Pécsi Stúdió

A Commodore cég 1981-ben dobta piacra a VIC-20 típusú számítógépét, majd egy évvel később, 1982 szeptemberében jelent meg a Commodore 64. Ez a számítógép a pályafutása során a történelem legsikeresebb otthoni számítógépévé vált, és tartok tőle, hogy ha a kedves olvasó körülnéz a pincében/padláson, akkor még ma is talál valahol egy működő C64-et. :) Aki pedig - velem együtt - a 90-es évek elején volt általános iskolás, az még jól emlékezhet az akkori számítógéptermekre, amikben rendszerint a C64 + fehér Junoszt TV összeállítású egységeken lehetett megtanulni a BASIC csínját-bínját strip pokert játszani addig, amíg a tanár nem volt a teremben.

A Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskolában (amit akkor Tarr Imre Ipari Szakmunkásképző Intézetnek hívtak, a köznyelvben pedig egyszerűen csak mint az "508-as" élt), szóval az 508-ban is haladtak a korral, és 1985-ben létrehozták a vadiúj számítástechnika termet, ahol nem csak a tanulókat okították, hanem a lakosság részére is szerveztek Basic tanfolyamokat, méghozzá mindjárt három képzési szinten. Az 1985/86-os tanévben a riport szerint közel 80 fő sajátította el a Basic nyelvet, valamint a számítástechnikai eszközök kezelési módját.

A BASIC egy általános célú programozási nyelv, amelyet kifejezetten oktatási céllal  fejlesztett ki Kemény János és Thomas Kurtz. A programnyelvet ugyan már 1964-ben kitalálták, de igazán csak a 80-as években terjedt el, köszönhetően az otthoni számítógépek rohamos terjedésének. Magyarországon is több magazin foglalkozott ezekkel a gépekkel, ezek sokszor nyomtatásban közöltek hosszabb-rövidebb BASIC programokat az olvasókkal. De 1984-ben a KFT zenekar is húzott egy nagyot, ők a Bál az operában c. nagylemezük borítójára nyomtatták a működő, saját fejlesztésű labirintusjátékuk programkódját.

A Commodore-os hőskort a Kertvárosi Televízió riportja idézi fel.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.04.14.)

A Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskola 2012 februárjában. (Forrás: Google Street View)

Magyarországon napjainkban száz lakosra 28 vezetékes fővonal és 117 mobil-előfizetés jut, a telekommunikáció a mindennapjaink elválaszthatatlan része. 30 éve azonban még egészen más volt a helyzet.

1986-ban az országban száz lakosra 8 telefonvonal jutott, az átlagos várakozási idő "mezei" telefonigénylőknél 16 év (!) volt. Ez a helyzet pedig sokak számára kilátástalannak tűnt. Tovább bonyolította a helyzetet a telefonáthelyezések ügye, ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ha valaki költözött, akkor - hiába volt a régi lakásában telefon - az új lakásban is kapott telefonkészüléket.

De a nyilvános telefonfülkék terén sem volt jobb a helyzet, gyerekkorunkból még sokan emlékezhetünk a telefonfülkék előtti sorbaállásra, az elnyelt aprópénzre, a nem működő fülkés telefonokra. De ha volt fülke is, meg működő telefon is, még akkor sem biztos, hogy azonnal kaptunk vonalat.

Pécsen a 80-as évek közepére olyan fokú kapacitáshiány lépett fel, hogy Kertvárosban a Németh László utcában a Posta kénytelen volt egy 1000 vonal kapacitású konténerközpontot üzembe helyezni. Ezeket a központokat a BHG Híradástechnikai Vállalat gyártotta, és a vidéki nagyvárosok mellett Budapest több kerületében is megtalálhatóak voltak. Nagy előnyük volt, hogy szinte bárhol, "a szabad ég alatt" telepítve rövid időn belül működőképesek voltak, így gyorsan lehetett a segítségükkel megoldani az "átmeneti tűzoltást". A pécsi konténerközpontot véglegesen csak az 1990-re megépült kertvárosi távbeszélőközpont váltotta ki.

Az elmaradott nyilvános telefonhálózat mellett több, gyakran azzal párhuzamos nyomvonalon futó, és annál sokkal fejlettebb zártkörű hálózat épült ki a magas rangú párt, állami, tanácsi és vállalati vezetőket kiszolgáló un. K-vonal. De külön vonala volt a vasútnak, az olajiparnak, az árvízvédelemnek és a munkásőrségnek is. 1985-ben a különhálózatokban telepített kábelek hossza megegyezett a nyilvános távbeszélő hálózat kábeleinek hosszával.

Kertvárosban egyébként 1986 elején 2811 lakónak volt telefonja, a várakozók száma a városrészben 4022, a nyilvános telefonfülkék száma 32 volt. (A teljes városra vonatkozóan nagyjából 11 ezer ember várt telefonkészülékre, 35%-uk már több, mint tíz éve adta be az igénylését.) Ilyen körülmények között tartottak 1986 márciusában fórumot a Közösségi Televízióban, ahol a nézői kérdésekre a Magyar Posta pécsi vezetői válaszoltak. A fórum a következő bevezető kisfilmmel indult:

Az ez után következő beszélgetés viszonylag hosszú volt, ezért csak részleteket fogok közölni belőle. A nézői kérdésekre való válaszadáskor a showt egyértelműen Gál Béla, Pécs város távközlési üzemvezetője vitte el. Az alábbi részletből megtudjuk, hogy aki a Kertvárosban egyáltalán talál bármilyen telefonfülkét, az már szerencsés, mert az újonnan kiépült lakótelepi részeken (a jelenlegi Tildy Zoltán utca környéke és a Malomvölgyi út környéke) valamit Málom területén egyáltalán nincs még telefonfülke sem.

Egy rövid szünet után záporoztak tovább a kérdések. Gál elvtárs most kezd igazán belejönni a dologba, az alábbi blokkban - nyilván egy alapos felkészülés után - fejből nyomja, hogy melyik kertvárosi utcában pontosan hány ember vár telefonra. :) De ebben a részben kiderül az is, milyen sorrendben, milyen szempontok alapján kaphattak telefont a várakozók.

A végére pedig jöjjön Petike Józsefné, aki 1986-ban már évtizedes harcát vívta a Postával a telefonigénylése ügyében. Gál elvtárs természetesen ebből a témából is példásan felkészült.

"Ő egy elég peches ember, a Petike Józsefné elvtársnő, de én bízom abban, hogy előbb-utóbb megoldódik az ő távbeszélő-kérelme, és én még egyszer szíves elnézését kérem, de nem tehetünk róla, hogy amikor van vödör, akkor nincs víz. Gondolom tetszik ismerni..." zárja sanda mosollyal az arcán a mondandóját Petike Józsefné ügyében a város mókás távközlési üzemvezetője.

1987 szeptemberéig a kertvárosi lakótelep postaforgalmát egyetlen postahivatal szolgálta ki a Varsány utcában. A riport elején az egyik kézbesítő a koránkelésre panaszkodik, mert állítása szerint "amióta átadták a villanyvonatot", azóta már 3/4 5-re megérkeznek a postai küldemények. És valóban, 1985 végére ért el a vasúti felsővezeték Pécsig, a Budapest-Pécs közötti villamosított vasútvonalat egészen pontosan 1985. november 29-én adták át a forgalomnak. Ezzel a két város között a vonatok menetideje 1 órával csökkent.

Pécs első postamestere Kränner Frigyes volt, aki valószínűleg a felszabadító császári seregekkel érkezett a városba, "s királyi adományként a postaépület számára belsőségeket, a postalovak ellátására pedig legelőket kapván a postai szolgálatra berendezkedett". Ekkor - 1690 körül - a postaépület egyben a postamester lakásául is szolgált, főbejárata a mai Király utcáról nyílt, mellékbejárata, amelyen keresztül a postakocsik közlekedtek a mai Perczel utca felől nyílott. 1749-ben egyébként Magyarországon 10 levélpostajárat volt rendszeresítve, összesen 730 km vonalon, 165 postaállomással. Ebből az un. 3. levélpostajárat útvonala haladt Pécsen keresztül Bécs felé. Az 1840-es években a pécsi hivatal létszáma még mindig csak két főből állt. Az igazi, robbanásszerű fejlődés csak a kiegyezés után indult meg...

(Az eredeti riportot kivételesen megvágtam, ugyanis ez a videórészlet kirívóan rossz minőségben maradt fenn. Akit a postai kézbesítőkkel készült teljes beszélgetés érdekel, az ide kattintva megnézheti a teljes riportot.)

A téli havazás sokszor még ma is "megoldhatatlan" feladat elé állítja a közútkezelő/közlekedési vállalatokat. Nem volt ez másként 1986-ban sem, amikor is február 24-ére virradóra ismét behavazódott a város. Akik az 1-es és a 47-es (a későbbi 7-es) busszal igyekeztek a munkába ezen a reggelen, azok jó eséllyel elkéstek, ezek a járatok ugyanis 3/4 órán át egyáltalán nem közlekedtek. Mindennek oka, hogy nem tudtak felmenni a Hajdú Gyula (jelenleg: Aidinger János) úti emelkedőn. A sószóró munkagép csak tetemes késéssel érkezett a helyszínre, de - és ez sem változott - a Köztisztasági Vállalatnak természetesen volt magyarázata a dologra...

A MÁV ezzel szemben azt közölte, hogy a vasúti közlekedésben semmiféle fennakadást (!) nem okozott a hó.

Ki kicsoda - Hajdú Gyula (1886-1973)

Ügyvéd, majd egyetemi professzor volt az ELTE-n az 1950-es években. Doktor Sándorral együtt szerepet vállalt 1919-ben a pécsi munkásmozgalom irányításában.

Ki kicsoda - Aidinger János (1846-1906)

Pécsett született, majd itt végezte tanulmányait is. 1866-ban a város aljegyzője lett, 1872-ben főjegyzővé választották. 1875-ben, 29 évesen nyerte el Pécs polgármesteri tisztségét. 1884-ben, 1890-ben és 1896-ban is ő került a polgármesteri székbe. Irányításával a város jelentősen fejlődött. A lakosság száma 1865-ben még csak 18 110 fő volt, 1896-ban már elérte a 37 000 főt. Sok fontos alkotás (például a Nemzeti Színház vagy a tettyei vízmű) és esemény fűződik a nevéhez. Harminc éven át, haláláig volt a város köztisztviselője, huszonegy éven át polgármestere.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.02.24.)