2014.07.11. 09:00
tomikgb
Az idő halad, a problémák azonban csak nem akarnak szűnni a Rózsadombon. Aki régi olvasója a blognak, az már fejből sorolja, hogy időnként a szünetelő meleg víz, időnként a közlekedés, időnként a közellátás helyzete, időnként pedig a szemetes környezet okozott fejtörést azoknak, akik akkoriban Pécs legfiatalabb városrészében laktak.
Hogy 1988. október 31-én újra elővette a Közösségi Televízió ezt a témát, annak viszont komoly oka volt. Ez volt ugyanis az első adás, amelyet már a Rózsadomb lakói is láthattak. (Előtte a városrészt kiszolgáló antennarendszer nem továbbította a KTV műsorait az ottani lakásokba.)
De hogy ne csak a gondokról legyen szó, álljon itt egy jó hír is. 1988 nyarán ugyanis a sok zúgolódás mellett játszótér épült a Rózsadombon, a Hajas Imre (ma: Polgárszőlő) utcában.
Játszóteret alakítanak ki a Hajas Imre utcában
Szépülő városrész - Játszótér, park a Rózsadombon
Parkosítják Pécsett a Hajas Imre utca nyugati részét. A négyszintes házakkal körülölelt belső téren sakkasztalokat, ivókutakat építenek a Kertészeti és Parképítő Vállalat munkatársai. A padokat, a homokozót és a hintákat úttal kötik össze, a többi részt befüvesítik, befásítják. Az egész területre 105 fát és cserjét telepítenek, és elhelyeznek hét kerti szeméttárolót is. Várhatóan a hónap végére elkészül a játszótér, ahol kedvükre homokozhatnak, hintázhatnak a gyerekek.
Ezt követően a leendő orvosi rendelő környékét füvesítik, ültetik be virággal, fával. Jelenleg a talajelőkészítést végzik. Elsimítják a területet, kiszedik az építési törmeléket a Bázis Dél-dunántúli Építő Vállalat szakmunkásai. Ezután terítik szét a termőföldet a kertészek, építik meg a homokozót, állítják fel a sakkasztalokat, a padokat. Az Illyés Gyula úton a lakók társadalmi munkában tisztították meg a talajt a törmeléktől, szedték össze a szemetet, ásták fel és gereblyézték el az altalajt. A termőföldet elterítették, így a későbbiekben gyorsabban lehet fákat, cserjéket telepíteni.
Ebben az évben a Kertváros ezen új részén 15-16000 négyzetméteren alakítanak ki parkot a Kertészeti és Parképítő Vállalat szakemberei. A beruházó a Pécs Megyei Városi Tanács, a lebonyolító pedig az UNIBER. Ötmillió forintba kerül az Illyés Gyula út nyugati oldalának és a Hajas Imre utca belterületeinek parkosítása.
(Dunántúli Napló - 1988. augusztus 4.)
A játszótér 23 évvel az építése után, 2011 decemberében. (Forrás: Google Street View)
A városrész problémáiról Szűcs Imre készítette 1988 októberében az alábbi, enyhén szatirikus hangvételű riportot.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)
(Aki pedig nézegetne még 80-as években készült rózsadombi riportokat, annak erre tessék. :) )
2014.07.09. 09:00
tomikgb
"Pécs egyik legelegánsabb - ha ugyan nem a legelegánsabb - női divatüzletét nyitja meg az Elefántos tömbben a Meruker. A Tünde Divatház kapuját szerda reggel 9 órától léphetik át a vásárlók és érdeklődők. S bátran mondhatjuk, hogy csupán körülnézni is érdemes lesz; nemcsak az árukínálat figyelemre méltó, hanem az üzletház belsőépítészet megoldásai is."
Így írt a Dunántúli Napló 1987. április 6-án a nyitás előtt álló divatüzletről, amely három szinten, mintegy 1200 négyzetméteres területen várta a leendő vásárlókat. A beruházás tanácsi koordinációval készült, amelyhez a Meruker (Baranya Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat) 16 millió forinttal járult hozzá.
A divatház épülete műemlék jellegű, múltja több száz évre tekint vissza. Az első adatot a források 1712-ből közlik, ekkoriban "a Heilige Dreifaltigkeit Platz és a Schmidtgasse sarkán álló házban" patika működött. 1884. március 16-án pedig már arról írt a helyi sajtó, hogy előző nap avatták fel az épületben a Pécsi Újság modern gépekkel felszerelt új nyomdáját.
Az 1986-87-es felújítás kivitelezője a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat volt, a tervezés Koller József, a belsőépítészet pedig Vida Gyula munkája. Innen pedig ismét átadjuk a szót a megyei napilapnak, és a korabeli tudósítás alapján járjuk be a nyitás előtt álló áruházat.
"A háromszintes üzletházban a fehér és a barna szín, a réz, az üveg dominál. A divatház belső felépítése is eltér a szokásostól, nemcsak konfekciótermékeket lehet vásárolni, hanem kisszériás, különleges modelleket is, mégpedig a szinteken elhelyezett külön butikokban. A földszinten lesz egy ajándékosztály, ahol nem csak ajándéktárgyakat, hanem ugyancsak iparművészek által tervezett exkluzív ruhakölteményeket is kínálnak a vásárlóknak. Itt lesz még egy finom kozmetikumokat árusító részleg, egy delicatesse bolt, azután bőrdíszmű és divatáru, s még egy különlegesség, a Madléne-butik, ahol kizárólag a neves divattervező, Russay Magda által tervezett modelleket forgalmaznak. Az első emeleten kapott helyet a fehérnemű, a kötöttáru, a készruha, s itt lehet megvásárolni a Hunor kisszériás bőrruházati termékeit. A legfelső szinten vannak a cipők, magyar, jugoszláv és osztrák termékek, itt a szabadidő osztály, s végezetül itt kaptak helyet a raktárak is.
Ebben az üzletben a magasabb igények kielégítését tűzték ki célul, jelszavuk: Szépség, harmónia - Tünde Divatház."
Két nappal később, 1987. április 7-én kora délután már minden a nyitás hangulatát tükrözte: "az áru a pultokon, az üveglapok már tisztán csillognak, az eligazító táblák a helyükön - szükség is van ezekre, mert a többszintes divatház shopokra, butikokra szabdalt -, s a délután 2 órakor rendezett szakmai megnyitóra előkészítve vár már az új formaruhája is az ötven itt dolgozó kereskedőnek."
A cikkben az üzletvezető-helyettest, Végh Attilánét is megszólaltatták, aki elmondta:
"- Munkatársainkat igyekeztünk úgy összeválogatni jórészt a cég, a Meruker más boltjaiban már korábban nagy gyakorlatot szerzettek közül, hogy az elegáns berendezésű, jobbára exkluzív árukészlettel rendelkező divatház igényeinek megfeleljenek. Árukészletünk egyébként megközelíti a 25 millió forintot, s miután az első napokban igen nagy forgalomra számítunk, a teljes gárda dolgozik."
A KTV stábja az áruházban ugyan nem, az áruház előtt rendezett divatbemutatón azonban tiszteletét tette. A nyitás után másfél évvel járunk, a felvétel időpontja: 1988. október vége.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)
2014.07.07. 09:00
tomikgb
Azt, hogy a magyar ember nemigen tolerálja a televíziós adásszüneteket, azt nagyjából tudjuk. Nem volt ez másképp Pécsett sem, ahol 1988 tavaszán egy televíziós adó műszaki hibája miatt lépett fel adásszünet.
A lakótelepi antennarendszereket ekkor a városban a Hírgép Antennaüzemi Vállalat üzemeltette, akik a 80-as évek végén bevezettek egy technikai újítást, ami röviden arról szólt, hogy ha a rendszerük érzékelte, hogy az adó meghibásodott, akkor nem a hangyás képet továbbította a rendszer a nézők felé, hanem automatikusan átváltott egy ún. inzertjelre. Ez egy olyan képernyő, ami a műszaki hibáról tájékoztatja a nézőt, hogy az ne kezdje el a koax kábelt végtelen ciklusban ki-be dugdosni a tévéjén, hanem nyugodjon meg, a hiba nem nála van.
Azonban a Hírgép szakemberei elkövettek egy óriási hibát. :) Erre a képernyőre felírták a telefonszámukat is. Innen viszont nem volt megállás, és ömlöttek a panaszok, de ez még hagyján, Pécsen egy új jelenség is felütötte a fejét. Mivel ekkor a szolgáltató Hírgép emblémája is kint volt a képernyőn, ezt sokan "amolyan kapitalista ízű reklámfogásnak" tartották.
Ez pedig már olyan ügy volt, ami megütötte a Közösségi Televízió ingerküszöbét is, akik elmentek, és készítettek egy interjút a Hírgép Antennaüzem munkatársával. Torma Tamást pedig elég rossz állapotban találták az irodában, nem tudom, hogy személyesen ő vette-e fel a telefonokat, mindenesetre a megszeppent nyilatkozón látszik, hogy komolyan megviselték az események. :)
Akit pedig 25 év múltán is érdekel, milyen műszaki malőr történt ezen a végzetes napon, az ne habozzon, hanem nézze meg az alábbi rendhagyó riportot, amelyet Németh Károly készített.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)
2014.07.05. 09:00
tomikgb
Pécsett a 80-as években az állami lakásépítés még intenzíven folyt, ám ennek ellenére az igények folyamatosan meghaladták a lehetőségeket. Az új építésű lakásokra kétféle sors várt. Ezen lakások egyik fele a tanácsnál maradt, ezeket tanácsi (nagyrészt szociális) bérlakásként utalták ki az igénylőknek, a másik felét pedig az OTP értékesítette.
Mivel a lehetőségek szűkösek voltak, így minden évben készült egy "lakáskiutalási és értékesítési névjegyzék". Aki ebbe bekerült, az már szerencsésnek érezhette magát, hiszen jó eséllyel még abban az évben lakáshoz is jutott. A videós rövidhír ennek a névjegyzéknek a jóváhagyásáról tudósít az 1988-as évre, azonban hogy a részleteket is megtudjuk, ehhez ismét fel kell lapozni a megyei napilap korabeli számát.
Az 1988-as évben megkezdődik a beköltözés a lassan kialakuló nagyárpádi városrész lakásaiba. (DN - 1988. január 29.)
A Dunántúli Napló cikkéből pedig kiderül, hogy Pécsen 1988-ban alig 600 új lakást lehetett elosztani a 6531 lakásigénylő között. Ezek a lakások már nem a Rózsadombon, hanem a mai Szellemváros (nagyárpádi városrész) területén kerültek átadásra. Érdekesség, hogy az igénylők egynegyede simán megelégedett volna a legkisebb garzonlakással is. Az eredeti cikk sem véletlenül emeli ki ezt az adatot, a helyzet ugyanis az volt, hogy a 70-es években épült panellakások szűkössége és rossz elrendezése után a 80-as évek végén már egész nagy alapterületű panellakások is épültek, amik viszont az elszaladó infláció miatt ekkor már inkább gondot, mint lehetőséget jelentettek.
"Az áremelkedések hatására az OTP beruházásában épülő 3 és többszobás lakások - a lakásgazdálkodás keretein belül - nehezen eladhatóak. Sok gondot jelent, hogy a megemelkedett költségek miatt a családok nagy erőfeszítések árán tudják kifizetni a hiteleken és a különféle támogatásokon felül maradt összegeket. Nem egy esetben anyagi okok miatt kénytelenek lemondani a régen várt lakásról." - írja a DN 1988 augusztusában.
A Matusán Béla (ma: Csikor Kálmán) utcában a lakók megszemlélik jövendőbeli otthonukat. (DN - 1988. augusztus 3.)
Hogy ki jut végül lakáshoz az adott évben, és ki nem, erről évente változó, kacifántos irányelvek alapján döntöttek. A leírtakból kiderül, hogy a legreménytelenebb helyzetben a gyermektelen és az egygyermekes igénylők voltak, közülük sokan már a 70-es évek vége óta várták a lakáskiutalást, de 1988-ban 229 olyan igénylő is volt még, aki már 12 éve volt a listán.
Alább tehát a Dunántúli Napló korabeli cikke következik a témában, mindenre kiterjedően, rengeteg adattal megfűszerezve. :)
Pécsett sok az igénylő, kevés a lakás - Irányelvektől a névjegyzékig
Minden évben ilyentájt szokta jóváhagyni a Pécsi Városi Tanács végrehajtó bizottsága a következő esztendőre szóló lakáselosztási irányelveket. Megtörtént ez idén is a novemberi vb-ülésen.
Az elosztás irányelveihez mellékelt kimutatás szerint a 6531 lakásigénylő közül 2169-en szociális, 218-an nem szociális - magas használatbavételi díjú - lakásra, 193-an tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakásra (ők többszöri felszólítás ellenére sem módosították még a megszűnt lakásformára vonatkozó igényüket, s félő, hogy törlik az igényüket, ha nem jelzik hamarosan: tanácsi vagy OTP-lakást kérnek), 3946-an OTP-lakásra, öten pedig nyugdíjasházi lakásra várnak. Figyelemreméltó, hogy az igénylők kétharmada OTP-lakást tüntetett fel igénylése tárgyaként. Lakáscserét 626-an kértek, fele az OTP-lakás, viszont 103-an cserélnének nyugdíjasházban lévő lakásra. Nagyon sokan - 1665-en! - vannak, akik állami garzonlakásba mennének. 335-en érnék be egyelőre szükséglakással, 137-en pedig tetőtéri lakást kérnek.
Az igénylők közül 1900-an fiatal házasok, illetve 2270-en rendelkeznek ifjúsági takarékbetéttel: 4453 a gyermektelen igénylők száma, 1445-en egy, 511-en kettő, 87-en három, 35-en pedig négy vagy több gyermekkel várnak lakásra. Látszik, hogy változatlanul a gyermektelenek és az egygyermekesek vannak a legreménytelenebb helyzetben. 1014 lakásigényt kelt még az előző évtizedben (229 az 1976. évi), az igénylések zöme - 4267 - viszont 1984 óta létezik. Érdemes megjegyezni még egy adatot: 701 olyan igénylő van, aki egyedül neveli a gyermekeit, legtöbbjük - 517 - egygyermekes.
594 lakás
És mit lehet elosztani? Fájdalmasan keveset. 594 lakás áll rendelkezésre összesen, vagyis ennyi tanácsi és szövetkezeti lakás jöhet számításba 1988-ban. Idén 916 lakásra szólt az elosztási terv, amit idő közben 60-nal kellett csökkenteni. A vb elé két javaslat került: 72 tanácsi és 522 OTP, vagy 132 tanácsi és 462 OTP-lakás. A vb az utóbbi mellett döntött. De eszerint is a tanácsi bérlakásoknak csak a felét tudják ún. lakossági keretre felhasználni, a másik felét közérdekű célokra (szanálás, lakóház-felújítás, életveszély, lakáscsere stb.) fordítják. Az OTP-lakások közül 153-at szabad kereten értékesítenek, 50 szervezett, 86 minőségi cserére kerül, 144-et a kiemelt társadalmi rétegek programjára használnak fel. Jó tudniok a lakásra váróknak, hogy 1988-ban már nem lesz lakásátadás Lvov-Kertvárosban: a tanácsi bérlakások közül 120-at, az OTP-lakások közül pedig 390-et az új, nagyárpádi városrészben fognak átadni.
És mindezek tükrében lássuk akkor az irányelveket!
A tanácsi bérlakások esetében két főbb elvet kell érvényesíteni. Egyrészt kötelezi a vb az elsőfokú lakásügyi hatóságot, hogy juttassa lakáshoz az 1987-es névjegyzékbe felvett, de még el nem helyezett lakásigénylőket, lakáscsere-igénylőket, az életveszélyes lakásban lakókat, s felülvizsgálat alapján a leginkább rászorulókat azon három- és többgyermekesek közül, akik 1987. október 31-ig adták be az igénylésüket. Másrészt javasolja a vb, hogy a lehetőségekhez képest kell lakáshoz juttatni a lakással nem rendelkező, de 1985. december 31-ig benyújtott igénnyel rendelkező, legjobban rászoruló kétgyermekes családokat és gyermekeiket egyedül nevelő szülőket (a kiemelt társadalmi rétegek programja szerint), továbbá a leghátrányosabb helyzetű, a minőségi csereigényüket 1985. december 31-ig benyújtott kétgyermekes családokat és a legjobban rászoruló, 1984. december 31-e előtti csereigényléssel rendelkező egygyermekes házaspárokat. Az így megüresedő lakásokban kell elhelyezni azokat a lakással nem rendelkező kétgyermekes családokat, amelyek 1984. december 31-e előtti igényléssel rendelkeznek, de a második gyermek születésének az időpontja miatt eddig nem vonták be a kiemelt társadalmi rétegek programjába, valamint az 1983. december 31-e előtti igényléssel rendelkező, egygyermekes, lakással nem rendelkező legrászorultabb családokat. Ezekkel a lépésekkel próbálja a tanács - feszültségcsökkentő célzattal - bevonni a lakáshoz juttatandók körébe azokat az igénylői rétegeket, amelyek eddig nem jutottak szóhoz.
A legrászorultabb családoknak
Az OTP-lakások elosztása is a lehetőségekhez képest formula szerint történik. Szervezett csere (50) keretében a körülményeikben legrászorultabb 3 és többgyermekes igénylőket kell lakáshoz juttatni azok közül, akik 1987. október 31-ig nyújtották be igénylésüket. A következő lépcsőben kerülnek sorra az 1987. október 31-ig nyilvántartott igényléssel rendelkező kétgyermekes családok, valamint az 1984. december 31-e előtti egygyermekes csereigénylők. A lejárt ifjúsági takarékbetétesek közül elsősorban a kiemelt társadalmi rétegek programjába tartozókat kell kielégíteni. A minőségi csereként biztosított OTP-lakások (86) esetében azok élveznek előnyt, akik összkomfortos, vagy komfortos bérlakásukról lemondanak a lakásügyi hatóság javára, s ezeknek a felét az 1981. december 31-e előtti igényléssel rendelkező, gyermekét egyedül nevelő szülők elhelyezésére, másik felét tartósan beteg igénylők részére használják fel.
Többéves tapasztalatra alapozva számítanak a lakásalap bővülésére, nevezetesen 250-300 olyan lakásra, ami különböző jogcímeken kerül vissza a lakásügyi hatóság rendelkezésébe. 1988-ban is biztosít a tanács megfelelő összeget arra, hogy 4-5-szörös használatbavételi díj ellenében vásároljanak vissza bérlakásokat olyanoktól, akik arról lemondanak.
Az irányelvek birtokában a Lakásügyi Társadalmi Bizottság megtartotta más, az ilyenkor esedékes indítóértekezletét, s hozzálátott a helyszíni szemlékhez, mert az ideiglenes névjegyzéknek karácsonyig el kell készülnie,s az év vége előtt nyilvánosságra is kell hozni. A névjegyzéket idén a tanácskozási központok vezetői is észrevételezhetik.
(Dunántúli Napló - 1987. december 4.)
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.03.14.)
Bónusz: A videós tudósításban néhány másodpercre feltűnik az 1988 márciusában éppen átépítés alatt álló Szent István tér. Az építkezés nyárra befejeződött, júliusban pedig átadták a várva várt szökőkutat is a város polgárainak, íme:
Tegnap délutántól üzemel Pécsett, a Sétatéren a szökőkút. A kör alakú, vízlépcsős rendszerű szökőkutat a Budapesti Kőfaragó és Szobrászipari Vállalat, valamint a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat szakemberei készítették el. Kisebb hiányosságok még vannak, például a vízköpőfejek nem készültek el határidőre, de már így is gyönyörködhetünk a két méter magasra szökellő vízsugárban. (Dunántúli Napló - 1988. július 27.)
2014.07.03. 09:00
tomikgb
Pécsen a város tömegközlekedése a 80-as évek végén (egészen pontosan 1988-ban) érte el a szállítási teljesítményének a csúcsát. Ebben az évben a Pannon Volán egy átlagos munkanapon közel 4 ezer helyi járatot indított, és ekkor még az összes bányászjárat közlekedett. A forgalmat a cég 140 autóbusszal bonyolította le, 30 busz pedig az esetleges meghibásodások esetén tartalékként várt a bevetésre. A helyzet azonban ideálisnak semmiképpen sem volt nevezhető. Mint azt a Dunántúli Napló 1988 októberében írta:
"A Pannon Volán vezetői szerint a legtöbb feszültséget a pécsi forgalmi viszonyok okozzák. Pécs sajátos városszerkezetéből adódóan ugyanis a belváros útjainak, utcáinak zöme nem kedvez a tömegközlekedésnek, s ezt tetézi, hogy a peremrészekből, így például Lvov-Kertvárosból a reggeli és a délutáni csúcsidőkben több tízezer utast kell a Pannon Volán autóbuszainak szállítani. A buszok útvonala többnyire érinti a városközpontot, ahol - ahogy a szakemberek mondják - az utak szűk áteresztőképessége miatt gyakran csak lépésben tudnak haladni a szóló, illetve a csuklós járművek, ami azt jelenti, hogy a menetidők óhatatlanul megnőnek."
A Rákóczi úton a rendőrlámpánál gyakran torlódnak egymás után az autóbuszok. (1988. május)
Pedig a járatsűrűségre nem lehetett panasz, a Kertvárosból a reggeli csúcs idején (6:30 és 7:30 között) 170 járat indult ekkoriban. azonban egy másik jelentés is megjegyzi, hogy a belvárosban az átlagos haladási sebesség 7 km/h volt, aminek következtében a járművek gyakorta torlódtak. A fejlődés ekkoriban még dinamikusnak tűnt, a 90-es évek közepére például már napi 400 ezer helyi utassal számoltak a tervek készítői. (Összehasonlításképp: manapság egy átlagos napon nagyjából 150 ezer utast szállítanak a Tükebusz járművei.)
A Konzum áruháznál a nap minden szakában sokan várják mind a kertvárosi, mind az Uránváros-Meszes között közlekedő járatokat. (1988. június)
A romló közlekedési helyzet következtében pedig 1988-ban napirendre került a város hosszútávú tömegközlekedési koncepciójának kidolgozása, amit több ülésén is tárgyalt a Városi Tanács. Ezekből az anyagokból néha egész furcsa adatok is kiolvashatóak voltak, például hogy 1987-ben a légszennyező anyagok kibocsátása a városban jelentős, 23,5 tonna volt, aminek viszont mindössze 3,8 százaléka származott az autóbuszoktól.
Főleg a csuklós autóbuszok számára kritikus útvonal a Széchenyi tér, ahol az út mindkét oldalán várakoznak járművek. (1988. október)
A tervek pedig már akkor is arról szóltak, hogy a történelmi belváros útjait fokozatosan tehermentesíteni kell, a tömegközlekedést pedig más útvonalakon kell megoldani. (Emlékezzünk, ekkor még a napjainkban a közlekedés elől lényegében elzárt Széchenyi tér oldalán csuklós 30-as buszok kaptattak fel a Mecsekoldalra.) Ezen kívül a második komoly kihívás a Rákóczi út áteresztőképességének növelése volt. Tehát a város vezetői nekiláttak a koncepciók kidolgozásának, a tervek megvalósításához pénz azonban szokás szerint nem volt. Hogy akkor mi szükség volt mégis a koncepcióra, azt Novák Szilveszter, a Pécs Városi Pártbizottság titkára válaszolta meg a Magyar Rádió riporterének.
Magyar Rádió: - Nincs lehetőség autóbusz vásárlásokra, nincs pénz trolikra, villamosokra. Akkor miért van szükség tömegközlekedési fejlesztési koncepcióra?
Novák Szilveszter: - Valamennyi pénz mindig volt és mindig lesz, de nem mindegy, hogy mire fordítjuk. A koncepciónak az a lényege, hogy meghatározza a fő irányokat s összehangolja a mindenkori lehetőségeken belüli fejlesztéseket. Azért, hogy ne járjunk úgy 10-15 év múlva, mint most...
(Dunántúli Napló - 1988. június 18.)
Napjainkban a városi tömegközlekedést ellátó Tüke Busz Zrt. 168 darab autóbusszal, 59 nappali vonalon, 4 autóbusz-állomásról szervezi járatainak indítását. Munkanapokon - az éjszakai járatokkal együtt - 2954 indítás történik, és menetrend szerint több, mint 24 ezer km-t tesznek meg naponta az autóbuszok a város útjain. (Az összesített futásteljesítményüket nézve pedig ez azt jelenti, hogy kétnaponta megkerülhetnék a földet az Egyenlítő mentén. :P)
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.03.14.)
|