Varga Lászlóné és Gretznerné Bakó Katalin első osztályos tanítványaival a mohácsi Gólya utcai Általános IskolábanPedagógusnapon
Orvosokról, pedagógusokról mindenkinek vannak történetei, emlékei, élményei. Jók vagy rosszak, netán árnyaltak. Dicsérjük vagy bíráljuk őket, megjegyzéseket fűzünk munkájukhoz, de nem lehet nem tudomásul venni, hogy mekkora a szerepük az életünk formálásában. A közösségbe kerülő kisgyermek, amikor belép a bölcsőde, vagy az óvoda kapuján, attól is függően hagyja előbb abba a sírdogálást,hogy az óvónéni miképpen foglalkozik vele, milyenek az első benyomásai, amelyek azonban nem tűnékenyek, gyakran meghatározzák a gyermek későbbi kapcsolatainak alakulását, viszonyát a tanuláshoz, az iskolai munka iránt. Tudományosabban: befolyásolják a szocializációs folyamatot. A pedagógus a későbbiekben is központi helyet foglal el a családok, az iskolások mindennapjaiban. "A tanító néni, a tanár bácsi azt mondta, hogy ügyes vagyok, rám szólt, mert rendetlenül néztem ki, ellátott külön feladatokkal, mert szerinte meg tudom oldani azokat is." Keserűség és öröm, az igazságérzet fejlődése vagy csorbulása - az érzelmek, gondolatok mögött megtalálható a pedagógus egy-egy kijelentése, cselekedete. Nemcsak az óvodában, az általános vagy középfokú iskolákban, de a főiskolákon, egyetemeken tanulóknál is, - noha ilyenkor már "sikk" kicsit félvállról beszélni az oktatókról -, megkülönböztetett fontosságú a tanár tudása, egyénisége, véleménye a hallgatók számára. Ugyanígy van, amikor felnőtt fejjel ülünk az iskolapadba évekre, vagy csak egy-egy tanfolyam idejére.
Nem tartozom azokhoz, akik minden felelősséget legszívesebben az iskolára, a pedagógusra hárítanak. Nehezedő feltételek között kell helytállniuk, és nem vállalhatják magukra a család, a különböző szervezetek, munkahelyek, a társadalom feladatait, sürgető kötelességeit. Nem lehet könnyű mindennap kiegyensúlyozottan, minden irányban tájékozottan, felkészülten és emberszeretőn belépni az osztályba, megpróbálni nemcsak a tanulmányi teljesítményre, de a különböző egyéniségekre, a százféle gyerekre is figyelemmel lenni.
Pedagógusnapon virágok illatoznak a vázákban. Apró figyelmesség, a köszönet látható jelei. E néhány sorral szeretnék én is a köszönetmondókhoz csatlakozni, bizakodva, hogy mindig lesznek olyan pedagógusok, akikről évtizedek múltán is jólesik beszélni, hálával, szeretettel gondolni rájuk. Akiknek alapos munkája, értő, szeretettel irányítgató szavai mind többeket segítenek ahhoz, hogy minél jobban megtalálják és megállják a helyüket.
(Dunántúli Napló - 1987. június 6.)
1988-ban a város központi pedagógusnapi ünnepségét Pécs akkori legfiatalabb iskolájában, a Siklósi úti Általános Iskolában (a mai Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskolában) tartották, ahol 200 óvónő, tanító, tanár, gyógypedagógus, nevelő, valamint technikai dolgozó vehetett át kitüntetést.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)
Természetesen a Nevelési Központban is megtartották a pedagógus napi ünnepséget. A rendezvényen a Közösségi Televízió is részt vett.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)
