Dísztribün, fúvószenekar, integető párt- és állami vezetők, vörös zászlók, napszemüveges elvtársak, molinók, transzparensek, sör, virsli, napsütés. Semmi kétség, ez bizony egy szocialista május elseje. Ahogy majd a felvételből is kiderül, 1986-ban még nagyon adtak erre. A dolgozók "impozáns felvonulását" természetesen a Mecseki Szénbányák Vállalat nyitotta, őket pedig a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói és családtagjai követték a sorban.
Hogy önbizalomból nem volt hiány, azt mutatja az anyag záróinterjúja, amit Németh Károly készített Labudek Klárával, a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) politikai munkatársával, aki a felvonulás egyik főszervezője volt. Elmondása szerint 60-70 ezer ember vonult fel, és 26-al több vállalat, mint 1985-ben. Amikor a műsorvezető arról kérdezi, hogy vajon jövőre is lesz-e felvonulás, "mert hogy olyan hangok hallatszottak, hogy...", na ekkor - a kérdés végét meg se várva - nyugtatja meg az emberünk a kérdezőt, hogy lesz, "annál is inkább, mert a dolgozók minden ellenkező híresztelés ellenére szívesen vesznek részt a fölvonulásokon. Előtte vannak egy kis morgolódások, de a felvonulás napján minden üzemnél, vállalatnál nagy a készülődés, és a lelkesedés. És azt hiszem, hogy a hagyományaink közül ezt meg kell őriznünk" - zárja rövidre a témát a szakszervezeti asszonyság.
Az illegalitástól a hivatalos ünneplésig - Régi pécsi-baranyai május elsejék
1890.
A fővárosban már fölvonulással ünnepeltek, nálunk ekkor még ilyenről nem volt szó, de érdemes tanulmányozni a Mohács és Vidéke hetilap korabeli számait, amelyben ezekre a napokra időzítve két cikk is megjelent, a "Munkások mozgalma", illetve "A munkáskérdés hordereje és tanulsága" címmel.
Az első cikknél az "F" monogrammal jelzett írója ezt a végkövetkeztetést vonta le: "A munkáskérdés rögtön elveszítené fenyegető jellegét, ha a munkaidő leszállítását a munkaadók elhatároznák. A munkásoknak idejök maradna az üdülésre és szellemök képzésére, és a mellett mégis keresnének annyit, hogy jól is lakhatnának..." A szerkesztőségi megjegyzés summája: a munkásokon kívül mások is vannak, akik hasonlóan keményen dolgoznak a megélhetésért.
A második cikkben Serli Sándor "a nyugatról felénk lavinaként növekvő veszélyt" neveléssel és reformokkal vélte kivédhetőnek, az állam szerepét hangsúlyozta ebben a fontos kérdésben, eközben pedig ezt állapította meg: "II. Vilmos (Németországban) már jó példával jár elül."
1910.
A pécsi szervezett munkásság ekkor már több rendezvénnyel emlékezett meg a munka ünnepéről. Délelőtt 9-kor a Munkás Kaszinóban fölolvasást tartottak, amelyet szavalat és ének követett.
A népgyűlésre délután kettőtől került sor, amikor is a Majláth (a mai Kossuth) téren gyülekeztek, az ünnepséget a munkásdalárda nyitotta meg, majd kezdetét vette a népgyűlés. A bányamunkások már 1 órakor gyülekeztek a Rigóder Szabolcsi úton, onnan mentek be szervezetten a gyűlés színhelyére.
A rendezvény végeztével a munkásság az Irgalmasok (Bem), a Rákóczi, a Ferenciek (Sallai) utcák, a Scitovszky (Szent István) tér, a Király (Kossuth). a Sörház (dr. Majorossy Imre), a Kálvária (Vak Bottyán), a Tettye utcákon át vonult föl a Tettyére, ahol ekkoriban mindig vidám szórakozással fejezték be a napot.
Májusköszöntő tánccal, májusfával
1930.
A fokozott rendőrségi készültség jegyében telt el ekkor a munkásság ünnepe mindenütt az országban. A belügyminiszter "az ilyenkor szokásban volt gyűléseket nem engedélyezte", sőt Pécsett is a rendőrség előző nap este razziát tartott a város területén, amelynek során, mint azt a Dunántúl megírta: "... A detektívek a legeldugottabb helyeket is bejárták, de gyanús alakra nem akadtak. Ez a körülmény is arra vall, hogy a kommunista agitátorok vagy elkerülték Pécset, vagy ha ilyenek akadtak is, nagyon jól elrejtőztek a rendőrség és a józanul gondolkodó munkásság elől..."
A munkásság ilyen helyzetben a mecseki kirándulásokat választotta, ott kerültek sorra azok a gyűlések, kisebb összejövetelek, amelyeket el tudtak titkolni az avatatlan megfigyelők előtt. Voltak évek előtte is, utána is, amikor sor kerülhetett a városban és a megye más helyein is nagyobb szabású ünnepségekre.
Pécs, 1945. május 1.
1950.
"A béke hatalmas táborának lenyűgöző seregszemléje volt az egész világon az idei május 1.", "Pécs soha nem látott még ilyen lelkes és gyönyörű májusi felvonulást", "Több, mint negyvenezer ember tüntetett a béke harcos seregszemléjén", "A felszabadult munka szépsége és öröme", "Forró lelkesedés a bányavidéken és Baranyában", "Vidám, boldog szórakozás a Balokány-ligetben és a Tettyén", "Ötezer ember gyönyörködött a sportműsorban", "Pécsbányatelep az első az ipari felvonuláson", Május 1-én estig Baranya megyében 275 030 dolgozó írta alá a békefelhívást"... ilyen, és ehhez hasonló újságcímek tanúsították a megváltozott helyzetet. A hatalomra jutott Magyar Dolgozók Pártja vezetősége addig soha nem látott pompával, külsőségekkel akarta felejthetetlenné tenni ezt a napot.
A Dunántúli Napló részletes tudósításban számolt be a pécsi fölvonulásról, részletesen taglalva azokat a gyárakat, intézményeket, amelyek részt vettek a Széchenyi téri központban zajlő demonstráción. A kor szellemének megfelelően ezek voltak a fő jelszavak: "Éljen Sztálin, éljen Rákosi!"
Hasonló, részletes tudósítást kapott a korabeli olvasó a megyében zajló ünnepségekről, fölvonulásokról. A tudósításban nagyon sok helység neve, eseményei szerepeltek. Külön kiemelték a délszláv lakosú falvak ünnepségeit, tekintettel a Tito vezette Jugoszláviával való akkori rossz viszonyra.
Készül az ünnepi dekoráció (1974)
1970.
Ismét megváltozott körülmények között, derűs, ünnepi hangulatban zajlott le ekkor az ünnep. Kossuth-bánya ekkor lett élüzem, hasonló kitüntetésben részesült a szigetvári Minőségi Cipőgyár is, Kátolyban ekkor avatták föl az új kultúrotthont. Ezek a rendezvények is május elsején zajlottak.
A pécsi központi fölvonuláson 45 ezren vettek részt, amely ekkor még a Rákóczi, a Bem utcákon és a Széchenyi téren át zajlott, de a gyülekezők a környező utcákat is igénybe vették. A fölvonulás közel három órán át tartott a megjelent párt- és állami vezetők, a veteránok és nagy számú érdeklődő előtt. Hasonló rendezvényekre került sor a megye többi városában, helységében, Baranya napilapja ezekről is beszámolt.
A délutáni rendezvényeket jórészt elmosta az eső, kénytelenek voltak zárt helyeken megrendezni. Ezekben a napokban tanzániai pártküldöttség tartózkodott hazánkban, Pécsre is ellátogattak, ahol sokrétű programról gondoskodtak részükre a szívélyes helyi vendéglátók.
(Dunántúli Napló - 1989. április 26.)
És hogy mit gondolt Piti Zoltán, a város akkori tanácselnöke az előttünk álló feladatokról, az is kiderül a Közösségi Televízió ünnepi összeállításából.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.05.05.)
