Tekintsünk vissza együtt Pécsre és a 80-as évekre. - Riportok, videórészletek kétnaponta a Kertvárosi Közösségi Televízió és a Pécsi Városi Televízió 1986 és 1990 között készült műsoraiból. - Nyomj egy "Like"-ot, hogy a Facebookon is értesülj az új posztokról!
Lvov-Kertvárosban a parkokban, játszótereken, utak, járdák mentén folyton-folyvást kis színes szemétgyűjtőkbe botlik az ember. Van belőlük elég, s ez jó. Az is dicséretes, hogy tele vannak szeméttel, tehát használják a lakók.
A Kertváros mégis szemetes. Az edények tetején kicsordul a hulladék, a szél a földön sodorja és a levegőbe röpíti a jégkrémes papírokat, zacskókat, elhasznált papírzsebkendőket. Kinek a dolga lenne üríteni, tisztán tartani a szemetesedényeket? Az utcaseprőknek? A parkfenntartóknak? A lakásszövetkezeteknek? Esetleg a házmestereknek, vagy netán a lakóknak?
A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalattól Weik József, az úttisztító részleg vezetője úgy tudja, hogy az ő dolguk az autóbuszmegállók és a közjárdák melletti kis kukák ürítése. Panaszkodott, hogy kevés az emberük. Harminc állandó dolgozót és 40 alkalmit tudnak kiküldeni naponta. Az alkalmiak a hét egy napján, csütörtökön nem dolgoznak. Ez a napi 60-70 munkás tisztítja a várost Hirdtől a 20-os autóbusz végállomásáig, illetve a TV-toronytól Málomig.
Kertvárosban, a Nevelési Központ környéki parkokban gyakori ez a látvány.
Piszter Valéria, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat parkfenntartási részlegének vezetője szintén a munkáskéz hiányára hivatkozott. Az ő feladatuk a parkok és a játszóterek rendben tartása. A kertvárosban 0,6 ember jut egy hektárra, de ebbe már beletartoznak az üzemvezetők, portások, éjjeli őrök, művezetők is. Ha őket nem számítjuk, konkrét parkgondozó munkás csak "töredékében" jut el a Kertvárosba. Gond az is, hogy ezeknek a munkásoknak a többsége csökkentett munkaképességű. Minden héten egyszer kellene üríteni, ám gyakran fordul elő, hogy ez elmarad. A vállalat kapcsolatban áll a Közterület Felügyelettel. Ha tőlük bármiféle bejelentés érkezik, kis traktorral kiküldenek egy embert, aki összegyűjti az otthagyott szemetet.
Tavaly a "Kertváros" lakásszövetkezet, a PIK a lakókkal és házmesterekkel egyetemben társadalmi munkát ajánlott fel. A kezdeti lelkesedés hamar lelohadt, mert a vállalt feladatnak azóta sincs látszatja. Talán, ha a kis műanyag kukákba nem égő cigarettacsikkeket dobálnának, kevesebb lenne a tönkrement tároló. Vagy, ha a nagyobb terjedelmű hulladékot inkább az erre a célra kitett konténerekbe öntenék, nem telnének meg olyan hamar a kis edények. S talán nem is lenne olyan szemetes a Kertváros.
(Dunántúli Napló - 1987. október 19.)
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)
Dísztribün, fúvószenekar, integető párt- és állami vezetők, vörös zászlók, napszemüveges elvtársak, molinók, transzparensek, sör, virsli, napsütés. Semmi kétség, ez bizony egy szocialista május elseje. Ahogy majd a felvételből is kiderül, 1986-ban még nagyon adtak erre. A dolgozók "impozáns felvonulását" természetesen a Mecseki Szénbányák Vállalat nyitotta, őket pedig a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói és családtagjai követték a sorban.
Hogy önbizalomból nem volt hiány, azt mutatja az anyag záróinterjúja, amit Németh Károly készített Labudek Klárával, a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) politikai munkatársával, aki a felvonulás egyik főszervezője volt. Elmondása szerint 60-70 ezer ember vonult fel, és 26-al több vállalat, mint 1985-ben. Amikor a műsorvezető arról kérdezi, hogy vajon jövőre is lesz-e felvonulás, "mert hogy olyan hangok hallatszottak, hogy...", na ekkor - a kérdés végét meg se várva - nyugtatja meg az emberünk a kérdezőt, hogy lesz, "annál is inkább, mert a dolgozók minden ellenkező híresztelés ellenére szívesen vesznek részt a fölvonulásokon. Előtte vannak egy kis morgolódások, de a felvonulás napján minden üzemnél, vállalatnál nagy a készülődés, és a lelkesedés. És azt hiszem, hogy a hagyományaink közül ezt meg kell őriznünk" - zárja rövidre a témát a szakszervezeti asszonyság.
Az illegalitástól a hivatalos ünneplésig - Régi pécsi-baranyai május elsejék
1890.
A fővárosban már fölvonulással ünnepeltek, nálunk ekkor még ilyenről nem volt szó, de érdemes tanulmányozni a Mohács és Vidéke hetilap korabeli számait, amelyben ezekre a napokra időzítve két cikk is megjelent, a "Munkások mozgalma", illetve "A munkáskérdés hordereje és tanulsága" címmel.
Az első cikknél az "F" monogrammal jelzett írója ezt a végkövetkeztetést vonta le: "A munkáskérdés rögtön elveszítené fenyegető jellegét, ha a munkaidő leszállítását a munkaadók elhatároznák. A munkásoknak idejök maradna az üdülésre és szellemök képzésére, és a mellett mégis keresnének annyit, hogy jól is lakhatnának..." A szerkesztőségi megjegyzés summája: a munkásokon kívül mások is vannak, akik hasonlóan keményen dolgoznak a megélhetésért.
A második cikkben Serli Sándor "a nyugatról felénk lavinaként növekvő veszélyt" neveléssel és reformokkal vélte kivédhetőnek, az állam szerepét hangsúlyozta ebben a fontos kérdésben, eközben pedig ezt állapította meg: "II. Vilmos (Németországban) már jó példával jár elül."
1910.
A pécsi szervezett munkásság ekkor már több rendezvénnyel emlékezett meg a munka ünnepéről. Délelőtt 9-kor a Munkás Kaszinóban fölolvasást tartottak, amelyet szavalat és ének követett.
A népgyűlésre délután kettőtől került sor, amikor is a Majláth (a mai Kossuth) téren gyülekeztek, az ünnepséget a munkásdalárda nyitotta meg, majd kezdetét vette a népgyűlés. A bányamunkások már 1 órakor gyülekeztek a Rigóder Szabolcsi úton, onnan mentek be szervezetten a gyűlés színhelyére.
A rendezvény végeztével a munkásság az Irgalmasok (Bem), a Rákóczi, a Ferenciek (Sallai) utcák, a Scitovszky (Szent István) tér, a Király (Kossuth). a Sörház (dr. Majorossy Imre), a Kálvária (Vak Bottyán), a Tettye utcákon át vonult föl a Tettyére, ahol ekkoriban mindig vidám szórakozással fejezték be a napot.
Májusköszöntő tánccal, májusfával
1930.
A fokozott rendőrségi készültség jegyében telt el ekkor a munkásság ünnepe mindenütt az országban. A belügyminiszter "az ilyenkor szokásban volt gyűléseket nem engedélyezte", sőt Pécsett is a rendőrség előző nap este razziát tartott a város területén, amelynek során, mint azt a Dunántúl megírta: "... A detektívek a legeldugottabb helyeket is bejárták, de gyanús alakra nem akadtak. Ez a körülmény is arra vall, hogy a kommunista agitátorok vagy elkerülték Pécset, vagy ha ilyenek akadtak is, nagyon jól elrejtőztek a rendőrség és a józanul gondolkodó munkásság elől..."
A munkásság ilyen helyzetben a mecseki kirándulásokat választotta, ott kerültek sorra azok a gyűlések, kisebb összejövetelek, amelyeket el tudtak titkolni az avatatlan megfigyelők előtt. Voltak évek előtte is, utána is, amikor sor kerülhetett a városban és a megye más helyein is nagyobb szabású ünnepségekre.
Pécs, 1945. május 1.
1950.
"A béke hatalmas táborának lenyűgöző seregszemléje volt az egész világon az idei május 1.", "Pécs soha nem látott még ilyen lelkes és gyönyörű májusi felvonulást", "Több, mint negyvenezer ember tüntetett a béke harcos seregszemléjén", "A felszabadult munka szépsége és öröme", "Forró lelkesedés a bányavidéken és Baranyában", "Vidám, boldog szórakozás a Balokány-ligetben és a Tettyén", "Ötezer ember gyönyörködött a sportműsorban", "Pécsbányatelep az első az ipari felvonuláson", Május 1-én estig Baranya megyében 275 030 dolgozó írta alá a békefelhívást"... ilyen, és ehhez hasonló újságcímek tanúsították a megváltozott helyzetet. A hatalomra jutott Magyar Dolgozók Pártja vezetősége addig soha nem látott pompával, külsőségekkel akarta felejthetetlenné tenni ezt a napot.
A Dunántúli Napló részletes tudósításban számolt be a pécsi fölvonulásról, részletesen taglalva azokat a gyárakat, intézményeket, amelyek részt vettek a Széchenyi téri központban zajlő demonstráción. A kor szellemének megfelelően ezek voltak a fő jelszavak: "Éljen Sztálin, éljen Rákosi!"
Hasonló, részletes tudósítást kapott a korabeli olvasó a megyében zajló ünnepségekről, fölvonulásokról. A tudósításban nagyon sok helység neve, eseményei szerepeltek. Külön kiemelték a délszláv lakosú falvak ünnepségeit, tekintettel a Tito vezette Jugoszláviával való akkori rossz viszonyra.
Készül az ünnepi dekoráció (1974)
1970.
Ismét megváltozott körülmények között, derűs, ünnepi hangulatban zajlott le ekkor az ünnep. Kossuth-bánya ekkor lett élüzem, hasonló kitüntetésben részesült a szigetvári Minőségi Cipőgyár is, Kátolyban ekkor avatták föl az új kultúrotthont. Ezek a rendezvények is május elsején zajlottak.
A pécsi központi fölvonuláson 45 ezren vettek részt, amely ekkor még a Rákóczi, a Bem utcákon és a Széchenyi téren át zajlott, de a gyülekezők a környező utcákat is igénybe vették. A fölvonulás közel három órán át tartott a megjelent párt- és állami vezetők, a veteránok és nagy számú érdeklődő előtt. Hasonló rendezvényekre került sor a megye többi városában, helységében, Baranya napilapja ezekről is beszámolt.
A délutáni rendezvényeket jórészt elmosta az eső, kénytelenek voltak zárt helyeken megrendezni. Ezekben a napokban tanzániai pártküldöttség tartózkodott hazánkban, Pécsre is ellátogattak, ahol sokrétű programról gondoskodtak részükre a szívélyes helyi vendéglátók.
(Dunántúli Napló - 1989. április 26.)
És hogy mit gondolt Piti Zoltán, a város akkori tanácselnöke az előttünk álló feladatokról, az is kiderül a Közösségi Televízió ünnepi összeállításából.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.05.05.)
Megszólal a telefonfülke - A rongálók leleplezőinek jutalmat fizet a posta
Akárcsak az ország más városaiban, Pécsett is évek óta gond a nyilvános készülékek rongálása, kifosztása. Vandál pusztítók időről időre tönkreteszik a telefonokat, ellopják a perselyeket, szétszaggatják a telefonkönyveket. Pedig a nyilvános állomások sokszor életet, vagyont menthetnének, így a pénzben kifejezhető kár mellett jóval nagyobb az, amit egy üzemképtelen berendezés okozhat.
A baranyai megyeszékhelyen tavaly 950 órát fordítottak a használhatatlanná tett készülékek javítására, az eltűnt kézibeszélők és perselyek pótlására. A pécsi Távközlési Üzem dolgozói naponta rendszeresen ellenőrzik a nyilvános állomások működését, a károkozást azonban így sem tudják megelőzni.
A fülkékből évente több mint száz mikrofon és hallgató tűnik el, gyakran kiszerelik az üvegeket. A közel háromszáz - helyi, belföldi és nemzetközi távhívásra is alkalmas - készülék működtetésére évente félmillió forintot költenek. De ennél is nagyobb gond, hogy a túlzott igénybevételnek kitett nyilvános telefonok élettartama jóval rövidebb a kelleténél.
A posta szakembereinek véleménye szerint továbbra is sok gondot okoznak az ügyeskedők, a hamis pénzzel és más trükkökkel próbálkozók. A különféle műszaki újítások a korábbinál nagyobb védelmet jelentenek az ilyen próbálkozások ellen, a tapasztalatok szerint mégis előfordul, hogy a készülék a bliccelők miatt válik használhatatlanná.
Az elmúlt évben a lopások és rongálások miatt a rendőrségre 23 feljelentés érkezett. Volt olyan nyilvános fülke, ahonnan egymás után kétszer is elvitték a telefont. A tavaly eltulajdonított érmék becsült értéke megközelíti a 100 000 forintot, de az idén is loptak már el olyan perselyt, amiben a feltételezések szerint 8 ezer forint volt.
Pécsi sajátosság, hogy a most folyó hálózatbővítés következtében a szokásosnál valamivel tovább kell várni a tárcsahangra. A jelenségre sokan meggondolatlanul reagálnak, dühösen ütni kezdik a készülék oldalát, holott ez is újabb hibaforrás lehet. Egy nekibőszült telefonáló állítólag azért verte szét a 40 ezer forintos készüléket, mert az nem adta vissza a bedobott 20 forintját.
Hasonló esetek elkerülése végett a posta máris többféle intézkedéseket tett. Megerősítették a készülékeket, új típusú zárakat szereltek a perselyekre, a fülkéket pedig riasztóberendezésekkel látták el. Ha a rongáló működni kezd, megszólal a fülke, a leleplezésben segédkezőknek a posta jutalmat fizet.
(Dunántúli Napló - 1987. július 27.)
A 80-as évek végén Pécsen újult erővel ütötte fel a fejét a vandalizmus. A telefonfülkék, parkok, játszóterek mellett sokszor az oktatási intézmények udvarai is áldozatul estek az unatkozó fiatalok értelmetlen rombolásának. A jelenségről 1988 februárjában a Közösségi Televízió riportere kérdezte Kiss Pálnét, a Nevelési Központ 1. óvódádájának vezetőjét.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)
Kertvárosban, a Varsány utcában lakó Bakti Feri bácsi már szerepelt egyszer a Közösségi Televízióban, 1986-ban Katona Ágnes készített vele interjút a századik születésnapja alkalmából. Azóta eltelt két év, Feri bácsit pedig utolérte a 102. születésnapja is, amivel a megye legidősebb lakójává vált. Az alkalmat a KTV sem hagyta ki, 88-ban ismét Katona Ágnes adta át Feri bácsinak a televízió munkatársainak és a város lakóinak jókívánságait.
A "Varsány" a honfoglalás előtt a magyarsághoz csatlakozott alán néptöredék magyar neve volt. Varsány néven a 11., 13. században Baranyában három falu létezett, egy Bisse határában, egy Málom vagy Pécsudvard vidékén, egy pedig Királyegyháza határában. Ezek a települések valószínűleg a Varsány törzsbeliek szálláshelyei voltak. 1181-ben Udvard határának Pogány felőli részén említik a Varsány felől folyó patakot, ennek alapján tehát feltehető, hogy a Pécshez közel eső Varsány a mai Pécsudvard határában lehetett. "Jóllehet, az utcanévben szereplő helynév nem tartozik Pécs történeti földrajzi nevei közé, mégis dicsérendő az utcanévbizottság döntése, hogy utcanévül javasolta ezt a régi, Árpád-kori helységnevünket." - írja Pesti János a Pécs utcanevei című könyvében.
A KSH 2011-es népszámlálási adatai szerint egyébként három éve 1044 száz éves, vagy annál idősebb ember élt Magyarországon. És - gondolom mindenkiben felmerül a kérdés - vajon mi lehet a hosszú élet titka? Feri bácsi ezt is összefoglalja az alábbi rövid összeállításban.
Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.02.01.)
