Pécsi Stúdió

Városgondnokság alakult Pécsett

A Pécs Megyei Város Tanácsának elmúlt hét csütörtökön tartott tanácsülésén született meg a határozat a városüzemeltetési és fenntartási feladatokat ellátó Városgondnokság létesítéséről. Milyen céllal alakult, milyen feladatokat lát el, s milyen lesz a szervezeti felépítése a városunkban még új intézménynek, erről kérdeztük dr. Somfai Csabát, a városi tanács építési osztályának vezetőjét.

A városgondnokságok nemcsak az ország nagyvárosaiban, de kisebb lélekszámú városokban is több helyütt megalakultak. Azzal a céllal, hogy a tanácsi kezelésben lévő létesítmények - utak, járdák, hidak, parkok, zöldterületek, közutak, közvilágítás, nyilvános WC-k, temetők, a felszíni vízelvezetés létesítményeinek fenntartásáról, működtetéséről, állagának megóvásáról, valamint a közterületek tisztításáról gondoskodjanak. Ezeket a sokrétű szakmai hozzáértést igénylő feladatokat eddig egy-egy szolgáltató vállalat látta el, mint részfeladatot. Most a városüzemeltetési feladatok hatékony ellenőrzése érdekében a városgondnokság mint intézmény koordinálja munkájukat.

Tizennyolc fővel alakult meg tegnap Pécsett a Városgondnokság, korábban a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalathoz telepített Útkezelési és Forgalomtechnikai osztályok, valamint a városi tanács építési osztályának szervezetében lévő Útfelügyelet összevonásával. A végleges létszámot harminc főre tervezték. A második félévben szervezik meg az ügyeleti szolgálatot, a város üzemeltetésével kapcsolatos problémák felvételére. Rendkívüli esemény, felhőszakadás, viharkárok esetén lesz egy olyan szervezet, ahol tudják, kikek kell mozgósítani, gondoskodnak a hiba elhárításáról. A Városgondnokság irodaháza Pécsett, a Bajcsy-Zs. u. 35. szám alatti épületben kapott helyet. Vezetője Péntek Gábor építészmérnök így szólt az intézmény feladatairól:

- A Városgondnokság költségvetési előirányzata ugyanannyi lesz, mint amivel eddig az építési osztály gazdálkodott. (Az idei évre 240 millió forint áll rendelkezésünkre.) Hogy mi a biztosíték a városüzemeltetési feladatoknak az eddiginél jobb ellátására? Eddig városgondnokság híján pl. ugyanaz a szolgáltató vállalat volt volt a megrendelő, a kivitelező és a számlázó. Most a szerződésben vállalt munka elvégzését, mennyiségét, minőségét mi ellenőrizzük, s amennyiben az nem megfelelő, nem vesszük át. Ha nem fizetünk, illetve kevesebbet, ez már ösztönző lehet a megfelelő munkavégzésre. Másrészt pedig a sokrétű szakmai feladatok ellátására megfelelő szakképzettségű munkatársakról gondoskodunk, akik gazdái lesznek egy-egy területnek.

(Dunántúli Napló - 1987. július 2.)

A Városgondnokság működése első három hónapja alatt 310 hívást kapott, 49-et az 1988. október óta működő, éjjel-nappal hívható telefonszámon. Az első három hónap eredményeiről Péntek Gábor, a Városgondnokság vezetője így számolt be:

"- Nem vagyunk hatóság, nincs is ilyen jogkörünk. Én úgy gondolom, jobban, operatívan szervezzük az üzemeltetési feladatokat. A legfontosabbnak a köztisztaság, az utak és a vízfolyások állapotának javítását látjuk. Ezekre jön a legtöbb panasz is. 80-90 százalékukat gyorsan el tudjuk intézni, 10 százalékot a pénz hiánya miatt nem."

A szervezet működésének első évi mérlegét pedig már a KTV kamerája előtt vonta meg Péntek Gábor és Somfai Csaba, a városi tanács építési osztályának a vezetője.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)

Ma két veszélyes útszakasz nyomába eredünk a KTV korabeli riportja segítségével. Az egyik kereszteződés, ami ma szóba kerül, a mai Eszék utca - Malomvölgyi út kereszteződése, ahová - ahogy az alábbi olvasói levélből is kiderül - zebrát álmodtak a 80-as évek végén a gyermeküket féltő kertvárosi lakosok. A gyalogátkelő se akkor, se azóta nem valósult meg.

Zebra a Malomvölgyi úton?

A Dunántúli Naplóban megjelent: a Malomvölgyi úton lesz-e több gyalogátkelőhely? Ennek a cikknek a nemleges válaszát azt hiszem nagyon sok lakótársammal igen szomorúan fogadtuk. Azért is írok újra ebben az ügyben, mert a javaslatom az, hogy jobban meg kellene vizsgálni az itteni forgalmi helyzetet.

A legkényelmesebb az, hogy az itt lakók közül mindenkinek a gyermeke a Testvérvárosok terére jár bölcsődébe, óvodába, iskolába, azonkívül itt van az ipari iskola is. E mellett találjuk a négyes útkereszteződést, ide pedig sok szülőtársammal együtt nagyon hiányolunk egy zebrát, ahol nap mint nap keresztülmegyünk mi és a gyermekeink. Itt vannak a buszmegállók is. Én magam pedig már tanúja voltam olyan napnak, amikor két gyermeket is elgázolt itt személygépkocsi.

Közeledik a szeptember, az iskola- és óvodakezdés, és mi, szülők féltjük gyermekeinket. Nem kellene megvárni a további baleseteket, és azt hiszem, a zebra sem jelentene nagy anyagi gondot az illetékeseknek.

Dombi Lászlóné
Pécs, Gyenis L. u. 12.

(Dunántúli Napló - 1987. augusztus 22.)

A mai Várkonyi Nándor utcai buszmegállónál se volt leányálom átmenni az úton annak idején. Zebra itt ugyan volt, a Nevelési központ felől azonban beláthatatlan ívben érkeztek a járművek a buszmegálló felé. A problémát itt egyébként egy bénán ültetett sövénysor okozta.

A gondokat ezúttal is Szűcs Imre vette sorra, íme:

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.11.28.)

"Alig egy éve vásárolt fehér merluska kabátomat szemrevételezve megállapítottam, hogy nem éppen a legtisztább. Becsomagoltam, s gyanútlanul elindultam az egyik pécsi gyorstisztító szalonba. Alig fél percnyi szemrevételezés után az átvevő hölgy, a szalon dolgozója a következőket közölte velem:

- Kérem, lehet, hogy megsárgul, de előfordulhat, hogy kihull a szőre, vagyis felelősséget nem vállalunk érte...

- De én tizenkétezer forintért vettem, s mindössze egy-két hónapot használtam - próbáltam mentegetni kisbundámat.

- Sajnos - tárta szét kezét a hölgy -, s én mit tehettem mást - piszkos lévén a bunda - aláírtam a vállalási jegyet, vagyis, hogy nem vállalnak érte felelősséget, s a szolgáltatásért előre fizettem 267 forintot."

Így kezdődik egy panaszos levél, amit a Dunántúli Napló közölt 1988 októberében, "Miért vállal felelősséget a Patyolat?" című cikkében.

A Patyolatok története 1948-ig nyúlik vissza, az állam ekkor alapította "a dolgozó nők munkájának könnyítésére" a Patyolat Mosoda és Vegytisztító Nemzeti Vállalatot. A fővároson kívül vidéken is voltak Patyolatok, ezen kívül szövetkezetek is végeztek lakossági mosást. A felvevőhelyek száma 1987-ben országosan 1200 volt, ezen kívül 185 vegytisztító szalon is működött. A vállalat kezdettől rendkívül kedvezményesen nyújtotta szolgáltatásait. Az ötvenes-hatvanas években minden lakossági forinthoz 4 forint állami dotáció járult. Később a támogatás fokozatosan csökkent, majd meg is szűnt. A Patyolat vállalatok végül a 90-es évek elején szűntek meg, az általuk nyújtott szolgáltatások egy részét különböző magáncégek vették át.

A bundáját féltő pécsi polgár aggodalmára Dr. Moszlovácz Judit, a Baranya Megyei Patyolat Mosoda Vállalat jogtanácsosa válaszolt:

"A szolgáltatási díjért elvégezzük a tisztítást, a technológiai hibáért vállaljuk a felelősséget, de a rejtett hibáért nem. Nem vállalhatunk felelősséget a gyártási, konfekcionálási, az anyag természetéből adódó hibáért, illetve azért, ami használat közben keletkezett. A szemmel látható hibákra az átvételnél felhívják a megrendelő figyelmét, s közlik vele, hogy milyen károsodást szenvedhet a beadott ruhanemű, s hogy ezért felelősséget a Patyolat nem vállal. Ha így is kéri a megrendelő a tisztítást, az esetleges kárt ő viseli" - szólt a minden létező felelősséget hárító válasz a Patyolat részéről.

Sokan hiszik: könnyű munka - Kánikulában a mosodában

Kint tűz a nap. Pécsett, a Patyolat Tüzér utcai központjában a fülledt csarnokokban mosnak, vasalnak az asszonyok. Remeg a levegő. Folyik róluk a víz. A 35-45 fokos hőségben megállás nélkül dolgoznak az automata mosógépek,a kalenderek. Osztályozzák, mérik a ruhákat a mosónők. A fehérköpenyes munkásasszonyok között kevés a fiatal, de nyáron munkájukat néhány diák segíti.

- Nehéz ugyan megszokni ezt a meleget, de húsz év alatt az ember hozzáedződik- mondja Szávics Lajosné, aki a nagyteljesítményű, automata vezérlésű, úgynevezett csőmosógéppel dolgozik. Ez a berendezés mossa, öblíti, préseli és előszárítja az ágyneműt. Kézi munkával a szennyes ruha mérését és a vasalás előkészítését végzik.

- Naponta legalább két liter szódát megiszom egy műszak alatt - mondja Gáspár Jánosné, aki az ágyneműt készíti elő a vasaláshoz. - A munkaidő végére nagyon elfárad a karom, mert csak akkor keresek, ha túlteljesítem a normát. Le lehet állni pihenni, akár meg is fürödhetek, de akkor hónap végén a borítékom vékonyabb lesz.

Sokat jelent, hogy a nyári hónapokban a mosoda este hatig üzemel. Délelőtt az összes géppel dolgoznak, a délutáni műszak is tíz órakor kezd, és este hatkor végez, így a hőség is jobban elviselhető.

- Nem szívesen jönnek a nők két műszakba dolgozni - tájékoztat Sandó József termelési osztályvezető. - A dolgozók legnagyobb része családos. Nyáron gondot jelent a gyerekek elhelyezése. Van, aki több év után mégis visszatér hozzánk.

Papp Jánosné Szilvásból jár be, a Patyolattól ment el gyes-re. Aztán négy évig a szalántai iskolában volt hivatalsegéd, de a szíve visszahúzta a régi munkahelyére.

- A nyolc órát itt valóban ki kell dolgozni, amíg a 8-10 mázsa ruhát előkészítem a vasaláshoz. A nagy meleg is megviseli a szervezetemet, de itt mégis jól érzem magam. Sokan azt hiszik, hogy ez könnyű fizikai munka, hiszen a gépek minden munkát elvégeznek.

- A zsebpénzemet egészítem ki abból, amit itt két hát alatt keresek, ebből megyek nyaralni - mondja Kisbáró Emese, aki ebben az évben érettségizett a Leőwey Gimnáziumban, és ősztől a Kaposvári Tanítóképző Főiskola hallgatója lesz. - Az első hét az könnyebb volt, mert akkor órabérben dolgoztam, most viszont nedves ágyneműt hajtogatok öt napon keresztül. Este hatig nagyon elfáradok.

A raktárban már kellemesebb a hőmérséklet. Kalmár Ferencné ruhákat számol ki a szállítóknak.

- Huszonöt éve vagyok a Patyolatnál, ebből tizenhárom évig mostam. Akkor még nem volt automata gépünk, csak gumikötényünk és csizmánk. Néha most is, ha szükség van rá, helyettesítek a mosodában.

(Dunántúli Napló - 1988. július 29.)

A Patyolatok a 80-as évek végén már súlyos anyagi és működési gondokkal küzdöttek. A túlélés reményében egyrészt - mint ekkor az összes vállalat - jelentékeny áremelést hajtottak végre, másrészt pedig több régi-új szolgáltatás bevezetésével próbálták megállni a helyüket a változó helyzetben. Ezek a próbálkozások azonban - ma már tudjuk - hiábavalóak voltak, ezt azonban a riport készítésekor még nem lehetett előre látni.

Szűcs Imre, a Közösségi Televízió munkatársa készített keserédes hangvételű riportot az egyszerre dráguló és átalakuló pécsi Patyolatok helyzetéről.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.11.14.)