Pécsi Stúdió

Németh Károly a Mohácsi Kórházban beszélgetett a boldog anyukával.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.11.06.)

Pécsett 1987-ben kereken 300 hektár (3 millió négyzetméter) parkosított területet gondozott a Kertészeti és Parképítő Vállalat. A vállalat tavaszi munkái közé tartozott a város homokozóiban a mintegy 2500 köbméter homok kicserélése, a felújított padok kihelyezése és a szökőkutak felújítása is.

Parkgondozás a Melinda utcában - 1987. május

1987-ben pedig egy érdekes kezdeményezésnek is tanúi lehettek a város lakói. A parképítő Vállalat nagyobb, összefüggő területek bérbeadásával kísérletezett. Szerény anyagi juttatás (1300 forint, ez az akkori átlagfizetés kb. 20 százaléka volt) ellenében szerződést kötöttek olyan személyekkel, akik vállalták, hogy egyhektárnyi parkterületet gondoznak és tisztán tartanak a lakóhelyük közelében. A munkára kezdetben negyvenen jelentkeztek, akik közül a nyár folyamán 15-en visszaléptek, a többiekkel viszont - ahogy az az alábbi cikkből is kiderül - meg volt elégedve a vállalat.

A pécsi Sarohin tábornok és Ilku Pál utcák által határolt házak előtt a lakók társadalmi
munkában gondozzák a kiskerteket - 1987. szeptember

Szépítik Pécs parkjait, közterületeit

- Véleménye szerint melyek a legszebb, legápoltabb parkok, melyeket bérben gondoznak?

[Piszter Valéria, a parkfenntartási üzem vezetője:] - Szerintem mindegyik jóval ápoltabb, tisztább, mint korábban. Érthető, hisz a terület felelőse a közelben lakik, ha szabadideje úgy engedi, szemetet szedhet, locsolhat. A tapasztalat az, hogy a környezet is méltatja ezt - sokkal kevesebb a rombolás, vandálkodás. Mégis említést érdemel közöttük az Ilku Pál - Sarohin tábornok útja által közrezárt házak parkjai. Itt Turcsányi József tűzoltó nyírja a füvet és a Pintér család gondozza az udvari tömbbelsőket. A házak előtti szép, hangulatos kertecskéket pedig a lakók saját maguk alakították ki és gondozzák. Ugyanígy szépen rendben tartott terület a Kovács Antal utca és Gyenis utca által közrezárt rész: Domján Attila szakoktató és családja kezét dicsérik. A Lahti utca környékén a Kőhalmi család ápolja a zöldterületeket. Az Enyezd utcában lakó Mayer Edéné - korábban háztartásbeli - a mi kérésünkre a vállalat dolgozója lett, és már egészen a málomi garzonházak környékéig gondozza a parkokat. A Bártfa utcai szabadidőpark gondozását Szondi József vezetésével vállalták a környékbeliek, mondván, hogy ők használják a parkot, gondozni is fogják.

(Dunántúli Napló - 1987. szeptember 15. - részlet)

Németh Károly a város zöldövezeti fejlesztéséről Somfai Csabával, az Építési és Közlekedési osztály vezetőjével beszélgetett.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.09.21.)

Van még egy ide vonatkozó videó, ahol az Ilku Pál út lakói panaszkodtak arról, hogy a tereprendezést végző munkások "nagyon keveset dolgoznak, egész nap  csak beszélgetnek.". :) A KTV ennek a panasznak is a nyomába eredt, íme:

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.09.21.)

A Varsány utcai postahivatal túlterheltségével már 1986 elején foglalkozott a Közösségi Televízió. Az egyre növekvő városrésznek ekkor már égetően nagy szüksége volt egy korszerű, a lakossági igényeket megfelelően kielégíteni képes postahivatalra, ami végül csak 1987-re készült el az akkori Darvas József (ma: Esztergályos János) utcában.

Ki kicsoda - Darvas József (1912-1973)

Író, publicista, politikus, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb tagja. Pályáját versekkel kezdte, első regényei a falusi nyomort tárgyalják. Országjáró élményeiről szóló riportjai és szociográfiai művei a helyzet tarthatatlanságát ábrázolták. Többször járt Pécsett, Veres Péterrel és Illyés Gyulával együtt irodalmi-politikai vitákban vett részt. 1951-1953-ban, majd 1959-től az újjászervezett Magyar Írószövetség elnöke. 1957-ben belépett az MSZMP-be, 1960-tól a Hazafias Népfront alelnöke, 1971-től az Elnöki Tanács tagja volt.

Ki kicsoda - Esztergályos János (1873-1941)

Vasmunkás, Pécs város országgyűlési képviselője, a szociáldemokrata párt tekintélyes vezető személyisége volt. A pécsi és a vidéki népgyűléseken 1924-ben felemelte a szavát a gyülekezési és egyesülési jogért, érdeklődést mutatott a kisemberek sorsa iránt. "Megvigasztalja őket, bátorságot önt beléjük, kitartásra buzdítja őket; munkát keres és juttat nekik..." 17 éven át volt országgyűlési képviselő. "Szíves és jóindulatú ember, aki szereti azt a várost, amely képviselővé választotta. Beszédeiben nem ígér sokat, tetteiben azonban annál többet tesz" - írták róla 1933-ban.

A postahivatal felvevőterme - 1987. augusztus

Pécsett a posta nagyarányú fejlődése az 1850-es években indult meg. Az 1860-as menetrend szerint Pécsről a levélposta Bécsbe, Sopronba, Nagykanizsára, Eszékre és Mohácsra naponta 12 órakor, Pest-Budára este 6 órakor indult. 1865-ben a vármegye is bekapcsolódott a távíróforgalomba. 1885-ben a magyar vidéki városok közül - Pozsony után - másodikként Pécsen létesült távbeszélőközpont. 1896-ban 95, a századfordulón pedig már 102 posta- és távírda-hivatal működött Baranya megyében, 1902 és 1904 között pedig megépül Pécs egyik legszebb épülete, a Postapalota.

"A ma embere nap mint nap találkozik a posta szolgáltatásaival, észre sem veszi, hogy a posta működik, hogy mi, postás dolgozók is szolgáljuk kényelmét, élete gazdagodását. Csak akkor vesz tudomást a postások munkájáról, ha egy-egy szolgáltatásba hiba csúszik, ha egy-egy postás dolgozó hibát követ el munkája során. És ez így van rendjén. Azért vagyunk, hogy a területünkön [a Pécsi Postaigazgatóság, gyakorlatilag a teljes Dél-Dunántúl] élő 1 370 000 ember postaszolgáltatás iránti igényeit pontosan, gyorsan és megbízhatóan kielégítsük. Nem vagyunk elégedettek munkánkkal, de eddigi eredményeink alapján bizalommal tekinthetünk a jövőbe" - írja zárszavában a Pécs és környéke postatörténete c. kiadvány 1987-ben.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.09.21.)

A vásárcsarnok épületének helyét a 70-es években Pécs déli városrészére készített rendezési terv szabta meg. A városrendezési koncepció az elavult és szanálásra ítélt lakóházak helyén megépülő új lakónegyedbe helyezte a vásárcsarnok tömbjét a Volán pályaudvarral együtt.

A pécsi vásárcsarnok 1980-ban.

A két szintes, összesen 5760 négyzetméter alapterületű csarnok építése azonban nem ment zökkenőmentesen. Olyannyira nem, hogy 1979 októberében a projektben érintett cégek képviselői válságtanácskozást is tartottak, amire így emlékszik a Dunántúli Napló 1979. október 24-i cikke:

Az előregyártott vasbetonszerkezetből épülő fedett piac generálkivitelezője a Baranya megyei Építőipari Vállalat. Képviselőik a tegnapi tanácskozáson aggályaikat fejezték ki amiatt, hogy a Csőszerelő Vállalat valószínűleg a tervezettnél később lát majd hozzá a klímaberendezések elkészítéséhez. Márpedig bizonyos szakipari munkákat csak akkor lehet majd elvégezni, ha a CSŐSZER már végzett. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a tegnapi egyeztető tárgyalás időpontjáig még egyetlen folyóméter sem készült el abból a csőrendszerből, amelyet pedig még be is kell építeni.

(Dunántúli Napló - 1979. október 24. - részlet)

Palántával teli asztal a vásárcsarnokban - 1987. április

A vásárcsarnok végül 1980-ban elkészült, ám a munka minőségével kapcsolatban sokat sejtet a Magyar Építőipar című folyóirat 1981-es cikke, amiben összefoglalásképp a következőket írják az újonnan átadott létesítményről:

A tömegében, formai megjelenésében, belső térformálásában kedvező benyomást keltő és a városszerkezetbe jól illeszkedő épület sajnos magán viseli a kivitelezés elvárható gondosságának hiányát, valamint a megvalósítás során rossz értelemben keresztülvitt "takarékosság" jegyeit. Ezek elsősorban az egyes szakipari munkák befejezetlenségében és gyenge minőségében jelentkeznek.

(Magyar Építőipar - 1981. 1-2. szám)

Paprikakínálat a pécsi vásárcsarnokban - 1987. június

Árubőség a pécsi piacokon

Mióta divatba jött a víkend, azóta nyáron a pénteki piacot tartják a nagyobbnak. Kivéve, ha zuhog az eső, s reménytelen elindulni a  Balatonra. Ezúttal nem esett, mégis nagy piac volt szombaton. A vásárcsarnokban, a Búza téren, a kertvárosi Diana téren és az Uránváros piacán tegnap kora reggel alig fértek el egymástól az árusok.

De nem maradtak otthon a vevők sem. Házaspárok fonott vesszőkosarakkal jöttek, mert már előző nap híre ment, hogy olcsóbb lett a befőzni való cseresznye, meggy. S valóban az esőktől nagyra duzzadt szemeket a két meleg nap beérlelte. Itt-ott ugyan megrepedt a gyümölcs héja, de az uránvárosi maszekoknál már 16 forintért lehetett venni ropogós cseresznyét, s 20 forintért meggyet.

Szidják a sok esőt, de a kiskertek most fellélegeztek. Öntözni nem kell, és csak úgy ontják a termést. Karónyi sárgarépák és a húslevesnek jó ízt adó izmos lombos petrezselyemgyökerek, emberfejnyi nyári káposzták, öklömnyi paradicsomok, hatalmas tölteni való zöldpaprikák - a szép portékáktól valósággal roskadoztak a piaci asztalok, standok. A kora nyári árubőségben úgy festett a vásárcsarnok, mint egy mintakiállítás. A szamóca már, a málna még nem nagyon érik. Egyébként a spárgatöktől a csiperkegombáig, a fejessalátától a kígyóuborkáig minden bőségben kínálta magát.

Az árak? Nem túl szerények, de mintha elmozdultak volna kissé lefelé. Ez volt az első hétvége, amikor már a zöldpaprikát is kilóra adták. Csípőset és édeset, hegyeset és vastaghúsút, 40-50 60 és 70 forintért kínálták. De a Diána téren volt már 38 forintos paprika is. A valóban szép paradicsom kilója 38-44 forint, a káposzta 5 és 10, a leveszöldség csomója 8-14, az újburgonya kilója mérettől függően 8 és 20 forintba került a standokon. A barna tojás 2 forint volt, a lakótelepi piacokon 20 fillérrel drágább. Tegnap jelent meg először a zöldbab, kilója 60-70 forint volt.

Dél körül, ahogy fogyott a tömeg, úgy lágyult meg az árusok szíve. Főzőhagymát ekkor már 4 forintért, fejessalátát 2-3 forintért vehettek az elkésett vevők. A virágstandokon 4 forint volt egy szál szegfű, 3 forint a rózsa szálja, 8 forintért pedig már egész csokor kerti margarétát lehetett kapni.

(Dunántúli Napló - 1987. június 28.)

 A pécsi vásárcsarnokban 1987 őszén járt a Közösségi Televízió stábja.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.09.21.)

Nevezték annak idején kínai-negyednek is, a szakzsargonban pedig a lebilincselő "Siklósi városrész, 7-es szerkezeti egység" nevet kapta a köznyelvben - a drága OTP-lakásokra utalás miatt - egyszerűen csak Rózsadombként ismert városrész. A Közösségi Televízió és a korabeli sajtó is sokat foglalkozott a város legdélebbi és legújabb lakótelepével.

Gondokból pedig volt elég. Először is a "különállás", ami elsősorban a közlekedési értelemben vett nehézségeket takarta, hiszen a Rózsadomb is, és a Malomvölgyi úti lakótelep is csak átszállással volt megközelíthető a belvárosból. Aztán ott volt a kereskedelem kérdése. "Miközben a rózsadombiak a városból, vagy a lakóterület más részeiről való cipekedésre kényszerülnek, azt látják, hogy szép számmal vannak velük üresen, gúnyosan farkasszemet néző üzletek." - írja a Dunántúli Napló 1987. szeptember harmadikán. Az üzleteket a városi tanács ugyan már 1984-ben meghirdette, az eredmény azonban felemás volt. "Sok bisztrót, italboltot és hasonló egyebet nyitottak volna nagyon szívesen a pályázók, de alapellátást szolgáltató üzletet alig. A helyzet mindenképpen elgondolkodtató. Állami vállalatoknak nemigen vannak millióik új üzletekre, a magánkereskedőket pedig elég nehéz meggyőzni arról, hogy másmilyen üzletet kellene nyitni, mint amiben egyéni szempontból fantáziát látnak. Miközben egy folyamatosan gyarapodó lélekszámú lakónegyed tisztes kereskedelmi ellátás nélkül vegetál."

A telefonhelyzet is a szokásosan kritikus volt. "Két nyilvános fülke van - ez minden. Ezeken át bonyolítja rendeléseit, és egyéb üzleti ügyeit az egyetlen élelmiszerbolt. Épületes lehet! Nem értjük, miért ne lehetne ilyenkor áthidaló megoldásként CB-rádiót alkalmazni?" - teszi fel a kérdést a cikkíró.

"Kétségtelen, hogy a lakótelep ma, 1987 vége felé nem olyan képet mutat, mint amilyent megszokhattunk a közelmúlt években, sokkal inkább olyant, mint ami a 60-as évek elején - pl. Uránváros építésének a hőskorában - volt szokásos. Az utak, járdák építése jócskán elmarad a lakásépítéshez képest, a beköltöző lakók nem mindig jutnak (jutottak?) aszfaltozott, betonozott úton, járdán az új otthonukhoz, s a beköltözés után még hosszú ideig el kellett viselni a közműépítési munkákkal való együttélést. Nyilvánvaló, hogy itt nem csak az játszott közre, hogy a korábban megszokottnál gyorsabban készültek el a lakások, hanem a város szűkülő pénzügyi lehetőségei is a közműépítési lassítását diktálták. S ugyanez okból vontatott a parkosítás is. Itt talán szerepe lehetne az oly régóta szorgalmazott öntevékeny lakossági közreműködésnek a növények kiültetésében, gondozásában."

IMS-technológiával épülő lakóházak a Rózsadombon - 1988. október

1987 őszén a Közösségi Televízió is a gondok nyomába eredt. A riportban megszólal a lakó, akinek a festők összefestékezték a szőnyegpadlóját, de érkezik panasz a terület egyetlen élelmiszerboltjára is, ahol "penészes túrókat, rossz tejeket árulnak", és kamera elé kerülnek a poharas LEO jégkrémet majszoló gyerekek is.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.09.21.)