Pécsi Stúdió

Az országban az elsők között, 1885 novemberében alakult meg a Pécsi Ipartestület, amely működését egy bérelt belvárosi lakásban kezdte meg. Az első évek a szervezési munkákkal teltek el. Létrehozták a munkásközvetítőt, az iparos szállót, életre hívták a munkásbiztosító pénztárat, megalakították a szakosztályokat. Bemutatkozási lehetőségeket is teremtettek, a tanoncok kiállítását először 1893-ban rendezték meg. Az Ipartestület jelenlegi székházának elődjét Pécsett, a Rákóczi út 24. szám alatt 1905-ben vásárolta meg.

1949-ben létrejött a KIOSZ, azaz a Kisiparosok Országos Szervezete, amely csaknem 50 éven át működött. Pécsen a 70-es évek végén határozták el, hogy új KIOSZ-központot építenek a régi helyett. Az első tervek még új helyről, és hétemeletes, üvegablakos toronyházról szóltak, a régi épület helyén pedig zöldövezetet alakítottak volna ki. Mivel a mesteremberek sajnálták volna ott hagyni a régi helyet, a KIOSZ és Pécs Város Tanácsa végül úgy határozott, hogy a városrendezési tervet módosítva, a már mindenki által megszokott régi helyén épüljön föl az iparosok új háza.

Az Iparosház Rákóczi úti homlokzata - 1988. április

A Kistelegdi István tervezte tágas, kényelmes, modern épület 1988 elejére készült el. A beruházás viszonylag olcsón, 40 millió forintból valósult meg, amihez hozzájárult az iparosok társadalmi munkája is. És hogy kik vették birtokba először az új épületet? A válaszért lapozzuk fel a Dunántúli Napló 1988. április 16-i számát:

14 iparos egy helyen - Bemutatkozik a pécsi Iparosház

Az iparosházban 12 műhelyben 14 iparos dolgozik, mégpedig - szigorú mércével mérve is - kiváló szakemberek. Az északi részen található Cseke Béla gázöngyújtótöltő és kulcsmásoló műhelye. Cégtáblákat, névtáblákat, reklámfeliratokat is készít, bármilyen betűtípussal. Roll Miklós órás és Rumann Ernő ötvös egy helyiséget osztanak meg. Sebők Károly bőrműves azt ígéri, hogy erszények, övek, pohárkészletek, újságtartók készítésén kívül júniustól bőrtárgyak javítását is vállalják. Boronkai Zoltán fotóműterme következik aztán, teljesen új felszereléssel, amely - természetesen - kisiparos termék. Egy bemutatóterem tartozik még a sorba, ahol a kisiparosokon kívül kereskedők, sőt állami vállalatok is kiállíthatják portékáikat. Piackutató szobának is nevezhetnénk, mert a termékek népszerűsítésének célja a megrendelők számának növelése. Főként a vidéki szakembereknek jelentős, mert így a megyeszékhelyen is bemutatkozhatnak áruikkal.

Az udvar nyugati felén Ferenc Miklós háztartásigép-szerelő, Krumpach Lajos sportszerjavító és Kádár Sándor cipész dolgozik. Szemben, a keleti szárnyon Cserepes Béláné Bánfalvi Ágnes kozmetikus üzletébe nem csupán a hölgyeket, hanem az erősebb nem képviselőit is várja. A szomszédos fodrászatban Sárközi Lászlóné készíti a frizurákat. Két keresett szakma képviselője foglalja el a következő műhelyt. Árvai Józsefné női szabó mérték után, hozott anyagból varr. A fiatal kalapos, Takácsné Földényi Éva megrendelésre bármilyen fejrevalót készít. Pálfi Imre férfiszabó mondta el, hozzá leginkább a túl soványak, vagy túl testesek jönnek, mert a magyar konfekció kifelejtette őket, amikor a méreteket megállapították. Egyvalaki maradt még ki a sorból: Szép Lehel keramikus, akit talán be sem kell mutatni. A keze alól kikerült dísztárgyak régóta ismertek Pécsett és a megyében.

(Dunántúli Napló - 1988. április 16. - részlet)

A felsorolt műhelyeken kívül az épület adott otthont a KIOSZ Baranya Megyei Alapszervezetének, a Kisüzemi Innovációs Iroda (NOVIKI) kirendeltségének, a Kisipari Termeltető Vállalat helyiségeinek, valamint a Baranya Megyei Fuvarszervező Irodának is. A Rákóczi út felé eső legfelső szinten egy 150 fős nagyterem, valamint szakosztályi és oktatótermek helyezkedtek el. A földszinten pedig az Iparos Kisvendéglő működik, amelyet a kezdetek óta Fischer János vezet.

A KTV 1988 februárjában járt az akkor még vadonatúj Iparosházban.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.15.)

Milyen szocializmust építsünk? Ezzel a címmel indított vitasorozatot 1988 elején az akkor már az utolsókat rúgó Kommunista Ifjúsági Szövetség. A KISZ ekkoriban már egyre inkább egy sodródó szervezet képét mutatta, a papíron óriásira duzzasztott, ám passzív tagság pedig lényegében meg is adta a választ a későn feltett kérdésre. Ezt a passzív tagságot próbálták felrázni a vitasorozattal, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) utódjaként, a kommunista párt irányítása alatt álló országos, egységes és egyetlen ifjúsági tömegszervezetként alakult meg 1957. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján, a Köztársaság téren, az Erkel Színházban. Felállítása a szovjet típusú politikai intézményrendszer restaurálásának fontos eleme volt. 1957 nyarán az új szervezet létszáma már meghaladta a 130 ezret, míg a későbbi években, szervezettségének teljes kiépülésekor a taglétszám tartósan 900 ezer fő körül volt. A KISZ szervezetek az iskolákon túl megjelentek a gyárakban, intézményekben is. (A KISZ létrehozása után alakultak ki a híres üzemi négyszögek (vállalatigazgató, párttitkár, KISZ-titkár, szakszervezeti bizalmi), amelyek minden fontos kérdést megtárgyaltak, így minden vállalat és intézmény működését gyakorlatilag egy informális négyes irányította.) A hatvanas években a KISZ-re kulturális feladatokat bíztak, ami sokszor balul ütött ki. A beatkorszak kezdetén szövetség még támogatta az új zenekarokat, aztán rájöttek, hogy képtelenek kordában tartani a dolgokat, ezért kampányba kezdtek a "huligánok" ellen. A KISZ fokozatosan kiszorult a fiatalokat tényleg érdeklő dolgok közül, tagsága gyakorlatilag formálissá vált. Csernobil után és a gorbacsovi reformok hatására a KISZ-ben is megindult a "bomlás", a politikai erjedés. A KISZ-alapszervezetek monopóliuma 1988-ig tartott. A szervezet végül 1989. április 22-én oszlott fel.

A Közösségi Televízió két kertvárosi nagyüzemben, az akkor még működő Mechlaborban, és az akkor még szintén működő Pécsi Bőrgyárban kérdezte a KISZ-es fiatalokat, ők vajon milyen szocializmust építenének? A kezdeményezés eredményéről nincs információnk, az viszont biztos, hogy jó egy év múlva, 1989 áprilisában a KISZ megszűnt, és az utódszervezeteként létrejövő DEMISZ sem lett hosszú életű.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.15.)

Szemetes a Kertváros

Lvov-Kertvárosban a parkokban, játszótereken, utak, járdák mentén folyton-folyvást kis színes szemétgyűjtőkbe botlik az ember. Van belőlük elég, s ez jó. Az is dicséretes, hogy tele vannak szeméttel, tehát használják a lakók.

A Kertváros mégis szemetes. Az edények tetején kicsordul a hulladék, a szél a földön sodorja és a levegőbe röpíti a jégkrémes papírokat, zacskókat, elhasznált papírzsebkendőket. Kinek a dolga lenne üríteni, tisztán tartani a szemetesedényeket? Az utcaseprőknek? A parkfenntartóknak? A lakásszövetkezeteknek? Esetleg a házmestereknek, vagy netán a lakóknak?

A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalattól Weik József, az úttisztító részleg vezetője úgy tudja, hogy az ő dolguk az autóbuszmegállók és a közjárdák melletti kis kukák ürítése. Panaszkodott, hogy kevés az emberük. Harminc állandó dolgozót és 40 alkalmit tudnak kiküldeni naponta. Az alkalmiak a hét egy napján, csütörtökön nem dolgoznak. Ez a napi 60-70 munkás tisztítja a várost Hirdtől a 20-os autóbusz végállomásáig, illetve a TV-toronytól Málomig.

Kertvárosban, a Nevelési Központ környéki parkokban gyakori ez a látvány.

Piszter Valéria, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat parkfenntartási részlegének vezetője szintén a munkáskéz hiányára hivatkozott. Az ő feladatuk a parkok és a játszóterek rendben tartása. A kertvárosban 0,6 ember jut egy hektárra, de ebbe már beletartoznak az üzemvezetők, portások, éjjeli őrök, művezetők is. Ha őket nem számítjuk, konkrét parkgondozó munkás csak "töredékében" jut el a Kertvárosba. Gond az is, hogy ezeknek a munkásoknak a többsége csökkentett munkaképességű. Minden héten egyszer kellene üríteni, ám gyakran fordul elő, hogy ez elmarad. A vállalat kapcsolatban áll a Közterület Felügyelettel. Ha tőlük bármiféle bejelentés érkezik, kis traktorral kiküldenek egy embert, aki összegyűjti az otthagyott szemetet.

Tavaly a "Kertváros" lakásszövetkezet, a PIK a lakókkal és házmesterekkel egyetemben társadalmi munkát ajánlott fel. A kezdeti lelkesedés hamar lelohadt, mert a vállalt feladatnak azóta sincs látszatja. Talán, ha a kis műanyag kukákba nem égő cigarettacsikkeket dobálnának, kevesebb lenne a tönkrement tároló. Vagy, ha a nagyobb terjedelmű hulladékot inkább az erre a célra kitett konténerekbe öntenék, nem telnének meg olyan hamar a kis edények. S talán nem is lenne olyan szemetes a Kertváros.

(Dunántúli Napló - 1987. október 19.)

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)

Megszólal a telefonfülke - A rongálók leleplezőinek jutalmat fizet a posta

Akárcsak az ország más városaiban, Pécsett is évek óta gond a nyilvános készülékek rongálása, kifosztása. Vandál pusztítók időről időre tönkreteszik a telefonokat, ellopják a perselyeket, szétszaggatják a telefonkönyveket. Pedig a nyilvános állomások sokszor életet, vagyont menthetnének, így a pénzben kifejezhető kár mellett jóval nagyobb az, amit egy üzemképtelen berendezés okozhat.

A baranyai megyeszékhelyen tavaly 950 órát fordítottak a használhatatlanná tett készülékek javítására, az eltűnt kézibeszélők és perselyek pótlására. A pécsi Távközlési Üzem dolgozói naponta rendszeresen ellenőrzik a nyilvános állomások működését, a károkozást azonban így sem tudják megelőzni.

A fülkékből évente több mint száz mikrofon és hallgató tűnik el, gyakran kiszerelik az üvegeket. A közel háromszáz - helyi, belföldi és nemzetközi távhívásra is alkalmas - készülék működtetésére évente félmillió forintot költenek. De ennél is nagyobb gond, hogy a túlzott igénybevételnek kitett nyilvános telefonok élettartama jóval rövidebb a kelleténél.

A posta szakembereinek véleménye szerint továbbra is sok gondot okoznak az ügyeskedők, a hamis pénzzel és más trükkökkel próbálkozók. A különféle műszaki újítások a korábbinál nagyobb védelmet jelentenek az ilyen próbálkozások ellen, a tapasztalatok szerint mégis előfordul, hogy a készülék a bliccelők miatt válik használhatatlanná.

Az elmúlt évben a lopások és rongálások miatt a rendőrségre 23 feljelentés érkezett. Volt olyan nyilvános fülke, ahonnan egymás után kétszer is elvitték a telefont. A tavaly eltulajdonított érmék becsült értéke megközelíti a 100 000 forintot, de az idén is loptak már el olyan perselyt, amiben a feltételezések szerint 8 ezer forint volt.

Pécsi sajátosság, hogy a most folyó hálózatbővítés következtében a szokásosnál valamivel tovább kell várni a tárcsahangra. A jelenségre sokan meggondolatlanul reagálnak, dühösen ütni kezdik a készülék oldalát, holott ez is újabb hibaforrás lehet. Egy nekibőszült telefonáló állítólag azért verte szét a 40 ezer forintos készüléket, mert az nem adta vissza a bedobott 20 forintját.

Hasonló esetek elkerülése végett a posta máris többféle intézkedéseket tett. Megerősítették a készülékeket, új típusú zárakat szereltek a perselyekre, a fülkéket pedig riasztóberendezésekkel látták el. Ha a rongáló működni kezd, megszólal a fülke, a leleplezésben segédkezőknek a posta jutalmat fizet.

(Dunántúli Napló - 1987. július 27.)

A 80-as évek végén Pécsen újult erővel ütötte fel a fejét a vandalizmus. A telefonfülkék, parkok, játszóterek mellett sokszor az oktatási intézmények udvarai is áldozatul estek az unatkozó fiatalok értelmetlen rombolásának. A jelenségről 1988 februárjában a Közösségi Televízió riportere kérdezte Kiss Pálnét, a Nevelési Központ 1. óvódádájának vezetőjét.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)

Kertvárosban, a Varsány utcában lakó Bakti Feri bácsi már szerepelt egyszer a Közösségi Televízióban, 1986-ban Katona Ágnes készített vele interjút a századik születésnapja alkalmából. Azóta eltelt két év, Feri bácsit pedig utolérte a 102. születésnapja is, amivel a megye legidősebb lakójává vált. Az alkalmat a KTV sem hagyta ki, 88-ban ismét Katona Ágnes adta át Feri bácsinak a televízió munkatársainak és a város lakóinak jókívánságait.

A "Varsány" a honfoglalás előtt a magyarsághoz csatlakozott alán néptöredék magyar neve volt. Varsány néven a 11., 13. században Baranyában három falu létezett, egy Bisse határában, egy Málom vagy Pécsudvard vidékén, egy pedig Királyegyháza határában. Ezek a települések valószínűleg a Varsány törzsbeliek szálláshelyei voltak. 1181-ben Udvard határának Pogány felőli részén említik a Varsány felől folyó patakot, ennek alapján tehát feltehető, hogy a Pécshez közel eső Varsány a mai Pécsudvard határában lehetett. "Jóllehet, az utcanévben szereplő helynév nem tartozik Pécs történeti földrajzi nevei közé, mégis dicsérendő az utcanévbizottság döntése, hogy utcanévül javasolta ezt a régi, Árpád-kori helységnevünket." - írja Pesti János a Pécs utcanevei című könyvében.

A KSH 2011-es népszámlálási adatai szerint egyébként három éve 1044 száz éves, vagy annál idősebb ember élt Magyarországon. És - gondolom mindenkiben felmerül a kérdés - vajon mi lehet a hosszú élet titka? Feri bácsi ezt is összefoglalja az alábbi rövid összeállításban.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)