Pécsi Stúdió

Ma két veszélyes útszakasz nyomába eredünk a KTV korabeli riportja segítségével. Az egyik kereszteződés, ami ma szóba kerül, a mai Eszék utca - Malomvölgyi út kereszteződése, ahová - ahogy az alábbi olvasói levélből is kiderül - zebrát álmodtak a 80-as évek végén a gyermeküket féltő kertvárosi lakosok. A gyalogátkelő se akkor, se azóta nem valósult meg.

Zebra a Malomvölgyi úton?

A Dunántúli Naplóban megjelent: a Malomvölgyi úton lesz-e több gyalogátkelőhely? Ennek a cikknek a nemleges válaszát azt hiszem nagyon sok lakótársammal igen szomorúan fogadtuk. Azért is írok újra ebben az ügyben, mert a javaslatom az, hogy jobban meg kellene vizsgálni az itteni forgalmi helyzetet.

A legkényelmesebb az, hogy az itt lakók közül mindenkinek a gyermeke a Testvérvárosok terére jár bölcsődébe, óvodába, iskolába, azonkívül itt van az ipari iskola is. E mellett találjuk a négyes útkereszteződést, ide pedig sok szülőtársammal együtt nagyon hiányolunk egy zebrát, ahol nap mint nap keresztülmegyünk mi és a gyermekeink. Itt vannak a buszmegállók is. Én magam pedig már tanúja voltam olyan napnak, amikor két gyermeket is elgázolt itt személygépkocsi.

Közeledik a szeptember, az iskola- és óvodakezdés, és mi, szülők féltjük gyermekeinket. Nem kellene megvárni a további baleseteket, és azt hiszem, a zebra sem jelentene nagy anyagi gondot az illetékeseknek.

Dombi Lászlóné
Pécs, Gyenis L. u. 12.

(Dunántúli Napló - 1987. augusztus 22.)

A mai Várkonyi Nándor utcai buszmegállónál se volt leányálom átmenni az úton annak idején. Zebra itt ugyan volt, a Nevelési központ felől azonban beláthatatlan ívben érkeztek a járművek a buszmegálló felé. A problémát itt egyébként egy bénán ültetett sövénysor okozta.

A gondokat ezúttal is Szűcs Imre vette sorra, íme:

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.11.28.)

"Alig egy éve vásárolt fehér merluska kabátomat szemrevételezve megállapítottam, hogy nem éppen a legtisztább. Becsomagoltam, s gyanútlanul elindultam az egyik pécsi gyorstisztító szalonba. Alig fél percnyi szemrevételezés után az átvevő hölgy, a szalon dolgozója a következőket közölte velem:

- Kérem, lehet, hogy megsárgul, de előfordulhat, hogy kihull a szőre, vagyis felelősséget nem vállalunk érte...

- De én tizenkétezer forintért vettem, s mindössze egy-két hónapot használtam - próbáltam mentegetni kisbundámat.

- Sajnos - tárta szét kezét a hölgy -, s én mit tehettem mást - piszkos lévén a bunda - aláírtam a vállalási jegyet, vagyis, hogy nem vállalnak érte felelősséget, s a szolgáltatásért előre fizettem 267 forintot."

Így kezdődik egy panaszos levél, amit a Dunántúli Napló közölt 1988 októberében, "Miért vállal felelősséget a Patyolat?" című cikkében.

A Patyolatok története 1948-ig nyúlik vissza, az állam ekkor alapította "a dolgozó nők munkájának könnyítésére" a Patyolat Mosoda és Vegytisztító Nemzeti Vállalatot. A fővároson kívül vidéken is voltak Patyolatok, ezen kívül szövetkezetek is végeztek lakossági mosást. A felvevőhelyek száma 1987-ben országosan 1200 volt, ezen kívül 185 vegytisztító szalon is működött. A vállalat kezdettől rendkívül kedvezményesen nyújtotta szolgáltatásait. Az ötvenes-hatvanas években minden lakossági forinthoz 4 forint állami dotáció járult. Később a támogatás fokozatosan csökkent, majd meg is szűnt. A Patyolat vállalatok végül a 90-es évek elején szűntek meg, az általuk nyújtott szolgáltatások egy részét különböző magáncégek vették át.

A bundáját féltő pécsi polgár aggodalmára Dr. Moszlovácz Judit, a Baranya Megyei Patyolat Mosoda Vállalat jogtanácsosa válaszolt:

"A szolgáltatási díjért elvégezzük a tisztítást, a technológiai hibáért vállaljuk a felelősséget, de a rejtett hibáért nem. Nem vállalhatunk felelősséget a gyártási, konfekcionálási, az anyag természetéből adódó hibáért, illetve azért, ami használat közben keletkezett. A szemmel látható hibákra az átvételnél felhívják a megrendelő figyelmét, s közlik vele, hogy milyen károsodást szenvedhet a beadott ruhanemű, s hogy ezért felelősséget a Patyolat nem vállal. Ha így is kéri a megrendelő a tisztítást, az esetleges kárt ő viseli" - szólt a minden létező felelősséget hárító válasz a Patyolat részéről.

Sokan hiszik: könnyű munka - Kánikulában a mosodában

Kint tűz a nap. Pécsett, a Patyolat Tüzér utcai központjában a fülledt csarnokokban mosnak, vasalnak az asszonyok. Remeg a levegő. Folyik róluk a víz. A 35-45 fokos hőségben megállás nélkül dolgoznak az automata mosógépek,a kalenderek. Osztályozzák, mérik a ruhákat a mosónők. A fehérköpenyes munkásasszonyok között kevés a fiatal, de nyáron munkájukat néhány diák segíti.

- Nehéz ugyan megszokni ezt a meleget, de húsz év alatt az ember hozzáedződik- mondja Szávics Lajosné, aki a nagyteljesítményű, automata vezérlésű, úgynevezett csőmosógéppel dolgozik. Ez a berendezés mossa, öblíti, préseli és előszárítja az ágyneműt. Kézi munkával a szennyes ruha mérését és a vasalás előkészítését végzik.

- Naponta legalább két liter szódát megiszom egy műszak alatt - mondja Gáspár Jánosné, aki az ágyneműt készíti elő a vasaláshoz. - A munkaidő végére nagyon elfárad a karom, mert csak akkor keresek, ha túlteljesítem a normát. Le lehet állni pihenni, akár meg is fürödhetek, de akkor hónap végén a borítékom vékonyabb lesz.

Sokat jelent, hogy a nyári hónapokban a mosoda este hatig üzemel. Délelőtt az összes géppel dolgoznak, a délutáni műszak is tíz órakor kezd, és este hatkor végez, így a hőség is jobban elviselhető.

- Nem szívesen jönnek a nők két műszakba dolgozni - tájékoztat Sandó József termelési osztályvezető. - A dolgozók legnagyobb része családos. Nyáron gondot jelent a gyerekek elhelyezése. Van, aki több év után mégis visszatér hozzánk.

Papp Jánosné Szilvásból jár be, a Patyolattól ment el gyes-re. Aztán négy évig a szalántai iskolában volt hivatalsegéd, de a szíve visszahúzta a régi munkahelyére.

- A nyolc órát itt valóban ki kell dolgozni, amíg a 8-10 mázsa ruhát előkészítem a vasaláshoz. A nagy meleg is megviseli a szervezetemet, de itt mégis jól érzem magam. Sokan azt hiszik, hogy ez könnyű fizikai munka, hiszen a gépek minden munkát elvégeznek.

- A zsebpénzemet egészítem ki abból, amit itt két hát alatt keresek, ebből megyek nyaralni - mondja Kisbáró Emese, aki ebben az évben érettségizett a Leőwey Gimnáziumban, és ősztől a Kaposvári Tanítóképző Főiskola hallgatója lesz. - Az első hét az könnyebb volt, mert akkor órabérben dolgoztam, most viszont nedves ágyneműt hajtogatok öt napon keresztül. Este hatig nagyon elfáradok.

A raktárban már kellemesebb a hőmérséklet. Kalmár Ferencné ruhákat számol ki a szállítóknak.

- Huszonöt éve vagyok a Patyolatnál, ebből tizenhárom évig mostam. Akkor még nem volt automata gépünk, csak gumikötényünk és csizmánk. Néha most is, ha szükség van rá, helyettesítek a mosodában.

(Dunántúli Napló - 1988. július 29.)

A Patyolatok a 80-as évek végén már súlyos anyagi és működési gondokkal küzdöttek. A túlélés reményében egyrészt - mint ekkor az összes vállalat - jelentékeny áremelést hajtottak végre, másrészt pedig több régi-új szolgáltatás bevezetésével próbálták megállni a helyüket a változó helyzetben. Ezek a próbálkozások azonban - ma már tudjuk - hiábavalóak voltak, ezt azonban a riport készítésekor még nem lehetett előre látni.

Szűcs Imre, a Közösségi Televízió munkatársa készített keserédes hangvételű riportot az egyszerre dráguló és átalakuló pécsi Patyolatok helyzetéről.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.11.14.)

Bizony, 88-ban a biztosítási díjak is emelkedtek, és a konstrukciók is változtak, de még mielőtt ebbe belemennénk, nézzünk meg egy korabeli kisfilmet arról, miért is jó, ha az ember lakásán van lakásbiztosítás. :)

Az Állami Biztosító reklámfilmje - 1988.

Tehát 1988-ban járunk. Az Állami Biztosító monopolhelyzete már két éve megszűnt, a lakásbiztosítás azonban egy olyan piac volt, ahol a cég csak 88-tól kényszerült osztozni a versenytársakkal. És hogy ne legyen veszteséges a biznisz (állítólag 88-ig az volt), ezért emeltek is egy jelentékenyet a biztosítási díjakon, valamint átalakították a konstrukciókat. Ennek eredményeképpen pedig - sok más mellett - az általános lakásbiztosítási események közül kivették a vezetékes vízkárt, ami miatt volt is háborgás a lakók körében, hiszen a panellakások leggyakoribb ilyen jellegű parája, ha leáztatnak minket, vagy ha mi áztatunk le valakit. :)

És akkor ennyit a biztosításokról, és térjünk is át a mai fő videós anyagunkra, ami a fent említett biztosítási konstrukciók változását hivatott elmagyarázni. Közben pedig megjelenik benne rengeteg korabeli lakásbelső olyan - akkoriban - elengedhetetlen dolgokkal, mint a Lehel hűtő, a tapétaként funkcionáló óriás faliposzter, a reluxa (amiből működő változatot már gyerekkoromban is szökőévente egyszer lehetett csak látni), az árnyika, a Videoton távkapcsoló, vagy az a tisztán mechanikus konyhai mérleg, ami a pontos mérést leszámítva gyakorlatilag bármire alkalmas volt. De van a bejátszásban még klasszikus Hajdu 407-es centrifuga, és a felvételeken feltűnik egy Videoton faltenisz is, amit 1982-ben kezdtek el gyártani Székesfehérváron, 88-ban pedig már minden bizonnyal csak díszként funkcionált a tévé alatt.

És még két érdekes adat: a betöréses lopásokból származó kárérték 1978 és 1988 között a hússzorosára emelkedett, a biztosított lakások aránya pedig a teljes lakásállomány 84 százalékát tette ki ebben az időszakban.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.11.14.)

"Új üzletekkel, szolgáltató létesítményekkel gazdagodik Pécsett a Siklósi városrész. A Sarohin tábornok úton folytatják az üzletsor építését, illetve néhány helyiséget hamarosan átadnak az építők a leendő üzemeltetőknek" - így kezdődik a Dunántúli Napló cikke 1981. november 25-én, amelyben az új üzletsor építéséről számolnak be az olvasóknak.

Az épülő Sarohin tábornok úti üzletsor 1981 novemberében.

A Baranya megyei Állami Építőipari vállalat a tízemeletesekhez kapcsolva építette ekkor a belvárosból már jól ismert üzlethelyiségeket, amelyeket a Pécsi Tervező Vállalat tervezett. Ekkor már előkészítés alatt volt a Patyolat-szalon, valamint a Kertvárosi Lakásszövetkezet leendő helyiségeinek műszaki átadása.

A lakásszövetkezet irodája nem sokat változott a 30 év alatt...

"Egy hónap múlva tervezik a műszaki átadását a Bizományi Áruház Vállalat második pécsi boltjának, szintén a Sarohin Tábornok úton. Az üzlet a Bem utcaihoz hasonlóan vegyes profillal üzemel majd, és a jövő év közepétől várja az eladni szándékozókat és a vásárlókat egyaránt." - folytatódik az 1981-es tudósítás.

"Az épülő üzletsor a Hajdú Gyula utcába kanyarodik. Itt építi a BÁÉV az OFOTÉRT harmadik pécsi boltját. Az épület már tető alatt van, hamarosan nekiállnak a szigetelésnek, és tavasszal végeznek a belső szakipari munkákkal. Nem az üzlet méretei, hanem az egyre növekvő igények miatt a boltot már most miniüzletnek nevezik a szakemberek, mert csak enyhíteni lesz képes az OFOTÉRT baranyai ellátási gondjait."

Az egykori OFOTÉRT üzlet 2012. januárjában. (Forrás: Google Street View)

Az üzletek 1982 tavaszán elkészültek, és be is lakták azokat a bérlők, üzemeltetők. 1982 nyarán újra terepszemlét tartott a környéken Hársfai István, a Dunántúli Napló újságírója, aki terjedelmes cikkben próbálta feltérképezni, mik az első tapasztalatok az új boltokkal kapcsolatban. Ebből közlök most részleteket, mert az egész tényleg nagyon hosszú.

Üzletek a "város szélén"

Lvov-Kertváros - Sarohin tábornok útja - üzletsor. Ha úgy megyek, hogy véletlenül se pillantsak a másik oldal felé, határozottan nagyvárosi benyomást kelt az utcasor. Tízemeletes lakóházak, előttük a hozzájuk ragasztott üzletekkel, és még előttük a rengeteg gépkocsi. Csak valahogy az emberek nyüzsgése hiányzik...

Ez az utcasor itt most Pécs déli vége. Az üzletekből az eladók a szántóföldre néznek, Málomra látnak. Az a terület a terjeszkedő városrész szakmai szóhasználata szerint az 5. tömb, ahol az építkezések előkészítése a közeljövőben kezdődik. De mire ott házak fognak állni, azokban meg emberek - azaz a jelen témánk szempontjából: vásárlók - fognak élni... Nos, az még odébb van. Majd akkor délebbre csúszik a "város széle". Én azonban a mostani helyzetre vagyok kíváncsi.

Délelőtt 9-10 körül, a nyitás idején jártam végig az üzleteket. Az egy papírbolt kivételével bizony alig láttam vevőt. Az eladók rendezgetéssel ütötték agyon az időt. Vajon nem korai-e ez a nyitás itt a "város szélén", ahol az üzletek elsősorban csak a helyben lakókra számíthatnak; azokra, akiknek a többsége ilyenkor a város különböző helyein dolgozik, és olyankor tér amikor ezek az üzletek már a záráshoz készülődnek. A vásárlás tehát marad a munkahely közelében, vagy a belvárosban. De mit mondanak az üzletekben? Azt hiszem, Simon Józsefnének, a bébiruházati bolt vezetőjének a véleményét elfogadhatjuk mérvadónak: "Azért kezdünk ilyen korán, hogy ki legyen a heti 42 óra. Mi azonban benne lennénk a későbbi nyitvatartásban is, mondjuk este 7-ig. Előbb-utóbb a forgalmon is érződne a hatása..." Benyovszky Jánosné, a könyv-, papír-, írószer- és játékbolt vezetője viszont - az üzlet jellegére hivatkozva - így vélekedik: "A nevelési központ közelsége miatt késő a fél 10-es nyitás. Korai - 7 óra körüli - nyitásra lenne szükség, egy esetleg hosszabb dél körüli "ebédszünettel" az 5-6 óráig tartó nyitvatartás érdekében." 

Ha már szóba került az ebédszünet, hadd említsem közbevetőleg a közös panaszt, amit - ismét csak - Simon Józsefné megfogalmazásában adok közre: "Megoldatlan az előfizetéses étkezésünk. Próbálkoztunk a nevelési központ bisztrójában, de ott ilyesmi nincs (olcsó étel sincs!), a Diana téri új étterem pedig nagyon messze van, nem fér be az ebédidőbe. Az lenne jó, ha itt étkezhetnénk..." Hát tessék, segíteni kell valahogy a gondon!

 

 

A legérdekesebb azonban a forgalom, hiszen azon mérhető le leginkább, hogyan "muzsikálnak" ezek az üzletek.

Tóth Gyulánlé, a szabóság vezetője: "Az itt lakóknak még egyéb gondjaik vannak, mint a ruhacsináltatás, a vevőkörünk jobbára más városrészekben lakókból jön össze." Schultheisz Istvánné, a Bizományi üzletvezetője: "Április elején nyitottunk, az első havi 1 milliós tervünkkel szemben 1,5 milliót hoztunk, a május azonban gyengébb volt az alacsonyabb tervnél is. A felvevő viszont - az üzletfeleinknek is köszönhetően! - 164 ill. 158 százalékot produkált. Már látjuk: ez nem Bem utca, ahová csak úgy beugrik az ember, ide el kell jönni. És jönnek a városból is. Az itt lakók inkább eladni jönnek, nem pedig venni." Simon Józsefné, bébiruházati bolt: "Másfél milliós az árukészletünk, nagy a választék, 6-10 éves korig szinte minden... Rengeteg itt a gyerek, az ember azt hinné, hogy vevő is van... A havi forgalmunk 400-500 ezer forint körül van, messze kevesebb, mint a Gólyáé. Érdekes, hogy a BÁV hétfői szünnapja érződik a mi forgalmunkon is." Ti. a lvov-kertvárosi BÁV-bolt a Bem-utcaival és az ország valamennyi BÁV-boltjával együtt hétfőn tart szünnapot. Pedig azt hihetnők: már csak üzleti érdekből is osztozik a két bolt a heti pihenőnapon.

Üzletek a "város szélén". A kereskedelem pionírjai. Meddig? Előveszem a terület rendezési tervét (amin szép számmal vannak álmok is), eszerint itt, a Sarohin tábornok útja - Hajdu Gyula út találkozása környékén lesz valamikor a városrész üzleti központja. Addig a pionírok bedolgozzák magukat.

(Dunántúli Napló - 1982. június 26. - részlet)

A kép kattintással nagyítható!

És akkor a fenti, néhány éves légifelvétel segítségével tekintsük át a cikkben szereplő környék mai állapotát. A képet átlósan a Nagy Imre út szeli át. A kép aljáról indulva balra találhatók a tízemeletesek, alattuk pedig a most már 30 éves üzletsor. Az út jobb oldalán a kertvárosi lakótelep V. üteme, a Nagy Imre út és a Tildy Zoltán út által határolt területen. Erről a területről írta a fenti cikk, hogy "az üzletekből az eladók a szántóföldre néznek". A Nagy Imre útból balra kiágazó út a mai Aidinger János utca, a kanyar után rögtön az első tízemeletes alatt volt a régi OFOTÉRT. Szembe vele áll a kertvárosi telefonközpont, mellette pedig az egykori Siklósi úti Általános Iskola (ma: Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskolában). A kép jobb felső részén a Nevelési Központ buszvégállomást kiváltó új buszvég, mellette az egykor szebb napokat látott FEMA bevásárlóközpont árválkodik,a Siklósi út túloldalán lévő gazos területen pedig ma már Tesco áll.

És akkor térjünk vissza a kertvárosi BÁV üzlethez, ami 1982-ben nyílt meg, 1988-ban pedig már meg is újult, és átalakult "lakber áruházzá", a műszaki vonal pedig a hírek szerint egy sarokba szorult vissza. :) Az megújulásról szóló riportot a KTV munkatársa, Mátyás Judit készítette.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

A lakótelep-építések egyik utolsó fázisaként megjelennek a betonozott utak, járdák a házak között. Igen ám, de a lakótelepek geometriája szerint elrendezett járdák helye sokszor nem egyezik azokkal az útirányokkal, amerre a renitens lakók bóklászni szeretnének. Mert az ember már csak ilyen, arra megy, amerre rövidebb.

Az pedig, hogy városrészek között is közlekednének emberek, az meg aztán végképp nem jutott eszébe senkinek a 80-as évek végén. Így történhetett, hogy a Malomvölgyi úti lakótelep és a Rózsadomb között eredetileg egy darab kiépített járda nem készült. Később aztán cementlapokból építettek egyet, ami a mai napig megvan, ő az:

Igen ám, de aki a Malomvölgyi út elején, az 508-as mellett lakik, annak még ez is kerülő, nekik viszont ott van a Visnya Ernő (1991-ig: Kovács Antal) utcából induló "ösvény", amin gyerekkoromban prímán meg tudtuk közelíteni a Pagoda presszót, hogy haza tudjuk vinni a fagyit, amit dobozba kértünk, és otthon "jégkrémként" ettük meg. :)

Ösvény a Kertvárosban. Balra az egykori Pagoda presszó, a háttérben pedig a ház, ami a blogíró otthona volt élete első 18 évében. :)

És ha már a környéken járunk, akkor nézzünk egy újságcikket is 1988-ból. Természetesen lakossági panaszok következnek, a téma pedig a képen is látható - Málom és a Malomvölgyi úti lakótelep között elterülő - füves terület.

Gazdátlan füves terület

Problémánk nem újkeletű: a Kovács Antal utca és környékének gazdátlan, füves részéről van szó. Ezen a területen a fű között sok a vadvirág, vadkender nő, amelynek porára az itt lakó gyerekek és felnőttel közül sokan érzékenyek, allergiások. Idén már telefonáltunk a kertészetnek, nem vállalta a területet. Telefonáltunk a Városgondnokságnak, amely helyszíni szemlét tartott és jogosnak találta a panaszunkat. Azt ígérték, rövid időn belül küldik a gépeket füvet vágni. Azóta eltelt egy hónap és semmi nem történt. Szeretnénk tudni, a tehót mire használták fel, mi ugyanis úgy tudtuk, hogy ezt közterület fenntartásra fizettük be. A tavalyi intézkedés után a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat a következő választ küldte:

"Tájékoztatjuk, hogy az 1988. évi parkfelújítási tervbe a terület füvesítését beütemeztük. Kivitelezésére előre láthatólag 1988. II. negyedévben kerül sor. Közérdekű tájékoztatását köszönettel vettük."

Lőrincz Sándor
igazgató

Várjuk az intézkedést: 12 aláírás.

(Dunántúli Napló - 1988. szeptember 1.)

A cikkben említett "tehó" egyébként a településfejlesztési hozzájárulást takarta. Ez gyakorlatilag egy helyi adó volt, amit 1988-ban vezettek be a városban, a lakosság nem kis felháborodása közepette.

Hol a járda, és miért pont ott van? Ezzel a jelenséggel kapcsolatban pedig Szűcs Imre, a Közösségi Televízió munkatársa merengett egy jót 1988 őszén.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)