Pécsi Stúdió

A mai főszereplőnk Koltai Dénes andragógus, a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar egykori dékánja, az MTA köztestületi tagja, az MSZP tagja. Az általunk taglalt időszakban azonban Koltai Dénes még az MSZMP Pécs Városi Bizottságának első titkáraként tevékenykedett.

Koltai Dénes, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának első titkára mondja ünnepi beszédét a pécsi Ifjúsági Házban. (1989. május 1.)

Ebben a minőségében pedig vaskalapos kommunista volt, abból is a viccesebbik fajta, ami a nézők figyelmét sem kerülte el. Szívatták is rendesen a nézői kérdésekkel. Az alábbi kérdés például arra vonatkozik, hogy miért van a Népszava fejlécében a "Világ proletárjai, egyesüljetek!" jelmondat, és "mi ennek az értelme?" :D Koltai szerint ez a mondat "a munkásmozgalom egy nagyon szép hagyománya", és hozzáteszi, hogy "nagyon nagy kár lenne, hogyha a kommunista, vagy a baloldali újságok homlokcíméről ez lekerülne." Pedig lekerült, és nem csak onnan. De Koltai elvtársnak az "elvtársazásról" is megvolt a véleménye, ezt is megosztotta akkoriban a nézőkkel, és most természetesen velünk is.

Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.05.13.)

Egy másik szellemes kérdés azt feszegeti, mit keres a vörös csillag a városháza homlokzatán. Természetesen a provokatív kérdésre meg is született a hasonlóan cinikus válasz, íme:

Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.05.13.)

Koltai elvtárs sajnos ez ügyben sem örülhetett sokáig, 1989 végén ugyanis a városháza homlokzatán a régi-új címer váltotta a vörös csillagot:

Címer kerül a pécsi városi tanácsháza tornyára. Az eredeti, 1880-90-es évekbeli mázas pirogránit alkotás a Zsolnay Gyárban készült. Most a tanácsteremben látható. Mintájára tervezi Rádóczy László ötvösmester azt a kovácsoltvasból vagy rézből formálódó címert, amit még idén szeretnének felhelyezni a toronyra a szombaton levett csillag helyébe. A tanács vezetősége október 12-én dönti el, hogy a kétfajta minta közül melyiket teszi fel. Maximálisan 60-80 kilót érhet el, ennyi volt a vörös csillag súlya is.

(Dunántúli Napló - 1989. október 9.)

A Mecsekben az uránérctermelés a 80-as évek végén már 30 éves múltra tekintett vissza. A három évtized alatt öt bányaüzem épült, ebből az I-es és a II-es ekkorra már kimerült, a III-as ércvagyona is fogyóban volt már, a IV-es teljes kapacitással üzemelt, az V-ös bányaüzem termelése pedig ekkor még felfuttatás alatt állt. Az uránbányászok átlagos jövedelme még ekkoriban is átlagosan évi 320 ezer forint volt, azonban már évek óta tudni lehetett, hogy az uránérc kitermelése gazdaságosan semmiképpen nem fenntartható.

A Mecseki Ércbányászati Vállalat vezérigazgatója, Varga Mihály is hosszan sorolta a gondokat egy 1989 áprilisi interjúban:

"Az urántermelés a hetvenes években kifizetődő volt, ez túltermeléshez vezetett. Ma lelassultak az erőműépítések, a Szovjetunió csökkenti a dúsítmánytermelést, a nukleáris leszerelés (hála istennek!) ugyancsak csökkenti az urántermelést, a világpiaci árak tehát természetszerűleg csökkennek. A rubel-dollár-forint viszonylat, a szovjetek által meghatározott árfolyamok újabb gondot okoznak, így a mi vállalatunk állami támogatásra szorul. Az elmondottak természetesen a piac bizonytalanságát is jelzik..."

A MÉV V-ös bányaüzeme

A feketeleves azonban május elején jött. Ekkor Dr. Horváth Ferenc, az Ipari Minisztérium államtitkára, leendő ipari miniszter ugyanis egy nyilatkozatában jelezte, hogy reménykedni ugyan még lehet, de nem érdemes, a bányabezárás ugyanis biztosnak tűnik.

A miniszterjelölt az uránbánya bezárására voksol. - Dr. Horváth Ferenc baranyai kérdésekre válaszolt

Az országgyűlés májusi ülésszakának megnyitása előtt tegnap Budapesten összeült a parlament ipari bizottsága. A bizottság tagjainak Németh Miklós miniszterjelölt bemutatta dr. Horváth Ferenc államtitkárt, mint ipari minszterjelöltet. A baranyai képviselőcsoportból Mérei Emil országgyűlési képviselő is részt vett az ipari bizottság előkészítő ülésén, és a kínálkozó lehetőséget megragadva több kérdésben is kikérte a leendő miniszter véleményét.

- A szén- és uránbányászat leépítése miatt gazdaságilag depressziós övezetté nyilvánították Pécs-Komló-Bonyhád környékét. Milyen lehetőségeket lát a térség iparfejlesztésére, milyen kormányzati beavatkozásokat tart szükségesnek?

- Elöljáróban annyit, hogy semmiképpen nem hozzuk méltatlan helyzetbe a bányászokat. A tervek szerint 1992-ben hagyjuk abba az uránbányászatot, van tehát elég idő az átképzésre. A feszültség feloldására a borsodi modellt szeretnénk alkalmazni, a helyzetet azonban nehezíti, hogy Baranyában nincs a borsodihoz hasonló felvevő iparág.

- Mit javasol a Minisztertanács elnökének, milyen választ adjon Baranya és Tolna megye vezetőinek az e kérdésben hozzá intézett levélre?

- Több alternatívát is kidolgoztunk, de személy szerint én az uránbánya bezárása mellett voksolok. Az itt felszabaduló szakképzett munkaerőt a Mecseki Szénbányáknál a föld alatti termelő munkában lehetne elhelyezni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az improduktív területen nem lesz felesleges munkaerő, itt csak az átképzés vezethet megoldáshoz.

(Dunántúli Napló - 1989. május 10.)

Ekkor tehát az ország vezetése már minden kétséget kizáróan eldöntötte, hogy a hazai uránbányászatra a leépítés, a termelés fokozatos megszüntetése, majd az uránbánya teljes bezárása vár. A hír megjelenése után készített riportot Pánics György a pécsi uránbánya dolgozóival, és a Mecseki Ércbányászati Vállalat vezérigazgatójával.

Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.05.13.)

Az 50-es évek megalomán törekvései a hazai városok településszerkezetét sem hagyták érintetlenül. Ennek eredményeként jött létre Nagy-Budapest, de a vidéki nagyvárosokhoz is ekkor csatolták hozzá a környező falvakat, településeket. Magyarürög is így járt, a települést 1954-ben csatolták a baranyai megyeszékhelyhez, így tehát papíron Ürög a lüktető nagyváros részévé vált.

Papíron. Mert valójában a régi, a "falusias" állapothoz képest sok változás nem történt se itt, se Pécs többi, újdonsült külvárosában. Ezek a szocializmus évtizedei alatt jórészt hányattatott sorsú, hátrányos helyzetű részei maradtak a városnak. Az okokról pedig akkoriban is sokszor, sok helyen írt, cikkezett a korabeli sajtó. Mi most a Dunántúli Napló 1987 március 24-i számából ragadunk ki egy, a problémával foglalkozó cikkrészletet.

Pécs peremén - Hátrányos helyzetű városrészek

Pécs ugyanattól lett nagyvárossá, amitől Budapest kétmilliós metropolisszá: a felszabadulás utáni első évtizedekben a környező településeket - mindaddig önálló falvakat - közigazgatásilag hozzácsatolták. Ez azonban az illető település számára vajmi keveset jelentett azon kívül, hogy megtörtént az idők folyamán az "összeépülés" (ami Vasas és Hird esetében valószínűleg soha nem valósul meg) és hogy "városi" autóbusszal közlekedhetnek az emberek. A Pécshez csatolástól várt fejlődés, pontosabban a felzárkózás igen apró, szinte észrevétlen léptekben halad. Ezek a településrészek ma is több falusias, mint városias jelleggel rendelkeznek. Az ellátás több tényezője - mitagadás - nem jobb, mint a falvakban (ami alatt ezúttal nem csak a székhelyközségeket értjük!).

Hosszú ideig nem figyelt a város a peremekre, mintha úgy vélték volna: elég a közlekedést fejleszteni, s akkor majd minden ellátási problémát megold a belváros. Nézzük csak végig az ún. peremterületeket: rendelkezik-e közülük akár egy is az alapellátás mindegyikével az adott településrészt megillető színvonalon, illetve magasabb fokú ellátó szervezettel? Bizony, nem! Csak egy - igaz, hogy szélsőséges - példát. Annak idején hosszú vita volt azon, hogy az ún. I. kerületi rendelőintézet [ez a mai Lánc utcai Rendelőintézet, amit 1983-ban adtak át] hol épüljön meg. Sokan Meszes mellett kardoskodtak (Meszes a mai terminológia és helyzetfelmérés szerint peremterület), végül mégis majdnem a belvárosban épült meg, hihetetlen távolságra kerülve a további, távolabbi peremterületektől. De sebaj, kitűnő a közlekedés, a távolságok összezsugorodnak - szólt a magyarázat.

Ma már tudjuk: a közlekedéssel - legyen az bármennyire is jónak mondott - nem oldható meg e területek számtalan napi gondja. Rá kellett jönni arra, hogy ha egyre erőteljesebben hangoztatjuk a falvak esetében azok megtartó erejének a fontosságát, s ha lassan is, de teszünk ennek az érdekében, nem lehet figyelmen kívül hagyni a nagyváros peremterületeinek a megtartó képességét sem. Manapság előtérbe került egy új fogalom: a hátrányos helyzetű település. Vajon ugyanez a meghatározás nem érvényes pl. Pécsszabolcsra, Vasasra, Magyarürögre, Erzsébettelepre, Ledinára (hogy ne is soroljunk valamennyit, az "ős-Pécset" körülvevő városrész-gyűrű alkotóelemeinek többségét)? De bizony, érvényes!

(Dunántúli Napló - 1987. március 24.)

Az első bejátszást Magyarürög gondjairól 1984-ben készítette a Magyar Televízió, a lakók itt a 80 percenként járó buszokra, a telefon hiányára panaszkodnak, nyilvános telefonfülke ugyanis nem volt a városrészben. De gond volt a közvilágítással, a feszültségingadozással, és az orvosi ellátással is, a legközelebbi orvosi rendelő ugyanis 5 kilométerre volt.

A riport második része az 1984 és 89 közötti változásokat veszi számba. Orvosi rendelő nem lett, lett viszont nyilvános telefon. És lett új buszforduló is, amit azért építettek, hogy a csuklós buszok is meg tudjanak fordulni. Már kérdés, hogy csuklós busz változatlanul nem járt a környéken se, ami járt, az pedig ugyanúgy 1 óra 20 percenként közlekedett, mint 1984-ben.

"Ha a vezetők elé nem állna oda a fűtött autó, ami beviszi a vállalathoz, és állnának egy óra húsz percet a hideg, huzatos buszmegállóban, mit szólnának hozzá?"

tette fel a kérdést egy panaszos lakó. És volt még más is, de nem akarom az összes poént lelőni, szóval inkább jöjjön is a riport.

Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.05.13.)

"A kora reggeli televíziózásnak külföldön már hagyománya van, de Magyarországon egy-egy alkalmi vállalkozástól eltekintve nincsen rendszeres adás, amely az ébredéshez is hozzásegíti a nézőit" - írta a Dunántúli Napló 1989 április 30-án, a VTV első reggeli adását követően. És valóban, Magyarországon az első, országosan is fogható reggeli magazin, a MOVI és a Mai Nap Rt. által gyártott Nap Kelte is csak 1989 augusztus közepén indult, ám kezdetben az sem országos vételkörzettel.

Szóval releváns volt ekkoriban a kérdés, vajon a város lakói mit várnak egy reggeli magazinműsortól? Az utca emberének Szántó Zsuzsa riporter tette fel ezt a kérdést.

Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.05.13.)

A válaszok pedig szerteágazóak voltak. Volt aki azt mondta, hogy semmit, mert szombat reggel a normális ember 7-kor még masszívan alszik, de volt, aki híreknek, vagy helyi programajánlónak örült volna.

Meg zenének. Az pedig a VTV-n volt bőven, többek között a fenti riport után is egy jóféle V'Moto-Rock videoklip jött, a klasszikus Teletextes feliratokkal megspékelve. (A klipet felkonferáló Müller István pedig agyilag nem tudom, merre kalandozott a felkonf közben, de hogy nem a stúdióban volt, az szinte biztos. :P)

Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.05.13.)