A PE-TA sokáig fogalom volt Pécsen. A név egy barkácsáruházat takart a Kertvárosban, amit 1988. októberében nyitottak meg, a PE-TA barkácsüzlet története azonban egészen a 80-as évek elejéig nyúlik vissza, amikor is Petri Péter egy kis barkácsboltot nyitott Lvov-Kertvárosban.
"Hét évvel ezelőtt kereste fel Petri Péter és felesége a Pécs Városi Tanácsot, hogy barkácsboltot nyitnának Pécsett, Lvov-Kertvárosban. Kezdeményezésüket örömmel fogadták, így kaptak egy üzlethelyiséget bérbe. Kezdetben 500 féle apró cikkel foglalkoztak, az éves forgalmuk 600-700 ezer forint volt." - írta a Dunántúli Napló 1988 márciusában a kezdetektől. A barkácsbolt azonban - ami ekkor már 2000 féle cikket, köztük a szögektől a faanyagokon át a reluxáig lényegében mindent forgalmazott - kinőtte a kereteket. A forgalom hússzorosára nőtt, a 46 négyzetméter alapterületű boltban pedig ekkor már reggeltől délutánig állandó volt a zsúfoltság.
Ekkor vetődött fel, hogy nagyobb üzlethelyiség kell. Több elgondolás is született, ám végül a beruházáshoz szükséges tőkét az Állami Biztosító (ÁB) adta, aki ekkoriban befektetőként több projekt finanszírozásába is beszállt. Őket kereste meg Petri 1987 őszén azzal, hogy mi lenne, ha az ÁB építene neki egy áruházat, amit aztán ő üzemeltetőként tartós bérletbe venne. A biztosítónak tetszett az ötlet, így nyélbe is ütötték az üzletet.
És hogy miért érte meg az Állami Biztosítónak 16,5 millió forintot áldozni a PE-TA barkácsáruház felépítésére?
"Palaczky János, az ÁB Baranya megyei igazgatója szerint üzleti alapon a dolog jó pénzbefektetésnek ígérkezik. Petri Péternek pedig a munkája a hobbija, a családjával együtt minden idejét erre fordítja. Újabb és újabb elképzeléseket tud megvalósítani, a vásárlóknak pedig tetszenek ezek az ötletek, szívesen alkalmazzák őket lakásuk szépítésére, egyedivé tételére" - jött a válasz az Állami Biztosító megyei igazgatójától 1988 márciusában.
Az üzlet tehát létrejött, innen pedig felgyorsultak az események. A Pécsi Városi Tanács térítés ellenében átadta a telket, a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat pedig elkezdte a 720 négyzetméter alapterületű áruház tervezését és kivitelezését, ami - határidő előtt - szeptember 20-án el is készült, a kiskereskedő pedig - a szerződés értelmében - 13 évre vette bérbe az épületet a berendezéssel együtt. Hogy nem-e vállalta túl magát ezzel az áruházzal, azt a Dunántúli Napló 1988. október 19-én kérdezte meg Petri Pétertől:
"- Nem tart attól, hogy ez a lehetőség meghaladja egy kiskereskedő lehetőségeit, képességeit?
- Hogy megéri-e, az csak négy-öt év után derül ki. Ötmilliós bankkölcsönnel, másfél-kétmilliós saját áruval és három-három és fél milliós bizományosi konstrukcióval biztosított árukészlettel nyitok. Kiszámítottuk, hogy naponta meg kell lennie a 150 ezer forintos forgalomnak, hogy talpon maradhassunk. Bízom magunkban. Olyan kollégáim vannak, hogy mindegyikükre nyugodtan rábízhatom a kulcsokat. Bizalom nélkül nincs csapatmunka és nincs jó bolt."
Az új áruház egyébként három szintes, alul vannak a raktárak és a szociális létesítmények, az emelet az eladótér, a 85 négyzetméteres tetőtéri részen pedig bemutatóterem működött. És még egy technikai érdekességről számolt be a korabeli sajtó:
"Az ÉGSZI-DÉLSZÁM adaptálta az áruház IBM-XT számítógépére az egyedi elképzelések és igények alapján a programot: a vevő bármit is vásárol, olyan blokkot kap, melyen feltüntetik, hogy melyik nap, mit (miket) és mennyi pénzért vásárolt. A számítógép ugyanakkor az áruház készletét és a megrendeléseket is napra készen vezeti."
Az új barkácsáruházat a megnyitás utáni napokban kereste fel a Közösségi Televízió Híradója.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)
