Pécsi Stúdió

"Új üzletekkel, szolgáltató létesítményekkel gazdagodik Pécsett a Siklósi városrész. A Sarohin tábornok úton folytatják az üzletsor építését, illetve néhány helyiséget hamarosan átadnak az építők a leendő üzemeltetőknek" - így kezdődik a Dunántúli Napló cikke 1981. november 25-én, amelyben az új üzletsor építéséről számolnak be az olvasóknak.

Az épülő Sarohin tábornok úti üzletsor 1981 novemberében.

A Baranya megyei Állami Építőipari vállalat a tízemeletesekhez kapcsolva építette ekkor a belvárosból már jól ismert üzlethelyiségeket, amelyeket a Pécsi Tervező Vállalat tervezett. Ekkor már előkészítés alatt volt a Patyolat-szalon, valamint a Kertvárosi Lakásszövetkezet leendő helyiségeinek műszaki átadása.

A lakásszövetkezet irodája nem sokat változott a 30 év alatt...

"Egy hónap múlva tervezik a műszaki átadását a Bizományi Áruház Vállalat második pécsi boltjának, szintén a Sarohin Tábornok úton. Az üzlet a Bem utcaihoz hasonlóan vegyes profillal üzemel majd, és a jövő év közepétől várja az eladni szándékozókat és a vásárlókat egyaránt." - folytatódik az 1981-es tudósítás.

"Az épülő üzletsor a Hajdú Gyula utcába kanyarodik. Itt építi a BÁÉV az OFOTÉRT harmadik pécsi boltját. Az épület már tető alatt van, hamarosan nekiállnak a szigetelésnek, és tavasszal végeznek a belső szakipari munkákkal. Nem az üzlet méretei, hanem az egyre növekvő igények miatt a boltot már most miniüzletnek nevezik a szakemberek, mert csak enyhíteni lesz képes az OFOTÉRT baranyai ellátási gondjait."

Az egykori OFOTÉRT üzlet 2012. januárjában. (Forrás: Google Street View)

Az üzletek 1982 tavaszán elkészültek, és be is lakták azokat a bérlők, üzemeltetők. 1982 nyarán újra terepszemlét tartott a környéken Hársfai István, a Dunántúli Napló újságírója, aki terjedelmes cikkben próbálta feltérképezni, mik az első tapasztalatok az új boltokkal kapcsolatban. Ebből közlök most részleteket, mert az egész tényleg nagyon hosszú.

Üzletek a "város szélén"

Lvov-Kertváros - Sarohin tábornok útja - üzletsor. Ha úgy megyek, hogy véletlenül se pillantsak a másik oldal felé, határozottan nagyvárosi benyomást kelt az utcasor. Tízemeletes lakóházak, előttük a hozzájuk ragasztott üzletekkel, és még előttük a rengeteg gépkocsi. Csak valahogy az emberek nyüzsgése hiányzik...

Ez az utcasor itt most Pécs déli vége. Az üzletekből az eladók a szántóföldre néznek, Málomra látnak. Az a terület a terjeszkedő városrész szakmai szóhasználata szerint az 5. tömb, ahol az építkezések előkészítése a közeljövőben kezdődik. De mire ott házak fognak állni, azokban meg emberek - azaz a jelen témánk szempontjából: vásárlók - fognak élni... Nos, az még odébb van. Majd akkor délebbre csúszik a "város széle". Én azonban a mostani helyzetre vagyok kíváncsi.

Délelőtt 9-10 körül, a nyitás idején jártam végig az üzleteket. Az egy papírbolt kivételével bizony alig láttam vevőt. Az eladók rendezgetéssel ütötték agyon az időt. Vajon nem korai-e ez a nyitás itt a "város szélén", ahol az üzletek elsősorban csak a helyben lakókra számíthatnak; azokra, akiknek a többsége ilyenkor a város különböző helyein dolgozik, és olyankor tér amikor ezek az üzletek már a záráshoz készülődnek. A vásárlás tehát marad a munkahely közelében, vagy a belvárosban. De mit mondanak az üzletekben? Azt hiszem, Simon Józsefnének, a bébiruházati bolt vezetőjének a véleményét elfogadhatjuk mérvadónak: "Azért kezdünk ilyen korán, hogy ki legyen a heti 42 óra. Mi azonban benne lennénk a későbbi nyitvatartásban is, mondjuk este 7-ig. Előbb-utóbb a forgalmon is érződne a hatása..." Benyovszky Jánosné, a könyv-, papír-, írószer- és játékbolt vezetője viszont - az üzlet jellegére hivatkozva - így vélekedik: "A nevelési központ közelsége miatt késő a fél 10-es nyitás. Korai - 7 óra körüli - nyitásra lenne szükség, egy esetleg hosszabb dél körüli "ebédszünettel" az 5-6 óráig tartó nyitvatartás érdekében." 

Ha már szóba került az ebédszünet, hadd említsem közbevetőleg a közös panaszt, amit - ismét csak - Simon Józsefné megfogalmazásában adok közre: "Megoldatlan az előfizetéses étkezésünk. Próbálkoztunk a nevelési központ bisztrójában, de ott ilyesmi nincs (olcsó étel sincs!), a Diana téri új étterem pedig nagyon messze van, nem fér be az ebédidőbe. Az lenne jó, ha itt étkezhetnénk..." Hát tessék, segíteni kell valahogy a gondon!

 

 

A legérdekesebb azonban a forgalom, hiszen azon mérhető le leginkább, hogyan "muzsikálnak" ezek az üzletek.

Tóth Gyulánlé, a szabóság vezetője: "Az itt lakóknak még egyéb gondjaik vannak, mint a ruhacsináltatás, a vevőkörünk jobbára más városrészekben lakókból jön össze." Schultheisz Istvánné, a Bizományi üzletvezetője: "Április elején nyitottunk, az első havi 1 milliós tervünkkel szemben 1,5 milliót hoztunk, a május azonban gyengébb volt az alacsonyabb tervnél is. A felvevő viszont - az üzletfeleinknek is köszönhetően! - 164 ill. 158 százalékot produkált. Már látjuk: ez nem Bem utca, ahová csak úgy beugrik az ember, ide el kell jönni. És jönnek a városból is. Az itt lakók inkább eladni jönnek, nem pedig venni." Simon Józsefné, bébiruházati bolt: "Másfél milliós az árukészletünk, nagy a választék, 6-10 éves korig szinte minden... Rengeteg itt a gyerek, az ember azt hinné, hogy vevő is van... A havi forgalmunk 400-500 ezer forint körül van, messze kevesebb, mint a Gólyáé. Érdekes, hogy a BÁV hétfői szünnapja érződik a mi forgalmunkon is." Ti. a lvov-kertvárosi BÁV-bolt a Bem-utcaival és az ország valamennyi BÁV-boltjával együtt hétfőn tart szünnapot. Pedig azt hihetnők: már csak üzleti érdekből is osztozik a két bolt a heti pihenőnapon.

Üzletek a "város szélén". A kereskedelem pionírjai. Meddig? Előveszem a terület rendezési tervét (amin szép számmal vannak álmok is), eszerint itt, a Sarohin tábornok útja - Hajdu Gyula út találkozása környékén lesz valamikor a városrész üzleti központja. Addig a pionírok bedolgozzák magukat.

(Dunántúli Napló - 1982. június 26. - részlet)

A kép kattintással nagyítható!

És akkor a fenti, néhány éves légifelvétel segítségével tekintsük át a cikkben szereplő környék mai állapotát. A képet átlósan a Nagy Imre út szeli át. A kép aljáról indulva balra találhatók a tízemeletesek, alattuk pedig a most már 30 éves üzletsor. Az út jobb oldalán a kertvárosi lakótelep V. üteme, a Nagy Imre út és a Tildy Zoltán út által határolt területen. Erről a területről írta a fenti cikk, hogy "az üzletekből az eladók a szántóföldre néznek". A Nagy Imre útból balra kiágazó út a mai Aidinger János utca, a kanyar után rögtön az első tízemeletes alatt volt a régi OFOTÉRT. Szembe vele áll a kertvárosi telefonközpont, mellette pedig az egykori Siklósi úti Általános Iskola (ma: Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskolában). A kép jobb felső részén a Nevelési Központ buszvégállomást kiváltó új buszvég, mellette az egykor szebb napokat látott FEMA bevásárlóközpont árválkodik,a Siklósi út túloldalán lévő gazos területen pedig ma már Tesco áll.

És akkor térjünk vissza a kertvárosi BÁV üzlethez, ami 1982-ben nyílt meg, 1988-ban pedig már meg is újult, és átalakult "lakber áruházzá", a műszaki vonal pedig a hírek szerint egy sarokba szorult vissza. :) Az megújulásról szóló riportot a KTV munkatársa, Mátyás Judit készítette.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

Ma ismét a rózsadombi problémák nyomába eredünk. A panaszok továbbra is többnyire az élelmiszerbolttal és a 62-es busszal kapcsolatban érkeztek mind a Közösségi Televízióhoz, mind a Dunántúli Naplóhoz.

A pécsi "Rózsadombról" írják

A Hajas Imre utcában tavaly júliusban megnyílt egy kis élelmiszerbolt, amelynek nagyon örültünk. A húsellátás azonban mindössze annyi, hogy hét végére van frissen vágott baromfi, egyébként fagyasztott áru kapható. Miért nem lehet előre csomagolt húst kapni, ahogy azt már sok kereskedelmi egységben csinálják? Miért kell nekünk a távoli boltokban vásárolni? Hiszen a választék más áruban is szegényes.

Pappné Takács Anna
Pécs, Csatlós u. 9.

---

A mi családunk tudomásul vette, hogy csak átszállással juthat a városközpontba, de sajnos az autóbusz-vezetők meg sem próbálnak ebben a segítségünkre lenni. Azokra az esetekre gondolok, amikor a 62-es, 61-es busz beér a Nevelési Központba, ahol a 6-os és a 7-es sofőrei nem törődnek a rohanó utasokkal, becsukják az ajtót és elmennek. Ez a hétvégeken a legkellemetlenebb, mert ekkor 30 percenként közlekednek a buszok. Szerintem az sem pénzkérdés, hogy az Ilku Pál út végén beiktassanak egy megállót azoknak, akik szintén átszállással, de a közeli orvosi rendelőhöz utaznak.

Szabó Istvánné
Pécs, Illyés Gy. u. 46.

(Dunántúli Napló - 1988. július 7. - részlet)

A KTV a panaszkodó ércbányászoknak sem tudott mást mondani, mint hogy egyelőre a Hajas Imre utcai kisbolttal kell beérniük. A Rózsadombon a "nagy" ABC áruház egyébként csak 1989-ben nyílt meg, addig a legközelebbi nagyobb egységek a Malomvölgyi úton és az akkori Ilku Pál utcában voltak. A 62-es busszal kapcsolatban pedig állandó gond volt, hogy hétvégén ritkán, 30 percenként közlekedett, és az is folyamatosan napirenden volt, hogy miért nem épült/épül megálló a mai Tildy Zoltán út közelében. (A 62-es busz első megállója valóban messze, több mint egy kilométerre volt a Nevelési Központtól. Ennek ellenére a kért megálló idővel a feledés homályába veszett, és végül soha nem épült meg.)

Az épülő Rózsadombi lakótelep, és az oda vezető Illyés Gyula út. (1986. szeptember)

A panaszokkal kapcsolatban Szűcs Imre kérdezte a Tanács illetékesét.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)

A szocializmusban a vásárlók egy fogalmat egészen biztosan jól az eszükbe véshettek, ez pedig a hiánygazdálkodás. A szocialista ipar merevsége, rugalmatlansága, az importkorlátozások, valamint az igények pontatlan felmérése miatt folyamatosan állt elő az a helyzet, hogy miközben bizonyos áruk "hegyekben álltak" a boltok polcain, voltak termékek, amelyekből időlegesen komoly hiány alakult ki. És itt most ne csak bizonyos speciális cikkekre, luxuscikkekre gondoljon a kedves olvasó, olyan is rendszeresen előfordult, hogy olyan alapvető termékek voltak hiánycikkek, mint az öblítő, a festék, vagy például a WC papír.

Hiánycikkek nyomában - Még mindig nincs WC-papír

Hónapok óta hiánycikk az egészségügyi papír. Nemcsak Pécsett, az egész országban. Lesz-e és mikor? Nyomozásunk első állomásaként dr. Hamar Jánost, a Lábatlani Papírgyár főmérnökét kerestük meg:

- Teljes kapacitással dolgozunk, sőt vgmk-k szervezésével hétvégén is gyártjuk a toalettpapírt, de még így is csak a hazai igények 60 százalékát tudjuk kielégíteni. Körülbelül 28 000 tonnát kellene előállítanunk évente ahhoz, hogy mindenhová megfelelő mennyiség jusson, de csak 18 000 tonnára vagyunk képesek. Az országos problémát egy újabb gépsor beállítása oldaná meg, erre azonban nincs keretünk. A fejlesztési programunk ugyan már készen van, de a több százmillió forintos beruházás egyelőre csak álom. Az országnak az importra kell hagyatkoznia.

Amennyit most másfél év alatt importra fordítunk, abból az összegből lehetne megvenni az új gépsort. Mi a kapacitásunknak megfelelő szállítási kötelezettségeinknek eleget tettünk és teszünk.

Takács István, a PIÉRT pécsi kirendeltségének helyettes vezetője:

- A másfél hete ígért szállítmány megérkezett, a hétszáz kartont ki is szállítottuk, rögtön el is fogyott. Ezen a héten szintén várunk 510 kartont, ami 30 600 tekercset jelent, de ez sem elég. Lényeges változás akkor lesz, ha megérkezik Kínából az a 17 vagon egészségügyi papír, ami 800 000 tekercset tesz ki. Erre azonban több, mint egy hónapig várnunk kell.

Balogh Balázs, a FÜSZÉRT pécsi fiókjának helyettes vezetője:

- Az első negyedévi hétszáz kartonos rendelésünk még nem érkezett meg, s nem is tudjuk mikorra várható.

Weisz László, az AMFORA pécsi lerakatának vezetője:

- Az első negyedévben 30 000 darab tekercset rendeltünk, ebből 14 000 darabot kaptunk meg, ezt már eljuttattuk a pécsi üzletekbe. A maradékra semmilyen ígéretet nem tudok tenni.

Amit pedig mi tehetünk: várjuk a kínai felmentő "sereget".

(Dunántúli Napló - 1987. március 8.)

Szűcs Imre, a Közösségi Televízió munkatársa 1988 februárjában a Rózsadombon működő élelmiszerüzlet vezetőjét kérdezte az aktuális állapotokról. Az üzletvezető asszony elmondta, hogy sok más dolog mellett most éppen a húsáruk csomagolásához szükséges fóliázott csomagolópapír is hiánycikk, emiatt pedig abba csomagolják a vásárlóknak a húst, a felvágottat, amibe éppen tudják. De akadt még gond ezen kívül is bőven. A KTV riportja:

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.15.)

A 80-as évek második felében Magyarországon már érzékelhetően felpörgött az infláció. A pénzromlás értéke az 1987-es 8,6 százalékról 1988-ra 15 százalékra, 1989-re pedig 17 százalékra ugrott, az áremelkedés pedig az élet minden területén érzékeltette a hatását.

Megnőtt a kereslet a használt bútorok és ruhák iránt

A bútorok és a ruhafélék megnövekedett árai miatt a vásárlói kereslet a jó minőségű, szép és olcsóbb használt cikkek felé fordult. Az ezek értékesítésével foglalkozó üzleteknél nem csökkent, hanem nőtt a forgalom januárban is.

A Bizományi Áruház Vasút utcai üzletházában mindig nagy a forgalom. Itt használt bútorok és vevőreklamációs bútorok eladása mellett a hazai termelőszövetkezetek, kisszövetkezetek gyártotta bútorokat is értékesítik. Kertész Istvánné üzletvezető megjegyezte, hogy hogy a múlt évihez képest a bútorok ára itt is drágult. Azért a vevőknek megérti,mert használtsági foktól függően olcsóbb és drágább garnitúrákat, szekrénysorokat lehet kapni. Átveszik a még eladható, használtabb bútordarabokat is. Új szolgáltatásuk az elmúlt év tavaszán megnyitott használtruha-felvevő és értékesítő boltocska. Tavaly négymillió forint forgalmuk volt. Jelenleg nagyon sokan adják be a gyermekruhákat, melyeket márciusig szezontól függetlenül átvesznek.

A Bizományi Áruház pécsi, Bem utcai boltja

Juhász István, a BÁV Bem utcai üzletének vezetője ugyanakkor ezt állapította meg. Náluk naponta 180 ezer forintért vásárolnak ruhákat, cipőket a vevők. Sokszor annyian nézelődnek, válogatnak az üzletben, hogy kénytelenek lezárni rövidebb időre az eladóteret. Talán annak is köszönhető, hogy nagyon jó minőségű hazai és külföldi, valamint lakossági árukat sikerült beszerezniük. Februárra hazai kötöttárukat, harisnyákat várnak.

Mindkét boltvezető megjegyezte, érdemes betérni, nézelődni, mert előbb vagy utóbb mindenki megtalálja a kedvére való és a pénztárcájának megfelelő terméket.

(Dunántúli Napló - 1988. január 23. - részlet)

A Közösségi Televízió stábja a Gólya Áruházban, és egy használt ruhákat árusító butikban érdeklődött a változó forgalomról.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.12.14.)

A vásárcsarnok épületének helyét a 70-es években Pécs déli városrészére készített rendezési terv szabta meg. A városrendezési koncepció az elavult és szanálásra ítélt lakóházak helyén megépülő új lakónegyedbe helyezte a vásárcsarnok tömbjét a Volán pályaudvarral együtt.

A pécsi vásárcsarnok 1980-ban.

A két szintes, összesen 5760 négyzetméter alapterületű csarnok építése azonban nem ment zökkenőmentesen. Olyannyira nem, hogy 1979 októberében a projektben érintett cégek képviselői válságtanácskozást is tartottak, amire így emlékszik a Dunántúli Napló 1979. október 24-i cikke:

Az előregyártott vasbetonszerkezetből épülő fedett piac generálkivitelezője a Baranya megyei Építőipari Vállalat. Képviselőik a tegnapi tanácskozáson aggályaikat fejezték ki amiatt, hogy a Csőszerelő Vállalat valószínűleg a tervezettnél később lát majd hozzá a klímaberendezések elkészítéséhez. Márpedig bizonyos szakipari munkákat csak akkor lehet majd elvégezni, ha a CSŐSZER már végzett. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a tegnapi egyeztető tárgyalás időpontjáig még egyetlen folyóméter sem készült el abból a csőrendszerből, amelyet pedig még be is kell építeni.

(Dunántúli Napló - 1979. október 24. - részlet)

Palántával teli asztal a vásárcsarnokban - 1987. április

A vásárcsarnok végül 1980-ban elkészült, ám a munka minőségével kapcsolatban sokat sejtet a Magyar Építőipar című folyóirat 1981-es cikke, amiben összefoglalásképp a következőket írják az újonnan átadott létesítményről:

A tömegében, formai megjelenésében, belső térformálásában kedvező benyomást keltő és a városszerkezetbe jól illeszkedő épület sajnos magán viseli a kivitelezés elvárható gondosságának hiányát, valamint a megvalósítás során rossz értelemben keresztülvitt "takarékosság" jegyeit. Ezek elsősorban az egyes szakipari munkák befejezetlenségében és gyenge minőségében jelentkeznek.

(Magyar Építőipar - 1981. 1-2. szám)

Paprikakínálat a pécsi vásárcsarnokban - 1987. június

Árubőség a pécsi piacokon

Mióta divatba jött a víkend, azóta nyáron a pénteki piacot tartják a nagyobbnak. Kivéve, ha zuhog az eső, s reménytelen elindulni a  Balatonra. Ezúttal nem esett, mégis nagy piac volt szombaton. A vásárcsarnokban, a Búza téren, a kertvárosi Diana téren és az Uránváros piacán tegnap kora reggel alig fértek el egymástól az árusok.

De nem maradtak otthon a vevők sem. Házaspárok fonott vesszőkosarakkal jöttek, mert már előző nap híre ment, hogy olcsóbb lett a befőzni való cseresznye, meggy. S valóban az esőktől nagyra duzzadt szemeket a két meleg nap beérlelte. Itt-ott ugyan megrepedt a gyümölcs héja, de az uránvárosi maszekoknál már 16 forintért lehetett venni ropogós cseresznyét, s 20 forintért meggyet.

Szidják a sok esőt, de a kiskertek most fellélegeztek. Öntözni nem kell, és csak úgy ontják a termést. Karónyi sárgarépák és a húslevesnek jó ízt adó izmos lombos petrezselyemgyökerek, emberfejnyi nyári káposzták, öklömnyi paradicsomok, hatalmas tölteni való zöldpaprikák - a szép portékáktól valósággal roskadoztak a piaci asztalok, standok. A kora nyári árubőségben úgy festett a vásárcsarnok, mint egy mintakiállítás. A szamóca már, a málna még nem nagyon érik. Egyébként a spárgatöktől a csiperkegombáig, a fejessalátától a kígyóuborkáig minden bőségben kínálta magát.

Az árak? Nem túl szerények, de mintha elmozdultak volna kissé lefelé. Ez volt az első hétvége, amikor már a zöldpaprikát is kilóra adták. Csípőset és édeset, hegyeset és vastaghúsút, 40-50 60 és 70 forintért kínálták. De a Diána téren volt már 38 forintos paprika is. A valóban szép paradicsom kilója 38-44 forint, a káposzta 5 és 10, a leveszöldség csomója 8-14, az újburgonya kilója mérettől függően 8 és 20 forintba került a standokon. A barna tojás 2 forint volt, a lakótelepi piacokon 20 fillérrel drágább. Tegnap jelent meg először a zöldbab, kilója 60-70 forint volt.

Dél körül, ahogy fogyott a tömeg, úgy lágyult meg az árusok szíve. Főzőhagymát ekkor már 4 forintért, fejessalátát 2-3 forintért vehettek az elkésett vevők. A virágstandokon 4 forint volt egy szál szegfű, 3 forint a rózsa szálja, 8 forintért pedig már egész csokor kerti margarétát lehetett kapni.

(Dunántúli Napló - 1987. június 28.)

 A pécsi vásárcsarnokban 1987 őszén járt a Közösségi Televízió stábja.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.09.21.)