Pécsi Stúdió

Kisdiákként az első komoly döntési helyzet - ami az ember életét már vastagon meghatározhatja - nyolcadik osztályban jön el, amikor is a középiskolai továbbtanulásról kell dönteni a 13-14 éves nebulóknak, ami ilyen idős korban még nem feltétlenül egyszerű feladat. A diákok és szüleik előtt álló helyzetről készítette a KTV az utolsó adásnapján az utolsó nagyobb lélegzetvételű anyagot. A mai posztban ez következik, ám előtte szokás szerint tekintsünk vissza, és nézzük meg, milyenek voltak a diákok kilátásai a továbbtanulás terén az 1989/90-es tanév előtt.

Az Alkotmány Utcai Gyakorló Iskola VIII. C. osztályos tanulói a pályaválasztással kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. (DN - 1988. május 20.)

Hol vannak szabad helyek? - A nyolcadikosok figyelmébe

Nem mindig találkozik a továbbtanulni szándékozó nyolcadik osztályos elképzelése és az iskolák kínálata, ezért most áttekintést adunk a pillanatnyi továbbtanulási lehetőségekről.

Baranyában 6854 tanuló jelentkezett a középfokú iskolákba, amelyekben 6835 fő számára van hely. Annak ellenére, hogy rég nem tapasztalt módon egyenletes az iskolatípusok iránti érdeklődés, jelentős számban irányítanak át tanulókat más iskolákba. A szakmunkásképzők 3666 helyére 3190, a gimnáziumok 1588 helyére 1459, a szakközépiskolák 1611 helyére 2030, a szakiskolák 162 helyére 265 tanuló jelentkezett első helyen. Túljelentkezés a szakközépiskolák egyes fajtáiban, a különlegességeket kínáló gimnáziumokban tapasztalható, így a Janus német, illetve matematika, a Kun Béla Gimnázium angol, a Radnóti Miklós Szakközépiskola számítástechnikai és külkereskedelmi szakára. Továbbra is nagy az érdeklődés az idegen nyelvű gimnáziumi oktatás, így a Nagy Lajos Gimnázium angol, a Leőwey Klára Gimnázium nemzetiségi osztályai iránt.

Csökkent az érdeklődés az általános gimnáziumok iránti. Szabad helyek vannak a szigetvári, a siklósi gimnázium, a Vegyipari Szakközépiskola, a szentlőrinci Kísérleti Középiskola, az 500. és az 501. intézményeiben, valamint a pécsváradi szakmunkásképző szakközépiskolai szakain.

Aránytalanul nagy volt a túljelentkezés a Kereskedelmi Szakközépiskolában, a Radnótiban, a Komarov postaforgalmi, az 508-as elektroműszerész szakközépiskolai szakán. Hogy a válogatást megalapozott döntés előzze meg, a legtöbb szakközépiskola felvételi vizsgán, illetve felvételi beszélgetésen tájékozódott a jelentkezők felkészültségéről.

A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban hamarosan megszületnek a döntések, és ezután csak a fellebbezésre fenntartott helyek maradnak. Fellebbezniük csak a hely hiányában elutasított tanulóknak lehet, akiket a jelentkezési lapon megjelölt iskolák egyikébe sem vettek fel.

A szakmunkásképzők és a szakiskolák ezután döntenek a felvételről. Legkeresettebbek az autószerelő, szobafestő, fodrász, porcelánfestő, eladó és vendéglátóipari szakmák, újabban az asztalos, húsfeldolgozó, sütőipari szakma iránt erős az érdeklődés, vagyis e szakmákban kevés a szabad hely.

A mindkét helyről elutasított gyerekek számára a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási osztálya (Széchenyi tér 9.) ad segítséget, naprakész információk birtokában segít újabb szakma ajánlásával, üres helyek felkínálásával.

(Dunántúli Napló - 1989. április 26.)

A 70-es évek közepén volt Magyarországon az utolsó demográfiai csúcs, ami a 80-as években időnként bizony kihívások elé állította az oktatási rendszert. Az 1988/1989-es tanévben Baranyában például 884 tanulóval több nyolcadikos végzős volt, mint egy évvel korábban.

Mai első kisfilmünk a Bártfa Utcai Általános Iskolában készült, a film elején Kelemen Sándorné, az iskola akkori igazgatója beszél.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)

A Dunántúli Napló ekkoriban évről évre megkérdezte hol a nyolcadikosokat, hol a gimnáziumban végzőket a terveikről. 1988-ban az Alkotmány Utcai 1. sz. Gyakorló Iskola nyolcadikosai kerültek sorra, a VIII. C. osztályban készült a DN következő cikke.

Mi leszek, ha nagy leszek?

Nehéz dolog tizennégy évesen eldönteni, hogy az ember a későbbiekben mivel szeretne foglalkozni, hogy a távoli jövőben mi legyen az a tevékenység, ami majd kitölti a mindennapokat -, tulajdonképpen szinte lehetetlen is ebben az életkorban ilyen felelős döntést hozni. Elképzelések, vágyak persze lehetnek, s vannak is, de ezek a későbbiek során változhatnak, módosulhatnak. S ez így is van rendjén. Az azonban feltétlenül tanulsággal szolgál, hogy hogyan gondolkodnak a tizennégy éves gyerekek.

Ebben az osztályban harminchárman tanulnak, tizenhét lány és tizenhat fiú. Olyan egy sincs közöttük, aki ne tanulna tovább. Hárman jelentkeztek szakmunkásképzőbe, öten szakközépiskolába és huszonöten gimnáziumba. S a pécsi gimnáziumok között toronymagasan vezet a Leőwey Gimnázium, ahová tizennégyen szeretnének csak ebből az egy osztályból bekerülni, többségük haladó német vagy német nemzetiségi tagozatra.

S hogy milyen foglalkozásokat képzelnek el maguknak? Többen tanárok, óvónők, néhányan mérnökök vagy orvosok szeretnének lenni, azután szerepel a tervekben a jogász, a szakács, a bútorasztalos, az író, a filmrendező, az idegenvezető, a genetikus, a biológus, a vegyész, a keramikus, a szállodaigazgató, az újságíró, a növénynemesítő. És szerepel a válaszokban sok-sok helyesírási hiba is, amelyek remélhetőleg, az eljövendő években szépen eltűnnek majd.

Érdemes néhány válaszból idézni is, mert ezek a kedves és őszinte sorok önmagukért beszélnek, abban a stílusban és azon a nyelven, ahogy egy tizennégy éves papírra veti gondolatait.

"Német nyelvtudásomat tovább szeretném bővíteni. És szeretnék egy nyelvvizsgát is letenni. Idegenvezető szeretnék lenni. Mert szeretek emberekkel foglalkozni, és úgy érzem, ebben a szakmában lesz rá lehetőség."

"Még nem tudom, mi szeretnék lenni, de ha később sem jut az eszembe semmi, akkor idegenvezető leszek."

"Még nem tudom, mi szeretnék lenni. ddigi elképzelésem, hogy egyszer majd virágboltot nyitok."

"Most pillanatnyilag szociológus, vagy mi a neve, az szeretnék lenni, vagy gyógyszerész, vagy védőnő. Hát így állok. Fogalmam sincs, mi leszek, majd kialakul. Az a bajom, hogy semmi nem érdekel."

"Most pillanatnyilag óvónő akarok lenni és eddig is az akartam. Ez a szilárd elhatározásom. Nem hinném, hogy később más lesz a véleményem."

"Hat éve tanulok németül, a versenyeken viszonylag jól szerepeltem, és az általam választott munka elengedhetetlen követelménye a nyelv. Szállodaigazgató szeretnék lenni."

"Szakács szeretnék lenni, azért, mert szeretek főzni és egy kicsit szeretem a hasam is. Szakács szakmában jó eredményeket szeretnék elérni, és úgy érzem, ez menni is fog."

"Még nem tudom. Még van rá két évem, hogy eldöntsem. Talán író."

"Még nem tudom pontosan, de valami természettel kapcsolatos foglalkozást szeretnék választani. Ezért választottam a gimnáziumot, mert így kapok négy év haladékot, hogy jobban megfontoljam a választást."

"Még nem tudom, milyen, de művész... Nem szeretem a kötöttségeket, és mivel a művészetben azt csinálsz, ami neked tetszik, ezt választottam."

Íme, néhány példa. Van köztük komoly, van komolykodó, naiv, fellegekben járó - de úgy érzem, mindegyik őszinte. S amíg az őszinteséggel számolhatunk, addig talán nincs baj.

(Dunántúli Napló - 1988. május 20.)

A következő helyszín, ahova a KTV stábja ellátogatott, az Apáczai Nevelési Központ 3. sz. Általános Iskolája. A bejátszás végén a nyolcadikosok osztályfőnöke, Schmidt Jánosné nyilatkozik.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)

Természetesen ebben az évben is sokan voltak, akiket egyik középfokú intézménybe se vettek vel. Az ő sorsuk is téma volt a korabeli sajtó hasábjain.

Ügyfélfogadás a pécsi Munkaügyi Szolgáltató Irodán

Rossz bizonyítvány, megvalósulatlan vágyak - Tanácstalan tizennégy évesek

Hátborzongató még a gondolat is: egy tizenhárom éves és tíz hónapos kislány hasonló korú unokatestvérével együtt megjelenik a siklósi gyár munkaügyén és megkérdezi: van-e felvétel? A nemleges válasz tragikus. A nagyharsányi T.J.-nek ez az egy ötlete volt. Fogalma sincs, mihez kezd. Befejezte a nyolc általánost, nem a legfényesebben, kettes-hármas jegyekkel. Nőiruha-készítőnek - magyarul varrónőnek - jelentkezett Komlóra, illetve Pécsre. Nem vették fel.

- Miért nem lett jobb a bizonyítványod?

- Nem szerettem tanulni.

- Miért?

- Sokat követeltek.

- És az rossz?

- Igen, mert ugyanakkor kevés volt a magyarázat.

T.J. nem látszik butának, a tanulástól mégis távol került. Mint kiderült, hiányzott a sikerélmény, amely a "nem értem"-et követő magyarázással talán meglett volna. Most otthon takarít, mos, főz. Kuncogva jegyzi meg, hogy csak azt csinál ebédre, vacsorára apunak, anyunak, és a huginak, amit ő maga is szeret. A kertben sokat kapál, van mindig mit tenni ottis. Munkára áll a keze. Ő viszont azt szeretné, ha konkrétan varrásra állna.

- Nem adom fel, mert én varrni akarok, de ha a tanulás nem megy, akkor dolgozni fogok. Emberek közé kell menni.

*

Ez a lány elszánt! Falubeli sorstársa - K.E. - úgy tűnik, még nem látja át igazán a helyzetét. Bár amikor említem, hogy élete vágya, az ápolónőként gyerekgondozás nagy valószínűséggel füstbe ment, hirtelen komolyra vált. És meséli, hogy a huszonnégy VIII/A-snak csak a fele tudott továbbtanulni, a többieket - köztük őt is - nem vették fel. Június elején megkapták az elutasítást a szakmunkásképzőktől, az általános iskolába is ment erről értesítés, de őket nem kereste fel senki, nem is hívta. Hogy mi lesz velük? Fogalma sincs. Sorolja a neveket: Sz.Z., V.M., T.J., O.M. ... Kérdezem, hogy ismer-e gyárakat a környéken. A BCM-et igen, de oda nem megy. A miértre nincs válasz. Határozottan állítja, hogy mindenképpen dolgozni fog, akárhol is. Javaslom neki, hogy a megyei munkaügyi szolgáltató iroda siklósi kirendeltségét keresse fel, mert ott tudják, hol van egyáltalán felvétel. Azt mondja, én vagyok az első e tanáccsal. - Hát ez igazán elszomorító.

*

A pécsi Cs.Cs.-t a Nevelési Központ könyvtárában értem utol. Testvéreitől tudom, hogy barátjával idejött. A fiú kezében egy felnőtteknek szóló haditechnikai könyv. E téma érdekli. És érti, annak ellenére, hogy félévkor fizikából megbukott. Rejtély. Cs.Cs. családi körülményeire a nehéz jelző nem kifejezés. Három testvére van, nálánál kisebbek. Apjuk tavaly meghalt, hirtelen. Jut pénz a lakásra, ételre, de ruhára, cipőre alig. Barátjával együtt adták be a jelentkezést dísznövénykertész szakmára. Cs.Cs. bizonyítványa meghiúsította, hogy továbbra is egy osztályban maradjanak. Végül is rendeződik az ügye - már ahogy. Komlóról kapott papírt, mehet vájártanulónak. Növények helyett a föld mélyére. Villány helyett Komlóra. Nem mondta neki senki, hogy legalább jó erős közepesnek kell lennie, ha dísznövénykertész akar lenni. Bár nagyon nem is kérdezték az iskolában, hogy mihez is van kedve, netán tehetséget mi iránt érez. Pedig rajzolni nagyon szeret, s mondja, hogy tud is.

- Egyet megtanultam: semmit sem adnak ingyen - szögezi le. Én is helyeslek, mondván, hogy valóban küzdeni kell. Búcsúzáskor azt kívánom neki, hogy váljon valóra az álma...

(Dunántúli Napló - 1988. július 1.)

A témába vágó mai utolsó videós bejátszásunkat a Siklósi Úti Általános Iskola nyolcadikosaival készítette Katona Ágnes.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)

Háttérben az Uránvárosban 1971-ben épült 17 emeletes lakóház, előtérben pedig Issei Amemiya japán képzőművész "Párbeszéd" című térplasztikája. (1987)

A jelek szerint a melegvíz-szolgáltatás nem tartozott a Pécsi Távfűtő Vállalat erősségei közé a 80-as évek végén. Mai első visszatekintőnkben a 17 emeletes lakóházba látogatunk, ahol a lakókat 1988 márciusában már egyre jobban bosszantotta, hogy hol van meleg víz az épületben, hol nincs. A PÉTÁV és a PIK szakemberei ekkor már hónapok óta vizsgálódtak a lakóházban, javítgattak ezt-azt, ám csak nem sikerült rájönniük, hol szökik el a meleg víz a rendszerből. Az elveszett meleg víz utáni hajsza kínlódásait a Dunántúli Napló korabeli cikke őrizte meg nekünk. Hogy mikorra sikerült orvosolni a problémát, arról nincs információnk.

Reggel forró, délutántól éppen csak csordogál és langyos - Hova lett a meleg víz?

A Pécsi Távfűtő és Ingatlankezelő Vállalat 4. számú házkezelőségének szakemberei lassan lakást bérelhetnek Pécsett az Ybl Miklós utcai 17 emeletes ház északnyugati lépcsőházában. Hónapok óta érkeznek innen hozzájuk a bejelentések, hogy nincs meleg víz a fürdőszobákban. A PIK már lecserélt ötven elzárószelepet, a PÉTÁV is kijavította a hibákat a hőközpontban, de továbbra sem lett meleg víz.

Az Ybl Miklós utcai ház gondnoka, Kaposi Lászlóné: - A PIK az alagsorban kicserélte a felszállóvezetékek elzárószelepeit. A PÉTÁV szakemberei is kint jártak két hete. Az első öt szinten van meleg víz, csak a hatodiktól hidegek a fürdőszobai csapok. A PÉTÁV szakemberei szerint nem megfelelő a nyomás, a PIK hidroforszerelői azonban állítják, hogy elegendő. Szinte naponta telefonálok a PIK-hez és a PÉTÁV-hoz is.

Tegnap sem volt meleg víz a 17 emeletes ház felső szintjein. A lakók elmondták a 4. számú házkezelőség szerelőinek és művezetőjének, hogy reggel csúcsidőben forró a víz, de 10-11 óra között és este hattól fél nyolcig langyos, vagy egyáltalán nincs. Szerdán a PÉTÁV is ellenőrizte a víz főfokát, a 17. emeleten a meleg víz 30 fokos volt.

A 4. számú házkezelőségen elmondták, hogy a PÉTÁV szerint az üzemzavart az okozza, hogy a rendszerben keveredik a hideg és a meleg víz. Ezt a házkezelőség vízvezeték-szerelői kizártnak tartják, mert ebben az esetben a hideg víznek is langyosnak kellene lennie.

Hanyecz László, a PÉTÁV műszaki igazgatóhelyettese is kivizsgáltatta a panaszt; megállapították, hogy az 5. emeleti lakások felszállóvezetékein észlelhető, hogy hideg víz jut a melegvizes rendszerbe. A hibát okozhatja szabálytalanul bekötött mosógép, átszakadt keverőcsaptelep is. Az érintett lakások bérlőinek díjmérséklést adnak.

Hogy mikor lesz megint meleg víz, ez egyelőre kérdés. Március 21-én délután 5 és 6 óra között azonban a PÉTÁV és a PIK munkatársai végigjárják a 17 emeletes ház északnyugati lépcsőházának bérlőit. Ellenőrzik, hogy a bejelentések megfelelnek-e a valóságnak és azt is, hogy a fürdőszobákban nincs-e helytelenül bekötött mosógép, vagy rossz, átszakadt keverőcsaptelep.

(Dunántúli Napló - 1988. március 17.)

A mai poszt videós anyaga szintén a meleg víz köré épül. A helyszín természetesen a Rózsadomb, ahol többek között arról panaszkodtak a lakók, hogy amint van a lakásban meleg víz, eltűnik a fűtés, és fordítva. De gond volt az is, hogy miközben a negyedik emeleten rövidnadrágban lehetett flangálni a meleg szobában, addig a földszinten már "jéghideg" lakásokban fagyoskodtak a kisgyerekes családok.

Szűcs Imre riportja után pedig rendhagyó módon egy rövid stúdióbeszélgetés következik, ahol a lakók problémáit Güth Istvánné, a Hajas Imre út 20-22. számú ház akkori közös képviselője zúdította a PÉTÁV üzemvezetőjének nyakába, aki azonban állta a sarat, és üzembiztosan hozta a tökéletesen semmitmondó válaszokat. Íme:

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)

Városgondnokság alakult Pécsett

A Pécs Megyei Város Tanácsának elmúlt hét csütörtökön tartott tanácsülésén született meg a határozat a városüzemeltetési és fenntartási feladatokat ellátó Városgondnokság létesítéséről. Milyen céllal alakult, milyen feladatokat lát el, s milyen lesz a szervezeti felépítése a városunkban még új intézménynek, erről kérdeztük dr. Somfai Csabát, a városi tanács építési osztályának vezetőjét.

A városgondnokságok nemcsak az ország nagyvárosaiban, de kisebb lélekszámú városokban is több helyütt megalakultak. Azzal a céllal, hogy a tanácsi kezelésben lévő létesítmények - utak, járdák, hidak, parkok, zöldterületek, közutak, közvilágítás, nyilvános WC-k, temetők, a felszíni vízelvezetés létesítményeinek fenntartásáról, működtetéséről, állagának megóvásáról, valamint a közterületek tisztításáról gondoskodjanak. Ezeket a sokrétű szakmai hozzáértést igénylő feladatokat eddig egy-egy szolgáltató vállalat látta el, mint részfeladatot. Most a városüzemeltetési feladatok hatékony ellenőrzése érdekében a városgondnokság mint intézmény koordinálja munkájukat.

Tizennyolc fővel alakult meg tegnap Pécsett a Városgondnokság, korábban a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalathoz telepített Útkezelési és Forgalomtechnikai osztályok, valamint a városi tanács építési osztályának szervezetében lévő Útfelügyelet összevonásával. A végleges létszámot harminc főre tervezték. A második félévben szervezik meg az ügyeleti szolgálatot, a város üzemeltetésével kapcsolatos problémák felvételére. Rendkívüli esemény, felhőszakadás, viharkárok esetén lesz egy olyan szervezet, ahol tudják, kikek kell mozgósítani, gondoskodnak a hiba elhárításáról. A Városgondnokság irodaháza Pécsett, a Bajcsy-Zs. u. 35. szám alatti épületben kapott helyet. Vezetője Péntek Gábor építészmérnök így szólt az intézmény feladatairól:

- A Városgondnokság költségvetési előirányzata ugyanannyi lesz, mint amivel eddig az építési osztály gazdálkodott. (Az idei évre 240 millió forint áll rendelkezésünkre.) Hogy mi a biztosíték a városüzemeltetési feladatoknak az eddiginél jobb ellátására? Eddig városgondnokság híján pl. ugyanaz a szolgáltató vállalat volt volt a megrendelő, a kivitelező és a számlázó. Most a szerződésben vállalt munka elvégzését, mennyiségét, minőségét mi ellenőrizzük, s amennyiben az nem megfelelő, nem vesszük át. Ha nem fizetünk, illetve kevesebbet, ez már ösztönző lehet a megfelelő munkavégzésre. Másrészt pedig a sokrétű szakmai feladatok ellátására megfelelő szakképzettségű munkatársakról gondoskodunk, akik gazdái lesznek egy-egy területnek.

(Dunántúli Napló - 1987. július 2.)

A Városgondnokság működése első három hónapja alatt 310 hívást kapott, 49-et az 1988. október óta működő, éjjel-nappal hívható telefonszámon. Az első három hónap eredményeiről Péntek Gábor, a Városgondnokság vezetője így számolt be:

"- Nem vagyunk hatóság, nincs is ilyen jogkörünk. Én úgy gondolom, jobban, operatívan szervezzük az üzemeltetési feladatokat. A legfontosabbnak a köztisztaság, az utak és a vízfolyások állapotának javítását látjuk. Ezekre jön a legtöbb panasz is. 80-90 százalékukat gyorsan el tudjuk intézni, 10 százalékot a pénz hiánya miatt nem."

A szervezet működésének első évi mérlegét pedig már a KTV kamerája előtt vonta meg Péntek Gábor és Somfai Csaba, a városi tanács építési osztályának a vezetője.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)

Ma két veszélyes útszakasz nyomába eredünk a KTV korabeli riportja segítségével. Az egyik kereszteződés, ami ma szóba kerül, a mai Eszék utca - Malomvölgyi út kereszteződése, ahová - ahogy az alábbi olvasói levélből is kiderül - zebrát álmodtak a 80-as évek végén a gyermeküket féltő kertvárosi lakosok. A gyalogátkelő se akkor, se azóta nem valósult meg.

Zebra a Malomvölgyi úton?

A Dunántúli Naplóban megjelent: a Malomvölgyi úton lesz-e több gyalogátkelőhely? Ennek a cikknek a nemleges válaszát azt hiszem nagyon sok lakótársammal igen szomorúan fogadtuk. Azért is írok újra ebben az ügyben, mert a javaslatom az, hogy jobban meg kellene vizsgálni az itteni forgalmi helyzetet.

A legkényelmesebb az, hogy az itt lakók közül mindenkinek a gyermeke a Testvérvárosok terére jár bölcsődébe, óvodába, iskolába, azonkívül itt van az ipari iskola is. E mellett találjuk a négyes útkereszteződést, ide pedig sok szülőtársammal együtt nagyon hiányolunk egy zebrát, ahol nap mint nap keresztülmegyünk mi és a gyermekeink. Itt vannak a buszmegállók is. Én magam pedig már tanúja voltam olyan napnak, amikor két gyermeket is elgázolt itt személygépkocsi.

Közeledik a szeptember, az iskola- és óvodakezdés, és mi, szülők féltjük gyermekeinket. Nem kellene megvárni a további baleseteket, és azt hiszem, a zebra sem jelentene nagy anyagi gondot az illetékeseknek.

Dombi Lászlóné
Pécs, Gyenis L. u. 12.

(Dunántúli Napló - 1987. augusztus 22.)

A mai Várkonyi Nándor utcai buszmegállónál se volt leányálom átmenni az úton annak idején. Zebra itt ugyan volt, a Nevelési központ felől azonban beláthatatlan ívben érkeztek a járművek a buszmegálló felé. A problémát itt egyébként egy bénán ültetett sövénysor okozta.

A gondokat ezúttal is Szűcs Imre vette sorra, íme:

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.11.28.)

"Alig egy éve vásárolt fehér merluska kabátomat szemrevételezve megállapítottam, hogy nem éppen a legtisztább. Becsomagoltam, s gyanútlanul elindultam az egyik pécsi gyorstisztító szalonba. Alig fél percnyi szemrevételezés után az átvevő hölgy, a szalon dolgozója a következőket közölte velem:

- Kérem, lehet, hogy megsárgul, de előfordulhat, hogy kihull a szőre, vagyis felelősséget nem vállalunk érte...

- De én tizenkétezer forintért vettem, s mindössze egy-két hónapot használtam - próbáltam mentegetni kisbundámat.

- Sajnos - tárta szét kezét a hölgy -, s én mit tehettem mást - piszkos lévén a bunda - aláírtam a vállalási jegyet, vagyis, hogy nem vállalnak érte felelősséget, s a szolgáltatásért előre fizettem 267 forintot."

Így kezdődik egy panaszos levél, amit a Dunántúli Napló közölt 1988 októberében, "Miért vállal felelősséget a Patyolat?" című cikkében.

A Patyolatok története 1948-ig nyúlik vissza, az állam ekkor alapította "a dolgozó nők munkájának könnyítésére" a Patyolat Mosoda és Vegytisztító Nemzeti Vállalatot. A fővároson kívül vidéken is voltak Patyolatok, ezen kívül szövetkezetek is végeztek lakossági mosást. A felvevőhelyek száma 1987-ben országosan 1200 volt, ezen kívül 185 vegytisztító szalon is működött. A vállalat kezdettől rendkívül kedvezményesen nyújtotta szolgáltatásait. Az ötvenes-hatvanas években minden lakossági forinthoz 4 forint állami dotáció járult. Később a támogatás fokozatosan csökkent, majd meg is szűnt. A Patyolat vállalatok végül a 90-es évek elején szűntek meg, az általuk nyújtott szolgáltatások egy részét különböző magáncégek vették át.

A bundáját féltő pécsi polgár aggodalmára Dr. Moszlovácz Judit, a Baranya Megyei Patyolat Mosoda Vállalat jogtanácsosa válaszolt:

"A szolgáltatási díjért elvégezzük a tisztítást, a technológiai hibáért vállaljuk a felelősséget, de a rejtett hibáért nem. Nem vállalhatunk felelősséget a gyártási, konfekcionálási, az anyag természetéből adódó hibáért, illetve azért, ami használat közben keletkezett. A szemmel látható hibákra az átvételnél felhívják a megrendelő figyelmét, s közlik vele, hogy milyen károsodást szenvedhet a beadott ruhanemű, s hogy ezért felelősséget a Patyolat nem vállal. Ha így is kéri a megrendelő a tisztítást, az esetleges kárt ő viseli" - szólt a minden létező felelősséget hárító válasz a Patyolat részéről.

Sokan hiszik: könnyű munka - Kánikulában a mosodában

Kint tűz a nap. Pécsett, a Patyolat Tüzér utcai központjában a fülledt csarnokokban mosnak, vasalnak az asszonyok. Remeg a levegő. Folyik róluk a víz. A 35-45 fokos hőségben megállás nélkül dolgoznak az automata mosógépek,a kalenderek. Osztályozzák, mérik a ruhákat a mosónők. A fehérköpenyes munkásasszonyok között kevés a fiatal, de nyáron munkájukat néhány diák segíti.

- Nehéz ugyan megszokni ezt a meleget, de húsz év alatt az ember hozzáedződik- mondja Szávics Lajosné, aki a nagyteljesítményű, automata vezérlésű, úgynevezett csőmosógéppel dolgozik. Ez a berendezés mossa, öblíti, préseli és előszárítja az ágyneműt. Kézi munkával a szennyes ruha mérését és a vasalás előkészítését végzik.

- Naponta legalább két liter szódát megiszom egy műszak alatt - mondja Gáspár Jánosné, aki az ágyneműt készíti elő a vasaláshoz. - A munkaidő végére nagyon elfárad a karom, mert csak akkor keresek, ha túlteljesítem a normát. Le lehet állni pihenni, akár meg is fürödhetek, de akkor hónap végén a borítékom vékonyabb lesz.

Sokat jelent, hogy a nyári hónapokban a mosoda este hatig üzemel. Délelőtt az összes géppel dolgoznak, a délutáni műszak is tíz órakor kezd, és este hatkor végez, így a hőség is jobban elviselhető.

- Nem szívesen jönnek a nők két műszakba dolgozni - tájékoztat Sandó József termelési osztályvezető. - A dolgozók legnagyobb része családos. Nyáron gondot jelent a gyerekek elhelyezése. Van, aki több év után mégis visszatér hozzánk.

Papp Jánosné Szilvásból jár be, a Patyolattól ment el gyes-re. Aztán négy évig a szalántai iskolában volt hivatalsegéd, de a szíve visszahúzta a régi munkahelyére.

- A nyolc órát itt valóban ki kell dolgozni, amíg a 8-10 mázsa ruhát előkészítem a vasaláshoz. A nagy meleg is megviseli a szervezetemet, de itt mégis jól érzem magam. Sokan azt hiszik, hogy ez könnyű fizikai munka, hiszen a gépek minden munkát elvégeznek.

- A zsebpénzemet egészítem ki abból, amit itt két hát alatt keresek, ebből megyek nyaralni - mondja Kisbáró Emese, aki ebben az évben érettségizett a Leőwey Gimnáziumban, és ősztől a Kaposvári Tanítóképző Főiskola hallgatója lesz. - Az első hét az könnyebb volt, mert akkor órabérben dolgoztam, most viszont nedves ágyneműt hajtogatok öt napon keresztül. Este hatig nagyon elfáradok.

A raktárban már kellemesebb a hőmérséklet. Kalmár Ferencné ruhákat számol ki a szállítóknak.

- Huszonöt éve vagyok a Patyolatnál, ebből tizenhárom évig mostam. Akkor még nem volt automata gépünk, csak gumikötényünk és csizmánk. Néha most is, ha szükség van rá, helyettesítek a mosodában.

(Dunántúli Napló - 1988. július 29.)

A Patyolatok a 80-as évek végén már súlyos anyagi és működési gondokkal küzdöttek. A túlélés reményében egyrészt - mint ekkor az összes vállalat - jelentékeny áremelést hajtottak végre, másrészt pedig több régi-új szolgáltatás bevezetésével próbálták megállni a helyüket a változó helyzetben. Ezek a próbálkozások azonban - ma már tudjuk - hiábavalóak voltak, ezt azonban a riport készítésekor még nem lehetett előre látni.

Szűcs Imre, a Közösségi Televízió munkatársa készített keserédes hangvételű riportot az egyszerre dráguló és átalakuló pécsi Patyolatok helyzetéről.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.11.14.)