Pécsi Stúdió

Tekintsünk vissza együtt Pécsre és a 80-as évekre. - Riportok, videórészletek kétnaponta a Kertvárosi Közösségi Televízió és a Pécsi Városi Televízió 1986 és 1990 között készült műsoraiból. - Nyomj egy "Like"-ot, hogy a Facebookon is értesülj az új posztokról!

Címkék

100 éves kertvátosi lakos (2) 1978 (2) 1981 (1) 1983 (2) 1985 (4) 1986 (27) 1987 (25) 1988 (47) 1989 (26) 1990 (5) 2014 (1) 508-as (1) 62-es busz (3) abc (6) adásszünet (1) agroker (1) aidinger jános (1) állami biztosító (1) állatkert (2) alsószentmárton (1) ank (1) apáczai csere jános (1) aranyvasárnap (1) áremelkedés (1) áruház (1) áruhiány (1) autóbuszok (1) autós hegyiverseny (1) bakti ferenc (2) bányászdemonstráció (2) bányászok (4) bányászsztrájk (1) barkácsáruház (1) báv (2) békés sándor (2) berta jános (1) bév (1) bevásárlóturizmus (1) biztosítás (1) boldogság háza (1) bőrgyár (2) bruttósítás (1) bucsu (1) cigányok (1) címer (1) commodore 64 (2) csőtörés (1) demisz (1) diákmunka (1) diákok (2) diana tér (1) divatbemutató (1) dohányzás (1) dokumentumfilm (7) domus (2) eddy grant (1) építkezés (3) erdélyi menekültek (1) erhardt imre (1) esküvő (1) fáy andrás (1) félévi bizonyítvány (1) felvonulás (1) fema (1) filmetűd (1) főcím (1) földutak (1) fórum (1) friderikusz (1) füzi árpád (1) grósz károly (2) gyalogátkelő (1) gyerekek (1) gyermekruhák (1) gyurcsány ferenc (1) hajdú gyula (1) hajléktalanok (1) halvásárlás (1) hanghiba (1) hazafias népfront (1) hiánycikkek (1) hild-díj (1) hírgép (1) hőerőmű (2) hóhelyzet (2) hullám (1) hvg (1) ikarus (2) ilku pál úti abc (1) interjú (1) iparosház (1) játszótér (1) jelzőlámpa (1) jó estét kertváros (99) jó estét pécs (2) jó reggelt pécs (31) jugoszlávok (1) kamaz (1) karácsony (4) kárász róbert (1) katona ágnes (1) kerékpárosok (1) kereskedelem (12) kertváros (1) kínaiak (1) kisdobosok (1) kisz (2) kmk (1) kommunista szombat (1) könyvesbolt (1) konzum áruház (1) kossuth tér (1) közerület-felügyelők (1) közlekedés (19) kozmetika (1) ktv (101) lakásátadás (2) lakáskiutalás (1) légi felvételek (1) lila abc (1) magasház (2) magyarürög (1) május elseje (1) malomvölgyi úti abc (1) mechlabor (2) mecsek (1) mecseki kisvasút (1) melinda utca (1) melinda utcai abc (2) mérnökképzés (1) möbiusz (1) mozi (1) mtv (7) műjégpálya (2) munkásőrség (1) műszaki értelmiség (1) műszaki vizsga (1) németh károly (1) népi ellenőrzés (1) nevelési központ (9) nevkó abc (1) női szépségideál (1) oktatás (4) omega (1) orfű (1) otp (2) pályaválasztás (1) panellakások (1) panelszerelők (1) pankráció (1) pannon volán (4) parkok (1) patyolat (1) pe-ta (2) pécsi ipari vásár (2) pécsi körzeti stúdió (7) pécsi nemzeti színház (1) pedagógusnap (1) pétáv (2) piac (1) piroska presszó (1) piros abc (2) piti zoltán (1) posta (4) rába (1) reklámok (2) rendőrség (1) rózsadomb (8) sopiana gépgyár (1) sport (1) strand (2) sulivízió (2) számítástechnika (1) széchenyi istván gimnázium (1) szellemváros (2) szemetelés (1) szent istván tér (1) szja (1) szökőkút (1) születésnap (2) szűrőbusz (1) takarékbélyeg (1) takarékosság (1) takarékossági világnap (1) tanműhelyek (1) távfűtés (1) taxi (2) telefon (4) tőkés import (1) történelmi belváros (1) tudakozó (1) tünde divatház (1) tűzoltóság (2) tűzvédelem (1) tv-computer (1) újságos (1) új nemzedék (1) uránbánya (5) uránbányászok (5) uránváros (1) uszoda (1) utcaseprők (1) útkarbantartó gépek (1) úttörők (1) úttörőtábor (1) vadászkürt szálló (1) választások (1) városbejárás (1) városgondnokság (1) városi sportcsarnok (1) varsány utca (1) vásárcsarnok (1) véménd (1) verseny (1) vidámpark (1) videoklip (1) videoton (1) vízellátás (1) vtv (31) zászló (1) zöldövezetek (1) zsebpénz (1) Címkefelhő

Blogajánló

Facebook


A kormány döntött: Magyarországon az uránbányászatot meg kell szüntetni - 1989. szeptember

2014.10.09. 09:00 tomikgb

Az augusztusi bányászdemonstráció után 1989. szeptember 15-én Horváth Ferenc ipari miniszter egy népesebb kormányküldöttség élén ismét Pécsen járt, ahol bejelentették, hogy aláírták a mecseki uránbánya bezárására vonatkozó miniszteri előterjesztést.



Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.09.16.)

A kormány következő heti ülésén tárgyalta a javaslatot, az eredmény pedig borítékolható volt.

"Az uránbányászatot meg kell szüntetni."

A Dunántúli Napló írja 1989. szeptember 23-án:

"A kormány tegnapi döntése ma a realitás: a mecseki uránbányászatot rövid időn belül meg kell szüntetni. A baranyai ember ezt a határozatot nem tudja elfogultság nélkül fogadni, bár a bányászkodásról, gazdasági kérdéseiről, a munka nehézségeiről keveset tudunk, ám az ércbánya kötődése a megye lakosságához - nemcsak saját dolgozóin keresztül - a mai napig akár érzelmekkel telítetten is meghatározó. Talán éppen ezért kell itt, a déli országrészben átgondolni e döntés súlyát, mert vélhetően valamennyiünknek szerepe lesz a kormányzati elhatározás megvalósításában."

"Az alaptevékenység megszüntetésének kérdését nem most, hanem már öt évvel ezelőtt fel kellett volna vetni..."

A döntéssel kapcsolatban a megyei napilap a megyei tanács elnökét - a korábbi pécsi polgármestert -, Piti Zoltánt kérdezte, aki a gazdaságossági mutatókkal kapcsolatban elmondta:

"A mecseki bányászat három elemből tevődik össze: a feketeszénbányászat, az uránércbányászat, s e kettő kiegészítőjeként az aknamélyítő vállalat tevékenysége. A bányászat belső struktúrája ma mindinkább átalakulóban van. A feketeszénbányászat - bár a piaci igényekben lehetnek ingadozások - biztos jövő előtt áll. Ehhez természetesen javítani kell a gazdaságossági mutatókat, s túl kell élni a jelenlegi válsághangulatot. Az uránércbányászat jelenét és jövőjét döntően a nemzetközi piaci kapcsolatok, s a termelési költségeket elismerő vagy elutasító árviszonyok határozzák meg. Ami az aknamélyítők jelenét illeti, ma kettős gond van: az egyik oldalon a bányafejlesztési igények mérséklődése, a másik oldalon a pécsi pinceprogram fokozatos kifutása. Ezek összhatásukban a piaci kereslet tartós csökkenését jelzik."

aknamelyitok_pecs_uranbanya.jpg
Aknamélyítők dolgoznak a mecseki uránbányában

"Ami az uránércbányászat gazdaságossági mutatóit illeti, valóban nehéz - népgazdasági összefüggésekből kiszakítottan - csupán területi információk alapján egyértelmű álláspontot kialakítani. Az érzelmi elfogultság mellett nehezíti a prognózist a világban felhalmozott uránérc volumenének megítélése, az uránkoncentrátum világpiaci árának politikai determináltsága,a katonai igények - más szempontból örvendetes - csökkenése, s az atomerőművekkel szembeni állampolgári magatartás változása. Így e kérdésben kénytelenek voltunk a szakértők bölcsességére, s a döntéshozók felelősségérzetére hagyatkozni."

kreth_peter_uranbanya_pecs.jpg

Bármilyen furcsa, az uránbányászat gazdaságossági mutatói - a korábbi titkosság feloldása után - most váltak ismertté a megyei vezetés előtt. A könyörtelen számsorokat nézve egyre inkább az a vélemény fogalmazódik meg bennünk, hogy az alaptevékenység gazdaságossá tételének vagy megszüntetésének kérdését nem most, hanem már öt évvel ezelőtt fel kellett volna vetni! S ha ez akkor megtörtént volna, akkor most nem kellene egyik napról a másikra válságmenedzseléssel foglalkozni. Ennél természetesen csak az lenne rosszabb, ha ma sem néznénk szembe a struktúraváltás és a támogatás-leépítés feladataival."

magazinfejtes_uranbanya_pecs.jpg

"A piaci körülményeket nem csak igényelni, hanem elviselni is szükséges!"

Piti Zoltán a megyei szerkezetváltással kapcsolatban elmondta továbbá: "A feladat összetett, és egyidejűleg jelenti az ágazati, a területi, a szerkezeti és a tulajdonosi struktúra változásának igényét. Mindezt azonban nem egy egyedileg hozott központi döntéssel, hanem a kibontakozó piaci viszonyok közepette. Nem várhatunk arra, hogy központi döntéssel fogják megmondani, hova, s milyen ipar települjön, illetve milyen termékeket gyártson. Itt és most valóban a vállalkozó szervezeteken múlik a gazdasági szerkezetváltás eredményessége. Olyan termék gyártására kell rámozdulni, aminek valós piaci kereslete van, s olyan szervezeti formában kell ezt tenni, amely a munkavállalók számára a legkedvezőbb feltételeket tudja biztosítani."

A tervek tehát ekkor még arról szóltak, hogy 1992-ig teljesen megszüntetik a mecseki uránbányában a termelést, ezt követően pedig két éven át 2000 dolgozó végezte volna a rekultivációs munkákat. További tervek voltak különböző ösztönző támogatásokkal vállalkozások indítására ösztönözni az egykori bányászokat, de korkedvezménnyel is sok bányászt nyugdíjba küldtek ekkoriban. Hogy hány bányászból lett vállalkozó, azt nem tudni, az viszont biztos, hogy a mecseki uránbányában végül egészen 1997-ig folyt a termelés, a bányászat okozta környezeti károk felszámolása, az egykori üzemi területek rekultiválása pedig hivatalosan 2008-ra fejeződött be.

rekultivacio_uranbanya_pecs_2007.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: 1989 uránbánya vtv uránbányászok jó reggelt pécs

"A harag napja" - Bányászdemonstráció Pécsen - 2. rész - 1989. augusztus

2014.10.07. 09:00 tomikgb

Az 1989. augusztus 30-án Pécsen lezajlott bányászdemonstráció kétségtelenül az akkori belpolitika egyik legfajsúlyosabb eseménye volt, hiszen csak az uránbányánál közel 7000 ember dolgozott 1989 elején, ezeknek az embereknek a sorsa pedig mind az ekkoriban megszülető gazdasági döntésektől függött.

A demonstrációt követően Békés Sándor, a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának vezetője jegyzetben foglalta össze azt, ahogy ő látta az augusztus 30-i eseményeket, és az oda vezető utat.

a_harag_napja_banyaszdemonstracio_pecs_1989_aug_30.jpg


A harag napja

Országos bányászdemonstráció Pécsett - Nem csak a bányászok, a kormány is elveszített valamit, örökre...


- Hazudsz! - harsogta egy eltorzult hang a zsúfolásig megtelt pécsi sportcsarnok egyik erkély-üléséről, s ez volt az a pillanat, amikor Horváth Ferenc ipari miniszter végleg megértette: egyelőre nincs esély higgadt párbeszédre.


A politikai arénává alakult sportcsarnok küzdőterén bányászok ezreivel szemben állt a magányos miniszter, és bár más funkcionáriusok is voltak a közelében, ők valamennyien a véletlenül betévedt elegáns vendég pozíciójába merevedtek...


Betelt a pohár. A bányászok már nem kíváncsiak az érvekre. A bizalmatlansági válság 1989. augusztus 30-án Pécsett tetőzött.


Hát semmi sem igaz?


Az előzmények a Lázár-kormány energiapolitikai cikcakkjaiig vezetnek vissza, a mostani bomba gyújtózsinórját azonban maga Horváth Ferenc - akkor még mint államtitkár - gyújtotta meg, amikor is ez év április 30-án a TV-Híradóban gyakorlatilag minden előzmény nélkül bejelentette: az uránbányákat márpedig be kell zárni...


A közel 8000 uránbányász mellett a közvélemény nagyobbik része is döbbenten állt a bejelentés hallatán, hisz a magyar urán milliók számára egyet jelentett a Dárius kincsével. Hát ez sem lenne igaz? Vagy éppen fordítva: immár ezzel is manipulálnak...?


A bejelentést mindenesetre valami olyan követte, amire az elmúlt 40 évben még nem volt példa.


A döbbenet és a hitetlenkedés néhány hete után a Mecseki Ércbányászati Vállalat MSZMP-bizottsága szólalt meg először, határozottan leszögezve: "A vállalat létét megkérdőjelező nyilatkozatok hibás koncepción alapulnak, szakszerűtlenek, félreinformálóak és politikai érzéketlenségről tesznek tanúbizonyságot."


A vállalat vezetése sem hallgatott. Az uránbányászok nagy példányszámú üzemi lapjában június 1-én nyílt levelet intézett a dolgozókhoz. Íme, egy gondolat! "Valamennyi vizsgálat megállapította, hogy a vállalatunknál kialakult pénzügyi-gazdálkodási helyzet nem hanyag, felelőtlen munkavégzés következménye, hanem azt nagy súllyal a vállalattól független külső tényezők okozták..."


És ez volt az a pont, ahol az uránbányászok önvédelmi harca valamennyi magyar bányavállalat véleményével és erőfeszítéseivel találkozott. A forró masszába beleereszkedett egy cérnaszál, amelyen kikristályosodott a szolidaritás...


"Elhagytak minket...!"


Az augusztus 30-ára meghirdetett pécsi bányászdemonstrációhoz mindegy hatvan vállalat, intézmény, szakszervezet, politikai szervezet csatlakozott. Természetesen köztük valamennyi bányavállalat!


Amikor az egykor oly mutatósnak számító pécsi lakótelep, az Uránváros utcáit ellepték a demonstrációra gyülekező bányászok, a zászlók és tiltakozó táblák alatt ott volt szinte az egész magyar kitermelőipar. Nehéz emberek ezrei! Amióta szocialistának nevezik ezt az országot, ennyi haragos ember még nem gyülekezett békeidőben, ilyen fenyegető méltósággal. Az utóbbi 20-30 évben ez a szó is kiüresedett: szolidaritás. Augusztus 30-án azonban valami történt. Egy esőre álló, súlyos fellegektől sötétlő szerda délután ezrek és ezrek jöttek rá: felelősek vagyunk egymásért.


A városi sportcsarnok felé menetelő bányászok tömött soraiban ott voltak a közlekedés, a vendéglátás, a bőr- és kesztyűipar, valamint a szolgáltatás különböző területeinek képviselői is. A bányászat nemcsak a bányászok számára biztosít kenyeret...!


De a kenyerüket féltő munkások mellett jelen voltak a pozíciókért küzdő politikai erők vezetői is. Az MSZMP funkcionáriusai - akarva, akaratlanul - egy menetben haladtak a szociáldemokraták, szabad demokraták képviselőivel, a trockistákról nem is beszélve!


Igen, a trockisták is alkalmasnak érezték a pillanatot arra, hogy a nagy nyilvánosság elé lépjenek. Röpcédulákat osztogató aktivistáik a legkisebb meglepetést sem okozták a tömegben. A "Negyedik Internacionálé" című lap sok száz példányban került a zsebekbe. Ez a lap - fejléce szerint - a "Forradalmi Szocialisták Szövetsége, a IV. Internacionálé Újjáépítéséért Küzdő Magyar Trockisták lapja".


Íme, egy idézet a "Többieknek" című cikkből:


"A vörös zászló a munkásosztály nemzetközi forradalmi küzdelmének a zászlaja, amit a bürökrácia csak bemocskolni tudott. Ahhoz az ötágú csillaghoz sincs köze, mely az öt világrész dolgozóinak a reménységét fejezi ki. Felemeljük és magasra tartjuk hát az Ady üdvözölte vörös csillagot és vörös zászlót. Így nemesül a bürökrácia által elkoptatott és lejáratott elvtárs megszólítás is a József Attila értelmezésű elvtárssá..."


Lobogtak a zászlók, a jelszavak, az indulatok.


Az embereknek összeért a válluk, arcukba csapott a szél, s miközben reumás, vibrációs ártalmaktól tönkretett karjaik egymásba fonták, valamennyien úgy érezték: elhagyták őket...


fejtesbiztositas_mev_uranbanya_pecs.jpg
Fejtésbiztosítás a MÉV V. üzemében


Jövőd nincs - a múltad semmit sem ér


Szép, megrendítő és perspektíváit illetően tragikus nap volt ez a nap. Mert nemcsak a bányászoknak, de a miniszternek is igaza volt.


A számok kegyetlenek.


A Mecseki Ércbányászati Vállalat évi 2,5 milliárd forint állami támogatásra szorul. Ez az összeg az elkövetkezendő években csak növekedne, hisz a kitermelés körülményei egyre nehezebbek. Nem sokkal más a helyzet szénbányákkal sem. De hát elég-e mindezt tudni, ha a jövőről beszélünk?! Elképzelhető-e olyan ország, ahol minden ásványi anyagot, energiahordozót importálni kell...?


Amikor a tömeg betöltötte a sportcsarnokot, és amikor a szónokok megjelentek a puritán dobogón, feltehetően már a rendezők is tudták: ettől kezdve nem urai a helyzetnek...


A kenyérről, a családról, a jövőről beszéltek a szónokok, de a jelenlévő, hurrogó, fütyülő, tapsoló - vagy éppen beharapott szájjal hallgató - ezrek egészen biztos, hogy legalább annyit gondoltak múltjukra és az ifjúságukra, mint a jövőre.


Valamikor fontosak voltak. És az emberek a halálukig fontosak akarnak lenni...


Túlcsordult a pohár


Amikor a miniszter a mikrofonok elé lépett, már túlcsordult a pohár. Az iszonyatos méretű csarnok megtelt keserűséggel, hisz mindenki belátta - bármit is kiabáltak a szájak -, hogy a múlt többé nem jöhet vissza soha. Nem csak fiatalok, egészségesek, hiszékenyek és lelkesek nem lesznek soha - de fontosak se.


Nincs rájuk szükség.


Lesz átképzés, lesz áttelepítés és - ez egészen biztos! - holnap és holnapután is lesz kenyér. De nem lesz többé az a valami, ami képessé tette őket a legszörnyűbb körülmények, a legsúlyosabb terhek elviselésére is. - Lesznek, de nem lesznek fontosak.


A miniszter higgadt volt, talán meg is értette őket. Amit mondani akart, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha soha sem hallgatják meg. De a miniszter itt nem érhette el a célját, hisz azokat képviselte, akik évtizedeken át becsapták, kihasználták ezeket az embereket. Azokat képviselte, akik még három évvel ezelőtt is új bányákat, aknákat telepítettek. És ezzel együtt azokat, akik később azt mondták: rossz bányák ezek, zárjuk be őket...!


És azokat, akik szocializmust ígértek, jogegyenlőséget, garantált munkát és fáradhatatlanul éltették azt a hitet, hogy különbek vagyunk másoknál, bár - egyelőre - szegényebbek...


A miniszter egyedül állt szemben az ezrekkel, és senki nem gondolt arra: milyen fiatal...! Nem volt részese a széncsatáknak, nem ígérte, hogy az olajválság ide soha nem gyűrűzik majd be, nem nyitott új bányát - és sohasem mondta azt, hogy "mindennek ellenére mi vagyunk a különbek..."


Nem mondhatta el a beszédét, nem érvelhetett, nem tehetett ígéreteket. Kifütyülték, lehurrogták. A szeretet, a ragaszkodás, a hűség és a félelem saját ellentétébe csapott át. A csarnokot fokozatosan betöltötte a harag és a gyűlölet.


És amikor megszólalt a Bányászhimnusz, amikor véget ért a gyűlés, a miniszter éppen azt érezhette, amit az őt kifütyülő ezrek: valami olyasmiért kell szenvednünk, amit nem mi követtünk el...


(Dunántúli Napló - Békés Sándor - 1989. szeptember 2.)

 

A tüntető bányászok jelszavaiból, a transzparensek szövegeiből szintén a megyei napilap adott közre egy kis ízelítőt még augusztus 31-én:

"Nem vagyunk eltartottak!"

"Veled vagyunk MÉV!"

"Igazságos adótörvényt!"

"A bányászok is emberek!"

"Munkahely kell, nem segély!"

"Van ércünk, szenünk, uránunk, mégis be kell krepálnunk?!"

"Nem kívánunk a társadalom eltartottjai lenni!"

"Munkát és létbiztonságot akarunk!"

"Bányász, vegyész, holnap hogy élsz?"

"Ma az iparágat, holnap a kormányt, holnapután az országot teszi tönkre a szénár!"

Természetesen a tüntetésen a Városi Televízió is jelen volt. Az alábbi riportban az ő riporterük kérdezi a vonuló bányászokat a hangulatukról, a kilátásaikról, a várakozásaikról, a reményeikről.



Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.09.02.)

2 komment

Címkék: 1989 uránbánya bányászok vtv uránbányászok jó reggelt pécs bányászdemonstráció

"Munkát és létbiztonságot akarunk!" - Bányászdemonstráció Pécsen - 1. rész - 1989. augusztus

2014.10.05. 09:00 tomikgb

A blogon már többször foglalkoztunk a pécsi uránbányászok és szénbányászok helyzetével, ami a rendszerváltás közeledtével kezdett egyre bizonytalanabbá, egyre szomorúbbá válni. Most ismét - a hossza miatt indokoltan - egy két részre bontott poszt következik, ahol az 1989 augusztus végi helyzetet, és az augusztus 30-i bányászdemonstráció eseményeit vesszük górcső alá.

csilletoltes_mev_v_uzem.jpg
Csilletöltés - MÉV V. üzem

A pécsi bányaüzemekben a 80-as évek végén sorozatban láttak napvilágot az aggasztóbbnál aggasztóbb hírek. 1987-ben a Mecseki Szénbányák már szanálás alá került, 1988-ban pedig ennél a vállalatnál robbant ki a 80-as évek első igazán komoly munkabeszüntetése. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál is borús volt a hangulat, miután a kormány bányabezárási tervei kezdtek egyre nyilvánvalóbbá válni. 1989-re tehát mindkét vállalat több ezer dolgozója felett ott lebegett Damoklész kardjaként a létbizonytalanság, a munkahely elvesztésének rémképe.

Ilyen hangulatban köszöntött be 1989 nyara, amikor is az uránbánya dolgozói - a helyzetükre való figyelemfelhívásként - egy bányászdemonstráció megszervezésébe kezdtek. A demonstráció időpontját 1989. augusztus 30-ra tűzték ki, amihez rögvest csatlakoztak a Mecseki Szénbányák dolgozói is. A helyzetről Jambricsek József, a "szenesek" szakszervezeti titkára így nyilatkozott a Dunántúli Naplónak 1989. augusztus 4-én:

"- Úgy ítéljük meg, hogy a kormány nem foglalkozik megfelelően a bányászat, a bányászok sorsával. Egyetértünk az uránbányászok azon gondolatával, hogy amennyiben a vállalat helyzete megváltozik, feltétlenül megnyugtatóan kell gondoskodni a dolgozók további munkájáról, ami ilyen mértékben már nem csak a város és a megye felelőssége. Ezenkívül több olyan nyitott kérdés van, ami nemcsak minket, vagy az uránbányászokat, de az egész bányásztársadalmat érinti, hiszen továbbra sem rendeződött megnyugtatóan a föld alatti pótlék, vagy a túlműszakok adóztatása. Tehát a bányászszolidaritás mellett azért is feltétlenül szükségesnek éreztük, hogy csatlakozzunk a meghirdetett demonstrációhoz, hogy ezáltal eredményesebben képviselhessük a két vállalat dolgozóinak érdekeit."

Az újságcikk szerint a komlói, mázaszászvári és nagymányoki dolgozók számára buszok indításával teremtették meg a lehetőségét annak, hogy augusztus 30-án ők is eljöjjenek Pécsre.

A Dunántúli Napló augusztus 26-i számában már a konkrét programról is olvasni lehetett:

Demonstráció


Az ország szinte minden pontjáról csatlakoznak ahhoz a bányászdemonstrációhoz, amit a Mecseki Ércbányászati Vállalat kezdeményezett.


Az augusztus 30-i program háromnegyed négykor kezdődik, és 6 óra körül fejeződik be. A MÉV szakszervezeti bizottsága gyülekezési helyeket jelölt ki a résztvevőknek: a MÉV központ - 39-es dandár út - Mecsek Áruház, Kőrösi Cs. S. u., Bánki Donát utca, Türr István utca. A felvonulás útvonala a 39-es dandár út és a Dr. Veress Endre út lesz.


Fél öttől nagygyűlést tartanak a városi sportcsarnok mellett. Ezen a rendezvényen a MÉV, a Mecseki Szénbányák, Baranya megye, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete szónokai mellett felszólal Nagy Sándor, a SZOT főtitkára és (feltehetően) jelen lesz az ipari miniszter is.


Az említett gyülekezési útvonalakat ezen a napon délután 3 órától lezárják.


A demonstráció célkitűzéseit és a szolidaritást a résztvevők az általuk megfogalmazott jelszavakkal is kifejezik. Tegnap délután sikerült megtudnunk néhány jelszót:


Bezárt bányák, tönkrement tsz-ek, virágzó bankok?

Mi értéket termelünk, dolgozni akarunk!

Urános és szenes, az utcára mehetsz?


Időközben megkaptuk a Mecseki Szénbányák értesítését is, az MSZB szakszervezeti titkári testülete közli, hogy a demonstrációra a vállalat dolgozói és nyugdíjasai augusztus 30-án 15 órakor találkoznak a Kőrösi Csoma Sándor utcában.


(Dunántúli Napló - 1989. augusztus 26.)

banyaszdemonstracio_felvonulok_pecs_1989_aug_30.jpg
Demonstráló bányászok felvonulása Pécsen - 1989. augusztus 30.

Az időjárás aznap mostoha volt, a borult, szeles, hideg idő miatt a vonulás után a demonstrációt nem a sportcsarnok körül, hanem magában a sportcsarnokban tartották meg. Az eseményről, amelyen körülbelül ötezer elkeseredett bányász vett részt, a helyi és az országos sajtó is beszámolt. Mi most a Dunántúli Napló augusztus 31-i riportja segítségével idézzük fel az ott történteket.

kenyeret_munkabol_pecsi_banyaszdemonstracio_1989_aug_30.jpg


"Munkát és létbiztonságot akarunk!" - Ötezer bányász tiltakozása a pécsi sportcsarnokban


A mecseki bányászok tavaly augusztusban sztrájkba léptek jogos követeléseikért. Az idei április végi bejelentés viszont az uránbányászat felett is megkongatta a vészharangot. (Lapunkban mindkét bányával kapcsolatban részletesen kifejtettük a kormányzati és a vállalati véleményeket.) A Mecseki Ércbányászati Vállalat munkáskollektívája átgondolatlannak és megalapozatlannak tartva a kormányzati bejelentést, országos bányászdemonstrációt hirdetett a tegnapi napra, hogy kifejezésre juttassák elégedetlenségüket és reális, átgondolt és elfogadható döntésre késztessék a kormányt.


Délután az Uránvárost megszállták a mecseki érc- és szénbányászok, és sorra érkeztek különbuszokkal az ország bányavállalataitól is. Előkerültek a transzparensek, felsorakoztak a körültekintő szervezés által számukra kijelölt helyeken és tegnap délután, nem sokkal háromnegyed négy előtt a széles, fegyelmezett, transzparensektől tarka sorok megindultak a demonstráció színhelye, a Városi Sportcsarnok felé. A rendkívül hideg, szeles, esőt igérő időjárás miatt a rendezők úgy döntöttek, hogy nem a Sportcsarnok környékén, hanem bent a csarnokban tartják meg a tiltakozó rendezvényt. (Ahogy a tavalyi mecseki szenes-sztrájk résztvevői utólag ledolgozták a kiesett műszakokat, úgy a mostani demonstráció résztvevői sem hagynak ki egyetlen műszakot sem.)

 

sportcsarnok_banyaszdemonstracio_pecs_1989_aug_30.jpg

 

A néma felvonulók zsúfolásig megtöltötték a csarnok ülőhelyeit és a küzdőteret - több, mint ötezren lehettek. Fél ötkor fanfárok jelezték az esemény kezdetét, s a morajlást elcsendesítette Moravezt Levente színművész, aki József Attila "Tömeg" című versét oly eleven lüktetéssel mondta el, hogy a vers refrénsorait "Munkát, Kenyeret!" szinte együtt mondta vele a hallgatóság. Hisz lényegében erről volt és van szó, a 170 ezer hazai urán-, szén-, szénhidrogén-, érc-, ásvány- és bauxitbányász sorsát kérdőjelezi meg, vagy legalábbis teszi kérdésessé a kormányzat gazdaságpolitikai és energiapolitikai koncepciója.


Gyulai Sándor, a MÉV szb-titkára lépett elsőként az emelvényen a mikrofon elé. "Vállalati kollektívánk a mecseki bányászat, a bányász társadalom nevében köszönetet mondok a mai nagygyűlésünk résztvevőinek, akik megjelenésükkel is alátámasztják, hogy egyetértenek a mai demonstráció céljaival." - kezdte beszédét. Külön megköszönte azon leveleket, táviratokat és nyilatkozatokat, melyeket hazai és külföldi kollektívák és egyének juttattak el hozzájuk, kifejezvén szolidaritásukat. A bányabezárással kapcsolatban említette, hogy nem csak egy vállalat, egy város és egy megye veszít a döntéssel. Elismerte, hogy "az ország valamennyi állampolgárának érdeke, hogy az államháztartás a veszteségeket csökkentse, de nem értünk egyet azzal a politikával, mely a gazdasági problémák megoldására csak a restrikciót ismeri, vagyis elvonom, felszámolom, megszüntetem, mert könnyen az egyszeri ember sorsára juthatunk, aki majdnem leszoktatta a lovát az evésről, csak a ló közben megdöglött..."


További beszédét is gyakorta megszakította a dörgő taps, az egyetértő bekiabálások sora. A hangulat emelkedése érezhető volt, az emelvény mellett álldogáló, beszédük megtartására váró szónokokra, valamint Baranya és Pécs állami és pártvezetőire, a két pécsi bánya vezérigazgatójára is átragadt a hangulat.


Szabó László, a MÉV IV. Bányaüzem csapatvezető vájára lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja véleményét. "...Nekem, mint csapatvezető vájárnak nem feladatom eldönteni, hogy kell-e az országnak uránbánya. De egyet tudok: az a gazdaság a leginkább sebezhető, amelynek nincs átgondolt és hosszú távú energiapolitikája. S a magyar népgazdaságnak nincs, már régóta nincs. Gondoljunk a hatvanas évekre... Tudjuk, hogy minden bánya-újranyitás háromszor annyiba került, mint amit a bezáráson nyertünk... Sokan megkérdezték, van-e erkölcsi alapunk ezt a demonstrációt megszervezni... Mi nem akarunk az ózdiak sorsára jutni... Mikor kérték ki a véleményünket egy-egy beruházás előtt? Ugye, soha! Éppen ezért nem a munkásság felelős azért, hogy ide jutott az ország... Számomra és minden becsületes dolgozó számára elfogadhatatlan, hogy a mai Magyarországon mindent érdemesebb csinálni, csak becsületesen, lelkiismeretesen dolgozni nem érdemes..."

 

nem_akarunk_munkanelkuliseget_banyaszdemonstracio_pecs_1989_aug_30.jpg

 

Kovács Mózes, a Mecseki Szénbányák Vasas Bányaüzem szb-titkára a demonstrációt, mint a munkásszolidaritás napját említette beszéde elején. "A szakszervezeti mozgalmunk első olyan tette, mely kifejezi az együttgondolkodást és az együttes cselekvés fontosságát... Nem mi bányászok idéztük elő a jelenlegi válságot, mi tisztességesen, odaadóan dolgoztunk eddig is és a jövőben is ezt tesszük, ha látjuk értelmét..." - mondotta, majd beszéde végeztével a tavalyi szenes-sztrájkra, és az annak leszerelésére tett kormányzati ígéretekre utalt: "...Nem tartjuk elfogfadhatónak, hogy a kormányunk a követeléseinkre tett többszöri ígéretét nem tartja meg. Mi az adott szavunkat mindig megtartottuk és a jövőben is megtartjuk" - utalt arra, hogy a sztrájk eszköze a kezükben van és ehhez kérte a magyar bányászok támogatását. (Az ő beszédét is gyakorta együttérzést kifejező taps szakította félbe, egy-egy résznél dörgött a taps, zúgott a csarnok.)


Simon József, a Baranya Megyei SZMT (Szakszervezetek Megyei Tanácsa) titkárába szinte már mondandója elején belefojtották a szót a hangos bekiabálásokkal, füttyökkel, s az egybefüggő tapssal végképp lehetetlenné tették, hogy befejezze mondandóját.


Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára az egyre forróbb légkört alig tudta lehűteni, de köszöntve a magyar bányászokkal szolidaritást vállaló angol bányászdelegációt, megnyerte a hallgatóság figyelmét. A hazai bányászat helyzetét ecsetelte (tapsokkal és bekiabálásokkal kísérve egy-egy megállapításnál), majd felolvasta a BDSZ 11 pontos felhívását a Magyar Népköztársaság kormányához. (Ezt a felhívást lapunkban közöljük.)


A National Union of Mineworkers nemzetközi bányászszervezet angol titkára, Dave Temple programon kívül kért és kapott szót. "Igazatok van, amikor a munkanélküliség ellen küzdötök. Szolidárisok voltatok velünk, mi is azok vagyunk veletek" - mondta nagy, együttérző tetszést aratva.


Nagy Sándor, a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) főtitkára köszöntve a hallgatóságot, beszélt a szakszervezetek új feladatairól, a szakszervezeteket együtt tartó életerőről, melyre a jövőben egyre nagyobb szükség lesz, mert a munkásember, a dolgozó ember, a kisember csak a maga által megszerzett erőre, saját magára számíthat. Hiszen a munkavállalók fizetik azt a számlát, amit egy hibás gazdaságpolitikai, egy hibás politikai mechanizmus működése ebben az országban évtizedeken keresztül összehozott. Ők a kárvallottjai a jelenlegi változásnak is, miközben azt látják, hogy ennek a nehéz helyzetnek azért szép számmal vannak haszonélvezői is. (Nagy taps.) Miközben azt látják, hogy a fejük felett folynak hatalmi, politikai egyezkedések, megállapodások, amelyeket - persze mindannyian tudjuk - ugyancsak az ő kontójukra kötnek. Lehet-e azon csodálkozni, hogy ilyen körülmények között az emberek itt, ebben a csarnokban is ingerültek, indulatosak. Nem ígéretekre, nem homályos elgondolásokra, hanem döntésekre, cselekedetre, tényleges tettekre van szükség.

 

erces_szenes_mi_lesz_veled_banyaszdemonstracio_pecs_1989_aug_30.jpg

 

Végül Horváth Ferenc ipari miniszter kapott szót. A csarnok bányászközönsége csak az őket fegyelemre intő és kérő, a bányászfegyelemre apelláló Szabó László szavát követően engedte, hogy elkezdje beszédét. "Érti a kormány, megérti azokat a követeléseket, amelyeket a BDSZ és önök felvetettek a biztonságukkal, a munkalehetőségükkel kapcsolatosan. El kell mondani, hogy a kormánynak atekintetben nincs alternatívája, hogy a gazdaságtalan üzemeket be kell zárni... A kormánynak van energiapolitikája, de azt folyamatosan hozzá kell igazítani a változó feltételekhez, azokhoz, amelyek a hazai kondíciókból és a külföldiekből adódnak. Van biztos megélhetése a szénbányászatnak, hiszen mintegy 2000 MW-nyi széntüzelésű erőművünk van, aminek a működtetéséhez alapvető érdekünk fűződik, és ahhoz is, hogy a lakosságot is ellássuk megfelelő minőségű szénnel.


Ez perspektívát nyúlt a bányászatnak, akkor is, ha az elkerülhetetlenül gazdaságtalan bányákat bezárjuk..." Szólt a mélyművelésű bányák megpecsételt sorsáról, majd konkrétan is szólt a Mecseki Szénbányákról és az uránbányáról. A szénbánya kapacitása ma meghaladja a piaci igényeket. Biztos piac a hőerőmű és a lakossági igény. Ehhez kell alkalmazkodnia a szénbányának, ehhez kell alakítani a kapacitásait. Nem a bánya totális csődjéről van szó, hanem racionalizálásról. Áttérve az uránbánya helyzetére: "1988-ban már 3 milliárd forint támogatásra volt szükség az uránbánya működtetéséhez. Az igaz, hogy hosszabb ideig az urán nem volt gazdaságtalan, nem szorult támogatásra, de jelenleg az uránár csak egyharmadát fedezi a ráfordított költségeknek." (Füttyökre, bekiabálásokra válaszolva kérte: "Én nagy türelemmel hallgattam meg önöket, kérem, önök is hallgassanak végig.") Az indulatok egyre gyakrabban szabadultak el a miniszter további mondandói nyomán. "A szovjet partner hozzájárult, hogy a számunkra kedvező időpontban bezárhatjuk a bányát, nem tart igényt arra sem, hogy az egyezmény végéig folytassuk a kitermelést... Ma, döntés előtt azt tudom mondani, hogy a számítások alapján jövő év végén megkezdődik a kitermelés csökkentése, 1991-ben ez minden bizonnyal befejeződik, és ezzel párhuzamosan meg lehet kezdeni a bánya bezárását, nagyon szigorúan megfelelve a környezetvédelmi követelményeknek."


Az ipari miniszter további beszédéből nem sokat értett meg a bányászhallgatóság. A mind gyakoribbá váló bekiabálások, füttyök hangereje elnyomta érvelő szavait, így beszédét nem tudta befejezni. A tegnapi országos bányászdemonstráció így a bányász himnusz hangjaival ért véget este 6 órakor.


(Dunántúli Napló - 1989. augusztus 31.)



Bányász Himnusz.

A Dunántúli Napló Horváth Ferenc ipari minisztert külön is megszólaltatta a demonstráció után, aki elmondta, hogy a racionalizálási program keretében muszáj ezeket a strukturális, szerkezeti döntéseket meghozni, mert "ez az egész társadalom gazdasági érdeke." "Engem a döntéseimben nem fog motiválni, ami itt ma történt. A kormányzati munkában én teszek javaslatot, de maradjunk annyiban, hogy nagyon sokat próbálok tenni a továbbiakban is a bányászokért." - nyilatkozta  a miniszter, aki a lapnak azt is elmondta, hogy minden segítséget megad a kormány, hogy külföldi tőkét hozzon a baranyai térségbe, valamint "hogy a hátrányos helyzethez kötődő kedvezmények januártól járjanak ennek a térségnek."

A bányászdemonstráción a Pécsi Városi Televízió két riportot is készített, ebből most az első jön, ami egy rövid bepillantást enged a sportcsarnokban lezajlott eseményekbe.



Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.09.02.)

Szólj hozzá!

Címkék: 1989 uránbánya bányászok vtv uránbányászok jó reggelt pécs bányászdemonstráció

A pécsi uránbányászok hangulata 1989 tavaszán

2014.09.05. 09:00 tomikgb

A Mecsekben az uránérctermelés a 80-as évek végén már 30 éves múltra tekintett vissza. A három évtized alatt öt bányaüzem épült, ebből az I-es és a II-es ekkorra már kimerült, a III-as ércvagyona is fogyóban volt már, a IV-es teljes kapacitással üzemelt, az V-ös bányaüzem termelése pedig ekkor még felfuttatás alatt állt. Az uránbányászok átlagos jövedelme még ekkoriban is átlagosan évi 320 ezer forint volt, azonban már évek óta tudni lehetett, hogy az uránérc kitermelése gazdaságosan semmiképpen nem fenntartható.

A Mecseki Ércbányászati Vállalat vezérigazgatója, Varga Mihály is hosszan sorolta a gondokat egy 1989 áprilisi interjúban:

"Az urántermelés a hetvenes években kifizetődő volt, ez túltermeléshez vezetett. Ma lelassultak az erőműépítések, a Szovjetunió csökkenti a dúsítmánytermelést, a nukleáris leszerelés (hála istennek!) ugyancsak csökkenti az urántermelést, a világpiaci árak tehát természetszerűleg csökkennek. A rubel-dollár-forint viszonylat, a szovjetek által meghatározott árfolyamok újabb gondot okoznak, így a mi vállalatunk állami támogatásra szorul. Az elmondottak természetesen a piac bizonytalanságát is jelzik..."

mev_v_uzem_1989.jpg
A MÉV V-ös bányaüzeme

A feketeleves azonban május elején jött. Ekkor Dr. Horváth Ferenc, az Ipari Minisztérium államtitkára, leendő ipari miniszter ugyanis egy nyilatkozatában jelezte, hogy reménykedni ugyan még lehet, de nem érdemes, a bányabezárás ugyanis biztosnak tűnik.

A miniszterjelölt az uránbánya bezárására voksol. - Dr. Horváth Ferenc baranyai kérdésekre válaszolt


Az országgyűlés májusi ülésszakának megnyitása előtt tegnap Budapesten összeült a parlament ipari bizottsága. A bizottság tagjainak Németh Miklós miniszterjelölt bemutatta dr. Horváth Ferenc államtitkárt, mint ipari minszterjelöltet. A baranyai képviselőcsoportból Mérei Emil országgyűlési képviselő is részt vett az ipari bizottság előkészítő ülésén, és a kínálkozó lehetőséget megragadva több kérdésben is kikérte a leendő miniszter véleményét.


- A szén- és uránbányászat leépítése miatt gazdaságilag depressziós övezetté nyilvánították Pécs-Komló-Bonyhád környékét. Milyen lehetőségeket lát a térség iparfejlesztésére, milyen kormányzati beavatkozásokat tart szükségesnek?


- Elöljáróban annyit, hogy semmiképpen nem hozzuk méltatlan helyzetbe a bányászokat. A tervek szerint 1992-ben hagyjuk abba az uránbányászatot, van tehát elég idő az átképzésre. A feszültség feloldására a borsodi modellt szeretnénk alkalmazni, a helyzetet azonban nehezíti, hogy Baranyában nincs a borsodihoz hasonló felvevő iparág.


- Mit javasol a Minisztertanács elnökének, milyen választ adjon Baranya és Tolna megye vezetőinek az e kérdésben hozzá intézett levélre?


- Több alternatívát is kidolgoztunk, de személy szerint én az uránbánya bezárása mellett voksolok. Az itt felszabaduló szakképzett munkaerőt a Mecseki Szénbányáknál a föld alatti termelő munkában lehetne elhelyezni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az improduktív területen nem lesz felesleges munkaerő, itt csak az átképzés vezethet megoldáshoz.


(Dunántúli Napló - 1989. május 10.)

Ekkor tehát az ország vezetése már minden kétséget kizáróan eldöntötte, hogy a hazai uránbányászatra a leépítés, a termelés fokozatos megszüntetése, majd az uránbánya teljes bezárása vár. A hír megjelenése után készített riportot Pánics György a pécsi uránbánya dolgozóival, és a Mecseki Ércbányászati Vállalat vezérigazgatójával.



Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.05.13.)

Szólj hozzá!

Címkék: 1989 uránbánya vtv uránbányászok jó reggelt pécs

Másfél kilométerre a föld alatt - Dokumentumfilm az uránbányászokról - 1987

2014.03.29. 18:09 tomikgb

A Mecsek hegység nyugati részén, a homokköves típusba sorolt mecseki uránérc-lelőhelyen 1953-ban indult meg az uránérc-kutatás. A kutatások és bányabeli feltárások megteremtették és megalapozottá tették a Minisztertanács 061/1955 sz. határozata alapján 1955. július 1-jei hatállyal, a titkosságra való tekintettel Bauxitbánya Vállalat elnevezéssel új állami vállalat alapítását. Székhelyeként a Pécs, Siklósi út 80-at, tevékenységi köreként "bauxitbányászatot" jelölték meg.

Ezen időponttól kezdve a vállalat minden adata titkossá vált, és ez a titkosság - bár jelentős enyhítéssel, de - egészen a rendszerváltásig megmaradt.

uran_1a.jpg

A vállalat első névváltoztatására a forradalom hatására 1956. december 1-jei hatállyal került sor, a vállalat új neve: Pécsi Uránbánya Vállalat. A második névváltoztatás 1963-ban következett be, ekkortól a vállalat Mecseki Ércbányászati Vállalat (MÉV) néven működött egészen 1992-ig.

A vállalat működése során az öt bányaüzemen kívül megépült az Ércosztályozó és Ércdúsító üzem, a Szolgáltató, a Kutatómélyfúró, a Kísérleti-Kutatási és Automatizálási üzem, a Raktárbázis, valamint az Öntöde.

uranbanya_ercdusito_uzem.jpg
Az ércdúsító üzem látképe

A fejlődés időbeni sorrendje

1956: Megindul az I. és a II. bányaüzem új szállítóaknáinak mélyítése. Bár az optimális aknamélység a 120 métert jóval meghaladta volna, a mielőbbi termelés beindítása nem hagyott időt a nagyobb mélységű főfeltárásra.

uranbanya_epulo_I_uzem_1956.jpg
Az épülő I. bányaüzem 1956-ban

1958: Befejeződik az I. bányaüzem és a II. bányaüzem beruházása, megindul az új aknákon keresztül a szállítás. Kialakul a radiometrikus osztályozás, melynek eredményeként elindul az első áruércet szállító vonatszerelvény a Szovjetunióba.

1959: A III. bányaüzem beruházása befejeződik, elkészül az Északi táró (8400 folyóméter), amely a későbbiekben a koncentrált bányaszállítás fő útvonala lesz.

uranbanya_III_uzem.jpg
A III. üzem látképe

1964: Megépül a vegyidúsító üzem a zagytározóval. Ezzel véget ér az áruérc-export, és kezdetét vette a sokkal gazdaságosabb vegyi dúsítmány formában történő dúsított urán (sárgapor) exportja.

Az 1960-as évek elején sor került a Szovjetunióval az uránérc-egyezményről kötött hosszú lejáratú szerződés meghosszabbítására. Ennek során dönteni kellett arról, hogy az eddig megépített három bányaüzem ércvagyonának leművelése után, az 1970-es évek elején megszűnik-e a hazai urántermelés, vagy tovább kell azt folytatni. Annak ellenére, hogy a termelés eddigi szinten történő továbbfolytatása nem bizonyította a hazai urántermelés gazdaságosságát, döntés született újabb ércvagyonok termelésbe vonására. Ezen újabb ércvagyonok letermelésére jött létre a IV. bányaüzem beruházási programja.

uran_2.jpg

Április hónapban megkezdődött az ország addigi legmélyebb aknájának, az 1090 méter mély IV. bányaüzem légaknájának mélyítése. Még ugyanezen év szeptemberében megkezdődött a IV. bányaüzem szállítóaknájának mélyítésére, megteremtve ezzel a bányaművelés kiterjesztését Magyarországon az 1200-1300 méteres mélységig.

1971: A kimerülő I. bányaüzem termelésének pótlására megindul a termelés a IV. üzemben. Az 1970-es évek elején újabb döntés született arról, hogy az évtized második felében kimerülő II. és III. bányaüzemek pótlására újabb termelőkapacitás épüljön.

1974: Elkészül az V. bányaüzem beruházási programja, egy évvel később pedig elkezdődött az 1118 méter mély, 7,5 méter belső átmérőjű V. bányaüzem szállítóaknájának a mélyítése. Az akna 1978-ban készült el.

uranbanya_V_uzem_80_as_evek.jpg
Az V. üzem látképe a 80-as években

1983: Megindul a termelés az V. bányaüzemben, ahol már tirisztoros vezérlésű, 16 m/s szállítási sebességgel, szállítógépész nélkül folyik a szállítás. Az V. üzemben létesítették Magyarországon az ember által bejárható legmélyebbre hatoló vakaknát. Ez az akna 1300 méter mélységig hatolt a föld mélyére, a hőmérséklet itt már elérte a +53 Celsius fokot, ezért megépítéséhez speciális klimatizálási megoldásokra is szükség volt.

uran_3.jpg

A hidegháborús évek során a világon olyan mértékben halmozódtak fel az uránkészletek, hogy a 70-es évek végén rohamosan esni kezdett a fémurán világpiaci ára. A magyar urántermelés 1968-tól államilag támogatott volt, ez a támogatás 1981-ig az árbevétel 25-35%-a között mozgott, 1982-től azonban az említett árzuhanás miatt jelentősen megnőtt.

Az állami támogatás az árbevétel százalékában

1982. 61% 669 millió Ft. 1987. 162% 1 655 millió Ft.
1983. 85% 890 millió Ft. 1988. 242% 2 321 millió Ft.
1984. 108% 1 037 millió Ft. 1989. 242% 2 381 millió Ft.
1985. 136% 1 340 millió Ft. 1990. 96% 812 millió Ft.
1986. 154% 1 610 millió Ft.

uran_4.jpg

Az urántermelés megszüntetése

Az uránbányászat felhagyásával és az ezzel kapcsolatos feladatokkal már 1988-ban foglalkozott az akkori kormány. A 3119/1994 sz. kormányhatározat úgy foglalt állást, hogy meg kell vizsgálni, hogy a 60 kg dollár/fémkiló áron a tevékenység folytatható-e, vagy az urántermelési tevékenységet meg kell szüntetni. Végül a kormány 2085/1997 (IV.3.) határozatával úgy rendelkezett, hogy 1997. december 31-ével megszünteti az uránérc termelést Magyarországon.

Az uránbányászat megszüntetésének tehát nem a kimerülő készletek, hanem kizárólag az volt az oka, hogy a kitermelés és feldolgozás költségei nem voltak csökkenthetők az akkori piaci ár alá. Ebben nemcsak a mélységgel együtt járó költségnövekedés (hűtés, szellőztetés, szállítás, stb.) hanem a hazai uránelőfordulás gyenge minősége is szerepet játszott. A világon a kitermelt urántartalmú kőzetek urántartalma átlagosan 3%, szemben a hazai előfordulás 1,2%-ával.

uran_5.jpg

A Mecseki Ércbányászati Vállalat a 42 éves termelési ideje alatt mintegy 50 millió tonna kőzetet termelt ki, 21 000 tonna uránfémet állított elő (melynek mennyisége a Paksi Atomerőmű 40 éves fűtőelem-gyártásának nyersanyagszükségletével egyenlő) és 1200 km (!) hosszban hajtott ki vágatokat.

A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója ezzel az 1987-ben forgatott dokumentumfilmmel - bár akkor még lehet, hogy nem tudták, de - a pécsi uránbányászoknak állított örök emléket.



Másfél kilométerre a föld alatt (MTV Pécsi Körzeti Stúdió, 1987)


A képek egy része az alábbi oldalról származik:
https://www.facebook.com/pages/Pécsi-uránbánya-fotok/475523835803071

11 komment

Címkék: mtv 1987 dokumentumfilm uránbánya pécsi körzeti stúdió uránbányászok