Pécsi Stúdió

Akinek muszáj napon lennie, az árnyékba menekülne - aki lehetne árnyékban is, magát tárja a napnak; a nyár dilemmája így lesz címlapfotóvá. (Dunántúli Napló - 1988. július 9.)

Ezekben a napokban sok fiatal tölti a szabadidejét Orfűn, ahol szerdán nyitott és szombatig tart a Fishing on Orfű zenei fesztivál. Ennek apropóján ma mi is Orfűre tekintünk vissza, egy újságcikk és egy televíziós riport segítségével nézzük meg, mi volt a helyzet az orfűi strandon a 80-as évek végén.

Orfűi séta kánikulában

Eléggé naivan azt hittem, hogy egy nyaralótelepen, egy kirándulóhelyen - főként ha "kiemelt", mint Orfű - tehát ahol már több év gyakorlatából ismerik a nyári fogyasztói áramlást, egy viszonylag nagy ABC-áruházban áruban gazdag kép fogadja az embert. Az orfűi ABC csalódást okozott. Lehet, hogy a kedd éppen rossz nap, mert a hét végén a vásárlók áradata "kirabolta" a boltot, és az élelmiszert szállító túrakocsik majd csak ezután érkeznek... Nos, kedden délelőtt még szegényes a bolt. Zöldségféle kevés és satnya. A hűtőpult üvegfala mögött talán kétféle szalámi, másfél vagy két rúdra való, nincs választék sajtokból sem. A hentespulton vörös, vagy inkább sötétbarna marhahús darabok. Csak kisebb, nagyobb darabok. Mellesleg: ez aztán közel sem csak orfűi gond. Elképzelhetetlen, hogy Pécs boltjaiban is bizonyos időközökben honnén kerülnek elő a gusztustalan, kiszáradt, ronda, vörös marhahús-cafatok, gusztustalan faggyú-mócsingokkal ékítve? S milyen drágák. A vásárlók csüggedten nézelődnek, válogatnak, aztán beállnak a pénztári sorba. Mert sortállanak, vagyis van forgalom, és ez csoda. Elvetem a gondolatot, hogy beszéljek a bolt vezetőivel. Nem hiszem, hogy ne kínálnának jobb, több és szebb portékát, ha volna. Lehet, hogy lesz holnap, vagy még ma délután, de kedd délelőtt a látvány ez, és ezen semmi magyarázat nem változtat.

A buszmegálló közelében egy zöldség-gyümölcs pavilon szikkad a napon. Zárva. A közelben egy faliújságszerű, üvegezett vitrin, felirattal: "Népművészeti kiállítás..." A betűk halványak, elmosódottak, a vitrin üres. Fölnézünk a domboldalra, a szép, új utcákat ízléses családi házak és víkendházak szegélyezik, a kertek gyönyörűek, sok virág, zöldségféle, növekvő gyümölcsfák, betonlapos garázsbejárók. Aztán a régi házak "ősiek": a vakolat rég lehullott, csupaszon tűnnek elő a nagyméretű vályogtéglák, némelyik udvaron még ott a pajta és istálló rozzant épülete, leszakadt tetőzettel. Ócska szekérmaradványok a szederfák alatt, a félvállra szakadt ablakokat a szellő himbálja. De, a házakat új lakók lakják. Városiak. Családostól takarítják a házak környékét, kavicsot dönt le egy tehertaxi az udvarra, zsákcementek prizmába rakva, téglakupacok. A viszonylag olcsón megvásárolt, lerobbant házakat az új "honfoglalók" helyreállítják. Szép, gondos munkával, meg ahogy pénz jut rá.

A Horgász büfé hűs, tetővel védett kis kerthelyiségével, kockás abroszos asztalaival, frissen festve, adjusztálva nyitotta meg az idei szezont. Goják János bérli a büfét, krómozott, tiszta grill-sütő a pulton. A felirat szerint "friss virsli és hamburger kapható". Tényleg kapható?

- Igen. Mindig van. Sörünk is. Bár a múlt hét végén már nem bírtuk a rohamot a sörrel, elfogyott hazai, külföldi egyaránt. Vasárnap délelőtt a nyaralók lejönnek az újságért, itt beleolvasnak, diskurálnak, söröznek, vitatkoznak. A május és a június nagyon gyenge volt, nem tudom, behozzuk-e a tervezett forgalmunkat...

Csúcsforgalom az orfűi strandon

A túlsó parton is építkeznek. A strand enyhén szólva zsúfolt, de azért itt Orfűn nincs olyan fülledt, álló meleg, mint Pécsett, egy kis szellő mindig megforgatja a levegőt. Itt is van egy élelmiszerbolt, amely kifele és befele, vagyis a strand területére is árusít. A bolt ablaka előtt mondja egy asszony:

- Legnagyobb baj, hogy nincs víz napközben a vezetékben. Sokan, akik kisgyerekkel jöttek nyaralni, néhány nap múlva hazautaznak. Ha nincs ivóvíz, nem lehet se főzni, se mosni. Pláne, ahol gyerek van, kész katasztrófa.

Rám kerül a sor, kérdezem, van-e tej. Azt mondja a boltvezető, Sárdi Gyuláné, szőke energikus kis asszonyka:

- Mennyit parancsol?

- Nem akarok vásárolni - mondom neki - csak a környék nyaralói panaszkodtak, hogy már délben nincs tej, meg péksütemény és ezért jöttem, hogy...

- Tessék csak bejönni!

Az épület mögött hosszú folyosó, kétoldalt raktárhelyiségek, kinyitja az óriási méretű hűtőszekrényt: nyolc-tíz kék színű, műanyag rekesz.

- Ez körülbelül kétszáz tasak féltartós tej, de még rendes tejünk is van. Péksütemény? Jöjjön utánam.

A másik helyiségben ugyancsak rekeszekben kifli, szemlye.

- Ezek többnaposak. Bárcsak elvitték volna még aznap, amikor friss volt. Tudja, mikor nem volt tej? Éppen tegnap, mert a tejiparnál valami nem stimmelt a számítógépes számlázással és ezért nem kaptunk. De látja, itt a tartós tej. Én az idei szezon nyitása óta vagyok itt, de azt hiszem, jövőre nem jövök ide, nem akarok a "dilibe" kerülni.

Panaszkodik: innét árut rendelni telefonon Pécsről, szinte lehetetlen. "A múltkor egy fiatalember rosszul lett a parton, mire vonalat kaptunk és kijöhetett a mentő, egy teljes óra elmúlt..."

- Este zárunk rendes időben, és éjfélkor talán ha hozzáfoghatunk a takarításhoz, mert csak akkor van víz. Márpedig az összes helyiség kövezetét fel kell mosnunk. De mondhatok mást is. A múltkoriban nem egészen három forinttal, úgy tűnt, többet számoltunk. De aztán kiderült, nem többet, hanem inkább kevesebbet számoltunk. Ezerötszáz forintra büntettek bennünket, pedig nekem volt igazam. Mit szól ehhez?

Szemrehányást kapott azért is, hogy a bolti ablakon kiadott sör bolti áron megy, a strand felőli büféablakon árusított palack pedig már drágább. Persze, hogy drágább, de azért, mert ott III. osztályú árakkal dolgoznak. Nem ő határozott így, hanem maga a vállalat, s a helyi tanács is "áment" mondott rá. Elnézést kér, ennyit tud hamarjában elmondani, mert már itt a teherkocsi, árut hoztak, másodmagával dolgozik, neki kell átvennie a portékát.

(Dunántúli Napló - 1987. augusztus 1.)

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

Pécsett a 80-as évekre a vízellátásban is komoly gondok mutatkoztak. "A megyeszékhely vízellátása kritikus pontra jutott, egy mondatba foglalva: többet fogyaszt, mint amennyi víz elosztható, és az elosztáshoz, a zavartalan üzemeléshez is hiányoznak a feltételek" - írja a Dunántúli Napló 1988 nyarán.

Az infrastruktúra szűkösségén túl azonban problémát jelentett az iszonyú méreteket öltő pazarlás is. A lakók ugyanis több szempontból sem voltak motiválva arra, hogy spóroljanak az ivóvízzel. Egyrészt a panelházak ekkor még - egyéni mérőórák híján - kizárólag átalánydíjban fizették a vízdíjat, másrészt pedig a víz arányaiban nézve igen olcsón állt a lakosság rendelkezésére. (Ekkoriban a víz szolgáltatási, "előállítási" költsége 17 forint volt köbméterenként, a lakosság ebből viszont alig 2 forintot fizetett).

"A szakmai közvélemény előtt ezek a problémák már ismertek, a város vízfogyasztó polgárait fontos beavatni, mert érvek nélkül hiába intünk takarékos vízhasználatra. [...] A szakma már régóta figyelmeztet, hogy a város vízigényét tartósan nem tudja szolgáltatni a meglévő vízbázis. Szükséges a dunai vezetékről szállítandó vízkapacitás folyamatos bővítése. Sajnos már az ez évre tervezett első 20 000 köbméter/napi mennyiség sem érkezik, de ennek ellenére elő kell készíteni a következő tervidőszak fejlesztését. Nem mondhatnak le a városfejlesztők a felszín alatti vizekről, szinten kellene tartani a pellérdi és a tortyogói terület meglévő készletét rendszeres rekonstrukcióval. A következő évtizedekben számolni lehet a drávai készlettel, de a becefai területről mindössze napi ötezer köbméterrel. Érdemes feltárni a tortyogói terület nyugati részeit és a Keleti-Mecsek tartalékait" - szóltak a tervek 1988-ban.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

Munkalehetőségek diákoknak

Az elmúlt évek gyakorlatával szemben az idén jelentős mértékben csökkentek a diákok nyári munkavállalásának lehetőségei. Ez elsősorban a vállalatok új bérrendezési formáinak köszönhető, mely nem ösztönöz diákok nyári alkalmazására, másodsorban pedig ha mégis lenne számukra hely, azokat inkább az ott dolgozó szülők gyermekeivel töltik fel, így próbálva megoldani a szabadságok miatti munkaerőhiányt.

A vakációjukat részben munkával kitölteni szándékozó fiatalok Baranya megyében 81 vállalat és üzem ajánlatai közül válogathatnak. 39 lehetőséggel a legkedvezőbb a pécsi helyzet, Komlón 6, Mohácson 4, míg a többi kisebb településen - főként helyi állami gazdaságokban - csak egy-két munkáltató ajánlotta föl a nyári munka lehetőségét a diákoknak.

A nyaralásra gyűjtők számára a legnagyobb kereseti lehetőségeket nyújtják: a Plastex Műanyag- és Textilipari Szövetkezet 4000 Ft havi bérrel a főiskolás fiúk és lányok részére, a Pécsi Sütőipari Vállalat az általános iskolát végzettek részére 3400 forintos fizetéssel, a Baranya Megyei Tejipari Vállalat szállítási üzeme 3000-5000 Ft/hó kereseti lehetőséggel (jogosítvánnyal rendelkezők előnyben), a Baranya Megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat tasakolási, láb- és szárnytisztítási munkára 3000-4000 forintig, a Pécsi Bőrgyár csak 16 éven felülieknek 3000-5000 Ft/hó-val, a Pannonvin Borgazdasági Kombinát 4000 Ft/hó-val. A vidékiek közül a Bédai Erdészet erdőművelésre 3500 Ft/hó-val, a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet teljesítménytől függően 3000-4000 forintig terjedő keresetet kínál.

Azok számára, akik naponta 8 óránál kevesebbet kívánnak dolgozni, 6 órás foglalkoztatást nyújt a Pécsi Állami Gazdaság 100-200 Ft/nap keresettel általános iskolát végzett fiúk, valamint középiskolás fiúk és lányok részére; 4 órásat pedig az Állami Biztosító Baranya Megyei Igazgatósága július hónapban kettő harmadéves műszaki főiskolás, és egy szintén harmadéves pénzügyi számvitel főiskolás lány számára.

Vízparton, illetve strandoknál ajánl munkát a Pécsi Vízmű lányok részére fürdők üzemeltetésénél a vendégek kiszolgálására, fiúknak pedig felügyelet ellátására és terület karbantartására 16 Ft/óra bérrel. A Baranya Megyei Vízmű Vállalat Komlón, ahol a strandi kisegítés mellett kerítésfestés is szerepel a 16,50 Ft/óra bérrel megfizetett munkák között, valamint a Harkányi Fürdővállalat, ahol besorolás szerint bérezésben részesülnek a diákok.

A minden adatot és információt részletesen tartalmazó kiadvány az érdeklődők iskolájukban, valamint a helyi tanácsok munkaügyi osztályán kaphatják kézbe.

(Dunántúli Napló - 1988. június 6.)

1988-ban Magyarországon alapjaiban változott meg az adórendszer, a gazdaság pedig általánosságban igen rossz állapotban volt, ami nem kedvezett a diákok foglalkoztatásának. Az 1988-as nyári diákmunka-lehetőségeknek a Közösségi Televízió is utánanézett: az első összeállításban Németh Károly kérdezte az aktuális helyzetről Benke Tibornét, a Pécsi Városi Tanács munkaügyi előadóját.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

A második felvonásban pedig a kertvárosi üzemek, vállalatok (sorrendben: a Pécsi Bőrgyár, a Sopiana Gépgyár, a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat, valamint a Kertészeti és Parképítő Vállalat) képviselői számolnak be arról, hová milyen segítő kezeket várnak az 1988-as nyári szünetben.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

Ma ismét a rózsadombi problémák nyomába eredünk. A panaszok továbbra is többnyire az élelmiszerbolttal és a 62-es busszal kapcsolatban érkeztek mind a Közösségi Televízióhoz, mind a Dunántúli Naplóhoz.

A pécsi "Rózsadombról" írják

A Hajas Imre utcában tavaly júliusban megnyílt egy kis élelmiszerbolt, amelynek nagyon örültünk. A húsellátás azonban mindössze annyi, hogy hét végére van frissen vágott baromfi, egyébként fagyasztott áru kapható. Miért nem lehet előre csomagolt húst kapni, ahogy azt már sok kereskedelmi egységben csinálják? Miért kell nekünk a távoli boltokban vásárolni? Hiszen a választék más áruban is szegényes.

Pappné Takács Anna
Pécs, Csatlós u. 9.

---

A mi családunk tudomásul vette, hogy csak átszállással juthat a városközpontba, de sajnos az autóbusz-vezetők meg sem próbálnak ebben a segítségünkre lenni. Azokra az esetekre gondolok, amikor a 62-es, 61-es busz beér a Nevelési Központba, ahol a 6-os és a 7-es sofőrei nem törődnek a rohanó utasokkal, becsukják az ajtót és elmennek. Ez a hétvégeken a legkellemetlenebb, mert ekkor 30 percenként közlekednek a buszok. Szerintem az sem pénzkérdés, hogy az Ilku Pál út végén beiktassanak egy megállót azoknak, akik szintén átszállással, de a közeli orvosi rendelőhöz utaznak.

Szabó Istvánné
Pécs, Illyés Gy. u. 46.

(Dunántúli Napló - 1988. július 7. - részlet)

A KTV a panaszkodó ércbányászoknak sem tudott mást mondani, mint hogy egyelőre a Hajas Imre utcai kisbolttal kell beérniük. A Rózsadombon a "nagy" ABC áruház egyébként csak 1989-ben nyílt meg, addig a legközelebbi nagyobb egységek a Malomvölgyi úton és az akkori Ilku Pál utcában voltak. A 62-es busszal kapcsolatban pedig állandó gond volt, hogy hétvégén ritkán, 30 percenként közlekedett, és az is folyamatosan napirenden volt, hogy miért nem épült/épül megálló a mai Tildy Zoltán út közelében. (A 62-es busz első megállója valóban messze, több mint egy kilométerre volt a Nevelési Központtól. Ennek ellenére a kért megálló idővel a feledés homályába veszett, és végül soha nem épült meg.)

Az épülő Rózsadombi lakótelep, és az oda vezető Illyés Gyula út. (1986. szeptember)

A panaszokkal kapcsolatban Szűcs Imre kérdezte a Tanács illetékesét.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)

1987 őszén komoly útépítés kezdődött a Kertvárosban, az akkori Egri Gyula út - Hajdu Gyula út (ma: Maléter Pál út - Aidinger János út) kereszteződésében. Az akkor alig néhány éves kereszteződés átépítésére azért volt szükség, mert új jelzőlámpát, és ezzel együtt gyalogátkelőket létesítettek. Hogy miért haladt végtelenül vontatottan a munka, és hogy ez miért nem jutott eszükbe az építőknek a kezdet kezdetén, ezt a kérdést az akkori sajtó is feltette:

"Az Egri Gyula út - Hajdu Gyula út kereszteződésében néhány hete figyelgetem már, hogyan készülget a jelzőlámpásítás. Ami azt illeti, egyik napról a másikra kevés előrehaladást látni most, november végén. [...] Figyelgetem tehát ezt a lassan mozduló tevékenységet és az a legfeltűnőbb, hogy a járda, az út keresztül-kasul fel van vagdalva, új járdaszigetek épülnek. Melyek láttán akaratlanul is a szemlélő eszébe jut, hogy alig "öregebb" fél évtizedesnél ez az útkereszteződés így, ahogy van, s nehezen érti: mindez a mostani munka miért nem volt elvégezhető a nagy útépítés idején olyannyira, hogy most csak a kábeleket kellene behúzni a védőcsövekbe, felállítani az oszlopokat, elhelyezni a lámpákat..." - írja a Dunántúli Napló 1987 novemberében.

Madártávlatból az Egri Gyula - Hajdu Gyula utcai kereszteződés. (1987. november)

Ki kicsoda - Egri Gyula (1923-1972)

A munkásmozgalom résztvevője. Tatabányáról került Pécsre. 1952-1954 között a Baranya megyei Pártbizottság első titkára volt. 1954-ben belügyminiszter-helyettesként dolgozott, majd a fővárosi és egri tisztségei után 1958-1962 között ismét ő lett a Baranya megyei Bizottság első titkára. 1969-ig az MTSH (Magyar Testnevelési és Sporthivatal) elnökeként tevékenykedett, 1958 és 1972 között pedig a megye országgyűlési képviselője volt.

Ki kicsoda - Maléter Pál (1917-1958)

Katonai vezető, 1943-ban a Ludovika Akadémián végzett. 1948-tól különböző vezetői tisztségeket töltött be a honvédelmi alakulatoknál. 1956. október 31-én a honvédelmi miniszter helyettesévé, november 2-án honvédelmi miniszterré nevezték ki. A szovjet csapatok kivonulásáról tárgyaló magyar kormányküldöttség tagjaként november 3-án éjjel a szovjet hatóságok Tökölön letartóztatták. A Nagy Imre-per ötödrendű vádlottjaként 1958. június 15-én halálra ítélték, s másnap kivégezték. 1989. június 16-án ünnepélyesen újratemették, és július 6-án jogilag is rehabilitálták.

A panaszokat Németh Károly zúdította Kemenes Lászlóra, a Városi Tanács közlekedéstechnikai főelőadójára.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)

A Maléter Pál út - Aidinger János út kereszteződése 2012 februárjában. (Forrás: Google Street View)