Az 50-es évek megalomán törekvései a hazai városok településszerkezetét sem hagyták érintetlenül. Ennek eredményeként jött létre Nagy-Budapest, de a vidéki nagyvárosokhoz is ekkor csatolták hozzá a környező falvakat, településeket. Magyarürög is így járt, a települést 1954-ben csatolták a baranyai megyeszékhelyhez, így tehát papíron Ürög a lüktető nagyváros részévé vált.
Papíron. Mert valójában a régi, a "falusias" állapothoz képest sok változás nem történt se itt, se Pécs többi, újdonsült külvárosában. Ezek a szocializmus évtizedei alatt jórészt hányattatott sorsú, hátrányos helyzetű részei maradtak a városnak. Az okokról pedig akkoriban is sokszor, sok helyen írt, cikkezett a korabeli sajtó. Mi most a Dunántúli Napló 1987 március 24-i számából ragadunk ki egy, a problémával foglalkozó cikkrészletet.
Pécs peremén - Hátrányos helyzetű városrészek
Pécs ugyanattól lett nagyvárossá, amitől Budapest kétmilliós metropolisszá: a felszabadulás utáni első évtizedekben a környező településeket - mindaddig önálló falvakat - közigazgatásilag hozzácsatolták. Ez azonban az illető település számára vajmi keveset jelentett azon kívül, hogy megtörtént az idők folyamán az "összeépülés" (ami Vasas és Hird esetében valószínűleg soha nem valósul meg) és hogy "városi" autóbusszal közlekedhetnek az emberek. A Pécshez csatolástól várt fejlődés, pontosabban a felzárkózás igen apró, szinte észrevétlen léptekben halad. Ezek a településrészek ma is több falusias, mint városias jelleggel rendelkeznek. Az ellátás több tényezője - mitagadás - nem jobb, mint a falvakban (ami alatt ezúttal nem csak a székhelyközségeket értjük!).
Hosszú ideig nem figyelt a város a peremekre, mintha úgy vélték volna: elég a közlekedést fejleszteni, s akkor majd minden ellátási problémát megold a belváros. Nézzük csak végig az ún. peremterületeket: rendelkezik-e közülük akár egy is az alapellátás mindegyikével az adott településrészt megillető színvonalon, illetve magasabb fokú ellátó szervezettel? Bizony, nem! Csak egy - igaz, hogy szélsőséges - példát. Annak idején hosszú vita volt azon, hogy az ún. I. kerületi rendelőintézet [ez a mai Lánc utcai Rendelőintézet, amit 1983-ban adtak át] hol épüljön meg. Sokan Meszes mellett kardoskodtak (Meszes a mai terminológia és helyzetfelmérés szerint peremterület), végül mégis majdnem a belvárosban épült meg, hihetetlen távolságra kerülve a további, távolabbi peremterületektől. De sebaj, kitűnő a közlekedés, a távolságok összezsugorodnak - szólt a magyarázat.
Ma már tudjuk: a közlekedéssel - legyen az bármennyire is jónak mondott - nem oldható meg e területek számtalan napi gondja. Rá kellett jönni arra, hogy ha egyre erőteljesebben hangoztatjuk a falvak esetében azok megtartó erejének a fontosságát, s ha lassan is, de teszünk ennek az érdekében, nem lehet figyelmen kívül hagyni a nagyváros peremterületeinek a megtartó képességét sem. Manapság előtérbe került egy új fogalom: a hátrányos helyzetű település. Vajon ugyanez a meghatározás nem érvényes pl. Pécsszabolcsra, Vasasra, Magyarürögre, Erzsébettelepre, Ledinára (hogy ne is soroljunk valamennyit, az "ős-Pécset" körülvevő városrész-gyűrű alkotóelemeinek többségét)? De bizony, érvényes!
(Dunántúli Napló - 1987. március 24.)
Az első bejátszást Magyarürög gondjairól 1984-ben készítette a Magyar Televízió, a lakók itt a 80 percenként járó buszokra, a telefon hiányára panaszkodnak, nyilvános telefonfülke ugyanis nem volt a városrészben. De gond volt a közvilágítással, a feszültségingadozással, és az orvosi ellátással is, a legközelebbi orvosi rendelő ugyanis 5 kilométerre volt.
A riport második része az 1984 és 89 közötti változásokat veszi számba. Orvosi rendelő nem lett, lett viszont nyilvános telefon. És lett új buszforduló is, amit azért építettek, hogy a csuklós buszok is meg tudjanak fordulni. Már kérdés, hogy csuklós busz változatlanul nem járt a környéken se, ami járt, az pedig ugyanúgy 1 óra 20 percenként közlekedett, mint 1984-ben.
"Ha a vezetők elé nem állna oda a fűtött autó, ami beviszi a vállalathoz, és állnának egy óra húsz percet a hideg, huzatos buszmegállóban, mit szólnának hozzá?"
tette fel a kérdést egy panaszos lakó. És volt még más is, de nem akarom az összes poént lelőni, szóval inkább jöjjön is a riport.
Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.05.13.)
