Kisdiákként az első komoly döntési helyzet - ami az ember életét már vastagon meghatározhatja - nyolcadik osztályban jön el, amikor is a középiskolai továbbtanulásról kell dönteni a 13-14 éves nebulóknak, ami ilyen idős korban még nem feltétlenül egyszerű feladat. A diákok és szüleik előtt álló helyzetről készítette a KTV az utolsó adásnapján az utolsó nagyobb lélegzetvételű anyagot. A mai posztban ez következik, ám előtte szokás szerint tekintsünk vissza, és nézzük meg, milyenek voltak a diákok kilátásai a továbbtanulás terén az 1989/90-es tanév előtt.
Az Alkotmány Utcai Gyakorló Iskola VIII. C. osztályos tanulói a pályaválasztással kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. (DN - 1988. május 20.)
Hol vannak szabad helyek? - A nyolcadikosok figyelmébe
Nem mindig találkozik a továbbtanulni szándékozó nyolcadik osztályos elképzelése és az iskolák kínálata, ezért most áttekintést adunk a pillanatnyi továbbtanulási lehetőségekről.
Baranyában 6854 tanuló jelentkezett a középfokú iskolákba, amelyekben 6835 fő számára van hely. Annak ellenére, hogy rég nem tapasztalt módon egyenletes az iskolatípusok iránti érdeklődés, jelentős számban irányítanak át tanulókat más iskolákba. A szakmunkásképzők 3666 helyére 3190, a gimnáziumok 1588 helyére 1459, a szakközépiskolák 1611 helyére 2030, a szakiskolák 162 helyére 265 tanuló jelentkezett első helyen. Túljelentkezés a szakközépiskolák egyes fajtáiban, a különlegességeket kínáló gimnáziumokban tapasztalható, így a Janus német, illetve matematika, a Kun Béla Gimnázium angol, a Radnóti Miklós Szakközépiskola számítástechnikai és külkereskedelmi szakára. Továbbra is nagy az érdeklődés az idegen nyelvű gimnáziumi oktatás, így a Nagy Lajos Gimnázium angol, a Leőwey Klára Gimnázium nemzetiségi osztályai iránt.
Csökkent az érdeklődés az általános gimnáziumok iránti. Szabad helyek vannak a szigetvári, a siklósi gimnázium, a Vegyipari Szakközépiskola, a szentlőrinci Kísérleti Középiskola, az 500. és az 501. intézményeiben, valamint a pécsváradi szakmunkásképző szakközépiskolai szakain.
Aránytalanul nagy volt a túljelentkezés a Kereskedelmi Szakközépiskolában, a Radnótiban, a Komarov postaforgalmi, az 508-as elektroműszerész szakközépiskolai szakán. Hogy a válogatást megalapozott döntés előzze meg, a legtöbb szakközépiskola felvételi vizsgán, illetve felvételi beszélgetésen tájékozódott a jelentkezők felkészültségéről.
A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban hamarosan megszületnek a döntések, és ezután csak a fellebbezésre fenntartott helyek maradnak. Fellebbezniük csak a hely hiányában elutasított tanulóknak lehet, akiket a jelentkezési lapon megjelölt iskolák egyikébe sem vettek fel.
A szakmunkásképzők és a szakiskolák ezután döntenek a felvételről. Legkeresettebbek az autószerelő, szobafestő, fodrász, porcelánfestő, eladó és vendéglátóipari szakmák, újabban az asztalos, húsfeldolgozó, sütőipari szakma iránt erős az érdeklődés, vagyis e szakmákban kevés a szabad hely.
A mindkét helyről elutasított gyerekek számára a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási osztálya (Széchenyi tér 9.) ad segítséget, naprakész információk birtokában segít újabb szakma ajánlásával, üres helyek felkínálásával.
(Dunántúli Napló - 1989. április 26.)
A 70-es évek közepén volt Magyarországon az utolsó demográfiai csúcs, ami a 80-as években időnként bizony kihívások elé állította az oktatási rendszert. Az 1988/1989-es tanévben Baranyában például 884 tanulóval több nyolcadikos végzős volt, mint egy évvel korábban.
Mai első kisfilmünk a Bártfa Utcai Általános Iskolában készült, a film elején Kelemen Sándorné, az iskola akkori igazgatója beszél.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)
A Dunántúli Napló ekkoriban évről évre megkérdezte hol a nyolcadikosokat, hol a gimnáziumban végzőket a terveikről. 1988-ban az Alkotmány Utcai 1. sz. Gyakorló Iskola nyolcadikosai kerültek sorra, a VIII. C. osztályban készült a DN következő cikke.
Mi leszek, ha nagy leszek?
Nehéz dolog tizennégy évesen eldönteni, hogy az ember a későbbiekben mivel szeretne foglalkozni, hogy a távoli jövőben mi legyen az a tevékenység, ami majd kitölti a mindennapokat -, tulajdonképpen szinte lehetetlen is ebben az életkorban ilyen felelős döntést hozni. Elképzelések, vágyak persze lehetnek, s vannak is, de ezek a későbbiek során változhatnak, módosulhatnak. S ez így is van rendjén. Az azonban feltétlenül tanulsággal szolgál, hogy hogyan gondolkodnak a tizennégy éves gyerekek.
Ebben az osztályban harminchárman tanulnak, tizenhét lány és tizenhat fiú. Olyan egy sincs közöttük, aki ne tanulna tovább. Hárman jelentkeztek szakmunkásképzőbe, öten szakközépiskolába és huszonöten gimnáziumba. S a pécsi gimnáziumok között toronymagasan vezet a Leőwey Gimnázium, ahová tizennégyen szeretnének csak ebből az egy osztályból bekerülni, többségük haladó német vagy német nemzetiségi tagozatra.
S hogy milyen foglalkozásokat képzelnek el maguknak? Többen tanárok, óvónők, néhányan mérnökök vagy orvosok szeretnének lenni, azután szerepel a tervekben a jogász, a szakács, a bútorasztalos, az író, a filmrendező, az idegenvezető, a genetikus, a biológus, a vegyész, a keramikus, a szállodaigazgató, az újságíró, a növénynemesítő. És szerepel a válaszokban sok-sok helyesírási hiba is, amelyek remélhetőleg, az eljövendő években szépen eltűnnek majd.
Érdemes néhány válaszból idézni is, mert ezek a kedves és őszinte sorok önmagukért beszélnek, abban a stílusban és azon a nyelven, ahogy egy tizennégy éves papírra veti gondolatait.
"Német nyelvtudásomat tovább szeretném bővíteni. És szeretnék egy nyelvvizsgát is letenni. Idegenvezető szeretnék lenni. Mert szeretek emberekkel foglalkozni, és úgy érzem, ebben a szakmában lesz rá lehetőség."
"Még nem tudom, mi szeretnék lenni, de ha később sem jut az eszembe semmi, akkor idegenvezető leszek."
"Még nem tudom, mi szeretnék lenni. ddigi elképzelésem, hogy egyszer majd virágboltot nyitok."
"Most pillanatnyilag szociológus, vagy mi a neve, az szeretnék lenni, vagy gyógyszerész, vagy védőnő. Hát így állok. Fogalmam sincs, mi leszek, majd kialakul. Az a bajom, hogy semmi nem érdekel."
"Most pillanatnyilag óvónő akarok lenni és eddig is az akartam. Ez a szilárd elhatározásom. Nem hinném, hogy később más lesz a véleményem."
"Hat éve tanulok németül, a versenyeken viszonylag jól szerepeltem, és az általam választott munka elengedhetetlen követelménye a nyelv. Szállodaigazgató szeretnék lenni."
"Szakács szeretnék lenni, azért, mert szeretek főzni és egy kicsit szeretem a hasam is. Szakács szakmában jó eredményeket szeretnék elérni, és úgy érzem, ez menni is fog."
"Még nem tudom. Még van rá két évem, hogy eldöntsem. Talán író."
"Még nem tudom pontosan, de valami természettel kapcsolatos foglalkozást szeretnék választani. Ezért választottam a gimnáziumot, mert így kapok négy év haladékot, hogy jobban megfontoljam a választást."
"Még nem tudom, milyen, de művész... Nem szeretem a kötöttségeket, és mivel a művészetben azt csinálsz, ami neked tetszik, ezt választottam."
Íme, néhány példa. Van köztük komoly, van komolykodó, naiv, fellegekben járó - de úgy érzem, mindegyik őszinte. S amíg az őszinteséggel számolhatunk, addig talán nincs baj.
(Dunántúli Napló - 1988. május 20.)
A következő helyszín, ahova a KTV stábja ellátogatott, az Apáczai Nevelési Központ 3. sz. Általános Iskolája. A bejátszás végén a nyolcadikosok osztályfőnöke, Schmidt Jánosné nyilatkozik.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)
Természetesen ebben az évben is sokan voltak, akiket egyik középfokú intézménybe se vettek vel. Az ő sorsuk is téma volt a korabeli sajtó hasábjain.
Ügyfélfogadás a pécsi Munkaügyi Szolgáltató Irodán
Rossz bizonyítvány, megvalósulatlan vágyak - Tanácstalan tizennégy évesek
Hátborzongató még a gondolat is: egy tizenhárom éves és tíz hónapos kislány hasonló korú unokatestvérével együtt megjelenik a siklósi gyár munkaügyén és megkérdezi: van-e felvétel? A nemleges válasz tragikus. A nagyharsányi T.J.-nek ez az egy ötlete volt. Fogalma sincs, mihez kezd. Befejezte a nyolc általánost, nem a legfényesebben, kettes-hármas jegyekkel. Nőiruha-készítőnek - magyarul varrónőnek - jelentkezett Komlóra, illetve Pécsre. Nem vették fel.
- Miért nem lett jobb a bizonyítványod?
- Nem szerettem tanulni.
- Miért?
- Sokat követeltek.
- És az rossz?
- Igen, mert ugyanakkor kevés volt a magyarázat.
T.J. nem látszik butának, a tanulástól mégis távol került. Mint kiderült, hiányzott a sikerélmény, amely a "nem értem"-et követő magyarázással talán meglett volna. Most otthon takarít, mos, főz. Kuncogva jegyzi meg, hogy csak azt csinál ebédre, vacsorára apunak, anyunak, és a huginak, amit ő maga is szeret. A kertben sokat kapál, van mindig mit tenni ottis. Munkára áll a keze. Ő viszont azt szeretné, ha konkrétan varrásra állna.
- Nem adom fel, mert én varrni akarok, de ha a tanulás nem megy, akkor dolgozni fogok. Emberek közé kell menni.
*
Ez a lány elszánt! Falubeli sorstársa - K.E. - úgy tűnik, még nem látja át igazán a helyzetét. Bár amikor említem, hogy élete vágya, az ápolónőként gyerekgondozás nagy valószínűséggel füstbe ment, hirtelen komolyra vált. És meséli, hogy a huszonnégy VIII/A-snak csak a fele tudott továbbtanulni, a többieket - köztük őt is - nem vették fel. Június elején megkapták az elutasítást a szakmunkásképzőktől, az általános iskolába is ment erről értesítés, de őket nem kereste fel senki, nem is hívta. Hogy mi lesz velük? Fogalma sincs. Sorolja a neveket: Sz.Z., V.M., T.J., O.M. ... Kérdezem, hogy ismer-e gyárakat a környéken. A BCM-et igen, de oda nem megy. A miértre nincs válasz. Határozottan állítja, hogy mindenképpen dolgozni fog, akárhol is. Javaslom neki, hogy a megyei munkaügyi szolgáltató iroda siklósi kirendeltségét keresse fel, mert ott tudják, hol van egyáltalán felvétel. Azt mondja, én vagyok az első e tanáccsal. - Hát ez igazán elszomorító.
*
A pécsi Cs.Cs.-t a Nevelési Központ könyvtárában értem utol. Testvéreitől tudom, hogy barátjával idejött. A fiú kezében egy felnőtteknek szóló haditechnikai könyv. E téma érdekli. És érti, annak ellenére, hogy félévkor fizikából megbukott. Rejtély. Cs.Cs. családi körülményeire a nehéz jelző nem kifejezés. Három testvére van, nálánál kisebbek. Apjuk tavaly meghalt, hirtelen. Jut pénz a lakásra, ételre, de ruhára, cipőre alig. Barátjával együtt adták be a jelentkezést dísznövénykertész szakmára. Cs.Cs. bizonyítványa meghiúsította, hogy továbbra is egy osztályban maradjanak. Végül is rendeződik az ügye - már ahogy. Komlóról kapott papírt, mehet vájártanulónak. Növények helyett a föld mélyére. Villány helyett Komlóra. Nem mondta neki senki, hogy legalább jó erős közepesnek kell lennie, ha dísznövénykertész akar lenni. Bár nagyon nem is kérdezték az iskolában, hogy mihez is van kedve, netán tehetséget mi iránt érez. Pedig rajzolni nagyon szeret, s mondja, hogy tud is.
- Egyet megtanultam: semmit sem adnak ingyen - szögezi le. Én is helyeslek, mondván, hogy valóban küzdeni kell. Búcsúzáskor azt kívánom neki, hogy váljon valóra az álma...
(Dunántúli Napló - 1988. július 1.)
A témába vágó mai utolsó videós bejátszásunkat a Siklósi Úti Általános Iskola nyolcadikosaival készítette Katona Ágnes.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)
