Pécsi Stúdió

Az idő halad, a problémák azonban csak nem akarnak szűnni a Rózsadombon. Aki régi olvasója a blognak, az már fejből sorolja, hogy időnként a szünetelő meleg víz, időnként a közlekedés, időnként a közellátás helyzete, időnként pedig a szemetes környezet okozott fejtörést azoknak, akik akkoriban Pécs legfiatalabb városrészében laktak.

Hogy 1988. október 31-én újra elővette a Közösségi Televízió ezt a témát, annak viszont komoly oka volt. Ez volt ugyanis az első adás, amelyet már a Rózsadomb lakói is láthattak. (Előtte a városrészt kiszolgáló antennarendszer nem továbbította a KTV műsorait az ottani lakásokba.)

De hogy ne csak a gondokról legyen szó, álljon itt egy jó hír is. 1988 nyarán ugyanis a sok zúgolódás mellett játszótér épült a Rózsadombon, a Hajas Imre (ma: Polgárszőlő) utcában.

Játszóteret alakítanak ki a Hajas Imre utcában

Szépülő városrész - Játszótér, park a Rózsadombon

Parkosítják Pécsett a Hajas Imre utca nyugati részét. A négyszintes házakkal körülölelt belső téren sakkasztalokat, ivókutakat építenek a Kertészeti és Parképítő Vállalat munkatársai. A padokat, a homokozót és a hintákat úttal kötik össze, a többi részt befüvesítik, befásítják. Az egész területre 105 fát és cserjét telepítenek, és elhelyeznek hét kerti szeméttárolót is. Várhatóan a hónap végére elkészül a játszótér, ahol kedvükre homokozhatnak, hintázhatnak a gyerekek.

Ezt követően a leendő orvosi rendelő környékét füvesítik, ültetik be virággal, fával. Jelenleg a talajelőkészítést végzik. Elsimítják a területet, kiszedik az építési törmeléket a Bázis Dél-dunántúli Építő Vállalat szakmunkásai. Ezután terítik szét a termőföldet a kertészek, építik meg a homokozót, állítják fel a sakkasztalokat, a padokat. Az Illyés Gyula úton a lakók társadalmi munkában tisztították meg a talajt a törmeléktől, szedték össze a szemetet, ásták fel és gereblyézték el az altalajt. A termőföldet elterítették, így a későbbiekben gyorsabban lehet fákat, cserjéket telepíteni.

Ebben az évben a Kertváros ezen új részén 15-16000 négyzetméteren alakítanak ki parkot a Kertészeti és Parképítő Vállalat szakemberei. A beruházó a Pécs Megyei Városi Tanács, a lebonyolító pedig az UNIBER. Ötmillió forintba kerül az Illyés Gyula út nyugati oldalának és a Hajas Imre utca belterületeinek parkosítása.

(Dunántúli Napló - 1988. augusztus 4.)

A játszótér 23 évvel az építése után, 2011 decemberében. (Forrás: Google Street View)

A városrész problémáiról Szűcs Imre készítette 1988 októberében az alábbi, enyhén szatirikus hangvételű riportot.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

(Aki pedig nézegetne még 80-as években készült rózsadombi riportokat, annak erre tessék. :) )

"Pécs egyik legelegánsabb - ha ugyan nem a legelegánsabb - női divatüzletét nyitja meg az Elefántos tömbben a Meruker. A Tünde Divatház kapuját szerda reggel 9 órától léphetik át a vásárlók és érdeklődők. S bátran mondhatjuk, hogy csupán körülnézni is érdemes lesz; nemcsak az árukínálat figyelemre méltó, hanem az üzletház belsőépítészet megoldásai is."

Így írt a Dunántúli Napló 1987. április 6-án a nyitás előtt álló divatüzletről, amely három szinten, mintegy 1200 négyzetméteres területen várta a leendő vásárlókat. A beruházás tanácsi koordinációval készült, amelyhez a Meruker (Baranya Megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat) 16 millió forinttal járult hozzá.

A divatház épülete műemlék jellegű, múltja több száz évre tekint vissza. Az első adatot a források 1712-ből közlik, ekkoriban "a Heilige Dreifaltigkeit Platz és a Schmidtgasse sarkán álló házban" patika működött. 1884. március 16-án pedig már arról írt a helyi sajtó, hogy előző nap avatták fel az épületben a Pécsi Újság modern gépekkel felszerelt új nyomdáját.

Az 1986-87-es felújítás kivitelezője a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat volt, a tervezés Koller József, a belsőépítészet pedig Vida Gyula munkája. Innen pedig ismét átadjuk a szót a megyei napilapnak, és a korabeli tudósítás alapján járjuk be a nyitás előtt álló áruházat.

"A háromszintes üzletházban a fehér és a barna szín, a réz, az üveg dominál. A divatház belső felépítése is eltér a szokásostól, nemcsak konfekciótermékeket lehet vásárolni, hanem kisszériás, különleges modelleket is, mégpedig a szinteken elhelyezett külön butikokban. A földszinten lesz egy ajándékosztály, ahol nem csak ajándéktárgyakat, hanem ugyancsak iparművészek által tervezett exkluzív ruhakölteményeket is kínálnak a vásárlóknak. Itt lesz még egy finom kozmetikumokat árusító részleg, egy delicatesse bolt, azután bőrdíszmű és divatáru, s még egy különlegesség, a Madléne-butik, ahol kizárólag a neves divattervező, Russay Magda által tervezett modelleket forgalmaznak. Az első emeleten kapott helyet a fehérnemű, a kötöttáru, a készruha, s itt lehet megvásárolni a Hunor kisszériás bőrruházati termékeit. A legfelső szinten vannak a cipők, magyar, jugoszláv és osztrák termékek, itt a szabadidő osztály, s végezetül itt kaptak helyet a raktárak is.

Ebben az üzletben a magasabb igények kielégítését tűzték ki célul, jelszavuk: Szépség, harmónia - Tünde Divatház."

Két nappal később, 1987. április 7-én kora délután már minden a nyitás hangulatát tükrözte: "az áru a pultokon, az üveglapok már tisztán csillognak, az eligazító táblák a helyükön - szükség is van ezekre, mert a többszintes divatház shopokra, butikokra szabdalt -, s a délután 2 órakor rendezett szakmai megnyitóra előkészítve vár már az új formaruhája is az ötven itt dolgozó kereskedőnek."

A cikkben az üzletvezető-helyettest, Végh Attilánét is megszólaltatták, aki elmondta:

"- Munkatársainkat igyekeztünk úgy összeválogatni jórészt a cég, a Meruker más boltjaiban már korábban nagy gyakorlatot szerzettek közül, hogy az elegáns berendezésű, jobbára exkluzív árukészlettel rendelkező divatház igényeinek megfeleljenek. Árukészletünk egyébként megközelíti a 25 millió forintot, s miután az első napokban igen nagy forgalomra számítunk, a teljes gárda dolgozik."

A KTV stábja az áruházban ugyan nem, az áruház előtt rendezett divatbemutatón azonban tiszteletét tette. A nyitás után másfél évvel járunk, a felvétel időpontja: 1988. október vége.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

Azt, hogy a magyar ember nemigen tolerálja a televíziós adásszüneteket, azt nagyjából tudjuk. Nem volt ez másképp Pécsett sem, ahol 1988 tavaszán egy televíziós adó műszaki hibája miatt lépett fel adásszünet.

A lakótelepi antennarendszereket ekkor a városban a Hírgép Antennaüzemi Vállalat üzemeltette, akik a 80-as évek végén bevezettek egy technikai újítást, ami röviden arról szólt, hogy ha a rendszerük érzékelte, hogy az adó meghibásodott, akkor nem a hangyás képet továbbította a rendszer a nézők felé, hanem automatikusan átváltott egy ún. inzertjelre. Ez egy olyan képernyő, ami a műszaki hibáról tájékoztatja a nézőt, hogy az ne kezdje el a koax kábelt végtelen ciklusban ki-be dugdosni a tévéjén, hanem nyugodjon meg, a hiba nem nála van.

Azonban a Hírgép szakemberei elkövettek egy óriási hibát. :) Erre a képernyőre felírták a telefonszámukat is. Innen viszont nem volt megállás, és ömlöttek a panaszok, de ez még hagyján, Pécsen egy új jelenség is felütötte a fejét. Mivel ekkor a szolgáltató Hírgép emblémája is kint volt a képernyőn, ezt sokan "amolyan kapitalista ízű reklámfogásnak" tartották.

Ez pedig már olyan ügy volt, ami megütötte a Közösségi Televízió ingerküszöbét is, akik elmentek, és készítettek egy interjút a Hírgép Antennaüzem munkatársával. Torma Tamást pedig elég rossz állapotban találták az irodában, nem tudom, hogy személyesen ő vette-e fel a telefonokat, mindenesetre a megszeppent nyilatkozón látszik, hogy komolyan megviselték az események. :)

Akit pedig 25 év múltán is érdekel, milyen műszaki malőr történt ezen a végzetes napon, az ne habozzon, hanem nézze meg az alábbi rendhagyó riportot, amelyet Németh Károly készített.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)