Pécsi Stúdió

Tekintsünk vissza együtt Pécsre és a 80-as évekre. - Riportok, videórészletek kétnaponta a Kertvárosi Közösségi Televízió és a Pécsi Városi Televízió 1986 és 1990 között készült műsoraiból. - Nyomj egy "Like"-ot, hogy a Facebookon is értesülj az új posztokról!

Címkék

100 éves kertvátosi lakos (2) 1978 (2) 1981 (1) 1983 (2) 1985 (4) 1986 (27) 1987 (25) 1988 (47) 1989 (26) 1990 (5) 2014 (1) 508-as (1) 62-es busz (3) abc (6) adásszünet (1) agroker (1) aidinger jános (1) állami biztosító (1) állatkert (2) alsószentmárton (1) ank (1) apáczai csere jános (1) aranyvasárnap (1) áremelkedés (1) áruház (1) áruhiány (1) autóbuszok (1) autós hegyiverseny (1) bakti ferenc (2) bányászdemonstráció (2) bányászok (4) bányászsztrájk (1) barkácsáruház (1) báv (2) békés sándor (2) berta jános (1) bév (1) bevásárlóturizmus (1) biztosítás (1) boldogság háza (1) bőrgyár (2) bruttósítás (1) bucsu (1) cigányok (1) címer (1) commodore 64 (2) csőtörés (1) demisz (1) diákmunka (1) diákok (2) diana tér (1) divatbemutató (1) dohányzás (1) dokumentumfilm (7) domus (2) eddy grant (1) építkezés (3) erdélyi menekültek (1) erhardt imre (1) esküvő (1) fáy andrás (1) félévi bizonyítvány (1) felvonulás (1) fema (1) filmetűd (1) főcím (1) földutak (1) fórum (1) friderikusz (1) füzi árpád (1) grósz károly (2) gyalogátkelő (1) gyerekek (1) gyermekruhák (1) gyurcsány ferenc (1) hajdú gyula (1) hajléktalanok (1) halvásárlás (1) hanghiba (1) hazafias népfront (1) hiánycikkek (1) hild-díj (1) hírgép (1) hőerőmű (2) hóhelyzet (2) hullám (1) hvg (1) ikarus (2) ilku pál úti abc (1) interjú (1) iparosház (1) játszótér (1) jelzőlámpa (1) jó estét kertváros (99) jó estét pécs (2) jó reggelt pécs (31) jugoszlávok (1) kamaz (1) karácsony (4) kárász róbert (1) katona ágnes (1) kerékpárosok (1) kereskedelem (12) kertváros (1) kínaiak (1) kisdobosok (1) kisz (2) kmk (1) kommunista szombat (1) könyvesbolt (1) konzum áruház (1) kossuth tér (1) közerület-felügyelők (1) közlekedés (19) kozmetika (1) ktv (101) lakásátadás (2) lakáskiutalás (1) légi felvételek (1) lila abc (1) magasház (2) magyarürög (1) május elseje (1) malomvölgyi úti abc (1) mechlabor (2) mecsek (1) mecseki kisvasút (1) melinda utca (1) melinda utcai abc (2) mérnökképzés (1) möbiusz (1) mozi (1) mtv (7) műjégpálya (2) munkásőrség (1) műszaki értelmiség (1) műszaki vizsga (1) németh károly (1) népi ellenőrzés (1) nevelési központ (9) nevkó abc (1) női szépségideál (1) oktatás (4) omega (1) orfű (1) otp (2) pályaválasztás (1) panellakások (1) panelszerelők (1) pankráció (1) pannon volán (4) parkok (1) patyolat (1) pe-ta (2) pécsi ipari vásár (2) pécsi körzeti stúdió (7) pécsi nemzeti színház (1) pedagógusnap (1) pétáv (2) piac (1) piroska presszó (1) piros abc (2) piti zoltán (1) posta (4) rába (1) reklámok (2) rendőrség (1) rózsadomb (8) sopiana gépgyár (1) sport (1) strand (2) sulivízió (2) számítástechnika (1) széchenyi istván gimnázium (1) szellemváros (2) szemetelés (1) szent istván tér (1) szja (1) szökőkút (1) születésnap (2) szűrőbusz (1) takarékbélyeg (1) takarékosság (1) takarékossági világnap (1) tanműhelyek (1) távfűtés (1) taxi (2) telefon (4) tőkés import (1) történelmi belváros (1) tudakozó (1) tünde divatház (1) tűzoltóság (2) tűzvédelem (1) tv-computer (1) újságos (1) új nemzedék (1) uránbánya (5) uránbányászok (5) uránváros (1) uszoda (1) utcaseprők (1) útkarbantartó gépek (1) úttörők (1) úttörőtábor (1) vadászkürt szálló (1) választások (1) városbejárás (1) városgondnokság (1) városi sportcsarnok (1) varsány utca (1) vásárcsarnok (1) véménd (1) verseny (1) vidámpark (1) videoklip (1) videoton (1) vízellátás (1) vtv (31) zászló (1) zöldövezetek (1) zsebpénz (1) Címkefelhő

Blogajánló

Facebook


Pályaválasztás előtt - A továbbtanulásról kérdezte a pécsi nyolcadikosokat a KTV - 1988. december

2014.08.22. 14:07 tomikgb

Kisdiákként az első komoly döntési helyzet - ami az ember életét már vastagon meghatározhatja - nyolcadik osztályban jön el, amikor is a középiskolai továbbtanulásról kell dönteni a 13-14 éves nebulóknak, ami ilyen idős korban még nem feltétlenül egyszerű feladat. A diákok és szüleik előtt álló helyzetről készítette a KTV az utolsó adásnapján az utolsó nagyobb lélegzetvételű anyagot. A mai posztban ez következik, ám előtte szokás szerint tekintsünk vissza, és nézzük meg, milyenek voltak a diákok kilátásai a továbbtanulás terén az 1989/90-es tanév előtt.

nyolcadikosok_palyavalasztassal_kapcsolatos_kerdesekre_valaszolnak_pecs_1988_majus_20.jpg
Az Alkotmány Utcai Gyakorló Iskola VIII. C. osztályos tanulói a pályaválasztással kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. (DN - 1988. május 20.)

Hol vannak szabad helyek? - A nyolcadikosok figyelmébe


Nem mindig találkozik a továbbtanulni szándékozó nyolcadik osztályos elképzelése és az iskolák kínálata, ezért most áttekintést adunk a pillanatnyi továbbtanulási lehetőségekről.


Baranyában 6854 tanuló jelentkezett a középfokú iskolákba, amelyekben 6835 fő számára van hely. Annak ellenére, hogy rég nem tapasztalt módon egyenletes az iskolatípusok iránti érdeklődés, jelentős számban irányítanak át tanulókat más iskolákba. A szakmunkásképzők 3666 helyére 3190, a gimnáziumok 1588 helyére 1459, a szakközépiskolák 1611 helyére 2030, a szakiskolák 162 helyére 265 tanuló jelentkezett első helyen. Túljelentkezés a szakközépiskolák egyes fajtáiban, a különlegességeket kínáló gimnáziumokban tapasztalható, így a Janus német, illetve matematika, a Kun Béla Gimnázium angol, a Radnóti Miklós Szakközépiskola számítástechnikai és külkereskedelmi szakára. Továbbra is nagy az érdeklődés az idegen nyelvű gimnáziumi oktatás, így a Nagy Lajos Gimnázium angol, a Leőwey Klára Gimnázium nemzetiségi osztályai iránt.


Csökkent az érdeklődés az általános gimnáziumok iránti. Szabad helyek vannak a szigetvári, a siklósi gimnázium, a Vegyipari Szakközépiskola, a szentlőrinci Kísérleti Középiskola, az 500. és az 501. intézményeiben, valamint a pécsváradi szakmunkásképző szakközépiskolai szakain.


Aránytalanul nagy volt a túljelentkezés a Kereskedelmi Szakközépiskolában, a Radnótiban, a Komarov postaforgalmi, az 508-as elektroműszerész szakközépiskolai szakán. Hogy a válogatást megalapozott döntés előzze meg, a legtöbb szakközépiskola felvételi vizsgán, illetve felvételi beszélgetésen tájékozódott a jelentkezők felkészültségéről.


A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban hamarosan megszületnek a döntések, és ezután csak a fellebbezésre fenntartott helyek maradnak. Fellebbezniük csak a hely hiányában elutasított tanulóknak lehet, akiket a jelentkezési lapon megjelölt iskolák egyikébe sem vettek fel.


A szakmunkásképzők és a szakiskolák ezután döntenek a felvételről. Legkeresettebbek az autószerelő, szobafestő, fodrász, porcelánfestő, eladó és vendéglátóipari szakmák, újabban az asztalos, húsfeldolgozó, sütőipari szakma iránt erős az érdeklődés, vagyis e szakmákban kevés a szabad hely.


A mindkét helyről elutasított gyerekek számára a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási osztálya (Széchenyi tér 9.) ad segítséget, naprakész információk birtokában segít újabb szakma ajánlásával, üres helyek felkínálásával.


(Dunántúli Napló - 1989. április 26.)

A 70-es évek közepén volt Magyarországon az utolsó demográfiai csúcs, ami a 80-as években időnként bizony kihívások elé állította az oktatási rendszert. Az 1988/1989-es tanévben Baranyában például 884 tanulóval több nyolcadikos végzős volt, mint egy évvel korábban.

Mai első kisfilmünk a Bártfa Utcai Általános Iskolában készült, a film elején Kelemen Sándorné, az iskola akkori igazgatója beszél.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)

A Dunántúli Napló ekkoriban évről évre megkérdezte hol a nyolcadikosokat, hol a gimnáziumban végzőket a terveikről. 1988-ban az Alkotmány Utcai 1. sz. Gyakorló Iskola nyolcadikosai kerültek sorra, a VIII. C. osztályban készült a DN következő cikke.

Mi leszek, ha nagy leszek?


Nehéz dolog tizennégy évesen eldönteni, hogy az ember a későbbiekben mivel szeretne foglalkozni, hogy a távoli jövőben mi legyen az a tevékenység, ami majd kitölti a mindennapokat -, tulajdonképpen szinte lehetetlen is ebben az életkorban ilyen felelős döntést hozni. Elképzelések, vágyak persze lehetnek, s vannak is, de ezek a későbbiek során változhatnak, módosulhatnak. S ez így is van rendjén. Az azonban feltétlenül tanulsággal szolgál, hogy hogyan gondolkodnak a tizennégy éves gyerekek.


Ebben az osztályban harminchárman tanulnak, tizenhét lány és tizenhat fiú. Olyan egy sincs közöttük, aki ne tanulna tovább. Hárman jelentkeztek szakmunkásképzőbe, öten szakközépiskolába és huszonöten gimnáziumba. S a pécsi gimnáziumok között toronymagasan vezet a Leőwey Gimnázium, ahová tizennégyen szeretnének csak ebből az egy osztályból bekerülni, többségük haladó német vagy német nemzetiségi tagozatra.


S hogy milyen foglalkozásokat képzelnek el maguknak? Többen tanárok, óvónők, néhányan mérnökök vagy orvosok szeretnének lenni, azután szerepel a tervekben a jogász, a szakács, a bútorasztalos, az író, a filmrendező, az idegenvezető, a genetikus, a biológus, a vegyész, a keramikus, a szállodaigazgató, az újságíró, a növénynemesítő. És szerepel a válaszokban sok-sok helyesírási hiba is, amelyek remélhetőleg, az eljövendő években szépen eltűnnek majd.


Érdemes néhány válaszból idézni is, mert ezek a kedves és őszinte sorok önmagukért beszélnek, abban a stílusban és azon a nyelven, ahogy egy tizennégy éves papírra veti gondolatait.


"Német nyelvtudásomat tovább szeretném bővíteni. És szeretnék egy nyelvvizsgát is letenni. Idegenvezető szeretnék lenni. Mert szeretek emberekkel foglalkozni, és úgy érzem, ebben a szakmában lesz rá lehetőség."


"Még nem tudom, mi szeretnék lenni, de ha később sem jut az eszembe semmi, akkor idegenvezető leszek."


"Még nem tudom, mi szeretnék lenni. ddigi elképzelésem, hogy egyszer majd virágboltot nyitok."


"Most pillanatnyilag szociológus, vagy mi a neve, az szeretnék lenni, vagy gyógyszerész, vagy védőnő. Hát így állok. Fogalmam sincs, mi leszek, majd kialakul. Az a bajom, hogy semmi nem érdekel."


"Most pillanatnyilag óvónő akarok lenni és eddig is az akartam. Ez a szilárd elhatározásom. Nem hinném, hogy később más lesz a véleményem."


"Hat éve tanulok németül, a versenyeken viszonylag jól szerepeltem, és az általam választott munka elengedhetetlen követelménye a nyelv. Szállodaigazgató szeretnék lenni."


"Szakács szeretnék lenni, azért, mert szeretek főzni és egy kicsit szeretem a hasam is. Szakács szakmában jó eredményeket szeretnék elérni, és úgy érzem, ez menni is fog."


"Még nem tudom. Még van rá két évem, hogy eldöntsem. Talán író."


"Még nem tudom pontosan, de valami természettel kapcsolatos foglalkozást szeretnék választani. Ezért választottam a gimnáziumot, mert így kapok négy év haladékot, hogy jobban megfontoljam a választást."


"Még nem tudom, milyen, de művész... Nem szeretem a kötöttségeket, és mivel a művészetben azt csinálsz, ami neked tetszik, ezt választottam."


Íme, néhány példa. Van köztük komoly, van komolykodó, naiv, fellegekben járó - de úgy érzem, mindegyik őszinte. S amíg az őszinteséggel számolhatunk, addig talán nincs baj.


(Dunántúli Napló - 1988. május 20.)

A következő helyszín, ahova a KTV stábja ellátogatott, az Apáczai Nevelési Központ 3. sz. Általános Iskolája. A bejátszás végén a nyolcadikosok osztályfőnöke, Schmidt Jánosné nyilatkozik.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)

Természetesen ebben az évben is sokan voltak, akiket egyik középfokú intézménybe se vettek vel. Az ő sorsuk is téma volt a korabeli sajtó hasábjain.

ugyfelfogadas_a_pecsi_munkaugyi_irodan_pecs_1988_07_01.jpg
Ügyfélfogadás a pécsi Munkaügyi Szolgáltató Irodán

Rossz bizonyítvány, megvalósulatlan vágyak - Tanácstalan tizennégy évesek


Hátborzongató még a gondolat is: egy tizenhárom éves és tíz hónapos kislány hasonló korú unokatestvérével együtt megjelenik a siklósi gyár munkaügyén és megkérdezi: van-e felvétel? A nemleges válasz tragikus. A nagyharsányi T.J.-nek ez az egy ötlete volt. Fogalma sincs, mihez kezd. Befejezte a nyolc általánost, nem a legfényesebben, kettes-hármas jegyekkel. Nőiruha-készítőnek - magyarul varrónőnek - jelentkezett Komlóra, illetve Pécsre. Nem vették fel.


- Miért nem lett jobb a bizonyítványod?


- Nem szerettem tanulni.


- Miért?


- Sokat követeltek.


- És az rossz?


- Igen, mert ugyanakkor kevés volt a magyarázat.


T.J. nem látszik butának, a tanulástól mégis távol került. Mint kiderült, hiányzott a sikerélmény, amely a "nem értem"-et követő magyarázással talán meglett volna. Most otthon takarít, mos, főz. Kuncogva jegyzi meg, hogy csak azt csinál ebédre, vacsorára apunak, anyunak, és a huginak, amit ő maga is szeret. A kertben sokat kapál, van mindig mit tenni ottis. Munkára áll a keze. Ő viszont azt szeretné, ha konkrétan varrásra állna.


- Nem adom fel, mert én varrni akarok, de ha a tanulás nem megy, akkor dolgozni fogok. Emberek közé kell menni.


*


Ez a lány elszánt! Falubeli sorstársa - K.E. - úgy tűnik, még nem látja át igazán a helyzetét. Bár amikor említem, hogy élete vágya, az ápolónőként gyerekgondozás nagy valószínűséggel füstbe ment, hirtelen komolyra vált. És meséli, hogy a huszonnégy VIII/A-snak csak a fele tudott továbbtanulni, a többieket - köztük őt is - nem vették fel. Június elején megkapták az elutasítást a szakmunkásképzőktől, az általános iskolába is ment erről értesítés, de őket nem kereste fel senki, nem is hívta. Hogy mi lesz velük? Fogalma sincs. Sorolja a neveket: Sz.Z., V.M., T.J., O.M. ... Kérdezem, hogy ismer-e gyárakat a környéken. A BCM-et igen, de oda nem megy. A miértre nincs válasz. Határozottan állítja, hogy mindenképpen dolgozni fog, akárhol is. Javaslom neki, hogy a megyei munkaügyi szolgáltató iroda siklósi kirendeltségét keresse fel, mert ott tudják, hol van egyáltalán felvétel. Azt mondja, én vagyok az első e tanáccsal. - Hát ez igazán elszomorító.


*


A pécsi Cs.Cs.-t a Nevelési Központ könyvtárában értem utol. Testvéreitől tudom, hogy barátjával idejött. A fiú kezében egy felnőtteknek szóló haditechnikai könyv. E téma érdekli. És érti, annak ellenére, hogy félévkor fizikából megbukott. Rejtély. Cs.Cs. családi körülményeire a nehéz jelző nem kifejezés. Három testvére van, nálánál kisebbek. Apjuk tavaly meghalt, hirtelen. Jut pénz a lakásra, ételre, de ruhára, cipőre alig. Barátjával együtt adták be a jelentkezést dísznövénykertész szakmára. Cs.Cs. bizonyítványa meghiúsította, hogy továbbra is egy osztályban maradjanak. Végül is rendeződik az ügye - már ahogy. Komlóról kapott papírt, mehet vájártanulónak. Növények helyett a föld mélyére. Villány helyett Komlóra. Nem mondta neki senki, hogy legalább jó erős közepesnek kell lennie, ha dísznövénykertész akar lenni. Bár nagyon nem is kérdezték az iskolában, hogy mihez is van kedve, netán tehetséget mi iránt érez. Pedig rajzolni nagyon szeret, s mondja, hogy tud is.


- Egyet megtanultam: semmit sem adnak ingyen - szögezi le. Én is helyeslek, mondván, hogy valóban küzdeni kell. Búcsúzáskor azt kívánom neki, hogy váljon valóra az álma...


(Dunántúli Napló - 1988. július 1.)

A témába vágó mai utolsó videós bejátszásunkat a Siklósi Úti Általános Iskola nyolcadikosaival készítette Katona Ágnes.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1988.12.12.)

3 komment

Címkék: oktatás 1988 pályaválasztás ktv jó estét kertváros

Hogy van, mérnök úr? - Dokumentumfilm a műszaki értelmiség helyzetéről - 1983

2014.06.09. 09:00 tomikgb

Magyarországon ma sem könnyű fiatalnak lenni. Sok cikk szól napjainkban is a pályakezdők nehéz helyzetéről, a fiatalok "tehetetlenségéről" a pályaválasztás terén, a motiváció, a célok hiányáról, a közoktatás minőségéről, a felsőoktatás képzési struktúrájának elégtelen voltáról, a "mamahotelekről". A gondok nagy része azonban nem új keletű, sok intő jel már a 80-as évek végén felütötte a fejét.

Pályakezdő fiatalok - Elhelyezkedési lehetőségek, jövedelmek, egzisztenciateremtés


Nem könnyű fiatalnak lenni ma. A megállapítás túl közhelyszerű, de ha idézek egy mondatot a közelmúltban befejezett NEB-vizsgálatból, nyilvánvalóan elgondolkozhat az ember: majdnem 13 évnyi fizetésből lehet megvásárolni egy lakást, ha az átlagfizetést és az átlaglakás árát nézzük. S a lakásvásárlás csupán egy a fiatal körülményeit alapvetően meghatározó tényezők közül.


A fiatalok pályaválasztása - és itt a helyes pályaválasztásról van szó - társadalmi érdek. A különböző szakmák, foglalkozások egyensúlyi helyzete, a kínálat és a kereslet közelítése a cél. A társadalom igényei azonban nem mindig találkoznak az egyén elképzeléseivel. A vizsgálat első megállapítása: a különböző intézmények a pályairányítást tervszerűen végzik ugyan, ez azonban nem mindig igazodik a munkáltatói igényekhez. A fiatalok nem érik el 14 éves korban a pályaválasztási érettséget, az ajánlásokat nem fogadják el ők sem, a szülők sem - és sok esetben az iskolák sem, mondván: majd csak lesz valahogy. De igaz egy másik megállapítás is: sok fiatalhoz el sem jutnak a tanácsok, s a lehetőségek az ismeretlenség ködébe vésznek. A pályára kerülés "véletlenszerűsége" gyakori.


Megyénk közép- és felsőfokú intézményhálózata megyeszékhely- és városcentrikus. A középiskolások 75 százaléka, a szakmunkástanulók 69 százaléka Pécsett tanul. Ez adott esetben lehet jó is, rossz is. A vizsgálat konzekvenciája: az intézményhálózat elhelyezkedése, a bevezetett szakképzés, szakmastruktúra nem mindenben felel meg a termelés és a szolgáltatás által támasztott igényeknek. Tapasztalat, hogy a közoktatás rendszere - és ezen belül a szakképzés - mindig csak bizonyos fáziskéséssel tudja követni az igényeket. A jelenlegi szakképzés iskolacentrikus, kevésbé nevel a gyakorlati életre. És még valami: újratermelődik a 8 általánost el nem végzők száma, a szakmunkásképző intézetek között egynémelynél gyenge a képzés, s ugyanakkor gond az is, hogy az oda kerülő fiatalok között többen alig tudnak írni, olvasni, számolni!


A vizsgálatok szerint sokan vállalnak éppen a főállásban megszerezhető nem elégséges jövedelmek miatt kiegészítő tevékenységet, gmk-t, túlórát, túlmunkát, mellékállást, másodállást - dolgoznak háztájiban. Hiszen a jövőépítés első és legfontosabb tétele a lakás megszerzése, az önálló fészekrakás. Már említettem, ehhez 13 évnyi fizetés kell. Az éveket nyilván túlmunkával lehet rövidíteni - és családi támogatással. Örvendetes, hogy a vizsgálatba bevont vállalatok, intézmények többsége támogatja anyagilag is anyagilag is a fiatalok lakásépítését.


Végezetül álljon itt néhány általános következtetés, mely feltehetően nem hat újdonságként a fiatalok számára, de apáik számára sem. A fiatalok saját munkával szerzett jövedelme egyre inkább elmarad a pályakezdés, lakásépítés, váráslás, családalapítás költségei mögött, s így egyre nő a szülői függés kényszere. Fokozottabb a társadalmi különbségek árörökítése is; ahol van, ott mindig lesz, ahol nincs, ott egyre kevesebb lesz... Egyértelmű a következtetése a NEB vizsgálatnak: a vizsgált időszakban - 1984 és 1986 között - a fiatalok helyzete nem javult, hanem romlott. A megoldás kulcsát csak a társadalom egésze előtt álló feladatok megoldása adhatja: a gazdaságunk rendbetétele, a kibontakozási program következetes végigvitele.


(Dunántúli Napló - 1987. július 24. - részlet)

A műszaki értelmiségi pálya presztizse a 80-as évekre érzékelhetően csökkent Magyarországon. Ebbe minden bizonnyal közrejátszott a motiváció, az érdeklődés hiánya, valamint az is, hogy a kor mérnökei egyáltalán nem voltak kellően megfizetve, ezáltal kevéssé voltak ösztönözve a jó, a hatékony, esetleg a költségtakarékos tervezésre.

A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának 1983-ban készült dokumentumfilmje ezt a témakört, a mérnökképzés körül kialakult nehézségeket és a műszaki értelmiség 80-as évekbeli helyzetét járja körbe.



Hogy van, mérnök úr? (MTV Pécsi Körzeti Stúdió, 1983)

2 komment

Címkék: oktatás mtv 1983 dokumentumfilm mérnökképzés pécsi körzeti stúdió műszaki értelmiség

Dokumentumfilm: Iskolai végzettsége nincs (1978)

2014.02.16. 11:56 tomikgb

"Természetesnek tartjuk ma már, hogy a nyolc általános az alapvető műveltséghez meglegyen. [...] Sajnos a gyakorlati tapasztalatom az, hogy a dolgozó nem igényli, hogy neki a nyolc általánosa meglegyen. Furcsa helyzet állt elő, de ezek az emberek azt mondják, hogy betanított munkásként, segédmunkásként az ember öt általánossal is megkeresi azt, amit más érettségivel. Akkor ő minek törje magát? Szóval nem látják azt, hogy a nyolc általános nem azért kell, mert több lesz a fizetés, hanem egyszerűen azért kell, mert az embernek az alapvető igényeihez tartozik" - mondta el Fekete Istvánné, a Pécsi Bőrgyár üzemi szociológusa.

A mai magyar munkaerőpiacnak is az egyik alapvető problémája, hogy mit tud kezdeni a 8 általánossal, vagy még azzal sem rendelkező rétegekkel. Ma is sokszor látni, hogy a gyerekeknek nyűg az iskola, fásultak, motiválatlanok, nem látják a célját a dolognak. A probléma pedig nem újkeletű. 1978-ban - országos viszonylatban - a 8 általánost csak a gyerekek 82%-a végezte el időben, ez az adat azonban Baranyában csak 75% volt, ami kirívóan rossz eredménynek számított már akkor is, sajnos. A helyzetről, az okokról, a lehetséges kiutakról forgatott filmet 1978-ban a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója. A bemutatóra így emlékszik vissza Békés Sándor akkori stúdióvezető "Az első évtized" c. könyvében:

"1978. december 12. Baranya megye oktatási szakemberei előtt - Bárdi László iskolai csoportvezető szervezésében - a pécsi Kossuth Klubmoziban levetítettük Pánics György "Iskolai végzettsége nincs" című filmjét. Baranya megyében 16 éves korukig csak a tankötelesek 87-88%-a fejezi be a nyolc általánost. A film néhány jellemző okra is rámutat. A vetítést követő őszinte és szenvedélyes vita ismét igazolta: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy tartalmas és hosszú legyen legközérdekűbb műsoraink utóélete."

(A film vége sajnos az eredeti, könyvtári állományban is hiányzik, ezzel együtt úgy gondoltam, hogy a műsort érdemes ebben a töredékes formájában is közzétenni, ezen a blogon is.)



Iskolai végzettsége nincs (MTV Pécsi Körzeti Stúdió, 1978)

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás mtv 1978 bőrgyár dokumentumfilm pécsi körzeti stúdió

Új számítástechnika terem az 508-ban - 1986. április

2014.01.26. 09:00 tomikgb

A Commodore cég 1981-ben dobta piacra a VIC-20 típusú számítógépét, majd egy évvel később, 1982 szeptemberében jelent meg a Commodore 64. Ez a számítógép a pályafutása során a történelem legsikeresebb otthoni számítógépévé vált, és tartok tőle, hogy ha a kedves olvasó körülnéz a pincében/padláson, akkor még ma is talál valahol egy működő C64-et. :) Aki pedig - velem együtt - a 90-es évek elején volt általános iskolás, az még jól emlékezhet az akkori számítógéptermekre, amikben rendszerint a C64 + fehér Junoszt TV összeállítású egységeken lehetett megtanulni a BASIC csínját-bínját strip pokert játszani addig, amíg a tanár nem volt a teremben.

A Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskolában (amit akkor Tarr Imre Ipari Szakmunkásképző Intézetnek hívtak, a köznyelvben pedig egyszerűen csak mint az "508-as" élt), szóval az 508-ban is haladtak a korral, és 1985-ben létrehozták a vadiúj számítástechnika termet, ahol nem csak a tanulókat okították, hanem a lakosság részére is szerveztek Basic tanfolyamokat, méghozzá mindjárt három képzési szinten. Az 1985/86-os tanévben a riport szerint közel 80 fő sajátította el a Basic nyelvet, valamint a számítástechnikai eszközök kezelési módját.

A BASIC egy általános célú programozási nyelv, amelyet kifejezetten oktatási céllal  fejlesztett ki Kemény János és Thomas Kurtz. A programnyelvet ugyan már 1964-ben kitalálták, de igazán csak a 80-as években terjedt el, köszönhetően az otthoni számítógépek rohamos terjedésének. Magyarországon is több magazin foglalkozott ezekkel a gépekkel, ezek sokszor nyomtatásban közöltek hosszabb-rövidebb BASIC programokat az olvasókkal. De 1984-ben a KFT zenekar is húzott egy nagyot, ők a Bál az operában c. nagylemezük borítójára nyomtatták a működő, saját fejlesztésű labirintusjátékuk programkódját.

A Commodore-os hőskort a Kertvárosi Televízió riportja idézi fel.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.04.14.)


508 - 2012. februar_kicsi.jpg
A Simonyi Károly Szakközépiskola és Szakiskola 2012 februárjában. (Forrás: Google Street View)

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás 1986 számítástechnika commodore 64 ktv jó estét kertváros