2014.06.09. 09:00
tomikgb
Magyarországon ma sem könnyű fiatalnak lenni. Sok cikk szól napjainkban is a pályakezdők nehéz helyzetéről, a fiatalok "tehetetlenségéről" a pályaválasztás terén, a motiváció, a célok hiányáról, a közoktatás minőségéről, a felsőoktatás képzési struktúrájának elégtelen voltáról, a "mamahotelekről". A gondok nagy része azonban nem új keletű, sok intő jel már a 80-as évek végén felütötte a fejét.
Pályakezdő fiatalok - Elhelyezkedési lehetőségek, jövedelmek, egzisztenciateremtés
Nem könnyű fiatalnak lenni ma. A megállapítás túl közhelyszerű, de ha idézek egy mondatot a közelmúltban befejezett NEB-vizsgálatból, nyilvánvalóan elgondolkozhat az ember: majdnem 13 évnyi fizetésből lehet megvásárolni egy lakást, ha az átlagfizetést és az átlaglakás árát nézzük. S a lakásvásárlás csupán egy a fiatal körülményeit alapvetően meghatározó tényezők közül.
A fiatalok pályaválasztása - és itt a helyes pályaválasztásról van szó - társadalmi érdek. A különböző szakmák, foglalkozások egyensúlyi helyzete, a kínálat és a kereslet közelítése a cél. A társadalom igényei azonban nem mindig találkoznak az egyén elképzeléseivel. A vizsgálat első megállapítása: a különböző intézmények a pályairányítást tervszerűen végzik ugyan, ez azonban nem mindig igazodik a munkáltatói igényekhez. A fiatalok nem érik el 14 éves korban a pályaválasztási érettséget, az ajánlásokat nem fogadják el ők sem, a szülők sem - és sok esetben az iskolák sem, mondván: majd csak lesz valahogy. De igaz egy másik megállapítás is: sok fiatalhoz el sem jutnak a tanácsok, s a lehetőségek az ismeretlenség ködébe vésznek. A pályára kerülés "véletlenszerűsége" gyakori.
Megyénk közép- és felsőfokú intézményhálózata megyeszékhely- és városcentrikus. A középiskolások 75 százaléka, a szakmunkástanulók 69 százaléka Pécsett tanul. Ez adott esetben lehet jó is, rossz is. A vizsgálat konzekvenciája: az intézményhálózat elhelyezkedése, a bevezetett szakképzés, szakmastruktúra nem mindenben felel meg a termelés és a szolgáltatás által támasztott igényeknek. Tapasztalat, hogy a közoktatás rendszere - és ezen belül a szakképzés - mindig csak bizonyos fáziskéséssel tudja követni az igényeket. A jelenlegi szakképzés iskolacentrikus, kevésbé nevel a gyakorlati életre. És még valami: újratermelődik a 8 általánost el nem végzők száma, a szakmunkásképző intézetek között egynémelynél gyenge a képzés, s ugyanakkor gond az is, hogy az oda kerülő fiatalok között többen alig tudnak írni, olvasni, számolni!
A vizsgálatok szerint sokan vállalnak éppen a főállásban megszerezhető nem elégséges jövedelmek miatt kiegészítő tevékenységet, gmk-t, túlórát, túlmunkát, mellékállást, másodállást - dolgoznak háztájiban. Hiszen a jövőépítés első és legfontosabb tétele a lakás megszerzése, az önálló fészekrakás. Már említettem, ehhez 13 évnyi fizetés kell. Az éveket nyilván túlmunkával lehet rövidíteni - és családi támogatással. Örvendetes, hogy a vizsgálatba bevont vállalatok, intézmények többsége támogatja anyagilag is anyagilag is a fiatalok lakásépítését.
Végezetül álljon itt néhány általános következtetés, mely feltehetően nem hat újdonságként a fiatalok számára, de apáik számára sem. A fiatalok saját munkával szerzett jövedelme egyre inkább elmarad a pályakezdés, lakásépítés, váráslás, családalapítás költségei mögött, s így egyre nő a szülői függés kényszere. Fokozottabb a társadalmi különbségek árörökítése is; ahol van, ott mindig lesz, ahol nincs, ott egyre kevesebb lesz... Egyértelmű a következtetése a NEB vizsgálatnak: a vizsgált időszakban - 1984 és 1986 között - a fiatalok helyzete nem javult, hanem romlott. A megoldás kulcsát csak a társadalom egésze előtt álló feladatok megoldása adhatja: a gazdaságunk rendbetétele, a kibontakozási program következetes végigvitele.
(Dunántúli Napló - 1987. július 24. - részlet)
A műszaki értelmiségi pálya presztizse a 80-as évekre érzékelhetően csökkent Magyarországon. Ebbe minden bizonnyal közrejátszott a motiváció, az érdeklődés hiánya, valamint az is, hogy a kor mérnökei egyáltalán nem voltak kellően megfizetve, ezáltal kevéssé voltak ösztönözve a jó, a hatékony, esetleg a költségtakarékos tervezésre.
A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának 1983-ban készült dokumentumfilmje ezt a témakört, a mérnökképzés körül kialakult nehézségeket és a műszaki értelmiség 80-as évekbeli helyzetét járja körbe.
Hogy van, mérnök úr? (MTV Pécsi Körzeti Stúdió, 1983)
2014.05.17. 09:00
tomikgb
A Magyar Televízió csatornáin egészen a 80-as évek végéig tartotta magát az a gyakorlat, mely szerint hétfőn adásszüneti nap volt. Az ötlet állítólag Aczél Györgytől származott, más hírek szerint viszont Kádár ragaszkodott hozzá még a 80-as években is. Azonban a csatornakínálat bővülése miatt mind inkább kezdte értelmét veszteni ez a dolog, hiszen a határmenti területeken a környező országok tévéadásait, a 80-as évek végén pedig már műholdas programokat is lehetett fogni szerte az országban. 1986-tól "rendkívüli adásnapok" keretében az MTV-n is mind többször enyhült a szigor, míg végül 1988. február 29-től hivatalosan is megszűnt a hétfői adásszünet.
Műszaki fejlődés és technikai nehézségek a Pécsi Stúdióban - Békés Sándor feljegyzései
1976. november 29. Isten tudja, hányadik telefon a Beruházási Főosztályra, Budapestre. Még mindig nincs elég székünk, íróasztalunk!
1977. január 14. Vezetői értekezletet tartunk. Napirend: technikai helyzetünk. Pontosabban technikátlanságunk... Műsorainkat a PAF-tól kölcsönzött filmfelvevőkkel készítjük. Jön a gép, megy a gép. Néhány lámpán kívül gyakorlatilag semmink sincs. Géptípusokon vitatkozunk, azon, hogy melyik számít ma igazán korszerűnek, közben - dícséretes öngúnnyal - azon viccelődünk, hogy a mi műtermünk az ország legjobban megvilágított ping-pong terme.
1977. március 25. Felhatalmaztam Bárány György operatőrt, hogy felvegye a központi raktárból azt a filmfelvevő gépet, amit számunkra az MTV elnöke kiutalt. Ez a gép lesz első "saját" eszközünk!
1977. július 13. Megérkezett stúdiónk közvetítőkocsija. A Frenseh típusú, F-1 üzemjelű közvetítőkocsi az MTV legrégebben beszerzett egysége, információink szerint azonban még mindig megbízható. A négy fekete-fehér kamera viszonylag "kistestű", az a tény pedig, hogy a rendezőnek külön kocsiban van a munkahelye, kényelmessé teszi a rendszert.
A Stúdió első közvetítőkocsijának érkezése. (1977)
1977. július 18. A Budapestről Pécsre telepített közvetítőkocsival megkezdtük az első stúdiófelvételek elkészítését.
1978. szeptember 4. Egyre több a keserű hang. A műszaki osztály kimutatta, hogy a közvetítőkocsi száz munkaórájára százegy meghibásodás esett.
1979. augusztus 2. Üzembe helyeztük a Stúdió központi rögzítőjét, ahol két két-zollos, Frenseh típusú, mégneses képrögzítő kapott helyet. Ugyancsak ezen a napon vettük át a filmbontót (TC), mely - sajnos csak fekete-fehér üzemmódban -, 16 és 25 miliméteres filmek mégnesszalagra történő átírását (bejátszását) teszi lehetővé.
1979. november 12. Megkezdődött a stúdió vezérlőjének szerelése. A közvetítőkocsi mellé három további, telepített kamerát kaptunk. Fiatalabbak, mint a kocsi kamerái, de ezek is fekete-fehérek. Ha így megy tovább, kitehetjük a kapura: TV-múzeum.
Folyik a "Sorstársak" című műsor felvétele. A műsorvezető: Füzes János. (1981)
1980. november 25. Befejeződött a Stúdió központi vezérlőjének és telepített kameráinak kiépítése. A közvetítőkocsi négy kamerája mellett immár három, stúdióba telepített, Marconi kameránk is van.
1981. szeptember 3. Székelyhidi Attila műszaki osztályvezető írásban jelentette, hogy közvetítőkocsink műszaki állapota tovább romlott, s ma már az egész rendszer megbízhatatlan, a felvételek egész ideje alatt folyamatos a műszaki hibaelhárítás, javítás. Egy műszakra átlagosan három komolyabb meghibásodás esik.
1982. április 14. Már csak a körzeti stúdiók műsorai fekete-fehérek az MTV-ben, s ez azt az érzetet kelti, hogy ez a dolog nem véletlen...
Tóth Károly rögzítő-technikus. (1984)
1983. július 5. Újabb BL-Aryflex hangosfilm-felvevőgépet kapott Stúdiónk.
1984. január 5. MTV főszerkesztői értekezlet. Az új év új feladatairól tárgyalunk. Az érdeklődés, a felszólalások középpontjában a műszaki-technikai fejlesztés kérdései álltak. Ez érthető is. Az azonban nehezen, miért kell nekünk, szegedieknek, pécsieknek újra meg újra bizonyítani: az MTV részei vagyunk...
Megérkezett a Pécsi Stúdió új közvetítőkocsija. A kamerákat Ternecz Péter és Kordik Ferenc technikusok veszik át. (1984)
1984. július 9. Stúdiónk képviselői átvették Budapesten az elnökség által számunkra kiutalt színes közvetítőkocsit. Az SZ-3-as üzemjelű közvetítőkocsi kétkamerás, és egy beépített, 2 zollos rögzítővel is rendelkezik.
A színes közvetítőkocsi - indulásra készen. (1985)
1985. július 9. Vajda György, az MTV elnökhelyettese Stúdiónkban. Megbeszélésünk középpontjában a Stúdió színes technikájának továbbfejlesztése áll, jelenleg ugyanis az SZ-3-as közvetítőkocsi kameráival kell minden feladatot megoldanunk, a helyszíni közvetítéseket és a stúdióműsorok rögzítését, sugárzását is.
1986. január 3. Megérkezett Pécsre az a Betacam rendszerű elektronikus képfelvevő és rögzítő berendezés, mely az immár hatvanperces körzeti adások hétről hétre való elkészítésének előfeltétele volt. A berendezés egy vállról is üzemeltethető kamerából, ellenőrző monitorból, valamint komplett montírozó egységből áll.
A Betacam rendszerű "hírgyűjtő". (1986)
1986. május 30. Immár két színes közvetítőkocsija van Stúdiónknak! Az MTV elnökének döntése értelmében a szegedi és a pécsi stúdió is átvett az MTV központi állományából egy-egy négykamerás színes közvetítőkocsit. A Pécsre került kocsi az SZ-2-es üzemjelet viseli.
1986. július 1. Befejeződött a Budapestről Pécsre telepített színes filmbontó berendezések szerelése.
(Békés Sándor: Az első évtized - Tények, adatok, események a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának történetéből - részletek)
A Békés Sándorral készült interjúban a hétfői adásszüneti nap megszüntetésén túl szó esik az új regionális műsorokról, a technikai nehézségekről, és arról is, hogy a Pécsi Stúdió egyre inkább feladatának tekinti, hogy a műsorkészítésnél figyelemmel legyen a határon túli magyarokra is.
"Nagyon sok levelet kapunk, amelyek közül egyre több jön a határainkon kívülről. Tehát nem azt mondom, hogy mi ezentúl úgy akarunk műsorokat szerkeszteni, hogy mindig arra gondolunk, hogy a határainkon kívüli magyarok is néznek bennünket, de úgy akarunk műsort szerkeszteni, hogy tudjuk ezt a tényt."
A stúdióvezetőt a bukott műsorokról is kérdezte a riporter. "A legfájdalmasabb bukásnak én az Angster Orgonagyárról készített, nagyon igényes monografikus alkotásunkat tekintem" - szólt a válasz, hiszen az akkori mérések szerint "mérhetetlenül kevesen" nézték akkor meg ezt a filmet, ami egyébként 1987-ben karácsony napján került adásba az MTV2-n. Szerencsére a Csorba Győző Könyvár ezt a filmet is megmentette, így akit érdekel ez az - egyébként szakmailag igényes - dokumentumfilm, az ide kattintva bármikor megnézheti.
Békés Sándor 1976-tól 2000-ig, 24 éven át volt az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának a vezetője. 1988-ban Zárai Tibor beszélgetett vele a Kertvárosi Közösségi Televízióban.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.15.)
2014.04.20. 09:00
tomikgb
Pécs már a középkorban ismert volt haladó zenekultúrájáról, így nem meglepő, hogy az első orgonák már a XV. században megjelentek a városban. Ezek még viszonylag primitív kis hangszerek voltak, de virágzó orgonaépítéssel találkozunk a XV-XVI. századfordulón. A török megszállás ezt a nagy területre kisugárzó orgona-, illetve zenei kultúrát megsemmisítette. Közel 300 évig nyomát sem fedezzük fel az orgonaépítésnek. A várostörténetnek csak XIX. század eleji lapjaiból emelkedik ki a székesegyházi orgonaépítés kapcsán Bécsből áttelepült Focht Ferenc alakja, aki átmeneti virágkort teremtett. Orgonái eljutottak Nagyváradig és Zágrábig. A hatvanas évek közepére azonban már csak két kis műhely maradt Pécsett, egy-két panaszkodó orgonaépítővel.
A pécsi zsinagóga új orgonája 1869. március 21-én szólalt meg először, ünnepélyes külsőségek között. Tiszta és újszerű hangja, és megalkotásának színvonala csodálatba ejtette a szakértőket. Egyre szélesebb körök akarták hallani, látni. Az orgona a napi társalgás témája lett. Általa egy orgonaépítő tűnt fel az ismeretlenségből, és vált egyre híresebb mesterré: Angster József.
A pécsi zsinagóga az 1900-as évek elején
Angster József 1867. augusztus 21-én telepedett le Pécsett ennek az orgonának a megépítésére, és rakta le az Angster-orgonagyár alapjait. Egymás után kapta a megrendeléseket. Az üzem gyorsan fejlődött, és már az 1880-as években Pécsnek országosan, sőt a Kárpát-medence határain túl is elismert vállalatai közé tartozott - a Zsolnay-gyár mellett.
Angster Józsefnek nem voltak orgonaépítő elődei. Falusi fiúnak született 1834. július 7-én a Duna-Dráva szögletébe eső, 200 német és horvát lakost számláló Kácsfalun. Korán munkára fogták a falusi életben, majd 1850-től Eszéken kemény tanoncéveket töltött Haim asztalosmesternél. Angster már gyermekkorában kis hangszereket készített, és muzsikálásában egyre inkább feltűnt tehetsége. Bécsben 1856-tól öt évet töltött, és ezt elsősorban a falusi iskola hiányainak pótlásaira fordította. A Kolping-féle legényegylet ingyenes tanfolyamaira támaszkodott nagyrészt, de magántanfolyamokon eljutott az ábrázoló geometria egészen magas szintjéig, ugyanúgy szabadkézi rajzban a különféle stílusok alapos ismeretéig. Utolsó két bécsi évében már orgonakészítéssel foglalkozott Peter Titz, majd egy Ulmann nevű mesterember üzemében. Angster 1861-ben indult tovább Bécsből. Berlin, Köln és Luzem után érkezett Párizsba, ahol a híres Cavaillé-Coll orgonaüzem törekvő, érdeklődő és egyúttal megbecsült dolgozója volt 1863-tóI 1866-ig. A családi legendárium szerint az üzemtulajdonos Coll nővérétől ezekben az időkben házassági ajánlatot kapott, amihez azonban Angster állítólag nem vágott olyan jó pofát. "Amikor már végképp szorulni kezdett a hurok, akkor nagyapám úgy érezte, hogy a legjobb lesz gyorsan hazamenni" - mondja Angster unokája a filmben.
Angster az akkor elérhető legmagasabb képzettséggel tért haza szülőfalujába, Kácsfalura. Pécsett ekkoriban kezdték építeni a zsinagógát, amire Angster figyelmét a helyi boltos és kereskedő, bizonyos Weisz úr hívta fel.
- Nézze, Angster úr. Orgonára ott is szükség lesz, s mi tudjuk, hogy Ön magas fokú képzettséget szerzett külföldön. Menjen, jelentkezzék az Izraelita Hitközség vezetőjénél, majd én írok ajánlólevelet az Ön számára.
Angster 1867 nyarán fel is kereste a hitközséget, aki megbízta egy tervezet és egy költségvetés elkészítésével a műről. Alig egy hónappal később, 1867 júniusában a tervezet már nem csak hogy elkészült, de elfogadásra is került. A megrendelők így biztatták a mestert:
- Készítsen nekünk jutányosan egy jó orgonát, s mi Önnek jó reklámaivá leszünk.
A pécsi zsinagóga orgonája napjainkban
Az orgona végül valóban igen kedvezményes áron, két év alatt készült el, amivel Angster megalapozta a gyár jó hírnevét. Innentől özönleni kezdtek hozzá a megrendelések. A megrendelések szaporodása, és köztük egyre több tekintélyes orgona szereplése miatt az orgonaüzem egyre nagyobb helyiségekbe költözött. Az ötödik költözködés már a végleges telephely kialakításának első lépése: József u. 30. Itt már 1874-ben saját fémsíp-műhelyt rendezett be Angster József, és vezetésére egy volt bécsi munkatársát hívta meg. Eddig a nagy értéket képviselő sípsorokat Franciaországból hozatta, de a kalocsai székesegyházban már saját készítésű ajaksípjai szóltak.
A további fejlődés úgyszólván töretlenül haladt a századfordulóig, majd az első világháborúig. Az Angster-orgonák fokozatosan benépesítették a Kárpát-medencét, sőt eljutottak az akkori határokon túlra is. Köztük a Budapest-Kálvin-téri református templom, a Szabadka-terézvárosi dóm, a győri és kassai székesegyházak orgonái. A 100. orgona elkészültét (amelyet a pécsi Székesegyház számára készítettek) ünnepséggel köszöntötték a gyár vezetői és dolgozói. Ekkor már bővült a területe a Mária u. 35. sz. ingatlannal, és megépült a háromszintes főépület, amelynek nagy orgona-állító terme volt az ünnepély színhelye.
Ez az időszak már az Angster orgonagyár virágkora, volt olyan év, amikor 50 orgona került ki az üzemből, köztük természetesen kisebb, falusi templomok számára készült hangszerek is. Közben nagy jelentőségű technikai fejlesztés történt a gyárban. Kisebb gépesítési lépések után 1909-ben, államsegéllyel, Diesel-motoros hajtással 14 munkagép került beépítésre, jórészt speciálisan orgonaépítő munkára valók. Így az Angster-gyár ebben a tekintetben is nyugat-európai színvonalra lépett.
Angster Oszkár (1876-1941) és Angster Emil (1874-1939)
A századforduló után Angster József két fia, Emil és Oszkár fokozatosan vette át idősödő apjuktól a vezetés nehezét. Apjuk 1918. június 9-én bekövetkezett halála után küzdelmes időszak várt rájuk a világháború, továbbá a későbbi világgazdasági válság következtében, az 1930-as évek elején. Közbenső időszakokban fel-fellendült az orgonaépítés, és tekintélyes művek születtek. Például a budapesti Zeneművészeti Főiskola orgonája (1925), a hatalmas és nagy hírű orgona a szegedi Fogadalmi templomban (1930-32), majd a pécsi Jézus Szíve-templom, vagy a salgótarjáni ferencesek orgonája.
A jelentősebb családi és üzemi ünnepekben, jubileumokban osztoztak a munkások is. Így például a 100. orgona megünneplésében, a gyáralapító 80. születésnapján, az üzem fennállásának 50 éves évfordulóján, esküvők, majd később a 75 éves jubileum kapcsán 1942-ben. Az ismételten megrendezett orgonaépítő bálok, szüreti mulatságok jó hangulatú együttlétet jelentettek. Az üzemi dalárda szerenádot adott a vezetők névünnepe, stb. alkalmakkor.
Angster József (1917-2012) és Angster Imre (1916-1990)
1940-ben a harmadik Angster-generáció vette át a vezetést: József és Imre. Az ő háborús idejükben is megtartotta hírét az üzem, és - noha sok üzemi munkást behívtak katonának - több tekintélyes orgona épült Budapestre, és az ország minden tájára.
Miután a szovjet hadsereg elfoglalta a várost (1944. november vége), a gyár épületeit egy szovjet híradós alakulat vette igénybe, így ott a munka megszűnt, komolyabb fosztogatás, rongálás viszont nem történt. A munka a front elvonultával, 1945 januárjában indult újra, rendkívül nehéz körülmények között. 1949. december 29-én végül a 100 főnél kisebb üzemek államosítását is elrendelték Magyarországon, így az orgonagyár államosításra került, ezek után pedig katonai szekrényeket, hokedliket, úttörőfurulyákat, kutyaólat, de még koporsót is gyártottak a nagy múltú üzemben. A hangszergyártást 1955-ig végleg elsorvasztották. A Baranya Megyei Levéltárnak az egykori orgonagyár műszaki rajzait és a levelezésének egy jelentős részét sikerült az államosítás után megmenteni.
A gyárat 1940 óta irányító Józsefet és Imrét különböző koholt vádak alapján 1951 áprilisában letartóztatták, majd egy módosított ítélet után az eredeti három év helyett "csak" egy évnyi időtartamra a szegedi Csillag börtönbe kerültek, ahonnan 1952 áprilisában szabadultak.
"Én a munka szeretetét tulajdonképpen ott tanultam meg az Angster Orgonagyárban. Ott nem lehetett elképzelni azt, hogy valaki kihúzza magát a munkából. Mindig egy nagy cél volt, hogy ezt az orgonát minél előbb megcsináljuk és minél szebb legyen, és minél szebb hangja legyen. És hogy vajon ki fog oda kikerülni, mikor azt az orgonát fölállítjuk. Az egy ünnep volt, mikor egy orgona átadásra került. Utána hangverseny... Semmi nagyobb örömet nem tudok annál elképzelni, mint ha az ember arra gondol, hogy na ebbe az én kis munkám is benne van."
(Weich Péter orgonaépítő mester visszaemlékezése - 1987.)
Az Angster orgonagyár a fennállása alatt 1300 orgonát gyártott, ezekkel a kiváló minőségű hangszerekkel pedig Pécs jó hírét vitte az országban, és a világban egyaránt. Erre a gyárra, az itt dolgozó munkásokra emlékezett a Magyar Televízió az 1987-ben készített dokumentumfilmjével.
Volt egyszer egy Angster orgonagyár (MTV Pécsi Körzeti Stúdió, 1987)
2014.03.29. 18:09
tomikgb
A Mecsek hegység nyugati részén, a homokköves típusba sorolt mecseki uránérc-lelőhelyen 1953-ban indult meg az uránérc-kutatás. A kutatások és bányabeli feltárások megteremtették és megalapozottá tették a Minisztertanács 061/1955 sz. határozata alapján 1955. július 1-jei hatállyal, a titkosságra való tekintettel Bauxitbánya Vállalat elnevezéssel új állami vállalat alapítását. Székhelyeként a Pécs, Siklósi út 80-at, tevékenységi köreként "bauxitbányászatot" jelölték meg.
Ezen időponttól kezdve a vállalat minden adata titkossá vált, és ez a titkosság - bár jelentős enyhítéssel, de - egészen a rendszerváltásig megmaradt.
A vállalat első névváltoztatására a forradalom hatására 1956. december 1-jei hatállyal került sor, a vállalat új neve: Pécsi Uránbánya Vállalat. A második névváltoztatás 1963-ban következett be, ekkortól a vállalat Mecseki Ércbányászati Vállalat (MÉV) néven működött egészen 1992-ig.
A vállalat működése során az öt bányaüzemen kívül megépült az Ércosztályozó és Ércdúsító üzem, a Szolgáltató, a Kutatómélyfúró, a Kísérleti-Kutatási és Automatizálási üzem, a Raktárbázis, valamint az Öntöde.
Az ércdúsító üzem látképe
A fejlődés időbeni sorrendje
1956: Megindul az I. és a II. bányaüzem új szállítóaknáinak mélyítése. Bár az optimális aknamélység a 120 métert jóval meghaladta volna, a mielőbbi termelés beindítása nem hagyott időt a nagyobb mélységű főfeltárásra.
Az épülő I. bányaüzem 1956-ban
1958: Befejeződik az I. bányaüzem és a II. bányaüzem beruházása, megindul az új aknákon keresztül a szállítás. Kialakul a radiometrikus osztályozás, melynek eredményeként elindul az első áruércet szállító vonatszerelvény a Szovjetunióba.
1959: A III. bányaüzem beruházása befejeződik, elkészül az Északi táró (8400 folyóméter), amely a későbbiekben a koncentrált bányaszállítás fő útvonala lesz.
A III. üzem látképe
1964: Megépül a vegyidúsító üzem a zagytározóval. Ezzel véget ér az áruérc-export, és kezdetét vette a sokkal gazdaságosabb vegyi dúsítmány formában történő dúsított urán (sárgapor) exportja.
Az 1960-as évek elején sor került a Szovjetunióval az uránérc-egyezményről kötött hosszú lejáratú szerződés meghosszabbítására. Ennek során dönteni kellett arról, hogy az eddig megépített három bányaüzem ércvagyonának leművelése után, az 1970-es évek elején megszűnik-e a hazai urántermelés, vagy tovább kell azt folytatni. Annak ellenére, hogy a termelés eddigi szinten történő továbbfolytatása nem bizonyította a hazai urántermelés gazdaságosságát, döntés született újabb ércvagyonok termelésbe vonására. Ezen újabb ércvagyonok letermelésére jött létre a IV. bányaüzem beruházási programja.
Április hónapban megkezdődött az ország addigi legmélyebb aknájának, az 1090 méter mély IV. bányaüzem légaknájának mélyítése. Még ugyanezen év szeptemberében megkezdődött a IV. bányaüzem szállítóaknájának mélyítésére, megteremtve ezzel a bányaművelés kiterjesztését Magyarországon az 1200-1300 méteres mélységig.
1971: A kimerülő I. bányaüzem termelésének pótlására megindul a termelés a IV. üzemben. Az 1970-es évek elején újabb döntés született arról, hogy az évtized második felében kimerülő II. és III. bányaüzemek pótlására újabb termelőkapacitás épüljön.
1974: Elkészül az V. bányaüzem beruházási programja, egy évvel később pedig elkezdődött az 1118 méter mély, 7,5 méter belső átmérőjű V. bányaüzem szállítóaknájának a mélyítése. Az akna 1978-ban készült el.
Az V. üzem látképe a 80-as években
1983: Megindul a termelés az V. bányaüzemben, ahol már tirisztoros vezérlésű, 16 m/s szállítási sebességgel, szállítógépész nélkül folyik a szállítás. Az V. üzemben létesítették Magyarországon az ember által bejárható legmélyebbre hatoló vakaknát. Ez az akna 1300 méter mélységig hatolt a föld mélyére, a hőmérséklet itt már elérte a +53 Celsius fokot, ezért megépítéséhez speciális klimatizálási megoldásokra is szükség volt.
A hidegháborús évek során a világon olyan mértékben halmozódtak fel az uránkészletek, hogy a 70-es évek végén rohamosan esni kezdett a fémurán világpiaci ára. A magyar urántermelés 1968-tól államilag támogatott volt, ez a támogatás 1981-ig az árbevétel 25-35%-a között mozgott, 1982-től azonban az említett árzuhanás miatt jelentősen megnőtt.
Az állami támogatás az árbevétel százalékában
1982. |
61% |
669 millió Ft. |
|
1987. |
162% |
1 655 millió Ft. |
1983. |
85% |
890 millió Ft. |
|
1988. |
242% |
2 321 millió Ft. |
1984. |
108% |
1 037 millió Ft. |
|
1989. |
242% |
2 381 millió Ft. |
1985. |
136% |
1 340 millió Ft. |
|
1990. |
96% |
812 millió Ft. |
1986. |
154% |
1 610 millió Ft. |
|
|
|
|
Az urántermelés megszüntetése
Az uránbányászat felhagyásával és az ezzel kapcsolatos feladatokkal már 1988-ban foglalkozott az akkori kormány. A 3119/1994 sz. kormányhatározat úgy foglalt állást, hogy meg kell vizsgálni, hogy a 60 kg dollár/fémkiló áron a tevékenység folytatható-e, vagy az urántermelési tevékenységet meg kell szüntetni. Végül a kormány 2085/1997 (IV.3.) határozatával úgy rendelkezett, hogy 1997. december 31-ével megszünteti az uránérc termelést Magyarországon.
Az uránbányászat megszüntetésének tehát nem a kimerülő készletek, hanem kizárólag az volt az oka, hogy a kitermelés és feldolgozás költségei nem voltak csökkenthetők az akkori piaci ár alá. Ebben nemcsak a mélységgel együtt járó költségnövekedés (hűtés, szellőztetés, szállítás, stb.) hanem a hazai uránelőfordulás gyenge minősége is szerepet játszott. A világon a kitermelt urántartalmú kőzetek urántartalma átlagosan 3%, szemben a hazai előfordulás 1,2%-ával.
A Mecseki Ércbányászati Vállalat a 42 éves termelési ideje alatt mintegy 50 millió tonna kőzetet termelt ki, 21 000 tonna uránfémet állított elő (melynek mennyisége a Paksi Atomerőmű 40 éves fűtőelem-gyártásának nyersanyagszükségletével egyenlő) és 1200 km (!) hosszban hajtott ki vágatokat.
A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója ezzel az 1987-ben forgatott dokumentumfilmmel - bár akkor még lehet, hogy nem tudták, de - a pécsi uránbányászoknak állított örök emléket.
Másfél kilométerre a föld alatt (MTV Pécsi Körzeti Stúdió, 1987)
A képek egy része az alábbi oldalról származik: https://www.facebook.com/pages/Pécsi-uránbánya-fotok/475523835803071
2014.03.08. 12:22
tomikgb
Alsószentmártonban az 1970-es évek végén - a sokác (horvát) lakosság kivándorlása révén - először alakult ki az országban homogén, tisztán cigányok által lakott település. A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója által készített dokumentumfilm az előállt helyzetről, annak okairól, lehetséges következményeiről, a felmerülő nehézségekről, a lehetséges kiutak kereséséről szól.
Alsószentmárton 1100 fős község. Baranya Megyében, közvetlenül a horvát határ mellett, Siklóstól 7 km-re fekszik. Az oklevelekben 1332-ben jelenik meg a neve először (S.Martino). Egykor itt állt a vaskaszentmártoni apátság. Az XVIII. században Drávaszentmártonnak hívták. A 18. században az Esterházy család, majd a vakai apátság birtoka volt. A 20. századig elsősorban sokácok (horvátok) lakták.
A filmben megszólal az 1970 és 1980 között regnáló tanácselnök asszony, a helyi iskola igazgatója, a rendőrség képviselője, a TSZ elnökhelyettese és ágazatvezetője. És megszólalnak maguk, a cigányok.
A film sajtóvisszhangjára így emlékszik Békés Sándor "Az első évtized" c. könyvében:
1981. szeptember 30. - A Debrecenben megjelenő Napló sokadik lapként foglalkozott "Az első cigányfalu" című filmünkkel. "A film kapcsán jó, ha szembenézünk tennivalóinkkal. Ebben a kérdésben se szenvelgés, se a dramatizálás nem segít. A cigányok közöttünk élnek, közénk tartoznak. Ami érték, a mi értékünk, ami rossz, az közösen irtandó. Mert nekik is, mint mindannyiunknak, a jövő a legfontosabb." - írja a kritikus. Hasonló gondolatokat megfogalmazva, és ugyancsak elismerően írt a filmről a Kelet Magyarország, a Déli Hírlap és az Esti Hírlap is.
Rengeteg dolgot lehetne idézni, kiragadni, ezt azonban most mégsem teszem. A teljes film egyben adja ki az egészet, ma is aktuális, sőt ma igazán aktuális problémákat boncolgat, és mivel 33 éve készült, ezért rendkívül tanulságos, igazi hiánypótló alkotás azoknak, akiket érdekel a téma egy picit mélyebben is.
A film 1982-ben a Miskolci TV-Fesztiválon elnyerte a Kossuth Könyvkiadó különdíját.
Az első cigányfalu (MTV Pécsi Körzeti Stúdió, 1981)
|