Úgy tűnik, hogy a 80-as években a rendőrlámpás kereszteződések körüli töketlenkedés a virágkorát élte. Ma ismét egy eredetileg elbénázott kereszteződésről lesz szó, ám előtte tekintsünk vissza egy picit Pécs legfiatalabb paneles városrészének, a Szellemvárosnak a születésére.

Szellemváros - 1988. október.

"Pécs egyre terjeszkedik. Még be sem fejeződött a siklósi városrész építése, s máris új lakótelepülés, a nagyárpádi városrész nevével kell megismerkednünk" - írta a Dunántúli Napló 1987 májusában. És valóban, ezen a nyáron befejeződtek a Rózsadombon az utolsó lakóházak panelszerelési munkálatai is, így a BÉV szakemberei már teljes erővel a születőben lévő új városrészre koncentrálhattak.

"Weimann Albert, az alapozó üzem vezetője a kiterített helyszínrajzon mutatja, hogy a 4-es tömbben - mert ez a szakmai neve a városrésznek - hogyan fog elhelyezkedni az 570 lakást magában foglaló 19, egyenként ötszintes panelház, melyek közül eddig már ötöt kitűztek.

- Először is letoljuk a humuszt, kiszedjük az épületek pincetömbjét, elkészítjük a házak sávalapját és aztán az előregyártott fogadószintek elkészülte után jöhetnek a panelszállító járművel... Júniusban már állni fog itt az első épület - mondja, s a domboldalra mutatva állapítja meg: - Nagyon szép lesz ez a rész."

"Ma még álmodozónak tűnhet, aki azt mondja, hogy a nagyárpádi részen új városrész születik. Nincs még, azaz alig van, ami ma erre enged következtetni. A terület fokozatosan népesül be dolgozókkal, gépekkel, majd épületekkel és a végén lakókkal." - zárul a megyei napilap cikke 1987 nyarán.

Kedvez az időjárás az építőknek - Lakásépítés a nagyárpádi városrészben. (DN - 1988. január)

Az építkezés jó ütemben folyt, az enyhe tél is kedvezett az építőknek, így 1988 áprilisában már az 1700-2000 új lakó beköltözésével kapcsolatos bizonytalanságokról cikkezett az akkori sajtó. Sok probléma merült fel már a kezdet kezdetén, az első mindjárt a járdák, zebrák helyzete: itt ígéretet tettek arra, hogy a cikk címében említett kereszteződésben felfestik a zebrát, a kapcsolódó járdákat pedig rövid időn belül megépítik. A tömegközlekedéssel kapcsolatban az - egyébként a mai napig közlekedő - 41-es buszt tudták ajánlani a lakóknak a város illetékesei, a Konzumig azonban már nem vitték be akkor a járatot. A legalapvetőbb dolog azonban az élelmiszerellátás kérdése volt, erről így számolt be a Dunántúli Napló 1988. május végén:

"Igen fontos, hogy az alapvető napicikkeket helyben kapják meg az új településrész lakói. Ennek azonban ma még nyoma sincsen. Szabó Nándortól, a városi tanács lakossági ellátásért felelős elnökhelyettesétől azt tudtuk meg, hogy az előzetesen megígért ABC-t már idén októberben átadják, s ez a létesítmény úgy épül, hogy a későbbiekben bővíthető lehet. De október még messze van. Mi lesz addig? Nos, a Mátyás Flórián téren egy földszinti lakást rendeznek be átmeneti boltnak, ahol tejet, kenyeret és egyéb alapvető cikkeket vásárolhatnak majd. A Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat nehezen akarta ezt vállalni, mivel a kisbolt áruval való ellátása körülményesnek ígérkezik. A bolt végül is meglesz, hiszen annyi ember nem maradhat ellátatlanul."

Az épülő lakótelep 1988 áprilisában.

A gyermekorvosi rendelőt szintén helyben, egy földszinti lakásban tervezték berendezni. A városrészbe ekkor még egy 24 termes iskolát is terveztek, tekintettel arra, hogy a Kertvárosi iskolák ekkoriban 140 százalékos kihasználtsággal működtek.

"Kétségtelen, hogy az új házak lakói nem egy összkomfortos városrészbe költöznek. A helyzet egy kicsit emlékeztet a pécsi lakásépítések hőskorára, pl. Uránváros születésére. Most, a nehéz gazdasági viszonyok közepette, ezt tudja nyújtani a város..." - így zárul az 1988 május végi cikk, a hangvétel pedig már messze van attól az optimizmustól, amit egy éve ilyenkor még érezni lehetett.

Hát, így kezdődött ennek a hányattatott sorsú városrésznek a története. Ma pedig már tudjuk, hogy az első ütem egyben az utolsó is volt a Szellemvárosban, és valójában ezzel a 19 panelházzal egy hosszú korszak, a panellakótelep-építések korszaka is véget ért Pécsen.

A Szellemváros a Google Maps műholdképén, napjainkban.

És akkor térjünk vissza a címben is említett kereszteződésre, ami a mai II. János Pál út (58-as út) és a Kanizsai Dorottya út (57-es út) találkozásánál már 1987 nyarán megépült, a járdáról azonban - ahogy az alábbi archív fotón is látszik - sikerült elfelejtkezni az építőknek.

 

Tegnap délelőttől üzemel a forgalomirányító készülék Pécsett, az 58-as, és az Egri Gyula utak csomópontjában. A kéthetes, éjjel-nappali folyamatos próbaüzemet a későbbiekben éjszaka sárga villogó fény váltja fel, míg napközben remélhetőleg megbízhatóan működik az új rendőrlámpa.

(Dunántúli Napló - 1987. augusztus 1.)

A gyalogátkelő hiánya a Szellemvárosba beköltöző lakóknak komoly gondot okozott, hiszen a forgalmas útkereszteződésben kisgyerekekkel kész életveszély volt az átkelés. Ezzel kapcsolatban kereste meg a Közösségi Televízió a Városi Tanács illetékeseit, akik megígérték: 1988 novemberére elkészül a kereszteződésben a gyalogátkelőhely.

Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.10.31.)

A kereszteződés 2012 februárjában. (Forrás: Google Street View.)