Pécsi Stúdió

Munkalehetőségek diákoknak

Az elmúlt évek gyakorlatával szemben az idén jelentős mértékben csökkentek a diákok nyári munkavállalásának lehetőségei. Ez elsősorban a vállalatok új bérrendezési formáinak köszönhető, mely nem ösztönöz diákok nyári alkalmazására, másodsorban pedig ha mégis lenne számukra hely, azokat inkább az ott dolgozó szülők gyermekeivel töltik fel, így próbálva megoldani a szabadságok miatti munkaerőhiányt.

A vakációjukat részben munkával kitölteni szándékozó fiatalok Baranya megyében 81 vállalat és üzem ajánlatai közül válogathatnak. 39 lehetőséggel a legkedvezőbb a pécsi helyzet, Komlón 6, Mohácson 4, míg a többi kisebb településen - főként helyi állami gazdaságokban - csak egy-két munkáltató ajánlotta föl a nyári munka lehetőségét a diákoknak.

A nyaralásra gyűjtők számára a legnagyobb kereseti lehetőségeket nyújtják: a Plastex Műanyag- és Textilipari Szövetkezet 4000 Ft havi bérrel a főiskolás fiúk és lányok részére, a Pécsi Sütőipari Vállalat az általános iskolát végzettek részére 3400 forintos fizetéssel, a Baranya Megyei Tejipari Vállalat szállítási üzeme 3000-5000 Ft/hó kereseti lehetőséggel (jogosítvánnyal rendelkezők előnyben), a Baranya Megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat tasakolási, láb- és szárnytisztítási munkára 3000-4000 forintig, a Pécsi Bőrgyár csak 16 éven felülieknek 3000-5000 Ft/hó-val, a Pannonvin Borgazdasági Kombinát 4000 Ft/hó-val. A vidékiek közül a Bédai Erdészet erdőművelésre 3500 Ft/hó-val, a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet teljesítménytől függően 3000-4000 forintig terjedő keresetet kínál.

Azok számára, akik naponta 8 óránál kevesebbet kívánnak dolgozni, 6 órás foglalkoztatást nyújt a Pécsi Állami Gazdaság 100-200 Ft/nap keresettel általános iskolát végzett fiúk, valamint középiskolás fiúk és lányok részére; 4 órásat pedig az Állami Biztosító Baranya Megyei Igazgatósága július hónapban kettő harmadéves műszaki főiskolás, és egy szintén harmadéves pénzügyi számvitel főiskolás lány számára.

Vízparton, illetve strandoknál ajánl munkát a Pécsi Vízmű lányok részére fürdők üzemeltetésénél a vendégek kiszolgálására, fiúknak pedig felügyelet ellátására és terület karbantartására 16 Ft/óra bérrel. A Baranya Megyei Vízmű Vállalat Komlón, ahol a strandi kisegítés mellett kerítésfestés is szerepel a 16,50 Ft/óra bérrel megfizetett munkák között, valamint a Harkányi Fürdővállalat, ahol besorolás szerint bérezésben részesülnek a diákok.

A minden adatot és információt részletesen tartalmazó kiadvány az érdeklődők iskolájukban, valamint a helyi tanácsok munkaügyi osztályán kaphatják kézbe.

(Dunántúli Napló - 1988. június 6.)

1988-ban Magyarországon alapjaiban változott meg az adórendszer, a gazdaság pedig általánosságban igen rossz állapotban volt, ami nem kedvezett a diákok foglalkoztatásának. Az 1988-as nyári diákmunka-lehetőségeknek a Közösségi Televízió is utánanézett: az első összeállításban Németh Károly kérdezte az aktuális helyzetről Benke Tibornét, a Pécsi Városi Tanács munkaügyi előadóját.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

A második felvonásban pedig a kertvárosi üzemek, vállalatok (sorrendben: a Pécsi Bőrgyár, a Sopiana Gépgyár, a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat, valamint a Kertészeti és Parképítő Vállalat) képviselői számolnak be arról, hová milyen segítő kezeket várnak az 1988-as nyári szünetben.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.20.)

Ma ismét a rózsadombi problémák nyomába eredünk. A panaszok továbbra is többnyire az élelmiszerbolttal és a 62-es busszal kapcsolatban érkeztek mind a Közösségi Televízióhoz, mind a Dunántúli Naplóhoz.

A pécsi "Rózsadombról" írják

A Hajas Imre utcában tavaly júliusban megnyílt egy kis élelmiszerbolt, amelynek nagyon örültünk. A húsellátás azonban mindössze annyi, hogy hét végére van frissen vágott baromfi, egyébként fagyasztott áru kapható. Miért nem lehet előre csomagolt húst kapni, ahogy azt már sok kereskedelmi egységben csinálják? Miért kell nekünk a távoli boltokban vásárolni? Hiszen a választék más áruban is szegényes.

Pappné Takács Anna
Pécs, Csatlós u. 9.

---

A mi családunk tudomásul vette, hogy csak átszállással juthat a városközpontba, de sajnos az autóbusz-vezetők meg sem próbálnak ebben a segítségünkre lenni. Azokra az esetekre gondolok, amikor a 62-es, 61-es busz beér a Nevelési Központba, ahol a 6-os és a 7-es sofőrei nem törődnek a rohanó utasokkal, becsukják az ajtót és elmennek. Ez a hétvégeken a legkellemetlenebb, mert ekkor 30 percenként közlekednek a buszok. Szerintem az sem pénzkérdés, hogy az Ilku Pál út végén beiktassanak egy megállót azoknak, akik szintén átszállással, de a közeli orvosi rendelőhöz utaznak.

Szabó Istvánné
Pécs, Illyés Gy. u. 46.

(Dunántúli Napló - 1988. július 7. - részlet)

A KTV a panaszkodó ércbányászoknak sem tudott mást mondani, mint hogy egyelőre a Hajas Imre utcai kisbolttal kell beérniük. A Rózsadombon a "nagy" ABC áruház egyébként csak 1989-ben nyílt meg, addig a legközelebbi nagyobb egységek a Malomvölgyi úton és az akkori Ilku Pál utcában voltak. A 62-es busszal kapcsolatban pedig állandó gond volt, hogy hétvégén ritkán, 30 percenként közlekedett, és az is folyamatosan napirenden volt, hogy miért nem épült/épül megálló a mai Tildy Zoltán út közelében. (A 62-es busz első megállója valóban messze, több mint egy kilométerre volt a Nevelési Központtól. Ennek ellenére a kért megálló idővel a feledés homályába veszett, és végül soha nem épült meg.)

Az épülő Rózsadombi lakótelep, és az oda vezető Illyés Gyula út. (1986. szeptember)

A panaszokkal kapcsolatban Szűcs Imre kérdezte a Tanács illetékesét.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)

1987 őszén komoly útépítés kezdődött a Kertvárosban, az akkori Egri Gyula út - Hajdu Gyula út (ma: Maléter Pál út - Aidinger János út) kereszteződésében. Az akkor alig néhány éves kereszteződés átépítésére azért volt szükség, mert új jelzőlámpát, és ezzel együtt gyalogátkelőket létesítettek. Hogy miért haladt végtelenül vontatottan a munka, és hogy ez miért nem jutott eszükbe az építőknek a kezdet kezdetén, ezt a kérdést az akkori sajtó is feltette:

"Az Egri Gyula út - Hajdu Gyula út kereszteződésében néhány hete figyelgetem már, hogyan készülget a jelzőlámpásítás. Ami azt illeti, egyik napról a másikra kevés előrehaladást látni most, november végén. [...] Figyelgetem tehát ezt a lassan mozduló tevékenységet és az a legfeltűnőbb, hogy a járda, az út keresztül-kasul fel van vagdalva, új járdaszigetek épülnek. Melyek láttán akaratlanul is a szemlélő eszébe jut, hogy alig "öregebb" fél évtizedesnél ez az útkereszteződés így, ahogy van, s nehezen érti: mindez a mostani munka miért nem volt elvégezhető a nagy útépítés idején olyannyira, hogy most csak a kábeleket kellene behúzni a védőcsövekbe, felállítani az oszlopokat, elhelyezni a lámpákat..." - írja a Dunántúli Napló 1987 novemberében.

Madártávlatból az Egri Gyula - Hajdu Gyula utcai kereszteződés. (1987. november)

Ki kicsoda - Egri Gyula (1923-1972)

A munkásmozgalom résztvevője. Tatabányáról került Pécsre. 1952-1954 között a Baranya megyei Pártbizottság első titkára volt. 1954-ben belügyminiszter-helyettesként dolgozott, majd a fővárosi és egri tisztségei után 1958-1962 között ismét ő lett a Baranya megyei Bizottság első titkára. 1969-ig az MTSH (Magyar Testnevelési és Sporthivatal) elnökeként tevékenykedett, 1958 és 1972 között pedig a megye országgyűlési képviselője volt.

Ki kicsoda - Maléter Pál (1917-1958)

Katonai vezető, 1943-ban a Ludovika Akadémián végzett. 1948-tól különböző vezetői tisztségeket töltött be a honvédelmi alakulatoknál. 1956. október 31-én a honvédelmi miniszter helyettesévé, november 2-án honvédelmi miniszterré nevezték ki. A szovjet csapatok kivonulásáról tárgyaló magyar kormányküldöttség tagjaként november 3-án éjjel a szovjet hatóságok Tökölön letartóztatták. A Nagy Imre-per ötödrendű vádlottjaként 1958. június 15-én halálra ítélték, s másnap kivégezték. 1989. június 16-án ünnepélyesen újratemették, és július 6-án jogilag is rehabilitálták.

A panaszokat Németh Károly zúdította Kemenes Lászlóra, a Városi Tanács közlekedéstechnikai főelőadójára.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.06.06.)

A Maléter Pál út - Aidinger János út kereszteződése 2012 februárjában. (Forrás: Google Street View)

Magyarországon ma sem könnyű fiatalnak lenni. Sok cikk szól napjainkban is a pályakezdők nehéz helyzetéről, a fiatalok "tehetetlenségéről" a pályaválasztás terén, a motiváció, a célok hiányáról, a közoktatás minőségéről, a felsőoktatás képzési struktúrájának elégtelen voltáról, a "mamahotelekről". A gondok nagy része azonban nem új keletű, sok intő jel már a 80-as évek végén felütötte a fejét.

Pályakezdő fiatalok - Elhelyezkedési lehetőségek, jövedelmek, egzisztenciateremtés

Nem könnyű fiatalnak lenni ma. A megállapítás túl közhelyszerű, de ha idézek egy mondatot a közelmúltban befejezett NEB-vizsgálatból, nyilvánvalóan elgondolkozhat az ember: majdnem 13 évnyi fizetésből lehet megvásárolni egy lakást, ha az átlagfizetést és az átlaglakás árát nézzük. S a lakásvásárlás csupán egy a fiatal körülményeit alapvetően meghatározó tényezők közül.

A fiatalok pályaválasztása - és itt a helyes pályaválasztásról van szó - társadalmi érdek. A különböző szakmák, foglalkozások egyensúlyi helyzete, a kínálat és a kereslet közelítése a cél. A társadalom igényei azonban nem mindig találkoznak az egyén elképzeléseivel. A vizsgálat első megállapítása: a különböző intézmények a pályairányítást tervszerűen végzik ugyan, ez azonban nem mindig igazodik a munkáltatói igényekhez. A fiatalok nem érik el 14 éves korban a pályaválasztási érettséget, az ajánlásokat nem fogadják el ők sem, a szülők sem - és sok esetben az iskolák sem, mondván: majd csak lesz valahogy. De igaz egy másik megállapítás is: sok fiatalhoz el sem jutnak a tanácsok, s a lehetőségek az ismeretlenség ködébe vésznek. A pályára kerülés "véletlenszerűsége" gyakori.

Megyénk közép- és felsőfokú intézményhálózata megyeszékhely- és városcentrikus. A középiskolások 75 százaléka, a szakmunkástanulók 69 százaléka Pécsett tanul. Ez adott esetben lehet jó is, rossz is. A vizsgálat konzekvenciája: az intézményhálózat elhelyezkedése, a bevezetett szakképzés, szakmastruktúra nem mindenben felel meg a termelés és a szolgáltatás által támasztott igényeknek. Tapasztalat, hogy a közoktatás rendszere - és ezen belül a szakképzés - mindig csak bizonyos fáziskéséssel tudja követni az igényeket. A jelenlegi szakképzés iskolacentrikus, kevésbé nevel a gyakorlati életre. És még valami: újratermelődik a 8 általánost el nem végzők száma, a szakmunkásképző intézetek között egynémelynél gyenge a képzés, s ugyanakkor gond az is, hogy az oda kerülő fiatalok között többen alig tudnak írni, olvasni, számolni!

A vizsgálatok szerint sokan vállalnak éppen a főállásban megszerezhető nem elégséges jövedelmek miatt kiegészítő tevékenységet, gmk-t, túlórát, túlmunkát, mellékállást, másodállást - dolgoznak háztájiban. Hiszen a jövőépítés első és legfontosabb tétele a lakás megszerzése, az önálló fészekrakás. Már említettem, ehhez 13 évnyi fizetés kell. Az éveket nyilván túlmunkával lehet rövidíteni - és családi támogatással. Örvendetes, hogy a vizsgálatba bevont vállalatok, intézmények többsége támogatja anyagilag is anyagilag is a fiatalok lakásépítését.

Végezetül álljon itt néhány általános következtetés, mely feltehetően nem hat újdonságként a fiatalok számára, de apáik számára sem. A fiatalok saját munkával szerzett jövedelme egyre inkább elmarad a pályakezdés, lakásépítés, váráslás, családalapítás költségei mögött, s így egyre nő a szülői függés kényszere. Fokozottabb a társadalmi különbségek árörökítése is; ahol van, ott mindig lesz, ahol nincs, ott egyre kevesebb lesz... Egyértelmű a következtetése a NEB vizsgálatnak: a vizsgált időszakban - 1984 és 1986 között - a fiatalok helyzete nem javult, hanem romlott. A megoldás kulcsát csak a társadalom egésze előtt álló feladatok megoldása adhatja: a gazdaságunk rendbetétele, a kibontakozási program következetes végigvitele.

(Dunántúli Napló - 1987. július 24. - részlet)

A műszaki értelmiségi pálya presztizse a 80-as évekre érzékelhetően csökkent Magyarországon. Ebbe minden bizonnyal közrejátszott a motiváció, az érdeklődés hiánya, valamint az is, hogy a kor mérnökei egyáltalán nem voltak kellően megfizetve, ezáltal kevéssé voltak ösztönözve a jó, a hatékony, esetleg a költségtakarékos tervezésre.

A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának 1983-ban készült dokumentumfilmje ezt a témakört, a mérnökképzés körül kialakult nehézségeket és a műszaki értelmiség 80-as évekbeli helyzetét járja körbe.

Hogy van, mérnök úr? (MTV Pécsi Körzeti Stúdió, 1983)