Pécsi Stúdió

Tekintsünk vissza együtt Pécsre és a 80-as évekre. - Riportok, videórészletek kétnaponta a Kertvárosi Közösségi Televízió és a Pécsi Városi Televízió 1986 és 1990 között készült műsoraiból. - Nyomj egy "Like"-ot, hogy a Facebookon is értesülj az új posztokról!

Címkék

100 éves kertvátosi lakos (2) 1978 (2) 1981 (1) 1983 (2) 1985 (4) 1986 (27) 1987 (25) 1988 (47) 1989 (26) 1990 (5) 2014 (1) 508-as (1) 62-es busz (3) abc (6) adásszünet (1) agroker (1) aidinger jános (1) állami biztosító (1) állatkert (2) alsószentmárton (1) ank (1) apáczai csere jános (1) aranyvasárnap (1) áremelkedés (1) áruház (1) áruhiány (1) autóbuszok (1) autós hegyiverseny (1) bakti ferenc (2) bányászdemonstráció (2) bányászok (4) bányászsztrájk (1) barkácsáruház (1) báv (2) békés sándor (2) berta jános (1) bév (1) bevásárlóturizmus (1) biztosítás (1) boldogság háza (1) bőrgyár (2) bruttósítás (1) bucsu (1) cigányok (1) címer (1) commodore 64 (2) csőtörés (1) demisz (1) diákmunka (1) diákok (2) diana tér (1) divatbemutató (1) dohányzás (1) dokumentumfilm (7) domus (2) eddy grant (1) építkezés (3) erdélyi menekültek (1) erhardt imre (1) esküvő (1) fáy andrás (1) félévi bizonyítvány (1) felvonulás (1) fema (1) filmetűd (1) főcím (1) földutak (1) fórum (1) friderikusz (1) füzi árpád (1) grósz károly (2) gyalogátkelő (1) gyerekek (1) gyermekruhák (1) gyurcsány ferenc (1) hajdú gyula (1) hajléktalanok (1) halvásárlás (1) hanghiba (1) hazafias népfront (1) hiánycikkek (1) hild-díj (1) hírgép (1) hőerőmű (2) hóhelyzet (2) hullám (1) hvg (1) ikarus (2) ilku pál úti abc (1) interjú (1) iparosház (1) játszótér (1) jelzőlámpa (1) jó estét kertváros (99) jó estét pécs (2) jó reggelt pécs (31) jugoszlávok (1) kamaz (1) karácsony (4) kárász róbert (1) katona ágnes (1) kerékpárosok (1) kereskedelem (12) kertváros (1) kínaiak (1) kisdobosok (1) kisz (2) kmk (1) kommunista szombat (1) könyvesbolt (1) konzum áruház (1) kossuth tér (1) közerület-felügyelők (1) közlekedés (19) kozmetika (1) ktv (101) lakásátadás (2) lakáskiutalás (1) légi felvételek (1) lila abc (1) magasház (2) magyarürög (1) május elseje (1) malomvölgyi úti abc (1) mechlabor (2) mecsek (1) mecseki kisvasút (1) melinda utca (1) melinda utcai abc (2) mérnökképzés (1) möbiusz (1) mozi (1) mtv (7) műjégpálya (2) munkásőrség (1) műszaki értelmiség (1) műszaki vizsga (1) németh károly (1) népi ellenőrzés (1) nevelési központ (9) nevkó abc (1) női szépségideál (1) oktatás (4) omega (1) orfű (1) otp (2) pályaválasztás (1) panellakások (1) panelszerelők (1) pankráció (1) pannon volán (4) parkok (1) patyolat (1) pe-ta (2) pécsi ipari vásár (2) pécsi körzeti stúdió (7) pécsi nemzeti színház (1) pedagógusnap (1) pétáv (2) piac (1) piroska presszó (1) piros abc (2) piti zoltán (1) posta (4) rába (1) reklámok (2) rendőrség (1) rózsadomb (8) sopiana gépgyár (1) sport (1) strand (2) sulivízió (2) számítástechnika (1) széchenyi istván gimnázium (1) szellemváros (2) szemetelés (1) szent istván tér (1) szja (1) szökőkút (1) születésnap (2) szűrőbusz (1) takarékbélyeg (1) takarékosság (1) takarékossági világnap (1) tanműhelyek (1) távfűtés (1) taxi (2) telefon (4) tőkés import (1) történelmi belváros (1) tudakozó (1) tünde divatház (1) tűzoltóság (2) tűzvédelem (1) tv-computer (1) újságos (1) új nemzedék (1) uránbánya (5) uránbányászok (5) uránváros (1) uszoda (1) utcaseprők (1) útkarbantartó gépek (1) úttörők (1) úttörőtábor (1) vadászkürt szálló (1) választások (1) városbejárás (1) városgondnokság (1) városi sportcsarnok (1) varsány utca (1) vásárcsarnok (1) véménd (1) verseny (1) vidámpark (1) videoklip (1) videoton (1) vízellátás (1) vtv (31) zászló (1) zöldövezetek (1) zsebpénz (1) Címkefelhő

Blogajánló

Facebook


A kmk határán - Éjszakai razzián a rendőrség akciócsoportja - 1987

2014.06.25. 09:00 tomikgb

Manapság, ha rákeresünk a "közveszélyes munkakerülő" kifejezésre, az első találat egy flash játékokat összegyűjtő blogra mutat. Valóban, hiszen ma már ez a fogalom a "hagyományos" módján nehezen értelmezhető. De mit takart ez a 80-as években a gyakorlatban? Hogy nézett ki akkoriban egy közveszélyes munkakerülő? Ennek megyünk utána a Pécsi Stúdió Blog mai posztjában.

---

Aki azt gondolja, hogy a közveszélyes munkakerülés (kmk), mint fogalom a szocializmus találmánya, az téved. Az első, ezzel foglalkozó törvényt Magyarországon 1913-ban vezették be. Akkor így szólt a szabályozás: "Az a keresetre utalt munkaképes egyén, aki munkakerülésből csavarog vagy egyébként munkakerülő életmódot folytat, kihágás miatt nyolc naptól két hónapig terjedhető elzárással büntetendő." Tehát nem bűncselekményként, hanem kihágásként (ma: szabálysértés) könyvelték el. De kmk-nak minősült a tiltott szerencsejátékból való haszonszerzés és klasszikusan a prostitúció is.

A szocializmus idején is cél volt, hogy lehetőség szerint minden munkaképes, nagykorú személy dolgozzon. A kmk ezért benne maradt az 1978-ban elfogadott új Btk.-ban is, ami így rendelkezett a dologról: "Az a munkaképes személy, aki munkakerülő életmódot folytat, ha korábban közveszélyes munkakerülés vétsége vagy szabálysértése miatt megbüntették és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől két év még nem telt el, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van."

A 80-as évek végén aztán az általános foglalkoztatottság egyre inkább csak idealisztikus álom maradt, a "kapun belüli" munkanélküliség egyre inkább "valós" munkanélküliséggé konvertálódott, ami már messze nem csak a munkát eleve kerülőket sújtotta. A jelenséget követve 1989. január elsejétől Magyarországon bevezették a munkanélküli segélyt, a közveszélyes munkakerülést pedig szintén ekkor, az 1989. évi XXIII. törvény hatályba lépésével emelték ki a magyar jogrendből.

---

"A pécsi városi rendőrkapitányságon 1984-ben alakult meg az akció alosztály azzal az alapvető céllal, hogy kiszűrjék a szórakozóhelyeken és más búvóhelyeken a közveszélyes munkakerülőket." - írta a Dunántúli Napló 1987 végén. Ekkorra már kétezer olyan személyt tartottak nyilván, akik kapcsolatba kerültek az akciósokkal, ezek több mint fele közveszélyes munkakerülő volt, akik csak esetenként végeztek alkalmi munkát. Az "akciósok" rendszeresen razziáztak is, egy ilyen razziára kísérte el a rendőröket a Dunántúli Napló újságírója 1987 őszén.

Munkakerülő alkeszek, csavargók, tolvajok, züllött, "lumpen elemek". A Fekete Szén büfé, a Piros Rózsa italbolt, és Pécs sötétebbik arca a megyei napilap riportjában:

A kmk határán - Munkában az akciósok


Szombat este hat óra. Tíz perc eligazítást tart Sax István, a pécsi rendőrkapitányság akció alosztályának vezetője, s munkatársai máris indulnak "kedvelt" szórakozóhelyek, a kocsmák ellenőrzésére.


Megtévesztően csendesnek tűnik a gyárvárosi italbolt, csak a padlón eltaposott csikkek jelzik a vendégek nyomait.


A főhadnagy biztos léptekkel indul a WC felé vezető folyosón át a hátsó kertbe, ahol zajlik az élet a gesztenyefák alatt. Nem fillérekben, ezresekben megy a "zsúga". Néma csend. A törzsvendégeknek ismerős a helyzet s a kocsma ma este bezár - ami nem ritka - 7 órakor.


Budai vám. Az italboltban hosszú sor kígyózik, blokkra, sörre vágyva. Bent vágni lehet a füstöt, kint a lépcsőn gyerekek ülnek szép sorban, anyjukra, s atyjukra várakozva. A fekete hajú hölgy a pultra támaszkodva elzokogja bánatát, hogy tizenéves gyermeke két hete elindult a diszkóba. Azóta ő, az édesanyja idejár minden este, hogy gyermekét megkeresse. Korán zár ma ez az italbolt is, s ezt tudja a két pultos hölgy, hiszen így megy ez havonta 2-3 alkalommal. S ez jó a vendégnek, ki még félig józanul, zsebében némi pénzzel hazatérhet. Jó a pultos hölgyeknek, mert később emelkedett hangulat lévén, nem biztos, hogy záróra lehet.


kocsmai_pillanatkep_1987_pecs.jpg
Kocsmai pillanatkép


- Kérem a személyi igazolványát! Mikor dolgozott utoljára? Mutassa a kezét! - gyakran hangzik ez el, s nem csak a meszesi italboltban. Itt viszont, a sárga inges férfi ezt kereken megtagadta. A járőrkocsihoz érve azonban meggondolja magát: "Itt a flepni" - mondja.


A Fekete szén büfében asztalra bukik egy férfi. "Ne vigyék el!" - könyörög társa, majd egymást támogatva eltűnnek az éjszakában.


Tolbuchin út, hosszú sárga ház. Gyakori vendég itt a rendőrség. Az udvaron macskák suhannak a sötétben, vizeletszagúak a málló vakolatú gerendák. A lakás, illetve a szoba lakója három testvér, s most kivételesen plusz egy, a barát. A beszélgetés rövid.


- Mit ettek ma?


- Zellerfőzeléket.


- Mennyi pénzük van?


A három férfinál hétvégére akad hét forint harminc fillér. A szobára egy pillantás: mocskos, huzat nélküli paplan, a sarokban vaskályha, a földön műanyag poharakban némi bor, mellettük piszkos edények.


- Miből élnek?


- Van krumpli elég a pincében - mondja az egyik. - A hét végén pedig a Laci bácsi úgyis ad enni, ha kimegyünk a szőlőbe kapálni.


Munkahelyük? Tulajdonképpen van, aki alkalmi munkával itt-ott ellátja a három testvért, s most az új barátot. Nők is akadnak néha a szobába.


Ágoston tér. Úgy nyolc óra tájt sűrű itt az élet. A járőrkocsi lámpájára tágul a kör, pénz a zsebbe, zsúga, bicska a zokniba, s a selyeminges, a jólöltözött már fut is a szomszédos Piros Rózsa italboltba. A két makk hetesnek, ami a placcon marad, dehogy is akad gazdája. A selyeminges viszont a járőr kezébe szalad. Zsebében több ezer forint. Mint kiderült, a fiú még új itt a téren. A figyelmeztetés csendes, csak két mondat: - Ne maradjon! Jobb, ha némi pénzzel tér haza a zsebében, még időben.


Tetőpontján a hangulat a Piros Rózsa vendéglőben. Kilenc forint egy korsó sör, a szatyorban vacsora, némi tej savanyodik, de csak kilenc, tíz körül lesz záróra.


- Itt nem volt egy hangos szó sem - méltatlankodik a fehérköpenyes hölgy - s mégis záróra?


Tárva, nyitva az István téri borozó ajtaja. Fekete lány, talpig rózsaszínben. A pult alatt pénzt kap a kezébe és gyorsan eltünteti. Vele szemben a mámoros férfi, még nem tudja azt, amit a rendőrök, hogy a kedves hölgyet az ajtóban lesi élettársa. Aki közsegélyes. Nem tudja, mennyi pénzt kap, mert - mint mondja - néha kikapcsol, és "tüzes szemmel" a pénzt számolni nem lehet. Az akciósok viszont tudják, hogy az ötvenes, mit a hölgy az asztal alatt vett el, csak előleg. S mikorra hódolója a munkásszállóra hazatérne, egy fillér sem lesz a szebében.


az_ejszakai_eletnek_mara_vege_kmk_pecs_1987.jpg
Az éjszakai életnek mára vége


Pellérd. Csak az akció alosztály munkatársai tudják, hogy mit találnak a szép családi ház hátsó udvarán. 1600-as Zsiguli az udvarban, kacsák hápognak. S mi van ott hátul a pajtában? Munkásszálló. Négy roggyant lábú vacak, egy gáztűzhely a döngölt földű padozaton. Az ágyon borostás, néma férfiak. Egyik csorba tányérból levest kanalaz. Sopronból jött, hogy beálljon munkába a gazdához. A kopaszodó ref-es, most szabadult, lopásért többször volt büntetve.


- Minden legális itt, kérem - toppan elénk a házigazda, a fényképezést erélyesen megtiltva. Bentről, a márványcsempés konyhából diplomatatáskát hoz elénk gyorsan, ebben vannak az "Új utakon gmk" tagjainak személyi igazolványai, hogy ne piszkolódjanak. A házigazda magas, erős. Felesége nejlon hálóingben áll mögötte.


- Kérem, ezek a férfiak egyébként ott bent, a márványcsempés konyhában esznek és fürdenek!


S a férfiak némák. Család nincs. Döngölt fekete padló, kukoricacsövek. "Új utakon" kubikos gmk. Személyi igazolványok rendben.


Éjfél elmúlt. Bent a kapitányságon csinos lányok nevetgélnek, s fülönfüggőiket, karkötőiket az asztalra teszik le szépen, rendben. A három lány, asszonyok, mert gyermekeik, élettársuk, s egyiknek-másiknak férje is van, az Olympiából érkeztek frissiben. Illetve, előtte Jánoshalmáról, Szegedről, s csak Kiskunhalason verődtek össze. Út közben elemeltek egy japán fényképezőgépet, megvacsoráztak és taxira, egyéb apróságokra költöttek.


Hogy a többiek úgy lopták a fényképezőgépet a kedves András bácsitól Baján, az Éva mondta el. Egyébként Budapestről, s Pest megyéből is ki van tiltva, munkahelyét néhány naponta változtatja. Mária tigriscsíkos ruhában most úgy tudja, terhes... Katalin egy jól menő szegedi tollgyűjtő kisiparos felesége. A fényképezőgép szerinte a kisfia "kabalája".


Mi volt az akció alosztály ellenőrzésének eredménye? Kiderül a szabálysértési és a büntetőeljárások során. Mert pillanatnyilag igazolás a munkaviszonyról majd mindenkinek akad. Van, aki alkalmi munkás, van, aki most szabadult, mások feleségek, élettársak. De van néhány igazolás, amelyeket Sax István tesz elém:


Igazolom, hogy K. J. személyi száma: ..... lakik Pécs, ....... a mai naptól nálam dolgozik, mint ....... alkalmi munkás. Aláírás: ....... kisiparos.


S ezekből az igazolásokból egyre több lesz.


Néhány adat. 1985-ben 202, 1986-ban 132 személyt marasztaltak el kmk szabálysértése miatt a városi rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán. A bűnügyi osztály vizsgálati alosztályának adatai szerint 1984-ben 10, 1985-ben 58, 1986-ban 68 személynél állt meg a kmk bűntette. Szabálysértés esetében a büntetési tétel 60 napig terjedő elzárás, illetve tízezer forint pénzbírság. Akinél megállt a kmk bűntette, a büntetési tétel egy évig terjedő szabadságvesztés, szigorított javító, nevelőmunka, illetve pénzbüntetés. Az a kisiparos, aki magára vállalja, hogy foglalkoztatja a kmk gyanújával előállítottat, s ezt nem jelenti be, feljelenthető társadalombiztosítási kötelezettség bejelentésének elmulasztása miatt.


(Dunántúli Napló - 1987. december 4.)

Tágabb értelemben az alkoholizmus általánosan is téma volt a Közösségi Televízióban, ahol 1986-ban egy fórumot rendeztek mindenféle egészségügyi, orvosi témákkal kapcsolatban. Itt került szóba az alkoholizmus, aminek kapcsán elmondták, hogy Pécsen, az Edison utcában működő detoxikálóban 1984-ben 700 főt sikerült kijózanítani, 1985-ben viszont - ekkor vezették be a 24 órás szolgálatot - az első 10 hónapban már 1270 fő került be alkoholproblémákkal a kijózanító állomásra. Ez is, és még sok más is szóba kerül a következő beszélgetés során, aminek a moderátora Füzes János, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának műsorvezetője.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1986.03.24.)

9 komment

Címkék: 1987 rendőrség ktv kmk jó estét kertváros

Az SZJA bevezetése, és a bruttósítással kapcsolatos kérdések - 1987. december

2014.04.22. 09:00 tomikgb

Magyarországon - hosszú szünet után - 1988-ban ismét bevezették a lakosság széles körét érintő személyi jövedelemadót (SZJA), és az általános forgalmi adót. Az adórendszer bevezetésével a vállalatok és a költségvetés nyert, a lakosság vesztett, azaz a lakossági terhek növelése megvalósult. A lakosság közvetlen adóterhei 1988-ban 9-ről csaknem 17 százalékra emelkedtek. A növekményt döntően a SZJA adta.

A rendszerváltás idején alapvető változás következett be a lakosság helyzetében azáltal, hogy megjelent, majd tartóssá és nagyarányúvá vált a munkanélküliség. A munkanélküliség kialakulásának fő oka a magyar és a szomszédos országok gazdaságának összeomlása volt, amely során korábban a kelet-európai országok számára termelő állami, nagyipari vállalatok sorozatosan csődbe jutottak, illetve rendelésállomány nélkül maradtak. Azokat az elbocsátásokat, amelyek emiatt következtek be, az újonnan keletkező kis- és középvállalkozások munkaerőigénye nem tudta ellensúlyozni. Az a sajátos helyzet állt elő, hogy miközben 1989 és 1995 között a gazdasági szervezetek száma mintegy 400 ezerről 1 millió felettire nőtt, azalatt a foglalkoztatottak száma 1990 és 1994 között 5,4 millióról 4,1 millióra (ezen belül az aktív keresők száma 4,8 millióról 3,7 millióra) mérséklődött.

Az 1988. évi adótábla

    Adósáv (forint)          Adókulcs (százalék)
------------------------------------------------
        0 -  48 000                   0
   48 001 -  70 000                  20
   70 001 -  90 000                  25
   90 001 - 120 000                  30
  120 001 - 150 000                  35
  150 001 - 180 000                  39
  180 001 - 240 000                  44
  240 001 - 360 000                  48
  360 001 - 600 000                  52
  600 001 - 800 000                  56
  800 000 -                          60

A lakosság központi költségvetésbe történő befizetései a 90-es években is folyamatos növekedést mutattak. Ezen belül a legnagyobb tételt a személyi jövedelemadó tette ki. Míg a központi költségvetés 1988-ban az SZJA-ból 1,4 milliárd forint, addig 1995-ben mintegy 290 milliárd forint bevételhez jutott. Ennek megfelelően a SZJA aránya a központi költségvetés összbevételein belül 0,2-ről '95-re 18,2 százalékra emelkedett.

Az adóváltozásokkal kapcsolatban 1988 végén fórumot tartottak a Közösségi Televízióban, ahol igyekeztek a betelefonálók kérdéseire minél teljesebb válaszokat adni. Az egyik fő kérdéskör a bérbruttósítás ügye volt, amit a SZÜV (Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat) munkatársai egy Commodore 64-es gépen próbáltak elmagyarázni, íme:



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.12.14.)

Szólj hozzá!

Címkék: fórum 1987 szja commodore 64 ktv bruttósítás jó estét kertváros

Dokumentumfilm: Volt egyszer egy Angster orgonagyár - 1987

2014.04.20. 09:00 tomikgb

Pécs már a középkorban ismert volt haladó zenekultúrájáról, így nem meglepő, hogy az első orgonák már a XV. században megjelentek a városban. Ezek még viszonylag primitív kis hangszerek voltak, de virágzó orgonaépítéssel találkozunk a XV-XVI. századfordulón. A török megszállás ezt a nagy területre kisugárzó orgona-, illetve zenei kultúrát megsemmisítette. Közel 300 évig nyomát sem fedezzük fel az orgonaépítésnek. A várostörténetnek csak XIX. század eleji lapjaiból emelkedik ki a székesegyházi orgonaépítés kapcsán Bécsből áttelepült Focht Ferenc alakja, aki átmeneti virágkort teremtett. Orgonái eljutottak Nagyváradig és Zágrábig. A hatvanas évek közepére azonban már csak két kis műhely maradt Pécsett, egy-két panaszkodó orgonaépítővel.

A pécsi zsinagóga új orgonája 1869. március 21-én szólalt meg először, ünnepélyes külsőségek között. Tiszta és újszerű hangja, és megalkotásának színvonala csodálatba ejtette a szakértőket. Egyre szélesebb körök akarták hallani, látni. Az orgona a napi társalgás témája lett. Általa egy orgonaépítő tűnt fel az ismeretlenségből, és vált egyre híresebb mesterré: Angster József.

pecsi_zsinagoga_1900_as_evek_eleje_598.jpg
A pécsi zsinagóga az 1900-as évek elején

Angster József 1867. augusztus 21-én telepedett le Pécsett ennek az orgonának a megépítésére, és rakta le az Angster-orgonagyár alapjait. Egymás után kapta a megrendeléseket. Az üzem gyorsan fejlődött, és már az 1880-as években Pécsnek országosan, sőt a Kárpát-medence határain túl is elismert vállalatai közé tartozott - a Zsolnay-gyár mellett.

angster_jozsef.jpgAngster Józsefnek nem voltak orgonaépítő elődei. Falusi fiú­nak született 1834. július 7-én a Duna-Dráva szögletébe eső, 200 német és horvát lakost számláló Kácsfalun. Korán munkára fogták a falusi életben, majd 1850-től Eszé­ken kemény tanoncéveket töltött Haim asztalosmesternél. Angster már gyermekkorában kis hangszereket készített, és muzsikálásában egyre inkább feltűnt tehetsége. Bécsben 1856-tól öt évet töltött, és ezt elsősorban a falusi iskola hiányainak pótlásaira fordította. A Kolping-féle legényegylet ingyenes tanfolyamaira támaszkodott nagyrészt, de magántanfolyamokon eljutott az ábrázoló geometria egészen magas szintjéig, ugyanúgy szabadkézi rajzban a különféle stílusok alapos ismeretéig. Utolsó két bécsi évében már orgonakészítéssel foglalkozott Peter Titz, majd egy Ulmann nevű mesterember üzemében. Angster 1861-ben indult tovább Bécsből. Berlin, Köln és Luzem után érkezett Párizsba, ahol a híres Cavaillé-Coll orgonaüzem törekvő, érdeklődő és egyúttal megbecsült dolgozója volt 1863-tóI 1866-ig. A családi legendárium szerint az üzemtulajdonos Coll nővérétől ezekben az időkben házassági ajánlatot kapott, amihez azonban Angster állítólag nem vágott olyan jó pofát. "Amikor már végképp szorulni kezdett a hurok, akkor nagyapám úgy érezte, hogy a legjobb lesz gyorsan hazamenni" - mondja Angster unokája a filmben.

Angster az akkor elérhető legmagasabb képzettséggel tért haza szülőfalujába, Kácsfalura. Pécsett ekkoriban kezdték építeni a zsinagógát, amire Angster figyelmét a helyi boltos és kereskedő, bizonyos Weisz úr hívta fel.

- Nézze, Angster úr. Orgonára ott is szükség lesz, s mi tudjuk, hogy Ön magas fokú képzettséget szerzett külföldön. Menjen, jelentkezzék az Izraelita Hitközség vezetőjénél, majd én írok ajánlólevelet az Ön számára.

Angster 1867 nyarán fel is kereste a hitközséget, aki megbízta egy tervezet és egy költségvetés elkészítésével a műről. Alig egy hónappal később, 1867 júniusában a tervezet már nem csak hogy elkészült, de elfogadásra is került. A megrendelők így biztatták a mestert:

- Készítsen nekünk jutányosan egy jó orgonát, s mi Önnek jó reklámaivá leszünk.

a_pecsi_zsinagoga_orgonaja.jpg
A pécsi zsinagóga orgonája napjainkban

Az orgona végül valóban igen kedvezményes áron, két év alatt készült el, amivel Angster megalapozta a gyár jó hírnevét. Innentől özönleni kezdtek hozzá a megrendelések. A megrendelések szaporodása, és köztük egyre több tekintélyes orgona szereplése miatt az orgonaüzem egyre nagyobb helyiségekbe költözött. Az ötödik költözködés már a végleges telephely kialakításának első lépése: József u. 30. Itt már 1874-ben saját fémsíp-műhelyt rendezett be Angster József, és vezetésére egy volt bécsi munkatársát hívta meg. Eddig a nagy értéket képviselő sípsorokat Franciaországból hozatta, de a kalocsai székesegyházban már saját készítésű ajaksípjai szóltak.

angster_kalocsa.jpg

A további fejlődés úgyszólván töretlenül haladt a századfordulóig, majd az első világháborúig. Az Angster-orgonák fokozatosan benépesítették a Kárpát-medencét, sőt eljutottak az akkori határokon túlra is. Köztük a Budapest-Kálvin-téri református templom, a Szabadka-terézvárosi dóm, a győri és kassai székesegyházak orgonái. A 100. orgona elkészültét (amelyet a pécsi Székesegyház számára készítettek) ünnepséggel köszöntötték a gyár vezetői és dolgozói. Ekkor már bővült a területe a Mária u. 35. sz. ingatlannal, és megépült a háromszintes főépület, amelynek nagy orgona-állító terme volt az ünnepély színhelye.

angster_gyar.jpg

Ez az időszak már az Angster orgonagyár virágkora, volt olyan év, amikor 50 orgona került ki az üzemből, köztük természetesen kisebb, falusi templomok számára készült hangszerek is. Közben nagy jelentőségű technikai fejlesztés történt a gyárban. Kisebb gépesítési lépések után 1909-ben, államsegéllyel, Diesel-motoros hajtással 14 munkagép került beépítésre, jórészt speciálisan orgonaépítő munkára valók. Így az Angster-gyár ebben a tekintetben is nyugat-európai színvonalra lépett.

angster_oszkar_angster_emil_598_2.jpg
Angster Oszkár (1876-1941) és Angster Emil (1874-1939)

A századforduló után Angster József két fia, Emil és Oszkár fokozatosan vette át idősödő apjuktól a vezetés nehezét. Apjuk 1918. június 9-én bekövetkezett halála után küzdelmes időszak várt rájuk a világháború, továbbá a későbbi világgazdasági válság következtében, az 1930-as évek elején. Közbenső időszakokban fel-fellendült az orgonaépítés, és tekintélyes művek születtek. Például a budapesti Zeneművészeti Főiskola orgonája (1925), a hatalmas és nagy hírű orgona a szegedi Fogadalmi templomban (1930-32), majd a pécsi Jézus Szíve-templom, vagy a salgótarjáni ferencesek orgonája.

angster_csoportkep.jpg

A jelentősebb családi és üzemi ünnepekben, jubileumokban osztoztak a munkások is. Így például a 100. orgona megünneplésében, a gyáralapító 80. születésnapján, az üzem fennállásának 50 éves évfordulóján, esküvők, majd később a 75 éves jubileum kapcsán 1942-ben. Az ismételten megrendezett orgonaépítő bálok, szüreti mulatságok jó hangulatú együttlétet jelentettek. Az üzemi dalárda szerenádot adott a vezetők névünnepe, stb. alkalmakkor.

angster_jozsef_angster_imre.jpg
Angster József (1917-2012) és Angster Imre (1916-1990)

1940-ben a harmadik Angster-generáció vette át a vezetést: József és Imre. Az ő háborús idejükben is megtartotta hírét az üzem, és - noha sok üzemi munkást behívtak katonának - több tekintélyes orgona épült Budapestre, és az ország minden tájára.

angster_muhely.jpg

Miután a szovjet hadsereg elfoglalta a várost (1944. november vége), a gyár épületeit egy szovjet híradós alakulat vette igénybe, így ott a munka megszűnt, komolyabb fosztogatás, rongálás viszont nem történt. A munka a front elvonultával, 1945 januárjában indult újra, rendkívül nehéz körülmények között. 1949. december 29-én végül a 100 főnél kisebb üzemek államosítását is elrendelték Magyarországon, így az orgonagyár államosításra került, ezek után pedig katonai szekrényeket, hokedliket, úttörőfurulyákat, kutyaólat, de még koporsót is gyártottak a nagy múltú üzemben. A hangszergyártást 1955-ig végleg elsorvasztották. A Baranya Megyei Levéltárnak az egykori orgonagyár műszaki rajzait és a levelezésének egy jelentős részét sikerült az államosítás után megmenteni.

A gyárat 1940 óta irányító Józsefet és Imrét különböző koholt vádak alapján 1951 áprilisában letartóztatták, majd egy módosított ítélet után az eredeti három év helyett "csak" egy évnyi időtartamra a szegedi Csillag börtönbe kerültek, ahonnan 1952 áprilisában szabadultak.

angster_emlektabla.jpg

"Én a munka szeretetét tulajdonképpen ott tanultam meg az Angster Orgonagyárban. Ott nem lehetett elképzelni azt, hogy valaki kihúzza magát a munkából. Mindig egy nagy cél volt, hogy ezt az orgonát minél előbb megcsináljuk és minél szebb legyen, és minél szebb hangja legyen. És hogy vajon ki fog oda kikerülni, mikor azt az orgonát fölállítjuk. Az egy ünnep volt, mikor egy orgona átadásra került. Utána hangverseny... Semmi nagyobb örömet nem tudok annál elképzelni, mint ha az ember arra gondol, hogy na ebbe az én kis munkám is benne van."

(Weich Péter orgonaépítő mester visszaemlékezése - 1987.)

Az Angster orgonagyár a fennállása alatt 1300 orgonát gyártott, ezekkel a kiváló minőségű hangszerekkel pedig  Pécs jó hírét vitte az országban, és a világban egyaránt. Erre a gyárra, az itt dolgozó munkásokra emlékezett a Magyar Televízió az 1987-ben készített dokumentumfilmjével.



Volt egyszer egy Angster orgonagyár (MTV Pécsi Körzeti Stúdió, 1987)

2 komment

Címkék: mtv 1987 dokumentumfilm pécsi körzeti stúdió angster orgonagyár

Halvásárlási lehetőségek Karácsony előtt - 1987. december

2014.04.18. 09:00 tomikgb

Ma az 1977-ben megnyitott Diana téri piacra látogatunk, aminek átadása nem ment zökkenőmentesen, a KÖJÁL engedélyeket például nem sikerült első nekifutásra megszerezni. A kezdetekről így számolt be a Dunántúli Napló korabeli cikkében:

diana_teri_piac_1977_november.jpg


Lvov-Kertváros első piacán


Most már megfelel a pécsi Lvov-Kertváros Diana téri új piaca a KÖJÁL előírásoknak, állapították meg tegnap a december 1-i üzembe helyezést megelőző hatósági bejáráson. A piac létesítésére mintegy kétmillió forintot fordított a Városi Tanács. Az új, csaknem húszezer lakosú városrész első piaca küllemre esztétikus, egységesen rendezettek az elárusító helyek homlokzatai, előterei, ahol megfelelően, és vásárlói kedvet keltve tálalják az eladni való portékákat.


Horváth Endre, a kereskedelmi osztály vezetője a még hátralévő kisebb-nagyobb teendőkről beszél:


- Hamarosan kirakjuk a behajtani, parkolni tilos táblákat, a szeméttárolóba konténereket állítanak be, három elárusító házikóba december 15-ig bekötik a villanyt, északról, az építkezés barakkjai felől egy betonszegélyt húznak, hogy ne csuroghasson be, épp a vásárlók lába alá az esőlé. A piacon árut kínáló kistermelők száma már most megközelíti a harmincat. Célunk, hogy délről, vagyis Málomból, Keszüről, Nagyárpádról, Szalántáról több termelő jöjjön fel árusítani, ezért a Volánnal tárgyalunk, hogy a távolsági buszok álljanak meg a közelben is. Az itt standot nyitó kereskedőknek átmenetileg elengedjük a helypénzt, hogy kedvet csináljunk az idejövetelükhöz.


Nagy szükség van arra, hogy bő és széles skálájú legyen a kínálat, valamint olcsóbb is, mert ma még többen keresik fel a belvárosi piacot. Sok eladót várnak sokféle és olcsó áruval. Már alakulóban az új piaci szokások, már sejteni, hogy reggel 6 és 9, majd délután 4 és 6 óra között van a csúcs. Utóbbi megállapításokat Pozsonyi Jánosné zöldség-gyümölcs kereskedő és Sárközi Árpádné vásárló mondták.


Csupán csalogatásul, kedvcsinálásnak a vásárláshoz, mert az új piacot nagyon kevesen ismerik még: működik házi készítményeket kínáló pék, egy lángossütő és egy pecsenyés is.


(Dunántúli Napló - 1977. november 24. - részlet)

diana_teri_piac_1987_augusztus.jpg
A kertvárosi piac - 1987. augusztus

A Közösségi Televízió 1987 decemberében járt a piacon, ahol egy maszek halkereskedőt kérdeztek a karácsony előtti halvásárlási lehetőségekről.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.12.14.)

Szólj hozzá!

Címkék: 1987 piac ktv jó estét kertváros diana tér halvásárlás

Emelkednek a gyermekruhák árai is - 1987. december

2014.04.16. 09:00 tomikgb

A 80-as évek második felében Magyarországon már érzékelhetően felpörgött az infláció. A pénzromlás értéke az 1987-es 8,6 százalékról 1988-ra 15 százalékra, 1989-re pedig 17 százalékra ugrott, az áremelkedés pedig az élet minden területén érzékeltette a hatását.

Megnőtt a kereslet a használt bútorok és ruhák iránt


A bútorok és a ruhafélék megnövekedett árai miatt a vásárlói kereslet a jó minőségű, szép és olcsóbb használt cikkek felé fordult. Az ezek értékesítésével foglalkozó üzleteknél nem csökkent, hanem nőtt a forgalom januárban is.

A Bizományi Áruház Vasút utcai üzletházában mindig nagy a forgalom. Itt használt bútorok és vevőreklamációs bútorok eladása mellett a hazai termelőszövetkezetek, kisszövetkezetek gyártotta bútorokat is értékesítik. Kertész Istvánné üzletvezető megjegyezte, hogy hogy a múlt évihez képest a bútorok ára itt is drágult. Azért a vevőknek megérti,mert használtsági foktól függően olcsóbb és drágább garnitúrákat, szekrénysorokat lehet kapni. Átveszik a még eladható, használtabb bútordarabokat is. Új szolgáltatásuk az elmúlt év tavaszán megnyitott használtruha-felvevő és értékesítő boltocska. Tavaly négymillió forint forgalmuk volt. Jelenleg nagyon sokan adják be a gyermekruhákat, melyeket márciusig szezontól függetlenül átvesznek.

bav_bem_utca_1988_januar.jpg
A Bizományi Áruház pécsi, Bem utcai boltja


Juhász István, a BÁV Bem utcai üzletének vezetője ugyanakkor ezt állapította meg. Náluk naponta 180 ezer forintért vásárolnak ruhákat, cipőket a vevők. Sokszor annyian nézelődnek, válogatnak az üzletben, hogy kénytelenek lezárni rövidebb időre az eladóteret. Talán annak is köszönhető, hogy nagyon jó minőségű hazai és külföldi, valamint lakossági árukat sikerült beszerezniük. Februárra hazai kötöttárukat, harisnyákat várnak.


Mindkét boltvezető megjegyezte, érdemes betérni, nézelődni, mert előbb vagy utóbb mindenki megtalálja a kedvére való és a pénztárcájának megfelelő terméket.


(Dunántúli Napló - 1988. január 23. - részlet)

A Közösségi Televízió stábja a Gólya Áruházban, és egy használt ruhákat árusító butikban érdeklődött a változó forgalomról.



Jó estét Kertváros! (Kertvárosi Közösségi Televízió - 1987.12.14.)

Szólj hozzá!

Címkék: 1987 kereskedelem áremelkedés ktv báv jó estét kertváros gyermekruhák