Pécsi Stúdió

Tekintsünk vissza együtt Pécsre és a 80-as évekre. - Riportok, videórészletek kétnaponta a Kertvárosi Közösségi Televízió és a Pécsi Városi Televízió 1986 és 1990 között készült műsoraiból. - Nyomj egy "Like"-ot, hogy a Facebookon is értesülj az új posztokról!

Címkék

100 éves kertvátosi lakos (2) 1978 (2) 1981 (1) 1983 (2) 1985 (4) 1986 (27) 1987 (25) 1988 (47) 1989 (26) 1990 (5) 2014 (1) 508-as (1) 62-es busz (3) abc (6) adásszünet (1) agroker (1) aidinger jános (1) állami biztosító (1) állatkert (2) alsószentmárton (1) ank (1) apáczai csere jános (1) aranyvasárnap (1) áremelkedés (1) áruház (1) áruhiány (1) autóbuszok (1) autós hegyiverseny (1) bakti ferenc (2) bányászdemonstráció (2) bányászok (4) bányászsztrájk (1) barkácsáruház (1) báv (2) békés sándor (2) berta jános (1) bév (1) bevásárlóturizmus (1) biztosítás (1) boldogság háza (1) bőrgyár (2) bruttósítás (1) bucsu (1) cigányok (1) címer (1) commodore 64 (2) csőtörés (1) demisz (1) diákmunka (1) diákok (2) diana tér (1) divatbemutató (1) dohányzás (1) dokumentumfilm (7) domus (2) eddy grant (1) építkezés (3) erdélyi menekültek (1) erhardt imre (1) esküvő (1) fáy andrás (1) félévi bizonyítvány (1) felvonulás (1) fema (1) filmetűd (1) főcím (1) földutak (1) fórum (1) friderikusz (1) füzi árpád (1) grósz károly (2) gyalogátkelő (1) gyerekek (1) gyermekruhák (1) gyurcsány ferenc (1) hajdú gyula (1) hajléktalanok (1) halvásárlás (1) hanghiba (1) hazafias népfront (1) hiánycikkek (1) hild-díj (1) hírgép (1) hőerőmű (2) hóhelyzet (2) hullám (1) hvg (1) ikarus (2) ilku pál úti abc (1) interjú (1) iparosház (1) játszótér (1) jelzőlámpa (1) jó estét kertváros (99) jó estét pécs (2) jó reggelt pécs (31) jugoszlávok (1) kamaz (1) karácsony (4) kárász róbert (1) katona ágnes (1) kerékpárosok (1) kereskedelem (12) kertváros (1) kínaiak (1) kisdobosok (1) kisz (2) kmk (1) kommunista szombat (1) könyvesbolt (1) konzum áruház (1) kossuth tér (1) közerület-felügyelők (1) közlekedés (19) kozmetika (1) ktv (101) lakásátadás (2) lakáskiutalás (1) légi felvételek (1) lila abc (1) magasház (2) magyarürög (1) május elseje (1) malomvölgyi úti abc (1) mechlabor (2) mecsek (1) mecseki kisvasút (1) melinda utca (1) melinda utcai abc (2) mérnökképzés (1) möbiusz (1) mozi (1) mtv (7) műjégpálya (2) munkásőrség (1) műszaki értelmiség (1) műszaki vizsga (1) németh károly (1) népi ellenőrzés (1) nevelési központ (9) nevkó abc (1) női szépségideál (1) oktatás (4) omega (1) orfű (1) otp (2) pályaválasztás (1) panellakások (1) panelszerelők (1) pankráció (1) pannon volán (4) parkok (1) patyolat (1) pe-ta (2) pécsi ipari vásár (2) pécsi körzeti stúdió (7) pécsi nemzeti színház (1) pedagógusnap (1) pétáv (2) piac (1) piroska presszó (1) piros abc (2) piti zoltán (1) posta (4) rába (1) reklámok (2) rendőrség (1) rózsadomb (8) sopiana gépgyár (1) sport (1) strand (2) sulivízió (2) számítástechnika (1) széchenyi istván gimnázium (1) szellemváros (2) szemetelés (1) szent istván tér (1) szja (1) szökőkút (1) születésnap (2) szűrőbusz (1) takarékbélyeg (1) takarékosság (1) takarékossági világnap (1) tanműhelyek (1) távfűtés (1) taxi (2) telefon (4) tőkés import (1) történelmi belváros (1) tudakozó (1) tünde divatház (1) tűzoltóság (2) tűzvédelem (1) tv-computer (1) újságos (1) új nemzedék (1) uránbánya (5) uránbányászok (5) uránváros (1) uszoda (1) utcaseprők (1) útkarbantartó gépek (1) úttörők (1) úttörőtábor (1) vadászkürt szálló (1) választások (1) városbejárás (1) városgondnokság (1) városi sportcsarnok (1) varsány utca (1) vásárcsarnok (1) véménd (1) verseny (1) vidámpark (1) videoklip (1) videoton (1) vízellátás (1) vtv (31) zászló (1) zöldövezetek (1) zsebpénz (1) Címkefelhő

Blogajánló

Facebook


Élelmiszerellátás, közlekedés - Rózsadombi problémák nyomában - 1988. június

2014.06.13. 09:00 tomikgb

Ma ismét a rózsadombi problémák nyomába eredünk. A panaszok továbbra is többnyire az élelmiszerbolttal és a 62-es busszal kapcsolatban érkeztek mind a Közösségi Televízióhoz, mind a Dunántúli Naplóhoz.

A pécsi "Rózsadombról" írják


A Hajas Imre utcában tavaly júliusban megnyílt egy kis élelmiszerbolt, amelynek nagyon örültünk. A húsellátás azonban mindössze annyi, hogy hét végére van frissen vágott baromfi, egyébként fagyasztott áru kapható. Miért nem lehet előre csomagolt húst kapni, ahogy azt már sok kereskedelmi egységben csinálják? Miért kell nekünk a távoli boltokban vásárolni? Hiszen a választék más áruban is szegényes.


Pappné Takács Anna
Pécs, Csatlós u. 9.


---


A mi családunk tudomásul vette, hogy csak átszállással juthat a városközpontba, de sajnos az autóbusz-vezetők meg sem próbálnak ebben a segítségünkre lenni. Azokra az esetekre gondolok, amikor a 62-es, 61-es busz beér a Nevelési Központba, ahol a 6-os és a 7-es sofőrei nem törődnek a rohanó utasokkal, becsukják az ajtót és elmennek. Ez a hétvégeken a legkellemetlenebb, mert ekkor 30 percenként közlekednek a buszok. Szerintem az sem pénzkérdés, hogy az Ilku Pál út végén beiktassanak egy megállót azoknak, akik szintén átszállással, de a közeli orvosi rendelőhöz utaznak.


Szabó Istvánné
Pécs, Illyés Gy. u. 46.

(Dunántúli Napló - 1988. július 7. - részlet)

A KTV a panaszkodó ércbányászoknak sem tudott mást mondani, mint hogy egyelőre a Hajas Imre utcai kisbolttal kell beérniük. A Rózsadombon a "nagy" ABC áruház egyébként csak 1989-ben nyílt meg, addig a legközelebbi nagyobb egységek a Malomvölgyi úton és az akkori Ilku Pál utcában voltak. A 62-es busszal kapcsolatban pedig állandó gond volt, hogy hétvégén ritkán, 30 percenként közlekedett, és az is folyamatosan napirenden volt, hogy miért nem épült/épül megálló a mai Tildy Zoltán út közelében. (A 62-es busz első megállója valóban messze, több mint egy kilométerre volt a Nevelési Központtól. Ennek ellenére a kért megálló idővel a feledés homályába veszett, és végül soha nem épült meg.)

epulo_rozsadomb_1986_szeptember.jpg
Az épülő Rózsadombi lakótelep, és az oda vezető Illyés Gyula út. (1986. szeptember)

A panaszokkal kapcsolatban Szűcs Imre kérdezte a Tanács illetékesét.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)

Szólj hozzá!

Címkék: közlekedés kereskedelem 1988 rózsadomb ktv jó estét kertváros 62-es busz

Új forgalomirányító berendezés, átépített kereszteződés az Egri Gyula úton - 1988. június

2014.06.11. 09:00 tomikgb

1987 őszén komoly útépítés kezdődött a Kertvárosban, az akkori Egri Gyula út - Hajdu Gyula út (ma: Maléter Pál út - Aidinger János út) kereszteződésében. Az akkor alig néhány éves kereszteződés átépítésére azért volt szükség, mert új jelzőlámpát, és ezzel együtt gyalogátkelőket létesítettek. Hogy miért haladt végtelenül vontatottan a munka, és hogy ez miért nem jutott eszükbe az építőknek a kezdet kezdetén, ezt a kérdést az akkori sajtó is feltette:

"Az Egri Gyula út - Hajdu Gyula út kereszteződésében néhány hete figyelgetem már, hogyan készülget a jelzőlámpásítás. Ami azt illeti, egyik napról a másikra kevés előrehaladást látni most, november végén. [...] Figyelgetem tehát ezt a lassan mozduló tevékenységet és az a legfeltűnőbb, hogy a járda, az út keresztül-kasul fel van vagdalva, új járdaszigetek épülnek. Melyek láttán akaratlanul is a szemlélő eszébe jut, hogy alig "öregebb" fél évtizedesnél ez az útkereszteződés így, ahogy van, s nehezen érti: mindez a mostani munka miért nem volt elvégezhető a nagy útépítés idején olyannyira, hogy most csak a kábeleket kellene behúzni a védőcsövekbe, felállítani az oszlopokat, elhelyezni a lámpákat..." - írja a Dunántúli Napló 1987 novemberében.

egri_gyula_hajdu_gyula_keresztezodes_1987_november_pecs.jpg
Madártávlatból az Egri Gyula - Hajdu Gyula utcai kereszteződés. (1987. november)

Ki kicsoda - Egri Gyula (1923-1972)


A munkásmozgalom résztvevője. Tatabányáról került Pécsre. 1952-1954 között a Baranya megyei Pártbizottság első titkára volt. 1954-ben belügyminiszter-helyettesként dolgozott, majd a fővárosi és egri tisztségei után 1958-1962 között ismét ő lett a Baranya megyei Bizottság első titkára. 1969-ig az MTSH (Magyar Testnevelési és Sporthivatal) elnökeként tevékenykedett, 1958 és 1972 között pedig a megye országgyűlési képviselője volt.

Ki kicsoda - Maléter Pál (1917-1958)


Katonai vezető, 1943-ban a Ludovika Akadémián végzett. 1948-tól különböző vezetői tisztségeket töltött be a honvédelmi alakulatoknál. 1956. október 31-én a honvédelmi miniszter helyettesévé, november 2-án honvédelmi miniszterré nevezték ki. A szovjet csapatok kivonulásáról tárgyaló magyar kormányküldöttség tagjaként november 3-án éjjel a szovjet hatóságok Tökölön letartóztatták. A Nagy Imre-per ötödrendű vádlottjaként 1958. június 15-én halálra ítélték, s másnap kivégezték. 1989. június 16-án ünnepélyesen újratemették, és július 6-án jogilag is rehabilitálták.

A panaszokat Németh Károly zúdította Kemenes Lászlóra, a Városi Tanács közlekedéstechnikai főelőadójára.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)

maleter_aidinger_keresztezodes_2012_feb_598.jpg
A Maléter Pál út - Aidinger János út kereszteződése 2012 februárjában. (Forrás: Google Street View)

Szólj hozzá!

Címkék: közlekedés építkezés 1988 jelzőlámpa gyalogátkelő ktv jó estét kertváros

Telefonhelyzet a Kertvárosban - 1988. június

2014.06.07. 09:00 tomikgb

Temesvár után a magyar vidéki városok közül Pozsonyban, Aradon és Pécsen létesült először távbeszélő házózat, s hogy Pécs városa az elsők között szerepelt, azt két kiváló fiának, Koharits N. Jánosnak és Vécsey Istvánnak köszönheti.

koharits_598.jpg
Koharits N. János (1854-1923)

Koharits N. János (1854-1923) a Pécsi Központi Takarékpénztár akkori főkönyvelője régi túrmezei nemesi családból származott. Pontos és lelkiismeretes tisztviselő volt, aki szép fizetésén felül tekintélyes magánvagyonnal is rendelkezett,mégis teljesen elszegényedve halt meg. Volt ugyanis egy szenvedélye: a műszaki dolgok rajongásig menő szeretete. Dinamókat épített, fényképezett, hegedűket gyártott és finom szövésű orvosi kesztyűket készített. A pécsi iparkiállításon ő vezette be a villanyvilágítást, és a Katolikus Legényegyletnek az üszögi erdőben tartott majálisán százhúsz bunzen-lámpával, a saját költségén, fényes kivilágítást rendezett.

A pécsi távbeszélő hálózat megteremtésében Koharits hűséges munkatársa Vécsey István, az akkori pécsi postafőnök, hasonlóképpen érdekes egyéniség volt. Ifjúságát, mint egy távírógyár tisztviselője, Olaszországban töltötte és évek hosszú során át a távbeszélő tökéletesítésén dolgozott.

A két jóbarát - mert talán mondani sem kell, hogy a két ezermestert szoros barátság fűzte össze - a Puskás testvérek sikerén felbuzdulva elhatározta a pécsi távbeszélő hálózat létesítését.

A minisztérium engedélyét Koharits aránylag könnyen megszerezte, az induláshoz szükséges tíz (!) előfizetőt viszont csak nagy nehezen sikerült összeszednie, még annak ellenére is, hogy a város akkori polgármestere, Aidinger János a kezdeményezést teljes erejéből támogatta. A távbeszélő hálózat létesítésénél Koharits csakis a közületekre és a nagy cégekre számíthatott, így elsősorban náluk kopogtatott az ötletével.

Az önkormányzat végül a budai, a siklósi és a szigeti külvárosi vámházakban, Dr. Czirer városi orvosnál, a városi és a budai külvárosi rendőrségen szereltetett fel távbeszélő állomásokat, összesen hatot. A hálózathoz ezeken kívül még a Zsolnay, a Littke és az Auber cégek, valamint a vármegye csatlakozott egy-egy távbeszélő állomással, s így - meglévén a megkívánt tíz előfizető -, lehetővé vált, hogy Koharits 1885. október elsején a távbeszélő hálózatot átadhatta a forgalomnak.

A korabeli sajtó élénk figyelemmel kísérte a vállalkozás sorsát, a város közönségét buzdította a belépésre, és a fejleményekről is időről időre beszámolt. Az újságokból tudjuk meg, hogy a kezdetben mutatkozó bizalmatlanság lassanként eltűnt, sőt, a Fünfkirchner Zeitung 1885. november 15-i számában már a hálózat bővítéséről számol be:

"Amint értesülünk, városunkban a telefon mind nagyobb tért hódít, úgyannyira, hogy a vállalkozók deficitje teljesen kizártnak tekinthető. Roppant érdekes a telefonállomást például a távíróhivatalban megfigyelni munka közben. Most ad fel Zsolnay távbeszélőn a távíró hivatalnak egy táviratot, amelyet azonnal leírnak, és percek alatt továbbítanak. Már tíz perc múlva, ha a címzettnek Budapesten vagy Bécsben szintén van telefonja, rendelkezni tud, a válasz megérkezhet és a feladó ennek birtokába juthat."

A telefonközpont az akkori Gyár (a mai Várady Antal) utca 6. számú házban, az utcai sarokszobában volt elhelyezve. Az 50-es kapcsolószekrényt Neuhold János (1840-1904) budapesti elektrotechnikai vállalata szállította, tiszta magyar munka és korának legmodernebb szerkezete volt. A távbeszélő készülékeket, melynek mikrofonja Vécsey-féle szabadalom volt, szintén Neuhold gyártotta.

neuhold_janos_598.jpg
Neuhold János (1840-1904)

A távbeszélő hálózatról a Fünfkirchner Zeitung 1885. július 16-án a következőképpen számol be:

 "Alkalmunk volt egy előfizetőtől a központtal beszélgetni és a készülék kiválóságáról meggyőződni. A hivatalos helyiségben az íróasztal mellett van a falon elhelyezve egy cca. 1/2 méter hosszú és 1/4 méter széles Vécsey-féle készülék. A beszélgetés bevezetésére a készülék közepén elhelyezett jelzőgomb szolgál, és a másik állomáson egy erős jelzőkészülék hangja hallik. Az így figyelmeztetett a készülékhez siet, a két hallgatót a fülére illeszti, és máris megkezdődhetik a beszélgetés, miután a beszélőcsésze a készülék által eltakart szénlemezzel érintkezésbe kerül. Szavaink rezgéseit a hallgató füléhez vezeti az összes jellegzetességeivel, és mi minden hangszínt a legtökéletesebben hallunk, minthogyha a beszélő közvetlen mellettünk állna. A bérlet havonta 9 forintba kerül, ami tekintettel arra, hogy a készülék és a berendezés cca. 180-200 forintba kerül, nem tűnik túl magasnak. A telefon fejlődése most már csak a város lakosainak áldozatkészségétől függ."

A Gyár utcai központból ágaztak a városba szerteszét a távbeszélő vezetékek, melyek a házat homlokfalába 5-6 méter magasan bevert tartóvasakra voltak felszerelve. Ezekre a tartóvasakra annyi Zsolnay-féle porcelán csészét húztak, amennyire a vonalak száma miatt éppen szükség volt, de legfeljebb tizenkettőt. Zsolnay ekkor már rendszeresen gyártott porcelán szigetelőket, sőt 1885-től a magyar állam szerződéses szállítója is volt.

A vezetékek a város belterületén, illetőleg a főútvonalakon, a házak magasságának megfelelően, 5-6 méter magasan voltak ugyan, de a mellékutcákon néhol már csak 3 méter magasan húzódtak, úgy, hogy a szénásszekerek mindig galibát okoztak. Annál is inkább, mert a vezetékek zeg-zugosan, egyik oldalról a másikra, a szükségnek, illetőleg az előfizetők házainak megfelelően szeszélyes kígyóvonalakban húzódtak.

A vezeték egyszeres volt, földvezetéssel. Ezeket Koharits két műszerésszel szerelte fel, s ugyancsak ők hárították el a vonalzavarokat is. Egy hosszú létra és egy pózna volt a felszerelésük, s érintkezés esetén ezzel a póznával egyengették ki az összegabalyodott vezetékeket. Hófúvás vagy vihar után mindig megjelentek "műszereikkel" a város utcáin, s ezáltal a századvégi Pécs jellegzetes alakjaivá váltak.

A 7 órától 21 óráig tartó távbeszélő szolgálatot felváltva két telefonos kisasszony látta el, a váltás 13 órakor volt. A kezdeti időszakban naponta mindössze 80-100 kapcsolásuk volt. A felek hívása ekkoriban még névvel történt, s mivel azonos nevűek nemigen voltak, téves kapcsolás a legritkább esetben fordult elő. A távbeszélő előfizetők névjegyzékét időközönként sokszorosították, s új előfizető belépése esetén a központ felcsengette az összes régi előfizetőt, megkérve őket, hogy az új előfizető nevét jegyezzék fel a náluk lévő névjegyzékbe.

Három nyilvános távbeszélő állomás is volt a városban: az egyik a Jeszenszky-trafik helyén, a másik a vasúti trafikban, a harmadik pedig a mostani Búza téren. A trafikosok 10 krajcár díjat szedtek az onnan folytatott telefonbeszélgetésekért. A távbeszélő készülék előfizetési díja a budapesti 180 forinttal szemben Pécsen mindössze 72 forint volt.

A telefonszolgáltatás tehát Pécsen a századfordulóig folyamatosan fejlődött. A korabeli adatok szerint 1887-ben 43, 1893-ban 100, 1900-ban pedig már 131 volt a távbeszélő előfizetők száma.

1900. március 25-én a pécsi távbeszélő hálózat állami kezelésbe került. A kezelőnőket postaszolgálatba átvették, sőt a létszámukat is növelték eggyel, ugyanis a forgalom időközben annyira megnövekedett - napi 300-400 kapcsolás -, hogy azt egy munkaerő egyedül már nem tudta ellátni. 1905-ben a szolgáltatás már reggel 7-től éjfélig állt a telefonálók rendelkezésére, az előfizetők száma ekkoriban 370 fő volt, ebből 71 fő volt magánelőfizető, a többi intézmény, iskola, hivatal, üzlet.

emlektabla_varadi_598.jpg
Az első pécsi telefonközpont emléktáblája a Várady Antal utca 6-os számú ház falán

És akkor a régmúltból térjünk vissza a közelmúlt eseményeihez. A téma ismét a telefonhelyzet, ami a 80-as évek végére kritikussá vált nem csak a városban, hanem az egész országban. Most ismét a megrongált, nem működő nyilvános telefonfülkék kerültek terítékre. A város 290 nyilvános telefonfülkéjének állapotáról régi ismerősünk, Gál Béla, a Pécsi Távközlési Üzem vezetője adott felvilágosítást.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)

De volt még más is. A posta 1988-ban a több éve (esetleg tizensok éve) telefonra váró lakóknak a bekötés helyett egy adatszolgáltatásra felhívó levelet küldött. Minderre Gál elvtárs szerint azért volt szükség, mert a rengeteg igénylő már a névazonosságok miatt kezelhetetlenné kezdett válni a Posta számára, ezért kellett az igénylőknek a személyi számukat is megadni a telefonigénylési kérelmük mellé. Továbbá voltak, akik az igénylés beadása óta már rég elköltöztek, meghaltak, de volt olyan is, aki a névazonosságot kihasználva a halott rokona nevében kért telefonáthelyezést. A telefonra várókat egyébként most már 1992-es időponttal riogatták az illetékesek. Szóval volt gond bőven, a helyzetről Szűcs Imre kérdezte Gál Bélát.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)

Szólj hozzá!

Címkék: telefon 1988 ktv jó estét kertváros

Női szépségideálok '88-ban + Látogatás egy pécsi kozmetikában - 1988. május

2014.06.05. 09:00 tomikgb

A következő riport alapvetően a kozmetikáról, a kozmetikusokról szól, a felvezetője azonban igen jóra sikeredett. Járókelő pécsi férfiakat kérdeztek arról, hogy néz ki számukra az ideális nő. Szőke? Barna? Karcsú, vagy éppen telt? A belső értékek számítanak inkább, vagy az "ábrázat?" A személyiség varázsa, vagy "az elsődleges külső jegyek?"

elektrokozmetika_pecs_1988.jpg
A lézeres, valamint az ultrahangos kezelés is újdonságnak számít
 

Tért hódít az elektrokozmetika


A kozmetikai szalonokat látogató lányok, asszonyok az utóbbi időben egyre több és több fura szerkezettel találkozhattak. Az elektromos árammal működő gépek mindinkább tért hódítanak, elég csupán a szaunát, a szoláriumot vagy a kvarclámpát említenünk, amelyek régóta barátai a szépülni vágyóknak.


A pécsi kozmetikai szalonok közül elsősorban az Íriszt kell említenünk akkor, ha az elektromos áram jótékony hatásairól beszélünk, ugyanis itt találhatók meg legnagyobb számban az elektrokozmetika legújabb képviselői. A legfrissebb - amelyet csupán néhány hónapja vásároltak 12 000 forintért és egyetlen van belőle Pécsett - az ultrahanggép. Amíg a galvánárammal csak a vízben oldott anyagokat lehet bejuttatni a bőrbe, például a kollagént és az elasztint, addig az ultrahang a nagyobb molekulájú zsíros anyagokat is - úgymond - "berezegteti" az arcbőrbe. Így a teknőcolaj, a nercolaj, valamint a jojoba - amelynek kilója az arany értékével azonos -, erőteljesebben fejti ki hatását, mintha kézi masszírozással simítanák be a sejtekbe. Az ultrahanggép oldja az izomgörcsöt, ezáltal feszesebb, frissebb lesz a bőr. Itt kell beszélnünk a "Reviface" nevű készülékről is, amely hálózati váltóárammal működik, szintén vitalizálásra, a bőr rugalmasabbá tételére alkalmas. Sokan kíváncsiak arra is: mit tud a lézer? Nos, a lézer sem csodaszer, mindössze a kozmetikai kezelések kiegészítésére szolgál, a bőr anyagcseréjének javítását segíti elő: csökkenti a fokozott faggyútermelést, biostimulál.


Még mindig az arcnál maradva: sok nő szenved az úgynevezett bajuszkától, amit legtöbben a hagyományos úton, gyantával távolítanak el. A szőrszálak persze egy idő után újra megjelennek. A nagyfrekvenciás árammal működő epiláló gépek a végleges szőrtelenítést is lehetővé teszik. Egy női bajuszt átlagosan másfél-két hónap alatt lehet kiirtani. A műveletet legjobb a téli hónapokra időzíteni, mert ekkor a napfény már nem foltosítja meg az epilált területet.


Természetesen az Íriszen kívül a Baranya Megyei Fodrászipari Szövetkezet valamennyi kozmetikájában megtalálható az elektromos gépek legtöbbje. Ami még fontos: a kezeléseket mindenki számára elérhető áron végzik.


(Dunántúli napló - 1988. október 4.)

A Közösségi Televízió munkatársai közül Szűcs Imre kérdezgette az utca emberét a szépségideálról, majd tért be egy kamerával a Szigeti városrész egyik kozmetikájába 1988 tavaszán, hogy megnézze és megmutassa "elsősorban a műsor férfi nézőinek" - és persze most nekünk is -, hogy szépültek meg munka után egycsapásra Pécsen a dolgozó nők. :) Íme:

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.05.30.)

Szólj hozzá!

Címkék: 1988 kozmetika ktv jó estét kertváros női szépségideál

Kerékpáros helyzetkép Pécsről - 1988. május

2014.06.03. 09:00 tomikgb

Pécsen - a rendőrök szerint a domborzati viszonyokra visszavezethető okok miatt - a 80-as évek végén viszonylag kevés kerékpáros közlekedett, így a kerékpárosok által okozott balesetek is ritkák voltak. 1987-ben mindössze 14 balesetet okoztak biciklisek. Új biciklik terén sem volt rózsás a helyzet. A választék szűkös volt, különösen az olcsó Csepel kerékpárokból volt hiány. A váltó a bicikliken ekkor még luxusfelszerelés volt, az eladó nem tudott a riporternek olyan bringát ajánlani, ami ugyan nem versenybicikli, de van rajta váltó, és kapható is.

Kerékpározók figyelmébe


A kerékpáros gyermekbalesetek arra vezethetők vissza, hogy egyrészt a gyerek nem ismeri saját képességeit, annak határait: másrészt esetükben a legfőbb motívum, hogy a legkisebb erőkifejtéssel a leggyorsabban haladjanak. Emiatt csak akkor fékeznek, amikor már közvetlen az ütközés veszélye és csak akkor néznek körül, amikor ezt már feltétlenül szükségesnek vélik. Csábítja őket a mozgékony jármű arra, hogy az úttesten éppúgy viselkedjenek, mint a játszótéren, a parkolóban, a gyalogosjárdán vagy a gyalogos zónákban.


A kétkerekű jármű (elsőkerék-fékjét) nem csupán akkor kell használni, ha a hátsó meghibásodik, hanem az optimális lefékezés érdekében mindig a hátsóval együtt kellene működtetni. A kerékpárosok az első fék csekély hatásossága miatt nem használják azt, s így nem is tanulják meg a helyes fékezést. Később ezt a helytelen fékezési technikát gyakran a motorkerékpárokra, mopedekre is átviszik, s ez nagy sebességről történő fékezésnél veszélyes lehet.


A kerékpár biztonságának is alapvető feltétele a karbantartás. A leglényegesebb tennivalók: a világítóberendezés ellenőrzése, a fényvisszaverők tisztítása (pedálokon is), a tuskós fék utánállítása, a tuskók cseréje, a működtető bovden olajozása, a láncfeszesség ellenőrzése, beállítása, a kormány rögzítésének és játékának ellenőrzése a villafejben, a csengő mozgó alkatrészeinek olajozása, a lekopott abroncsok cseréje.


A kerékpáros saját érdekében különösen vegye figyelembe a következő tanácsokat: 1. Ha egyértelműen elsőbbsége van, akkor is figyelje az útkereszteződés forgalmát! Csak akkor haladjon tovább, ha látja, hogy a közlekedési partner valóban elsőbbséget ad! 2. Parkoló járművek mellett akkora oldaltávolságban haladjon el, hogy a nyíló ajtó mellett is elférjen! 3. Figyelje az autók tolatólámpáit is! 4. Elindulás előtt mindig figyelje, hogy nem jön-e mögötte másik jármű! 5. Mindig vegye figyelembe az útburkolat állapotát! (A vizes kockakő és a keramit csúszik!)


A gyermek kerékpározás közben saját biztonságát súlyosan veszélyezteti, ha menet közben 1. a kormányt elengedi; 2. lábát a pedálról leveszi; 3. más járművel húzatja magát; 4. másodmagával ül a kerékpárra; 5. társa mellett, párosával kerékpározik; 6. társaival vagy barátaival a közúton versenyez.


(Dunántúli Napló - 1988. július 12. - részlet)

Új, magyar gyártmányú, hagyományos kerékpárt 1988 tavaszán 3000 forint körül lehetett kapni, a versenybiciklik ára 5-6 ezer forint körül volt, és a korszak slágerét, a BMX-et is 5000 forint körül lehetett megvenni ekkoriban. A helyzetet a KTV riportere, Szűcs Imre térképezte fel 1988 májusában.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.05.30.)

Szólj hozzá!

Címkék: közlekedés 1988 kerékpárosok ktv nevelési központ jó estét kertváros

süti beállítások módosítása