Tekintsünk vissza együtt Pécsre és a 80-as évekre. - Riportok, videórészletek kétnaponta a Kertvárosi Közösségi Televízió és a Pécsi Városi Televízió 1986 és 1990 között készült műsoraiból. - Nyomj egy "Like"-ot, hogy a Facebookon is értesülj az új posztokról!
Dísztribün, fúvószenekar, integető párt- és állami vezetők, vörös zászlók, napszemüveges elvtársak, molinók, transzparensek, sör, virsli, napsütés. Semmi kétség, ez bizony egy szocialista május elseje. Ahogy majd a felvételből is kiderül, 1986-ban még nagyon adtak erre. A dolgozók "impozáns felvonulását" természetesen a Mecseki Szénbányák Vállalat nyitotta, őket pedig a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói és családtagjai követték a sorban.
Hogy önbizalomból nem volt hiány, azt mutatja az anyag záróinterjúja, amit Németh Károly készített Labudek Klárával, a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) politikai munkatársával, aki a felvonulás egyik főszervezője volt. Elmondása szerint 60-70 ezer ember vonult fel, és 26-al több vállalat, mint 1985-ben. Amikor a műsorvezető arról kérdezi, hogy vajon jövőre is lesz-e felvonulás, "mert hogy olyan hangok hallatszottak, hogy...", na ekkor - a kérdés végét meg se várva - nyugtatja meg az emberünk a kérdezőt, hogy lesz, "annál is inkább, mert a dolgozók minden ellenkező híresztelés ellenére szívesen vesznek részt a fölvonulásokon. Előtte vannak egy kis morgolódások, de a felvonulás napján minden üzemnél, vállalatnál nagy a készülődés, és a lelkesedés. És azt hiszem, hogy a hagyományaink közül ezt meg kell őriznünk" - zárja rövidre a témát a szakszervezeti asszonyság.
Az illegalitástól a hivatalos ünneplésig - Régi pécsi-baranyai május elsejék
1890.
A fővárosban már fölvonulással ünnepeltek, nálunk ekkor még ilyenről nem volt szó, de érdemes tanulmányozni a Mohács és Vidéke hetilap korabeli számait, amelyben ezekre a napokra időzítve két cikk is megjelent, a "Munkások mozgalma", illetve "A munkáskérdés hordereje és tanulsága" címmel.
Az első cikknél az "F" monogrammal jelzett írója ezt a végkövetkeztetést vonta le: "A munkáskérdés rögtön elveszítené fenyegető jellegét, ha a munkaidő leszállítását a munkaadók elhatároznák. A munkásoknak idejök maradna az üdülésre és szellemök képzésére, és a mellett mégis keresnének annyit, hogy jól is lakhatnának..." A szerkesztőségi megjegyzés summája: a munkásokon kívül mások is vannak, akik hasonlóan keményen dolgoznak a megélhetésért.
A második cikkben Serli Sándor "a nyugatról felénk lavinaként növekvő veszélyt" neveléssel és reformokkal vélte kivédhetőnek, az állam szerepét hangsúlyozta ebben a fontos kérdésben, eközben pedig ezt állapította meg: "II. Vilmos (Németországban) már jó példával jár elül."
1910.
A pécsi szervezett munkásság ekkor már több rendezvénnyel emlékezett meg a munka ünnepéről. Délelőtt 9-kor a Munkás Kaszinóban fölolvasást tartottak, amelyet szavalat és ének követett.
A népgyűlésre délután kettőtől került sor, amikor is a Majláth (a mai Kossuth) téren gyülekeztek, az ünnepséget a munkásdalárda nyitotta meg, majd kezdetét vette a népgyűlés. A bányamunkások már 1 órakor gyülekeztek a Rigóder Szabolcsi úton, onnan mentek be szervezetten a gyűlés színhelyére.
A rendezvény végeztével a munkásság az Irgalmasok (Bem), a Rákóczi, a Ferenciek (Sallai) utcák, a Scitovszky (Szent István) tér, a Király (Kossuth). a Sörház (dr. Majorossy Imre), a Kálvária (Vak Bottyán), a Tettye utcákon át vonult föl a Tettyére, ahol ekkoriban mindig vidám szórakozással fejezték be a napot.
Májusköszöntő tánccal, májusfával
1930.
A fokozott rendőrségi készültség jegyében telt el ekkor a munkásság ünnepe mindenütt az országban. A belügyminiszter "az ilyenkor szokásban volt gyűléseket nem engedélyezte", sőt Pécsett is a rendőrség előző nap este razziát tartott a város területén, amelynek során, mint azt a Dunántúl megírta: "... A detektívek a legeldugottabb helyeket is bejárták, de gyanús alakra nem akadtak. Ez a körülmény is arra vall, hogy a kommunista agitátorok vagy elkerülték Pécset, vagy ha ilyenek akadtak is, nagyon jól elrejtőztek a rendőrség és a józanul gondolkodó munkásság elől..."
A munkásság ilyen helyzetben a mecseki kirándulásokat választotta, ott kerültek sorra azok a gyűlések, kisebb összejövetelek, amelyeket el tudtak titkolni az avatatlan megfigyelők előtt. Voltak évek előtte is, utána is, amikor sor kerülhetett a városban és a megye más helyein is nagyobb szabású ünnepségekre.
Pécs, 1945. május 1.
1950.
"A béke hatalmas táborának lenyűgöző seregszemléje volt az egész világon az idei május 1.", "Pécs soha nem látott még ilyen lelkes és gyönyörű májusi felvonulást", "Több, mint negyvenezer ember tüntetett a béke harcos seregszemléjén", "A felszabadult munka szépsége és öröme", "Forró lelkesedés a bányavidéken és Baranyában", "Vidám, boldog szórakozás a Balokány-ligetben és a Tettyén", "Ötezer ember gyönyörködött a sportműsorban", "Pécsbányatelep az első az ipari felvonuláson", Május 1-én estig Baranya megyében 275 030 dolgozó írta alá a békefelhívást"... ilyen, és ehhez hasonló újságcímek tanúsították a megváltozott helyzetet. A hatalomra jutott Magyar Dolgozók Pártja vezetősége addig soha nem látott pompával, külsőségekkel akarta felejthetetlenné tenni ezt a napot.
A Dunántúli Napló részletes tudósításban számolt be a pécsi fölvonulásról, részletesen taglalva azokat a gyárakat, intézményeket, amelyek részt vettek a Széchenyi téri központban zajlő demonstráción. A kor szellemének megfelelően ezek voltak a fő jelszavak: "Éljen Sztálin, éljen Rákosi!"
Hasonló, részletes tudósítást kapott a korabeli olvasó a megyében zajló ünnepségekről, fölvonulásokról. A tudósításban nagyon sok helység neve, eseményei szerepeltek. Külön kiemelték a délszláv lakosú falvak ünnepségeit, tekintettel a Tito vezette Jugoszláviával való akkori rossz viszonyra.
Készül az ünnepi dekoráció (1974)
1970.
Ismét megváltozott körülmények között, derűs, ünnepi hangulatban zajlott le ekkor az ünnep. Kossuth-bánya ekkor lett élüzem, hasonló kitüntetésben részesült a szigetvári Minőségi Cipőgyár is, Kátolyban ekkor avatták föl az új kultúrotthont. Ezek a rendezvények is május elsején zajlottak.
A pécsi központi fölvonuláson 45 ezren vettek részt, amely ekkor még a Rákóczi, a Bem utcákon és a Széchenyi téren át zajlott, de a gyülekezők a környező utcákat is igénybe vették. A fölvonulás közel három órán át tartott a megjelent párt- és állami vezetők, a veteránok és nagy számú érdeklődő előtt. Hasonló rendezvényekre került sor a megye többi városában, helységében, Baranya napilapja ezekről is beszámolt.
A délutáni rendezvényeket jórészt elmosta az eső, kénytelenek voltak zárt helyeken megrendezni. Ezekben a napokban tanzániai pártküldöttség tartózkodott hazánkban, Pécsre is ellátogattak, ahol sokrétű programról gondoskodtak részükre a szívélyes helyi vendéglátók.
(Dunántúli Napló - 1989. április 26.)
És hogy mit gondolt Piti Zoltán, a város akkori tanácselnöke az előttünk álló feladatokról, az is kiderül a Közösségi Televízió ünnepi összeállításából.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.05.05.)
Mai utunk ismét az egykori Domusba vezet. Az áruházba, ahol - a Dunántúli Napló korabeli cikke szerint - "a nyitás napján szinte egész Pécs randevúzott, s ahol estére a legtöbb bútorra (a 62 ezerbe kerülő osztrák ülőgarnitúrára is!) kikerült az "eladva" tábla. Azon az első napon kerek 5 millió forint forgalma volt a Domusnak."
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.03.10.)
Az áruházat egyébként majdnem a Magyarországon igencsak rosszul csengő IMS technológiával építették meg. Szintén a korabeli sajtó írja: 1976-ban még az volt a kérdés, lesz-e egyáltalán Domus Pécsett? "Pénz ugyan volt már, de nem volt hely, sem terv. IMS-ből kínálták a szerkezetet, s a bútorkereskedelem vezérkara elborzadt: a hatalmas tér egyetlen pillérerdő lenne, ahol hogyan is mutathatnának be bútorokat. Az oly sok mindenre kiváló IMS itt nem rúghatott labdába és örüljünk neki. Mert az a két szál pillér, ami most tartja a felső szintet elvész a térben. Tillal Ernőt dícséri, hogy a kiválasztott szerkezetet ilyennek öltöztette fel, s egy igazán rangos építménnyel örvendeztette meg a pécsieket."
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.03.02.)
Ötéves a pécsi Domus Áruház
Idén éppen öt éve, hogy megnyílt a pécsi Domus. A 72 millió forintos költséggel létrehozott épület nem csak külsejében tér el a Domus hálózat többi tagjától, de egyéb jellemzőkben is. 4600 négyzetméterével ez a legnagyobb vidéki áruház, amely forgalmát tekintve az előkelő második helyen áll.
A pécsiek öröme azonban mégsem felhőtlen, az avatás óta folyamatosan perben állnak az építőkkel. Eddig minden évben történt valami, például szétrobbant a kirakati üvegajtó, tönkrement a külső burkolat, a födém, a padló, leestek a felirat betűi. A hibák javítását késlelteti, hogy egyik-másik alvállalkozót időközben felszámolták.
A Baranya Kereskedelmi Vállalat bútorforgalmának 15 százalékát a Mecsek Áruház, 23 százalékát a vidéki üzletek, míg a legtöbbet - 62 százalékot - a Domus forgalmazza. Ennek ellenére a kereslet jóval nagyobb, mint a kínálat. Ennek oka az is, hogy minőségi kifogások miatt néhány gyártótól nem fogadnak el termékeket. A bútorok hibái miatt egyébként évente közel ezer reklamációs ügyet intéznek.
(Dunántúli Napló - 1986. szeptember 20. - részlet)
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.01.27.)
Biztos mindenki járt már úgy, hogy előkerültek a fiatalkorából furcsa képek, rosszabb esetben videók, amire csak annyit tudott mondani, hogy atya-úr-isten. Nem is feltétlenül azért, mert valami megbotránkoztatót rögzített a kamera, hanem egyszerűen mert 20-30 év távlatából ami akkor viccesnek, humorosnak tűnt, az ma már furcsa, megmosolyogtató.
Kárász Róbert műsorvezető, a TV2 reggeli műsorának házigazdája. Az interneten rákeresve kiderül, hogy luxusban él, hogy gerincproblémákkal küzd, ami miatt akár le is bénulhat, hogy ellopták az autóját, valamint hogy egy gyakornoklány miatt elhagyta korábbi feleségét. És kiderül az is, hogy Szigetváron született, és Pécsen járt középiskolába, a blog szempontjából pedig emberünk itt kerül a képbe. :)
Kárász Róbert ugyanis középiskolásként még humorban utazott, olyannyira, hogy "fel is fedezte őt a diákkabaré", szerepelt a Petőfi Rádió Reggeli Csúcs című műsorában, 1986. december 22-én pedig a Közösségi Televízió karácsonyi műsorának vendége volt. Ez utóbbit tudjuk megmutatni, a felvezető beszélgetés után a "maszekokat" kifigurázó harmadéves diák produkciója a hatodik perctől kezdődik.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.12.22.)
Noha a híradásokban folyamatosan felhívták a figyelmet rá, hogy senki ne hagyja az utolsó pillanatra a karácsonyi bevásárlást, a sajtóhírek szerint 1986-ban az ünnepek előtti napokban is kiegyensúlyozott ellátással találkozhatott a karácsonyra készülődő háziasszony. Ahogy a Dunántúli Napló december 23-i cikkében írják: "A boltokba még az utolsó két napon is szállítanak árut, kedden és szerdán az üzletekbe még visznek szaloncukrot, kókuszreszeléket és margarint. Mazsolát és babérlevelet viszont hiába keres a vásárló, ez az idén hiánycikk, és déli gyümölcsből is kevesebb került az üzletekbe, mint tavaly."
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.12.06.)
Ezüstvasárnap: vásárlási láz
Ritkán látott nagy tömeg hömpölygött tegnap Pécsett a járdákon, az áruházak, üzletek előtt egymás sarkát taposták a vaskos csomagokkal megpakolt emberek, az utakon autó autót ért, parkolóhelyet csak a szerencsések találtak. Persze nem is csoda, hiszen alig tíz nap választ el bennünket a karácsonytól, s úgy látszik senki nem akarja az ünnepi bevásárlást az utolsó pillanatra halogatni.
A pécsi áruházak kivétel nélkül kinyitottak, s a boltok, üzletek zöme is megfelelő árukészlettel és kínálattal várta a vásárlókat. Rengetegen keresték fel az Aranykaput, a Bajcsy-Zsilinszky úti edényboltot, de a Konzum Áruházban sem volt hiány vevőkből. A legtöbben a műszaki és játékosztályon fordultak meg: kelendők voltak a társasjátékok, sokan vásároltak téli sporteszközöket, elektromos játékokat.
A Centrum Áruházban is a játékosztály volt a legnépszerűbb: jellemző, hogy csak percekig tartó várakozás után lehetett bejutni, igaz hogy azután lökdösődés nélkül, kényelmesen válogathattak a vásárlók az Adidas-áruk, a külföldről behozott játékbabák, Matchbox autók és motorok, különféle műanyag építőjátékok között.
Az ezüstvasárnapi vásárlási láz a kora délutáni órákban mérséklődött, két óra felé a pécsi belváros ismét nyugodt, szokásos vasárnapi képet mutatott. S addigra az elfáradt eladók is hazaértek...
(Dunántúli Napló - 1986. december 15. - részlet)
Ezzel pedig az ABC túránknak egy időre a végére is értünk. Az 1986-os év kereskedelmi riportjait a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat jókívánságaival zárjuk, hogy teljes legyen a karácsonyi hangulat. :)
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.12.22.)
A Nevelési Központ sportegységének jelentős elemeként nyílt meg 1984 szeptemberében az intézmény 25 méteres tanuszodája. A megnyitásig tartó út viszont elég rögösre sikeredett. Az uszoda műszaki átadása 1984. április 10-én megtörtént, a nyár folyamán azonban az úszni vágyók még zárva találták a létesítmény kapuit. A KÖJÁL (Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, az ÁNTSZ elődje) ugyanis vízminőségi problémákra hivatkozva hónapokig nem adta ki a működési engedélyt.
Nyáron aztán további problémák jelentkeztek: a lábakon álló medence és az azt tartó vasbeton szerkezet közti dilatációs hézag között csöpögést észleltek. Ezt kijavították, de ezek után még a medence vízvisszaforgató és szűrőrendszerével is akadtak problémák. Mint a korabeli újságcikk írja: "A 25 x 11 méteres, 0,9 - 1,7 méter mély medence 362 köbméter vizet igényel egyszeri feltöltésre, hogy kialakuljon a feszített vízfelület. Nem kevés vízről van tehát szó, ennyit nem kifizetődő naponta elereszteni, utána kimosni, fertőtleníteni a medencét és megvárni, amíg az újra megtelik vízzel. Ezért alkalmazzák mind több helyen a vízvisszaforgató rendszert."
A visszaforgató rendszer hibáin is sikerült végül úrrá lenni, a KÖJÁL pedig csak mért és mért, a nyár folyamán nem kevesebb, mint 79 mérést végeztek el a vízminőségre vonatkozóan. Az - akkori áron - 37 millió forintos beruházási költséggel létesített uszoda végül - a néhány nyári próbanaptól eltekintve - 1984. szeptemberétől nyílt meg a nagyközönség előtt.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.01.27.)
Biztos mindenki járt már úgy, hogy előkerültek a fiatalkorából furcsa képek, rosszabb esetben videók, amire csak annyit tudott mondani, hogy atya-úr-isten. Nem is feltétlenül azért, mert valami megbotránkoztatót rögzített a kamera, hanem egyszerűen mert 20-30 év távlatából ami akkor viccesnek, humorosnak tűnt, az ma már furcsa, megmosolyogtató.