Pécsi Stúdió

Életképek - Zsolti, a taxis

Nekem Uránváros most is "ifjú lakótelep", pedig már szépen túl van a harmincon és mert másfél évtizedig voltam lakója - nem tudom, miért, de mintha meglepődnék, hogy a hajdani uránvárosi kisgyerekek egyszerűen megnőttek és korosodnak. Közülük kevesen még fa- vagy széntüzelésű lakásokban kezdték életüket, a zöme viszont távfűtéses otthonokban csodálkozott rá a televíziós, autós, műholdas, modern világunkra. Kértem a VOLÁN "30"-as kocsiját, amelyet a huszonhárom éves Táskai Zsolt vezet, s menet közben kérdem tőle, hol született. Azt mondja "...hát az Uránvárosban..." Életrajza eddig olyan szemtelenül rövid, hogy nevetnem kell. Legkorábbra úgy emlékszik vissza, hogy akkor már épült a 17 emeletes bérház a Kaszinó-presszóval szemben. Az Építők útjára járt suliba, azután autószerelést tanult az ÉPFU-nál és az MTH-intézetben. Egy évig szerelő szakmunkás volt, majd bekerült a taxihoz és taxizik azóta is. Megnősült, van egy csöppnyi kislányuk, akinek gyönyörű neve van: "Eszter". Ilyen egyszerű. Próbálok kötözködni vele, az idősek fájdalmas nosztalgiájával: "De ti nem is tudjátok, mi az a "grund", ami régen ... a peremvárosok srácainak kitűnő játéktere volt, bokrokkal, gödrökkel ... rongylabdás focik ... meg pandúrozás ... meg minden!"

- Miért ne tudnám? A tizenhétemeletessel szemben, amely most egy szép part, akkoriban igazi grund volt, de nem messzebb, ahol most a 6-os út vezet, szintén. Igaz, a kiserdőbe nem nagyon merészkedtünk, ott mindig történt valami...

Most is elhaladunk a kiserdő előtt, ami az évek során elkeskenyedett és egyforma garázs-sorok foglalták el a helyét. Amióta taxizik, nyilván bejárta az egész várost, ismerheti talán minden utcáját, zugát.

- Melyik városrész tetszik legjobban?

- Az Uránváros. Sok az ismerős, ha arra megyek, hol egyik, hol másik régi iskolatársam int a járdáról, vagy éppen kocsiból. Sokan megnősültek, a kislányok férjhez mentek, de vannak néhányan, akik elkeveredtek, évek óta nem találkoztam velük.

- Feleséged?

- Vendéglátós. Ő is szakmunkás és éppen úgy szereti a szakmáját, mint én a taxizást. Mondhatnám azt is, hogy gyerekkori vágyamat elértem. Anyai nagybátyám, a Markó Pisti szintén taxis, annak idején én is arra gondoltam, milyen jó lenne olyan munka, mint a nagybvátyámé: egész nap autót vezet.

- Valóban ilyen könnyű?

- Szép, de nem olyan könnyű. Ha meg akar az ember élni, sokat kell hajtania. A havi kötelező munkaidő 182 óra, de jóval többet kell dolgozni. Nyáron a nagy forróság, télen a hideg és nagyjából napi tizenkét órán át... Szóval...

Természetesen a pénzről beszélgetünk:

- A bevételnek egy részét havonta kétszer fizetjük be a VOLÁN-nak. Ami marad, abból veszem a benzint és az olajat, alkatrészt, abból fedezem a javítási költségeket. Amihez nem kell különösebb szerszám, vagy berendezés, azt megjavítom, de mindent nem lehet. Nagy a rezsi. És akkor azt is számításba kell venni, hogy a kocsi már háromszázezret lefutott, egyre több a javítani való, elöregedik. A háromszázezer kilométert persze a váltótársammal gyötörtük le, de ez a tényeken nem változtat.

- Melyik időszak a kedvezőbb a taxisoknak?

- Ha havas lett volna a tél, jobban ment volna a bolt. Általában a tavasz több forgalmat hoz, főleg hétvégeken, amikor az emberek kitódulnak a kertekbe, szőlőkbe. Ha délután, amikor mindenki igyekszik valahová munkából jövet és zuhog az eső, akkor szintén van munka elég.

- És az éjszakák?

- Az nagyon érdekes: éjjel kettő után olyan csendes a város, de még a belváros is, hogy szinte hihetetlen. Aztán úgy három óra után hajnalban már van mozgás: jönnek a kenyeres és tejes kocsik, aztán megindulnak korai munkahelyükre a takarítónők, aztán a kereskedők és már reggel van, hirtelen zajos lesz a város.

- Utasok?

- Van, aki beszélget, mert gondja van, vagy mert örül valaminek, vagy éppen hallgat. De a legjobb utas az, aki úgy köszön el, hogy "jó munkát, jó éjszakát..." Ezt hallani jó érzés...

(Dunántúli Napló - 1988. február 15.)

Magyarországon 1988 végén megjelent egy kormányrendelet, ami előírta, hogy minden, a fuvarozásban részt vevő magánvállalkozónak kötelező továbbképzésre kell jelentkeznie, aki pedig ekkor állt volna taxisnak, az e-nélkül a vizsga nélkül meg se kapta az iparengedélyt. A képzés célja az lett volna, hogy a fuvarozó szakma minőségét emelje. A dolog azonban keltett némi felzúdulást, köztudott ugyanis, hogy a taxisok nem igazán szeretik, ha ilyesmivel stresszelik őket. :)

Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.06.24.)

Az árufuvarozók élete se volt játék és mese 1989-ben. A fent említett kormányrendelet ugyanis azt is kimondta, hogy 1989 július elsejét követően a magánkézben lévő teherautók esetén telephelyet kell biztosítani ezeknek a gépjárműveknek. Az történt ugyanis, hogy - főként a szűkössé váló lakótelepi parkolókban - elkezdtek össze-vissza parkolni mindenfelé a platós IFÁ-k, amik kezdték zavarni a normális forgalmat országszerte. Jó magyarországi szokás szerint azonban a részletekről senki nem tudott semmit, ahogy ez az alábbi riportból mindjárt ki is derül.

Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.06.24.)

"A konyhában nagyon szép zöldes, sárgás, virágos csempe köti össze a faliszekrényt a mosogatóval. Minden lakásba három lapos villanytűzhelyet szerelnek. A konyhák eleve úgy készültek, hogy a majdani lakók a szobában alakítsanak ki étkezősarkot. Ezt segíti az átadóablak is. A fürdőszobát hagyományos fehér csempével borítják, s egy beépített szekrény "tágítja" a teret. A ház külön hőközpontból kap melegviztet és hőt" - írja a Dunántúli Napló napokkal a Magasház átadása előtt, 1977 májusában.

A Magasház makettje. (1974)

Az épület története az 1970-es évek elejéig nyúlik vissza, a város ekkor döntött a 25 emeletes lakóépület megépítéséről, a helyét pedig az ekkoriban megújuló Szigeti városrészben jelölték ki.

A Magasház az - azóta elhíresült - IMS-technológiával épült. Ez a név napjainkban ugyan rosszul cseng, ám a 70-es évek elején ez az építési módszer újnak és korszerűnek számított. (És hozzá kell tenni, hogy a Magasház problémái nem is az eredeti jugoszláv technológia elméleti hibájára, hanem a BÉV által elkövetett kivitelezési hibákra vezethetők vissza. )

A Dunántúli Napló 1973 nyarán írt a jugoszláv feszített vázszerkezetes technológiáról, és az ezzel folytatott hazai kísérletek akkori állásáról.

A földrengésnek is ellenáll - Olcsóbb, gyorsabb a feszített vázszerkezet

Új módszerrel épül Pécs legmagasabb lakóháza

Ön évvel ezelőtt a jugoszláviai Banja Lukán a földrengés szinte eltörölte a várost a föld színéről. Összesen hat, 12-16 emeletes épület maradt meg hibátlanul, épségben. Valamennyit az akkor még nálunk ismeretlen, feszített vázszerkezettel építették.

Akik időben felfigyeltek

Újvidéken, majd Belgrádban jártak tavasszal a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei. A belgrádi IMS-ben (Tudományos Anyagvizsgáló Intézet) különös figyelemmel tanulmányozták Zsezselj professzor szabadalmát, a feszített vázszerkezetet. Jugoszláviában akkor már ebben a szerkezeti rendszerben mintegy negyvenezer lakás épült meg, Magyarországon azonban még alig hallottak erről a technológiáról.

A vállalat tárgyalásokat folytatott az intézettel. Olasz, osztrák, kubai cégek után a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat is megvásárolta a feszített vázszerkezet licencét. A szerződés értelmében a technológia magyarországi alkalmazásának kizárólagos joga a vállalaté. Ez természetesen nem valamiféle egyeduralom. Ellenkezőleg! A feszített vázszerkezet gyártási és szerelési eljárása ezentúl az IMS és a magyar építőipar közös érdeke szerint terjedhet el hazánkban. Ez pedig jó az építőknek, építtetőknek egyaránt, hiszen ez a módszer nagyon sok új lehetőséget tartogat.

Mindenekelőtt az hökkenti meg a laikusokat és az építészeket is, hogy az elemek között nincs támaszkodó kapcsolat, nincsenek tartók, gerendák. Az egész épület oszlopokon áll, ezek közé helyezik a szobanagyságú födémeket. Egy-egy födémpanel hossza hat méter, 3,6 méter széles és 23,5 centiméter vastag. Belsejében 28 meghatározott méretű üreg van.

Az összeszerelés csak első hallásra bonyolult, a valóságban azonban egyszerű, gyors és fizikai erőt alig igényel. Az elemeket ideiglenes, acél tartókeret segítségével a pillérekhez rögzítik, s a pilléreken áthúzott feszítőkábeleket egy kézi feszítőpréssel megfeszítik. A pillérekhez csatlakozó födémelem sarokpontjai ettől kezdve 40 tonnányi erővel szorulnak egymáshoz. A csatlakozó felületek közötti súrlódás az, ami összefogja az épületet. Mégpedig a magyar vasbetonszabvány előírásain felül is többszörös biztonsággal. Egy-egy födémpanel maximális terhelhetősége 22 tonna. A lakásoknál, irodáknál a terhelés általában 10-12 tonna, elemenként.

Az oszlopok 9-10,5 méter hosszúak. További magasság elérésére az oszlopokat egyszerűen egymás tetejére rakják, így ezzel a módszerrel 26 szintes házat lehet építeni.

Tág lehetőség a tervezőknek

A legfeltünőbb előnye a feszített vázszerkezetnek az, hogy míg a hagyományos univáz szerkezettel csak 6-7 emeletig lehet építeni, addig ezzel a technológiával, és a hazai modulméretekkel 25 emeletes épület is megvalósítható.

A térelválasztó elemek üzemben, házgyári technológiával is elkészíthetők. A födémelemeket tükörsimára csiszolt acélsablonokban készítik, így vakolást, vagy helyszíni felületkezelést nem igényelnek. Az elemek gyártásának és összeszerelésének legnagyobb részét gépek végzik, így jelentős munkaerő és időmegtakarítást eredményez ez a módszer. A pontosságra azonban minden eddiginél jobban kell vigyázni. Egy centiméter gyártási hiba, és ugyanennyi mérettűrés az, ami még megengedhető.

A tervezők fantáziáját végre nem kötik a paneles építésmód korlátai. A födémelemeket 120-140 centiméterre lehet erkélyszerűen, konzolosan kiugratni az oszloptól, így a homlokzat kiképzése tetszés szerint variálható. Talán végre megszűnik a lakótelepek nyomasztóan egyhangú, uniformizált kocka-rengetege.

Az épület célját tekintve rendkívül sokoldalú a feszített váz alkalmazása. Ipari módszerekkel építhetők iskolák, áruházak, irodaházak, hiszen a belső tér magassága tetszés szerint alakítható, csak az oszlopokat kell az igény szerinti hosszúságnak megfelelően gyártani.

Hazai távlatok

Fél évvel ezelőtt az újvidéki szakemberek közreműködésével a panelüzemben építési bemutatót tartottak. Öt építőipari munkás nem egészen három hét alatt felépítette a háromszintes épület vázszerkezetét úgy, hogy közben megtanították a szerelés és feszítés technikáját, megmutatták a szakmai fogásokat a pécsi szakembereknek.

A kísérletezés és előkészítés után most a vállalaton a sor, hogy hasznosítsa a tapasztalatokat. Először alacsonyabb épületeken kívánnak nagyobb gyakorlatot szerezni. Idén júliusban kezdik építeni Mohácson, a Liszt Ferenc utcai tömbbelsőben az első öt- és hatszintes épületeket. Az itt felépülő 52 lakás - Magyarországon elsőként - feszített vázszerkezettel épül.

Az igazi vizsga pedig Pécsett, a Szigeti út és a Megyeri út által határolt területen felépülő 25 szintes lakóház lesz. Már készíti a terveket Mayer György építészmérnök és tervező csoportja. Mint Győri János, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóhelyettese, a feszített vázszerkezet egyik hazai "atyja" elmondotta: a vállalat, műszaki felkészültsége alapján jogosan bizakodik abban, hogy a jövő év végére tető alá kerül az ország egyik legmagasabb lakóépülete.

(Dunántúli Napló - 1973. július 10.)

Épül a pécsi 25 emeletes lakóház. (1975. szeptember)

A Magasház építése 1974 októberében indult. Külön érdekesség, hogy az építéséről - oktató jelleggel - még kisfilmet is készítettek Pécsen, elmagyarázva, hogy is kell IMS technológiával toronyházakat építeni. :S :) Sőt, külföldi szakembereknek is büszkélkedett a BÉV az új IMS-elemgyártó gépsorával. A Dunántúli Napló írja 1974 októberében:

"Az IMS-építkezés menetéről ötvenperces színesfilm készül magyar, szerb, angol és spanyol nyelvű kísérőszöveggel. Ezzel a technológiával tizenkét éve építkeznek Jugoszláviában. Tucatnyi vállalat kb. 40 000 lakást készített eddig. Alkalmazzák már Olaszországban, Ausztriában, Kubában. Készülnek átvenni Perzsiában, Teheránban UNESCO-épület készül ezzel a módszerrel, s a jövőben további terjedésével számolnak.

Pénteken népes külföldi szakdelegációt vár a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat. Az IMS-technológiát alkalmazó 17 jugoszláv vállalat, valamint a kubai építési minisztérium hetven képviselője megtekinti a BÉV pécsi panelüzemében elkészült új IMS-elemgyártó gépsort, amelyet a volt stasa üzem helyén alakítottak ki. Jelenlegi kapacitása eléri az évi 35 000 négyzetmétert. A szakemberek a helyszínen ismerkednek meg a pécsi szabadalom alapján készült berendezésekkel és gyártmányokkal."

A Magasház és környéke 1981 tavaszán

A 248 cölöpön álló, 84 méter magas lakóházba 1977 májusában költözhettek be a lakók. Az épületben 84 másfél szobás és 164 egy szoba-hálófülkés lakást alakítottak ki, de csak a negyedik emelettől felfelé. Az alsó szinteken a Baranya megyei Statisztikai Hivatal és egy Postahivatal kapott helyet. Az építményre pedig ekkor még büszke volt a város és az építő vállalat egyaránt.

"Pécsi látképek a 20. emeletről." (DN - 1977. április 15.)

A ház tehát állt, ám azóta kiderült, hogy sem a tervezők, sem a kivitelezők, sem a leendő üzemeltetők nem rendelkeztek megfelelő előismeretekkel. Az ebből adódó gondok 1983-ban jelentkeztek először, amikor egy állapotfelmérés során megállapították, hogy az épületet tartó vázszerkezeten a rozsdásodás jelei mutatkoztak. 1989 tavaszán pedig már súlyosabb gondokról szóltak a hírek, ám még ekkor sem merült fel a kilakoltatás lehetősége, "csupán " az épület általános felújításán gondolkodtak a város vezetői.

Viharos hangulatú lakógyűlés - Felújítják a toronyházat

Dühös emberekkel telt meg a pécsi toronyház klubja. Elkeseredettségük nagyon is érthető, hiszen a tizenkét éve átadott pécsi huszonöt emeletes ház inkább bosszúságot, mint örömet okoz nap mint nap lakóinak. A fórumot Komlódi Józsefné, a környék tanácstagja, a pécsi városi tanács elnökhelyettese hívta össze. A beszélgetésre meghívták a PIK [Pécsi Ingatlankezelő] képviselőit is. A lakók tájékoztatást kaptak a ház felújítási tervéről, és elmondhatták panaszaikat is. Egyre-másra záporoztak a kérdések, ömlött a panasz. A lakásokban elhasználódott a szőnyegpadló. Hangosak a liftek, elviselhetetlen a kívülről beszüremlő járműzaj. Szellőzetlenek a konyhák, javíthatatlanok a villanytűzhelyek. Az ablakok beáznak, a folyosókon fellazult a padlóburkolat. Az ablakok rendszeresen beáznak, mert ugyan az akkori szabványnak megfeleltek, de a toronyházba nyílászárókra lett volna szükség. A hibák orvoslása már nem tűr halasztást.

1988 végén a PIK az Építésügyi és Minőségellenőrző Intézet pécsi kirendeltségétől szakvéleményt kért. Az ÉMI a felkérést követően komplex épületdiagnosztikai méréseket végzett. A feltárt általános hibákról készült szakértői jelentést megküldte a PIK-nek és a tanácsnak. Ezt követően a Budapesti Műszaki Egyetem munkatársai az ÉMI szakvéleményét felhasználva további méréseket és vizsgálatokat végeznek, és a kettő alapján készíti el a kijavítási kiviteli terveket 1989. július 5-ig.

A lakossági fórum összehívására azért került sor, mert ugyan a három ütemre tervezett felújítási munkák teljes tervdokumentációja még nem készült el, de az első ütem részterve már a PIK rendelkezésére áll. Ez az életveszélyt, illetve veszélyt közvetlenül előidéző hibák megszüntetésére készült. A tetőszigetelésnek, a villámhárítók javítására és az épületet borító alumínium lemezek rögzítésére. Ezeket a PIK a Bázissal [A Baranyai Építőipari Vállalat utódja] kívánja elvégeztetni még ebben az évben az esős idő beálltáig. A második ütemben - 1990-ben - kerülne sor a nyílászárók cseréjére. A BME szakemberei külön tervet készítenek a belső felújítási munkákra is. A költségeket a külső helyreállítási munkáknál nem a lakóknak kell viselniük, hanem a lakóházfelújítási alapból fizetik.

(Dunántúli Napló - 1989. május 25. - részlet)

A aktuális helyzetről 1989 júniusában Szűcs Imre kérdezte Rabb Pétert, a Pécsi Ingatlankezelő műszaki igazgatóhelyettesét.

Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.06.10.)

(folytatjuk...)

A Pécsi Nemzeti Színház az 1920-as években

Pécsett az 1800-as évek közepén csaknem minden nemzetiség megtalálható volt. Magyarok, németek, bosnyákok, szerbek, horvátok, osztrákok, csehek, morvák, olaszok éltek itt együtt békében, egyetértésben. Az évszázados együttlét alatt keveréknyelvet alakítottak ki, s ebbe a Bábelbe csöppentek a színészek, akik az irodalmi nyelvet hozták magukkal, a tiszta németet és a magyart.

Ekkortól vált rendszeressé a színielőadások tartása a Mecsekalján. A pécsi színjátszás a magyar színházi kultúra egyik jelentős vidéki centrumává vált. A város nagyobb tánctermeiben, előkelő polgárházaiban, fogadókban, kávéházakban nyújtottak fellépési lehetőséget a komédiásoknak. Ismert játszóhely volt például az "Elefántos Ház", de a tettyei kisszínpadon is megfordultak a nagy népszerűségnek örvendő, vándor színtársulatok.

A város lakossága nagyon szeretett volna egy kőszínházat, állandó társulattal, vágytak egy rendszeres művészi élményt nyújtó teátrum után, mely lehetőséget nyújthat baráti társaságok találkozására is.

Pécs város közgyűlése felállított egy Színügyi Bizottságot, melynek feladata a színház építési telkének kijelölése volt, s választásuk a jelenlegi Színház térre esett, ahol abban az időben katonai csapatkórház állt.

Ebben az időszakban kb. 1840-től épültek fel a város fontos intézményei, hivatalai, köz- és magáncélú lakóépületei, s Pécs mai arculatát zömében az akkor zajló építkezések következtében nyerte el. A Színügyi Bizottság elnökének az akkori polgármestert, Aidinger Jánost választották, aki megszavaztatta a megyei pótadó kivetését a színház költségeinek fedezésére. 1890 májusában a bizottság országos tervpályázatot hirdetett. A pályázatot a világhírű Lang Adolf és Steinhardt Antal tervezőpáros nyerte meg, akik a híres Felmer-Helmer építészpárossal a közgyűlés által megszavazott 10.000,- Ft-tal neki is kezdtek az építkezésnek.

Az épületen helyet kapott a kor kiemelkedő "színházi emberének" tartott Csiky Gergely, Szigligeti Ede, Kisfaludy Károly és Erkel Ferenc szobra, s a kupolán látható Géniusz szobrot Kiss György szobrászművész a Zsolnay Porcelángyár alkotógárdájával keltette életre.

A színház megnyitójára 1895. október 5-én került sor, fényes keretek között, az akkori Pécsi Napló ünnepi különkiadással köszöntötte a fantasztikus eseményt, a lakosság ujjongott. A társulat e jeles alkalomból Erkel Ferenc Bánk bán című előadását vitte színre, mellyel kirobbanó sikert aratott.

Az életveszélyessé vált Pécsi Nemzeti Színház 1986. június 5-én hosszabb időre bezárta kapuit. Az épület egészét érintő felújítás 1991 júniusáig tartott. Ennek során az épület teljesen megújult. A több szín megjelenítésére kiválóan alkalmas forgószínpad, a színdaraboknál a művészi hatás fokozására is alkalmazható 4 részben süllyedő zenekari árok, azonkívül az új fény-, hang- és videorendszer, s a klimatizált nézőtér már mind-mind a modern kor és természetesen a nézők igényeit hivatott estéről estére szolgálni.

Mi most ennek, a 80-as-90-es évek fordulóján zajló rekonstrukciónak egy fejezetébe pillantunk be a Városi Televízió 1989. május 13-i riportjának a segítségével.

Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.05.13.)