Pécsi Stúdió

"Kellemes érzés elmerengeni az iskoláskori emlékeken és a mai gyermekeknek mesélni, milyen volt fiatalnak lenni néhány évtizeddel ezelőtt. A mostani 30-as, 40-es generáció meséiből nem hiányoznak az úttörőtábori élmények, történetek, hiszen ebből a korosztályból szinte mindenki nyaralt ezeken a helyen." - írja Gyarmati Petra egy 2007-es cikkében.

És valóban, az úttörőmozgalom fénykorában egyidejűleg 200 ezer gyermeküdültetési férőhely volt az országban, amelyek a gyermek- és ifjúsági korosztály harminc százalékát voltak képesek befogadni és kiszolgálni egy nyáron. A gyerekektől a részvételért jelképes térítési díjat kértek, a táborok az úttörőszövetség költségvetéséből működtek. 1963-ban például a Balatonszabadi-Sóstón eltöltött egy hetes tábor 60 forintba került.

Nyári úttörőtáborok

A baranyai úttörőknek az idei nyári szezonban is képző és üdültető táborok színes skáláját kínálják a szervezők. A képző táborok közül Zánkára 600, Csillebércre 70, míg a nálunk legnépszerűbb sikondai táborba 1700 úttörő utazik a nyáron. E táborokban többek között kulturális és sportrendezvények döntőire, valamint különböző úttörőfunkciókat betöltő diákok továbbképzésére kerül sor.

A felhőtlen pihenést, üdülést kívánják szolgálni Baranya megye orfűi táborai is, melyek közül kettőt csak helyi kisdiákok használnak a Sásdi Tanács, illetve a Meszesi Általános Iskola üzemeltetésével. A Balaton parti kerületi táborokban Pécs I. kerületéből 1164-en, a II-ból 994-en, míg a III-ból 976-an élvezhetik majd a tábori élet szépségeit.

(Dunántúli Napló . 1988. június 10. - részlet)

Az Apáczai Nevelési Központban a Közösségi Televízió mellett működött Sulivízió is, amit diákok készítettek, diákok szerkesztettek. 1987 nyarán a sulivízió stábja nem pihent, hanem ellátogatott többek között a Dunakanyarba, valamint Balatonfenyvesre is, ahol akkoriban Pécsnek - ha jók az emlékeim - három tábora is volt, egy Balatonfenyvesen, kettő pedig egymás mellett, Balatonfenyves-alsón.

Táborozás a 80-as években, nyári hangulatjelentés a Nevelési Központ diákjai által készített összeállításban, íme:

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.09.21.)

1987. június 19 és 21 között rendezték Pécsen a 25. Mecsek-Pannon hegyiversenyt, amelynek keretében a mecseki pályán futották az Európa-bajnokság negyedik futamát. Az EB mezőnye május 10-én rajtolt a portugáliai Rampa da Falperrában, majd a spanyolországi Montseny és az ausztriai Rechberg után érkezett a mezőny Pécsre.

Az 1977-ben felavatott Pécs melletti hegyi pályát az EB-futamra felújították. A korrodált acélszalagkorlátokat a pálya alsó szakaszán (a rajttól a Remeterétig) eloxált alumíniumszalagokkal váltották fel. A rajt előtti útszakaszt kiszélesítették, és bővítették a versenyautók elhelyezésére alkalmas területet. Az EB-futam főpróbáját 1987. május 2-án tartották, amikor a magyar autós gyorsasági bajnokság első futamát rendezték Pécsen.

Az EB futam június 21-én a korabeli sajtó beszámolói szerint jó versenyt hozott, bár az idő nem volt a legjobb. "A nedves aszfaltburkolat jelezte: nemcsak a lóerők döntenek, hanem fokozottabb szerepet kap a vezetéstechnika."

Andres Vilarino. A verseny előtt kijelentette: győzni jön Pécsre. Győznie nem sikerült,
de biztosan szerezte meg a harmadik helyet.

Seiko

A Mecsek-Pannon autós hegyiverseny, a 4. Európa-bajnoki futam résztvevői SEIKO feliratú rajtszámot viseltek. A világhírű japán óragyár ugyanis jelentős támogatást adott a verseny megrendezéséhez. Biztosította a pontos időméréshez szükséges berendezést, háromszázezer forint értékű nyugati valutával járult hozzá a versenyrendezés költségeihez, azon felül a verseny győzteseinek (a magyar OB-futam, az Alpok-Duna Kupa és az EB-futam első helyezettjeinek) egy-egy értékes Seiko órát nyújtott át M. Washio, a japán világcég NSZK-beli igazgatója. M. Washio először járt kelet-európai országban, mint elmondta nagyon kedvező benyomásokat szerzett hazánkról, élvezte a pergő ritmusú versenyt, amellyel szintén itt ismerkedett meg.

Remélni lehet, hogy a SEIKO a továbbiakban is szponzorálja a pécsi autós hegyiversenyeket.

(Dunántúli Napló - 1987. június 22. - részlet)

A versenyt - amire a becslések szerint tizenöt-húszezer ember látogatott ki - végül Mauro Nesti nyerte, a hétvége abszolút sorrendje pedig az alábbiak szerint alakult:

1. Mauro Nesti (olasz, Osella PA 10) - 6:31.80
2. Walter Pedrazza (osztrák, PRC C3) - 6:39.23
3. Andres Vilarino (spanyol, Lola Repsol) - 6:40.65
4. Kesjár Csaba (Reynard X 1) - 6:41.86
...
7. Kiss Dezső (Toleman F2) - 6:49.96

Nesti, Pedrazza és Vilarino a dobogón - 1987. június 21.

Mauro Nesti

Nesti jött, látott és győzött. Éppen úgy, mint amikor legelőször járt itt. Ugyanúgy mosolyog mindenkire és adja az autogrammokat. Fekete hajában több az ezüst szál, de tudása nem kopott meg.

- Győzni jött Pécsre?

- Természetesen. Szeretem ezt a pályát és a várost. Nagyon örültem, hogy sok régi ismerőssel találkozhattam és úgy érzem a nézők sem felejtettek el. Szerettem volna visszaszerezni a pályacsúcsot is. De hát az idő közbeszólt. De majd jövőre. Si?

- Si, si Maestro!

(Dunántúli Napló - 1987. június 22. - részlet)

A versenyhétvégéről közel 30 perces összeállítást készített a Közösségi Televízió stábja. 

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.06.29.)

A pécsi panel története igen hosszú, és rendkívül szerteágazó, aminek kifejtésére itt sajnos nincs lehetőség. Akit részletesen érdekel a téma, az utánanézhet az egykori Pécsi Szemle c. folyóiratban, ahol Rozvány György írt egy három részes tanulmányt a témáról.

Panelszerelő munkások Pécsett, a kertvárosi építkezésen - 1987. június

Mi viszont maradunk eredeti tematikánknál, és felidézünk egy újságcikket 1980 elejéről, amikor is a Kertvárosban átadták a 15 ezredik pécsi panellakást.

A tizenötezredik pécsi panellakás

Az élet indításának szinte alapvető feltétele a lakás. Erről álmodnak az albérletben lakók, az ifjú és kevésbé ifjú házasok. S míg a városképért aggódók, a kertvárosi zsúfoltság miatt panaszkodók, a lakótelepi életet ellenzők egymást győzködik, van, aki az építőket lesi - tudva, hogy a második emelet 7-es lakás lesz előbb-utóbb az otthona - s naponta felmegy a malteros-festékcsöppös lépcsőkön a kulcsos-asszony mögött, hogy benézzen az ajtón.

A Sarohin tábornok út legtávolabbi végében áll a kétlépcsőházas tízemeletes. A 102-es, a 103-as - ahogy az építők mondják. Százhúsz lakása közül az egyik a paneles technológiával Pécsett épült lakások tizenötezredike.

Nemeskéri László, a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója:

- Tudtuk, a hagyományos technológiával nem jutunk messzire. Nem tudtak annyi téglát kiégetni a környéken, amit ne vettünk volna át. De nem csak ez volt az oka. Kellett a lakás, egyre több és több. Kaput nyitott az uránbánya is. Az első út Csehszlovákiába vezetett. Még ötvenhatban. Az ottani Priemstav Vállalat már gyártott panelokat, a keramzit-panelt. Úgy látszott, ez lesz a jövő útja.

Nágovics Lajosék két és fél szobásban, a Dobó István utca 60-ban laknak. Illetve laktak. A tv-dobozok ott sorakoznak már a nagyszoba közepén; becsomagolva. A feleség a konyhába invitál; szabadkozik a rendetlenség miatt.

- Már alig várjuk, hogy mehessünk. Csodálatosan szép helyen van az a tízemeletes. Fűtés, melegvíz, meg minden...

Így mondja: csodálatos Kertváros. Az arcára van írva: boldog ember.

A férj az előnyöket sorolja: beépített szekrények, távfűtés, meleg víz, tapéta - s lenéztem már az ablakból - lent az ABC. Kell-e ennél több?

Nézem a képeket: az első panelszerelés. Hát ez is volt. Érdemes számolgatni: csak panelből Pécsett 15 000 lakás, ez ugyanennyi lakásszentelő... Lakásonként legalább 4 lakó, s ez legalább 60 ezer ember. A kényelmes, összkomfortos jelenben.

Ez Pécs lakosainak egyharmada.

(Dunántúli Napló - 1980. január 20. - részlet)

Loggia térelemek a pécsi panelgyár udvarán a 80-as években.

"Ahogy sok más szép hagyományú pécsi gyár, üzem, ipari létesítmény már csak az emlékekben él, úgy él a pécsi panel is, letagadhatatlanul, mert a szemünk előtt van, hisz Pécsett és Baranyában 100 ezer embernek az otthona. Lehet sokféle negatívumot felsorolni ellene, de a 35 ezer lakás itt van, utcákat, városrészeket alkotnak, nélkülük Pécs és sok más magyar város nem lenne az, aminek ma látható. A paneles városrészek éppúgy élnek, mint a történelmi városmagok, vagy a villanegyedek. Összeolvad a belváros a külvárossal, és az életről, az élni akarásról vallanak."

(Rozvány György - A pécsi panel története)

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.06.15.)

Magyarországon a két világháború között a legnagyobb ifjúsági mozgalom a cserkészmozgalom volt, aminek a fő küldetése a „talpraesett, a gyakorlati életben jártas, természetszerető, vidám és mindenekelőtt istenhívő” ifjak nevelése volt. A hatalmukat az 1940-es évek végén megszilárdító kommunisták azonban nem nézték jó szemmel a cserkészet működését, helyette létrehozták saját ifjúsági szervezetüket, a Magyar Úttörők Szövetségét. A cserkészetet végül ellehetetlenítették, 1948-ban pedig formálisan is beolvasztották azt az úttörőmozgalomba.

Az új rendszerben tehát jöttek a kék és a vörös nyakkendők. Kisdobossá az általános iskola 2–4. osztályos tanulói válhattak, a meghatározott rend szerint lefolytatott avató ünnepség után. Az avatási ceremónián a leendő kisdobosok elmondták a kisdobosok 6 pontját, majd ezt követően az avató szülő (aki egy idősebb családtag vagy barát is lehetett) kék kendőt kötött a kisdobos nyakába. A fejlődés második lépése 5. osztályban jött, ekkor váltak a kisdobosok igazi úttörőkké.

A kisdobosok hat pontja:

 

1. A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának.
2. A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.
3. A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait.
4. A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.
5. A kisdobos edzi testét és óvja egészségét.
6. A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.

1987 májusában frissen avatott pécsi kisdobosok és úttörők voltak a Közösségi Televízió vendégei.

 

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.05.11.)

Az 1986/87-es év fordulóján legendásan kemény tél köszöntött az országra, amiből kijutott a pécsieknek is. A következő két videós anyag mindegyikében elhangzik, hogy noha télen nem meglepő, hogy esik a hó, mégis időről időre megoldhatatlan feladatok elé állítja a várost a "váratlan helyzet".

Megbénult a tömegközlekedés Pécsett

Nagyon vártuk már a tavaszt, majdnem elfelejtettük a telet - legalábbis ezt jelzi a Baranyában és Dél-Dunántúlon a tegnapi havazás nyomán kialakult helyzetkép.

A Pannon Volán ügyeletén este könnyebb volt a még közlekedő 2-es, 3-as, 6-os, 7-es, 20-as, 21-es, 41-es és 42-es járatok számát felsorolni, mint az összes többiét, azok ugyanis nem indultak útnak, kivéve a Budai állomás bányászjáratait.

A menetrend semmiféle támpontot nem jelentett, a rendesen 36 perc alatt célba jutó 3-as például egy óra alatt sem tudta végigcsúszkálni útvonalát. A BZ-11-48-as rendszámú 1-es járat vezetőjének munkáját viszont többen köszönték: bár az autómentő segítségére kétszer is szükség volt, másfél óra alatt mégis hazavitte a kertvárosi utasokat. Ez a fajta felelősségérzet nem tükröződött viszont azoknak a munkájában, akiknek a pécsi utak tisztántartása volna a feladata.

A távolsági buszjáratok is Pécsen belül "szedték össze" 20-40 perces késésüket, a városon kívül tartani tudták a menetidőt. Nem voltak késések a MÁV-nál, pontosan jött végig a pályán a miskolci gyors is. Nehezen jártak ugyanakkor a taxik, egy-másfél órába telt, míg a rendelés helyére jutottak.

(Dunántúli Napló - 1987. március 1. - részlet)

A cikkben vázoltakhoz képest március másodikán sem javult sokat a helyzet. "Az autóbuszok amellett, hogy nem járnak, sajnos még közlekedési akadályt is képeznek" - vázolta a nem túl biztató helyzetet Németh Károly a Közösségi Televízió adásának első perceiben.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.03.02.)

A hóhelyzet még februárban téma volt a városi tanács ülésén is, ahol a tanácstagok a lehetőségekhez mérten ütötték is az asztalt azzal kapcsolatban, hogy miért nem tud a város rendese felkészülni a téli havazásokra.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.02.02.)

De mi is az a tanács?

Magyarországon az önkormányzati rendszert 1950-ben váltotta fel a tanácsrendszer. Az 1950. évi I. törvény, szemben a korábbi önkormányzati autonómiákkal, a tanácsokat szovjet mintára az egységes és központosított államhatalom helyi szerveiként határozta meg. Maga a tanács szó is a Szovjetunió helyi és központi államhatalmi szervei nevének (szovjetek) egyszerű fordítása. A településeknek polgármester helyett tanácselnöke lett, a helyi igazgatás élén pedig a végrehajtó bizottság állt. A későbbiekben valamennyit lazul a központi irányítás közvetlensége. Az 1954-es második tanácstörvény egyéni választókerületi rendszert vezetett be, és létrehozza a tanácsok saját fejlesztési, illetve tartalékalapját. Az 1971. évi harmadik tanácstörvény már népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervekként határozza meg a tanácsokat, 1983-tól pedig a helyi tanácsok önállósága tovább növekedett. Az önkormányzati rendszert végül a rendszerváltás során, 1990-ben állították vissza.