A 80-as évek közepén Magyarország külföldi - nyugati államok felé irányuló - eladósodottsága kezdett ijesztő méreteket ölteni. Ennek következtében a 70-es évek végétől sok vállalat törekvései kötözz ott volt a "tőkés import" kiváltása, vagyis az arra való törekvés, hogy minél több mindent hazai vagy KGST forrásból sikerüljön megépíteni, legyártani. Ennek a folyamatnak a részeként tartottak bemutatót a közútkezelő vállalatok Pécs mellett, ahol saját szerkesztésű, "ötletes és érdekes gépeiket" mutatták be a szakma képviselőinek és a sajtó munkatársainak.
Alekszej Koszigin (a Szovjetunió Minisztertanácsának akkori elnöke) a KGST 1978. június 27-29. között tartott XXXII. ülésszakára érkező delegációk vezetőinek szóvá tette, hogy „tőkés relációkban nyugtalanító módon folytatódik a szocialista közösség országainak eladósodása". Javasolta, hogy csökkentsék a tőkés importot, elsősorban a gépeket szocialista szállításokkal váltsák ki és a tőkés szállítókkal ne külön-külön, hanem együtt tárgyaljanak, vásároljanak, mert csak így tudják kihasználni az ebből fakadó előnyöket. Arról is tájékoztatta kollégáit, hogy a Szovjetunióban „szigorú rendszabályokat határoztak el a tőkés import korlátozására". Ezzel kimondatlanul utalt arra, hogy a „nyugtalanító" tőkés eladósodás alól a Szovjetunió sem számít kivételnek.
Minden bizonnyal voltak itt használható fejlesztések is, nekem a legjobban mégis a Żuk kisteherautóra szerelhető bójafelszedő szerkezet tetszik. Hogy ez hatékonyabb-e, mint kézzel összeszedni a bójákat, azt nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy a prototípuson felül készült-e ebből a vicces szerkezetből sorozatpéldány, és ha igen, akkor végül mekkora tőkés importot sikerült a találmánnyal kiváltani. :)
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.05.26.)
