Pécsi Stúdió

A Varsány utcai postahivatal túlterheltségével már 1986 elején foglalkozott a Közösségi Televízió. Az egyre növekvő városrésznek ekkor már égetően nagy szüksége volt egy korszerű, a lakossági igényeket megfelelően kielégíteni képes postahivatalra, ami végül csak 1987-re készült el az akkori Darvas József (ma: Esztergályos János) utcában.

Ki kicsoda - Darvas József (1912-1973)

Író, publicista, politikus, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb tagja. Pályáját versekkel kezdte, első regényei a falusi nyomort tárgyalják. Országjáró élményeiről szóló riportjai és szociográfiai művei a helyzet tarthatatlanságát ábrázolták. Többször járt Pécsett, Veres Péterrel és Illyés Gyulával együtt irodalmi-politikai vitákban vett részt. 1951-1953-ban, majd 1959-től az újjászervezett Magyar Írószövetség elnöke. 1957-ben belépett az MSZMP-be, 1960-tól a Hazafias Népfront alelnöke, 1971-től az Elnöki Tanács tagja volt.

Ki kicsoda - Esztergályos János (1873-1941)

Vasmunkás, Pécs város országgyűlési képviselője, a szociáldemokrata párt tekintélyes vezető személyisége volt. A pécsi és a vidéki népgyűléseken 1924-ben felemelte a szavát a gyülekezési és egyesülési jogért, érdeklődést mutatott a kisemberek sorsa iránt. "Megvigasztalja őket, bátorságot önt beléjük, kitartásra buzdítja őket; munkát keres és juttat nekik..." 17 éven át volt országgyűlési képviselő. "Szíves és jóindulatú ember, aki szereti azt a várost, amely képviselővé választotta. Beszédeiben nem ígér sokat, tetteiben azonban annál többet tesz" - írták róla 1933-ban.

A postahivatal felvevőterme - 1987. augusztus

Pécsett a posta nagyarányú fejlődése az 1850-es években indult meg. Az 1860-as menetrend szerint Pécsről a levélposta Bécsbe, Sopronba, Nagykanizsára, Eszékre és Mohácsra naponta 12 órakor, Pest-Budára este 6 órakor indult. 1865-ben a vármegye is bekapcsolódott a távíróforgalomba. 1885-ben a magyar vidéki városok közül - Pozsony után - másodikként Pécsen létesült távbeszélőközpont. 1896-ban 95, a századfordulón pedig már 102 posta- és távírda-hivatal működött Baranya megyében, 1902 és 1904 között pedig megépül Pécs egyik legszebb épülete, a Postapalota.

"A ma embere nap mint nap találkozik a posta szolgáltatásaival, észre sem veszi, hogy a posta működik, hogy mi, postás dolgozók is szolgáljuk kényelmét, élete gazdagodását. Csak akkor vesz tudomást a postások munkájáról, ha egy-egy szolgáltatásba hiba csúszik, ha egy-egy postás dolgozó hibát követ el munkája során. És ez így van rendjén. Azért vagyunk, hogy a területünkön [a Pécsi Postaigazgatóság, gyakorlatilag a teljes Dél-Dunántúl] élő 1 370 000 ember postaszolgáltatás iránti igényeit pontosan, gyorsan és megbízhatóan kielégítsük. Nem vagyunk elégedettek munkánkkal, de eddigi eredményeink alapján bizalommal tekinthetünk a jövőbe" - írja zárszavában a Pécs és környéke postatörténete c. kiadvány 1987-ben.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.09.21.)

A vásárcsarnok épületének helyét a 70-es években Pécs déli városrészére készített rendezési terv szabta meg. A városrendezési koncepció az elavult és szanálásra ítélt lakóházak helyén megépülő új lakónegyedbe helyezte a vásárcsarnok tömbjét a Volán pályaudvarral együtt.

A pécsi vásárcsarnok 1980-ban.

A két szintes, összesen 5760 négyzetméter alapterületű csarnok építése azonban nem ment zökkenőmentesen. Olyannyira nem, hogy 1979 októberében a projektben érintett cégek képviselői válságtanácskozást is tartottak, amire így emlékszik a Dunántúli Napló 1979. október 24-i cikke:

Az előregyártott vasbetonszerkezetből épülő fedett piac generálkivitelezője a Baranya megyei Építőipari Vállalat. Képviselőik a tegnapi tanácskozáson aggályaikat fejezték ki amiatt, hogy a Csőszerelő Vállalat valószínűleg a tervezettnél később lát majd hozzá a klímaberendezések elkészítéséhez. Márpedig bizonyos szakipari munkákat csak akkor lehet majd elvégezni, ha a CSŐSZER már végzett. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a tegnapi egyeztető tárgyalás időpontjáig még egyetlen folyóméter sem készült el abból a csőrendszerből, amelyet pedig még be is kell építeni.

(Dunántúli Napló - 1979. október 24. - részlet)

Palántával teli asztal a vásárcsarnokban - 1987. április

A vásárcsarnok végül 1980-ban elkészült, ám a munka minőségével kapcsolatban sokat sejtet a Magyar Építőipar című folyóirat 1981-es cikke, amiben összefoglalásképp a következőket írják az újonnan átadott létesítményről:

A tömegében, formai megjelenésében, belső térformálásában kedvező benyomást keltő és a városszerkezetbe jól illeszkedő épület sajnos magán viseli a kivitelezés elvárható gondosságának hiányát, valamint a megvalósítás során rossz értelemben keresztülvitt "takarékosság" jegyeit. Ezek elsősorban az egyes szakipari munkák befejezetlenségében és gyenge minőségében jelentkeznek.

(Magyar Építőipar - 1981. 1-2. szám)

Paprikakínálat a pécsi vásárcsarnokban - 1987. június

Árubőség a pécsi piacokon

Mióta divatba jött a víkend, azóta nyáron a pénteki piacot tartják a nagyobbnak. Kivéve, ha zuhog az eső, s reménytelen elindulni a  Balatonra. Ezúttal nem esett, mégis nagy piac volt szombaton. A vásárcsarnokban, a Búza téren, a kertvárosi Diana téren és az Uránváros piacán tegnap kora reggel alig fértek el egymástól az árusok.

De nem maradtak otthon a vevők sem. Házaspárok fonott vesszőkosarakkal jöttek, mert már előző nap híre ment, hogy olcsóbb lett a befőzni való cseresznye, meggy. S valóban az esőktől nagyra duzzadt szemeket a két meleg nap beérlelte. Itt-ott ugyan megrepedt a gyümölcs héja, de az uránvárosi maszekoknál már 16 forintért lehetett venni ropogós cseresznyét, s 20 forintért meggyet.

Szidják a sok esőt, de a kiskertek most fellélegeztek. Öntözni nem kell, és csak úgy ontják a termést. Karónyi sárgarépák és a húslevesnek jó ízt adó izmos lombos petrezselyemgyökerek, emberfejnyi nyári káposzták, öklömnyi paradicsomok, hatalmas tölteni való zöldpaprikák - a szép portékáktól valósággal roskadoztak a piaci asztalok, standok. A kora nyári árubőségben úgy festett a vásárcsarnok, mint egy mintakiállítás. A szamóca már, a málna még nem nagyon érik. Egyébként a spárgatöktől a csiperkegombáig, a fejessalátától a kígyóuborkáig minden bőségben kínálta magát.

Az árak? Nem túl szerények, de mintha elmozdultak volna kissé lefelé. Ez volt az első hétvége, amikor már a zöldpaprikát is kilóra adták. Csípőset és édeset, hegyeset és vastaghúsút, 40-50 60 és 70 forintért kínálták. De a Diána téren volt már 38 forintos paprika is. A valóban szép paradicsom kilója 38-44 forint, a káposzta 5 és 10, a leveszöldség csomója 8-14, az újburgonya kilója mérettől függően 8 és 20 forintba került a standokon. A barna tojás 2 forint volt, a lakótelepi piacokon 20 fillérrel drágább. Tegnap jelent meg először a zöldbab, kilója 60-70 forint volt.

Dél körül, ahogy fogyott a tömeg, úgy lágyult meg az árusok szíve. Főzőhagymát ekkor már 4 forintért, fejessalátát 2-3 forintért vehettek az elkésett vevők. A virágstandokon 4 forint volt egy szál szegfű, 3 forint a rózsa szálja, 8 forintért pedig már egész csokor kerti margarétát lehetett kapni.

(Dunántúli Napló - 1987. június 28.)

 A pécsi vásárcsarnokban 1987 őszén járt a Közösségi Televízió stábja.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.09.21.)

Nevezték annak idején kínai-negyednek is, a szakzsargonban pedig a lebilincselő "Siklósi városrész, 7-es szerkezeti egység" nevet kapta a köznyelvben - a drága OTP-lakásokra utalás miatt - egyszerűen csak Rózsadombként ismert városrész. A Közösségi Televízió és a korabeli sajtó is sokat foglalkozott a város legdélebbi és legújabb lakótelepével.

Gondokból pedig volt elég. Először is a "különállás", ami elsősorban a közlekedési értelemben vett nehézségeket takarta, hiszen a Rózsadomb is, és a Malomvölgyi úti lakótelep is csak átszállással volt megközelíthető a belvárosból. Aztán ott volt a kereskedelem kérdése. "Miközben a rózsadombiak a városból, vagy a lakóterület más részeiről való cipekedésre kényszerülnek, azt látják, hogy szép számmal vannak velük üresen, gúnyosan farkasszemet néző üzletek." - írja a Dunántúli Napló 1987. szeptember harmadikán. Az üzleteket a városi tanács ugyan már 1984-ben meghirdette, az eredmény azonban felemás volt. "Sok bisztrót, italboltot és hasonló egyebet nyitottak volna nagyon szívesen a pályázók, de alapellátást szolgáltató üzletet alig. A helyzet mindenképpen elgondolkodtató. Állami vállalatoknak nemigen vannak millióik új üzletekre, a magánkereskedőket pedig elég nehéz meggyőzni arról, hogy másmilyen üzletet kellene nyitni, mint amiben egyéni szempontból fantáziát látnak. Miközben egy folyamatosan gyarapodó lélekszámú lakónegyed tisztes kereskedelmi ellátás nélkül vegetál."

A telefonhelyzet is a szokásosan kritikus volt. "Két nyilvános fülke van - ez minden. Ezeken át bonyolítja rendeléseit, és egyéb üzleti ügyeit az egyetlen élelmiszerbolt. Épületes lehet! Nem értjük, miért ne lehetne ilyenkor áthidaló megoldásként CB-rádiót alkalmazni?" - teszi fel a kérdést a cikkíró.

"Kétségtelen, hogy a lakótelep ma, 1987 vége felé nem olyan képet mutat, mint amilyent megszokhattunk a közelmúlt években, sokkal inkább olyant, mint ami a 60-as évek elején - pl. Uránváros építésének a hőskorában - volt szokásos. Az utak, járdák építése jócskán elmarad a lakásépítéshez képest, a beköltöző lakók nem mindig jutnak (jutottak?) aszfaltozott, betonozott úton, járdán az új otthonukhoz, s a beköltözés után még hosszú ideig el kellett viselni a közműépítési munkákkal való együttélést. Nyilvánvaló, hogy itt nem csak az játszott közre, hogy a korábban megszokottnál gyorsabban készültek el a lakások, hanem a város szűkülő pénzügyi lehetőségei is a közműépítési lassítását diktálták. S ugyanez okból vontatott a parkosítás is. Itt talán szerepe lehetne az oly régóta szorgalmazott öntevékeny lakossági közreműködésnek a növények kiültetésében, gondozásában."

IMS-technológiával épülő lakóházak a Rózsadombon - 1988. október

1987 őszén a Közösségi Televízió is a gondok nyomába eredt. A riportban megszólal a lakó, akinek a festők összefestékezték a szőnyegpadlóját, de érkezik panasz a terület egyetlen élelmiszerboltjára is, ahol "penészes túrókat, rossz tejeket árulnak", és kamera elé kerülnek a poharas LEO jégkrémet majszoló gyerekek is.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.09.21.)