Életképek - Zsolti, a taxis
Nekem Uránváros most is "ifjú lakótelep", pedig már szépen túl van a harmincon és mert másfél évtizedig voltam lakója - nem tudom, miért, de mintha meglepődnék, hogy a hajdani uránvárosi kisgyerekek egyszerűen megnőttek és korosodnak. Közülük kevesen még fa- vagy széntüzelésű lakásokban kezdték életüket, a zöme viszont távfűtéses otthonokban csodálkozott rá a televíziós, autós, műholdas, modern világunkra. Kértem a VOLÁN "30"-as kocsiját, amelyet a huszonhárom éves Táskai Zsolt vezet, s menet közben kérdem tőle, hol született. Azt mondja "...hát az Uránvárosban..." Életrajza eddig olyan szemtelenül rövid, hogy nevetnem kell. Legkorábbra úgy emlékszik vissza, hogy akkor már épült a 17 emeletes bérház a Kaszinó-presszóval szemben. Az Építők útjára járt suliba, azután autószerelést tanult az ÉPFU-nál és az MTH-intézetben. Egy évig szerelő szakmunkás volt, majd bekerült a taxihoz és taxizik azóta is. Megnősült, van egy csöppnyi kislányuk, akinek gyönyörű neve van: "Eszter". Ilyen egyszerű. Próbálok kötözködni vele, az idősek fájdalmas nosztalgiájával: "De ti nem is tudjátok, mi az a "grund", ami régen ... a peremvárosok srácainak kitűnő játéktere volt, bokrokkal, gödrökkel ... rongylabdás focik ... meg pandúrozás ... meg minden!"
- Miért ne tudnám? A tizenhétemeletessel szemben, amely most egy szép part, akkoriban igazi grund volt, de nem messzebb, ahol most a 6-os út vezet, szintén. Igaz, a kiserdőbe nem nagyon merészkedtünk, ott mindig történt valami...
Most is elhaladunk a kiserdő előtt, ami az évek során elkeskenyedett és egyforma garázs-sorok foglalták el a helyét. Amióta taxizik, nyilván bejárta az egész várost, ismerheti talán minden utcáját, zugát.
- Melyik városrész tetszik legjobban?
- Az Uránváros. Sok az ismerős, ha arra megyek, hol egyik, hol másik régi iskolatársam int a járdáról, vagy éppen kocsiból. Sokan megnősültek, a kislányok férjhez mentek, de vannak néhányan, akik elkeveredtek, évek óta nem találkoztam velük.
- Feleséged?
- Vendéglátós. Ő is szakmunkás és éppen úgy szereti a szakmáját, mint én a taxizást. Mondhatnám azt is, hogy gyerekkori vágyamat elértem. Anyai nagybátyám, a Markó Pisti szintén taxis, annak idején én is arra gondoltam, milyen jó lenne olyan munka, mint a nagybvátyámé: egész nap autót vezet.
- Valóban ilyen könnyű?
- Szép, de nem olyan könnyű. Ha meg akar az ember élni, sokat kell hajtania. A havi kötelező munkaidő 182 óra, de jóval többet kell dolgozni. Nyáron a nagy forróság, télen a hideg és nagyjából napi tizenkét órán át... Szóval...
Természetesen a pénzről beszélgetünk:
- A bevételnek egy részét havonta kétszer fizetjük be a VOLÁN-nak. Ami marad, abból veszem a benzint és az olajat, alkatrészt, abból fedezem a javítási költségeket. Amihez nem kell különösebb szerszám, vagy berendezés, azt megjavítom, de mindent nem lehet. Nagy a rezsi. És akkor azt is számításba kell venni, hogy a kocsi már háromszázezret lefutott, egyre több a javítani való, elöregedik. A háromszázezer kilométert persze a váltótársammal gyötörtük le, de ez a tényeken nem változtat.
- Melyik időszak a kedvezőbb a taxisoknak?
- Ha havas lett volna a tél, jobban ment volna a bolt. Általában a tavasz több forgalmat hoz, főleg hétvégeken, amikor az emberek kitódulnak a kertekbe, szőlőkbe. Ha délután, amikor mindenki igyekszik valahová munkából jövet és zuhog az eső, akkor szintén van munka elég.
- És az éjszakák?
- Az nagyon érdekes: éjjel kettő után olyan csendes a város, de még a belváros is, hogy szinte hihetetlen. Aztán úgy három óra után hajnalban már van mozgás: jönnek a kenyeres és tejes kocsik, aztán megindulnak korai munkahelyükre a takarítónők, aztán a kereskedők és már reggel van, hirtelen zajos lesz a város.
- Utasok?
- Van, aki beszélget, mert gondja van, vagy mert örül valaminek, vagy éppen hallgat. De a legjobb utas az, aki úgy köszön el, hogy "jó munkát, jó éjszakát..." Ezt hallani jó érzés...
(Dunántúli Napló - 1988. február 15.)
Magyarországon 1988 végén megjelent egy kormányrendelet, ami előírta, hogy minden, a fuvarozásban részt vevő magánvállalkozónak kötelező továbbképzésre kell jelentkeznie, aki pedig ekkor állt volna taxisnak, az e-nélkül a vizsga nélkül meg se kapta az iparengedélyt. A képzés célja az lett volna, hogy a fuvarozó szakma minőségét emelje. A dolog azonban keltett némi felzúdulást, köztudott ugyanis, hogy a taxisok nem igazán szeretik, ha ilyesmivel stresszelik őket. :)
Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.06.24.)
Az árufuvarozók élete se volt játék és mese 1989-ben. A fent említett kormányrendelet ugyanis azt is kimondta, hogy 1989 július elsejét követően a magánkézben lévő teherautók esetén telephelyet kell biztosítani ezeknek a gépjárműveknek. Az történt ugyanis, hogy - főként a szűkössé váló lakótelepi parkolókban - elkezdtek össze-vissza parkolni mindenfelé a platós IFÁ-k, amik kezdték zavarni a normális forgalmat országszerte. Jó magyarországi szokás szerint azonban a részletekről senki nem tudott semmit, ahogy ez az alábbi riportból mindjárt ki is derül.
Jó reggelt Pécs! (Pécsi VTV - 1989.06.24.)
