköltözésével kapcsolatos bizonytalanságokról cikkezett az akkori sajtó. Sok probléma merült fel már a kezdet kezdetén, az első mindjárt a járdák, zebrák helyzete: itt ígéretet tettek arra, hogy a cikk címében említett kereszteződésben felfestik a zebrát, a kapcsolódó járdákat pedig rövid időn belül megépítik. A tömegközlekedéssel kapcsolatban az - egyébként a mai napig közlekedő - 41-es buszt tudták ajánlani a lakóknak a város illetékesei, a Konzumig azonban már nem vitték be akkor a járatot. A legalapvetőbb dolog azonban az élelmiszerellátás kérdése volt, erről így számolt be a Dunántúli Napló 1988. május végén:

"Igen fontos, hogy az alapvető napicikkeket helyben kapják meg az új településrész lakói. Ennek azonban ma még nyoma sincsen. Szabó Nándortól, a városi tanács lakossági ellátásért felelős elnökhelyettesétől azt tudtuk meg, hogy az előzetesen megígért ABC-t már idén októberben átadják, s ez a létesítmény úgy épül, hogy a későbbiekben bővíthető lehet. De október még messze van. Mi lesz addig? Nos, a Mátyás Flórián téren egy földszinti lakást rendeznek be átmeneti boltnak, ahol tejet, kenyeret és egyéb alapvető cikkeket vásárolhatnak majd. A Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat nehezen akarta ezt vállalni, mivel a kisbolt áruval való ellátása körülményesnek ígérkezik. A bolt végül is meglesz, hiszen annyi ember nem maradhat ellátatlanul."

Az épülő lakótelep 1988 áprilisában.

A gyermekorvosi rendelőt szintén helyben, egy földszinti lakásban tervezték berendezni. A városrészbe ekkor még egy 24 termes iskolát is terveztek, tekintettel arra, hogy a Kertvárosi iskolák ekkoriban 140 százalékos kihasználtsággal működtek.

"Kétségtelen, hogy az új házak lakói nem egy összkomfortos városrészbe költöznek. A helyzet egy kicsit emlékeztet a pécsi lakásépítések hőskorára, pl. Uránváros születésére. Most, a nehéz gazdasági viszonyok közepette, ezt tudja nyújtani a város..." - így zárul az 1988 május végi cikk, a hangvétel pedig már messze van attól az optimizmustól, amit egy éve ilyenkor még érezni lehetett.

Hát, így kezdődött ennek a hányattatott sorsú városrésznek a története. Ma pedig már tudjuk, hogy az első ütem egyben az utolsó is volt a Szellemvárosban, és valójában ezzel a 19 panelházzal egy hosszú korszak, a panellakótelep-építések korszaka is véget ért Pécsen.

A Szellemváros a Google Maps műholdképén, napjainkban.

És akkor térjünk vissza a címben is említett kereszteződésre, ami a mai II. János Pál út (58-as út) és a Kanizsai Dorottya út (57-es út) találkozásánál már 1987 nyarán megépült, a járdáról azonban - ahogy az alábbi archív fotón is látszik - sikerült elfelejtkezni az építőknek.

 

Tegnap délelőttől üzemel a forgalomirányító készülék Pécsett, az 58-as, és az Egri Gyula utak csomópontjában. A kéthetes, éjjel-nappali folyamatos próbaüzemet a későbbiekben éjszaka sárga villogó fény váltja fel, míg napközben remélhetőleg megbízhatóan működik az új rendőrlámpa.

(Dunántúli Napló - 1987. augusztus 1.)

A gyalogátkelő hiánya a Szellemvárosba beköltöző lakóknak komoly gondot okozott, hiszen a forgalmas útkereszteződésben kisgyerekekkel kész életveszély volt az átkelés. Ezzel kapcsolatban kereste meg a Közösségi Televízió a Városi Tanács illetékeseit, akik megígérték: 1988 novemberére elkészül a kereszteződésben a gyalogátkelőhely.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

A kereszteződés 2012 februárjában. (Forrás: Google Street View.)

A PE-TA sokáig fogalom volt Pécsen. A név egy barkácsáruházat takart a Kertvárosban, amit 1988. októberében nyitottak meg, a PE-TA barkácsüzlet története azonban egészen a 80-as évek elejéig nyúlik vissza, amikor is Petri Péter egy kis barkácsboltot nyitott Lvov-Kertvárosban.

"Hét évvel ezelőtt kereste fel Petri Péter és felesége a Pécs Városi Tanácsot, hogy barkácsboltot nyitnának Pécsett, Lvov-Kertvárosban. Kezdeményezésüket örömmel fogadták, így kaptak egy üzlethelyiséget bérbe. Kezdetben 500 féle apró cikkel foglalkoztak, az éves forgalmuk 600-700 ezer forint volt." - írta a Dunántúli Napló 1988 márciusában a kezdetektől. A barkácsbolt azonban - ami ekkor már 2000 féle cikket, köztük a szögektől a faanyagokon át a reluxáig lényegében mindent forgalmazott - kinőtte a kereteket. A forgalom hússzorosára nőtt, a 46 négyzetméter alapterületű boltban pedig ekkor már reggeltől délutánig állandó volt a zsúfoltság.

Ekkor vetődött fel, hogy nagyobb üzlethelyiség kell. Több elgondolás is született, ám végül a beruházáshoz szükséges tőkét az Állami Biztosító (ÁB) adta, aki ekkoriban befektetőként több projekt finanszírozásába is beszállt. Őket kereste meg Petri 1987 őszén azzal, hogy mi lenne, ha az ÁB építene neki egy áruházat, amit aztán ő üzemeltetőként tartós bérletbe venne. A biztosítónak tetszett az ötlet, így nyélbe is ütötték az üzletet.

És hogy miért érte meg az Állami Biztosítónak 16,5 millió forintot áldozni a PE-TA barkácsáruház felépítésére?

"Palaczky János, az ÁB Baranya megyei igazgatója szerint üzleti alapon a dolog jó pénzbefektetésnek ígérkezik. Petri Péternek pedig a munkája a hobbija, a családjával együtt minden idejét erre fordítja. Újabb és újabb elképzeléseket tud megvalósítani, a vásárlóknak pedig tetszenek ezek az ötletek, szívesen alkalmazzák őket lakásuk szépítésére, egyedivé tételére" - jött a válasz az Állami Biztosító megyei igazgatójától 1988 márciusában.

Az üzlet tehát létrejött, innen pedig felgyorsultak az események. A Pécsi Városi Tanács térítés ellenében átadta a telket, a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat pedig elkezdte a 720 négyzetméter alapterületű áruház tervezését és kivitelezését, ami - határidő előtt - szeptember 20-án el is készült, a kiskereskedő pedig - a szerződés értelmében - 13 évre vette bérbe az épületet a berendezéssel együtt. Hogy nem-e vállalta túl magát ezzel az áruházzal, azt a Dunántúli Napló 1988. október 19-én kérdezte meg Petri Pétertől:

"- Nem tart attól, hogy ez a lehetőség meghaladja egy kiskereskedő lehetőségeit, képességeit?

- Hogy megéri-e, az csak négy-öt év után derül ki. Ötmilliós bankkölcsönnel, másfél-kétmilliós saját áruval és három-három és fél milliós bizományosi konstrukcióval biztosított árukészlettel nyitok. Kiszámítottuk, hogy naponta meg kell lennie a 150 ezer forintos forgalomnak, hogy talpon maradhassunk. Bízom magunkban. Olyan kollégáim vannak, hogy mindegyikükre nyugodtan rábízhatom a kulcsokat. Bizalom nélkül nincs csapatmunka és nincs jó bolt."

Az új áruház egyébként három szintes, alul vannak a raktárak és a szociális létesítmények, az emelet az eladótér, a 85 négyzetméteres tetőtéri részen pedig bemutatóterem működött. És még egy technikai érdekességről számolt be a korabeli sajtó:

"Az ÉGSZI-DÉLSZÁM adaptálta az áruház IBM-XT számítógépére az egyedi elképzelések és igények alapján a programot: a vevő bármit is vásárol, olyan blokkot kap, melyen feltüntetik, hogy melyik nap, mit (miket) és mennyi pénzért vásárolt. A számítógép ugyanakkor az áruház készletét és a megrendeléseket is napra készen vezeti."

Az új barkácsáruházat a megnyitás utáni napokban kereste fel a Közösségi Televízió Híradója.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)